Matjiék Mallorcán

Szeptember második hetét Mallorcán töltöttük, egész pontosan, szombat délben érkeztünk az Alcúdia öbölbe, a Playa de Muro Village szállodában, ami a partszakasz nevét is viseli. Nagyon jól éreztük magunkat, igényes, több épületből álló szálloda, hatalmas kerttel, finom, minőségi, friss ételek, homokos part, sekély, meleg vízzel, és rengeteg kisgyerekes család, telitalálat a választás. Igaz, mindezekért elég rendes árat is kértek, de nem csalódtunk. Az első három nap a felhők ellenére meleg volt, még éjszaka is, viszont a hét közepére, szerdára beesőzött és aznap hűvös is volt. Eredetileg keddre ígérték a sok esőt, ezért mi akkorra szerveztünk egy kis kirándulást, de Palmán nagyon meleg volt. Csütörtökön felhős volt az idő, de már nem esett, és pénteken meleg volt, ekkor barnultunk a legtöbbet. Nem sok naptej fogyott, de így nem kellett aggódni, hogy már dél van, és a gyerekek homokoznak, vagy Robin éppen a tűző napon rohangál a kertben. Az egyetlen negatívum a helyi adottságokat illetően, hogy a forróság elmúlásával megjelentek a szúnyogok, és esténként jól összecsíptek minket, főleg Norbit :)

Még egy negatívum történt, de ez nálunk nem meglepő, betegek lettek a gyerekek. Szerintem még innen hozott valamit Robin, mert ahogy megérkeztünk, elkezdett folyni az orra, és kedd reggelre hörghurotot diagnosztizáltam nála, szerencsére készültem, de a szerdai napot négyszeri ventolinnal vészelte át, aztán már éjszaka nem is köhögött. Ekkor jött Maxim, igazi száraz fullasztó köhögéssel, semmi nem akart használni, így elmentünk a gyógyszertárba, kaptunk valami spanyol szirupot, délután és este bevette, és láss csodát, a köhögése felszakadt. Megkönnyebbültünk az utolsó napra.

Nem volt szoros napirendünk, reggel kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk, aztán irány a part, fél egy fele ebéd a szálloda bárjánál a tengerparton, Robin délutáni alvása következett vagy velem vagy Norbival, addig a másikunk Maximmal a parton játszott, majd uzsonna, tengerpart és végül fürdés után vacsora. Vacsora után még többnyire maradt energiájuk a gyerekeknek szaladgálni, mi meg műanyag pohárból koktéloztunk. Persze azért nem ment ilyen simán minden. Eltelt két nap, mire kitaláltuk, hogyan is együnk, hogy a gyerekek ne akarjanak 10 perc után felállni az asztaltól. Robin többet akart a medence körül és a kertben szaladgálni, mint a tengerparton. Az elején sokat fürdött, rögtön bele ment a vízbe (nem úgy mint Maxim anno Krétán), de aztán ő inkább lépcsőzött, vagy a lábmosónál a jéghideg vízzel mosta a lábát. Viszont ennyi időt nem töltök velük otthon úgy, hogy csak rájuk figyelek, Maximmal egy-két órán át homokozunk, beszélgetünk (visszatért a "kérdések-tömkelege korszak"). Annyira jó volt, hogy nem kellett takarítani - legfeljebb az asztal alól egy kicsit felszedni a kajarengeteg egy részét -, főzni, hogy nem nekem kellett kitalálni, mit is főzzek egyáltalán. A gyerekek változóan ettek, szerintem a betegség is közbe játszott, de azért mindig találtunk nekik is legalább kétféle finomságot. A tenger nagyon kellemes volt, viszont már első nap ért egy kisebb sokk. Csak a bólyáig akartam beúszni, eleve nagyon sokáig leér a lábunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami elúszott mellettem: egy számomra óriási medúza. Gondoltam, megfordulok, ekkor viszont sok medúza lett mellettem, alattam. Gyorsan kiúsztam, nem ért hozzám egyik sem, de én annyira  megijedtem, hogy többet nem úsztam igazán, mert a part mellett tényleg nem lehetett úszni, néha hullámzott is, meg nagyon sekély volt a víz. A neten megnéztük később, hogy ezek a babafej nagyságú medúzák közönséges medúzák, a csipésük csupán kellemetlen viszketéssel jár, ami hamar elmúlik. És senkit nem láttunk az egy hét alatt, hogy megcsípte volna, igaz, nem sok mindenki úszott a tengerben, inkább csak fürdőztek az emberek. Kétszer kölcsönöztünk vízibiciklit, és onnan láttuk, hogy ahogy mélyebb lett a víz, kb. 2 méter, ott már tele volt medúzákkal. Az első vízibiciklizést Robin is élvezte, Maxim meg egyenesen odáig volt, hogy látja a sok medúzát. Az utolsó délután is kölcsönöztünk, de akkor Robin nem akart egy helyben maradni, pedig akkor nem hullámzott a víz sem, volt nálunk fényképező is, hiába, ha neki mehetnékje van, nem tudjuk egy helyben tartani. Ez gond volt a repülőn, buszon is, ezért is béreltünk autót, és mentünk el négyesben kirándulni a Palma Aquariumba. Következzen néhány kép, a többi a szokásos helyen feliratozva. Figyelem, nagyon sokat fényképeztünk, még Maxim is kattintgatott. Amíg otthon, vagy éppen a szobában nem akart elmenni egyedül vécére, addig a parton, a kertben, étteremben simán mászkált egyedül.

Ez inkább egyszemélyes csónak - Kriszitől -, kettőjükkel mindig befolyt a víz, becsapott a hullám. A hét első felében kevesebben voltak a parton, de ha tele is volt, sem volt tömegnyomor-érzésünk.

 

A kis kirándulásunk a nagy akváriumba. Szép volt, élvezték a gyerekek. Délben kisütött a nap, és Robin állandóan a szökőkútnál akart szaladgálni. Bent viszont figyelte a halakat.

 

Ahogy említettem, szerdán többször esett és hűvös is lett. Először biciklit akartunk kölcsönözni, de mire találtunk biciklit, egyrészt elkezdett esni, másrészt a gyerekülések szivacsából csavarni lehetett a vizet, így nem lett semmi a bicikliből, helyette délután kisvonatoztunk, ami a kisváros, kis folyó és egy kis tó illetve rengeteg szálloda körül vitt minket. Sok megállója volt, és mikor állt, Robin türelmetlen lett, így ez az egy óra kicsit hosszúnak bizonyult. Ezen a napon amúgy is nyűgös volt Robin, biztos a hörghurut miatt is, de sokat kellett kézben vinni. Játszótér után a parton sétáltunk vissza.

Maxim készítette a képet, a háttérben Norbi viszi Robint

Napsütésben szaladgált Maxim, ahogy írtam, nem zavarta, hogy mi sehol nem vagyunk, a lényeg, hogy ő legyen mindig elől, ő érjen le elsőnek a partra, ő lépjen be elsőnek az étterembe, ő nyissa ki az ajtót, néha a sírba visz ezzel az "elsőnek lenni" dologgal.

Egy medúza, teljesen feljönnek ám a víz felszínére, és nem tudom, látszik-e a mérete, de kb. Robin-fej nagyságúak lehettek.

Robin drága, a nyaralás közben kezdte mondogatni Maxim nevét: Maatjí - kiabálta neki sokszor. Itthon nem mondja.

Igaz, hogy félénk Maxim, de azért nem csak az öccse bátor. A reptéren, a beszállást várva találta ki ezt a mutatványt: fejjel lefele kapaszkodik, a cipőjét az üvegfalra helyezve segíti magát.

Hát ennyi jutott eszembe, meg hogy ide bármikor visszamennénk. Maxim a tengerpart után óceánhoz szeretne menni.