Maximmal és Robinnal az idén csak én mentem el a hagyományos nyárvégi vidámparkba, két hete szombaton. Orsiéknál jött az egész család, Andi pedig csak Lillával jött. Maximnak így volt kivel felülnie a különböző forgókba. Arra nem számítottam, hogy Robin is mindenhova fel akar ülni (zéró veszélyérzet).
Ebbe a repülős-ufós forgóba végül betettem, mert annyira menni akart a többiekkel. Nem lehetett ugyan bekötni, és indulásig állandóan kihajolt, de utána csak élvezte a körököt. A harmadik menetre értették meg a gyerekek az ufóban, hogy fel tudnak emelkedni, akkor Robin néhány körig elég meglepett arcot vágott, de a végére ismét nevetett. Tetszett az óriáskerék is mindenkinek, viszont a pici óriáskerék, ahova csak ketten ültünk fel Robinnal, néhány kör után unalmassá vált. Felültünk egy gyerekforgóra is, Maxim a tigrisre, mint tavaly, Robint egy lóra tettem, így közöttük tudtam maradni, mert Robin kiszámíthatatlan. Maxim dodzsemezett, de itt körbe-körbe kellett menni, és volt egy bácsi aki megigazította a járműveket, ha összeakadtak. A végén horgászott a három nagy, Maxim egy félelmetes dínót választott, otthon felfedezte, hogy csipog. (Nem tudom, mire vélni, hogy egy ilyan vicsorgó állatot pici gyereknek szánnak, de ha nem, akkor meg elég abszurd, hogy sípol.)
A gyerekek nagyon élvezték, pedig rengetegen voltak, mindig iszonyat hangzavar van, de nekik tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése