Erős vagyok!

A hordók üresek ugyan, de így is van súlyuk.

Lia nálunk

A nyári szünet első hetében Laliék látogattak el hozzánk. Lia első repülőútja jól sikerült, nagyon várta már, hogy találkozzon a fiúkkal. Emilit is rögtön megszeretgette.

Igazi nyári időnk volt, egyik nap uszodába is elkísérték a fiúkat, mert elkezdtek úszni járni a szünetben. 

Robin ugyan beteg lett pénteken, az utolsó ovinap estéjén, be is lázasodott, de bíztunk benne, hogy mire Liáék ide érnek, már jól lesz. Sajnos elég nehezen gyógyult, főleg a nyelve. Azt hittük, megharapta, és ezért fertőzte meg a nyelvét. Mint utóbb kiderült, ez egy olyan vírus, ami a nyelvet is megtámadja. Hiába figyeltünk oda, Lia elkapta tőle. Még jó, hogy otthon volt még egy hetük, miután tőlünk haza mentek, így a nyaralásukra rendbe jött. 

Elég borzasztó vírus volt, Robin tényleg alig akart enni, végül fájdalomcsillapítóval tudott eszegetni. Viszont nagyon hullámzott a kedélye, láttuk rajta, hogy nincs jól, csak amikor hatott a szirup. 

Robin és Lia többször összevesztek, főleg mert Robin szerette volna Lia játékait megnézni, Lia meg pont az "enyém"-korszakban van, és nem akarta oda adni. Imádta az ugrálót, de biztonságosabb volt neki, ha egyedül ugrál benne, a fiúk őrült módon tudnak benne játszani.

Leszámítva Robin betegségét, jól indult a fiúknak a két hónapos szünet.

Emili első oltásai

Július 22-én, miután elmentek Laliék, Emili megkapta első oltásait, kettőt combba, egyet szájon keresztül - azt hiszem, ez a rotavírus elleni. Megmérte a doktornéni: 5180 g, 58 cm, a feje is nőtt, már 38 cm, de még mindig nehezen kapunk rá sapkát :-).

Egyúttal Robint is vittem magunkkal, mert még mindig beteg, nem akart rendbe jönni, bár már a nyelve nem olyan érzékeny, tud enni, viszont pihennie kell, így egy úszása is kimaradt. 

Elkészült az új füldugója is, jöhet az újabb műtét. Mivel a fülei állandóan tele vannak folyadékkal, és allergiát nem találtak neki (bőrön pöttyözve teszteltek pollen, por, állat és még néhány dolgot), az orrspray-vel sem lett jobb egy hónap után, így az orvos megint csövet tesz a fülébe, és valószínű az orrmanduláját is kiveszik, ezt majd műtét közben dönti el, ami augusztus 8-án lesz.

Ovis értékelések

Ahogy Anya elment, négy napig én hoztam-vittem a fiúkat oviba június végén. Ők nagyon örültek, mivel végre Emilit meg tudták mutatni bent. Én kevésbé voltam lelkes, de végül egész jól ment, Emili vagy aludt, vagy csak picit sírt. Értük is mi mentünk, szerencsére egyik délután Maxim barátjához mentek ovi után - Louis anyukája elvállalta őket.

Aztán elérkeztünk július 1-hez, és Norbi megkezdte féléves szabadságát. Robin 5 éves koráig vehette ki, nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, a Maximra esőt végül nem vette ki. Jól jön nekem is, hogy itthon lesz, nem árt, hogy iskolakezdéskor is ketten vagyunk a gyerekekre, és szeretné a padlást is befejezni.

Nagyon pozitív értékeléseket kaptak a fiúk, a megbeszélésekre most Norbi ment el.

Robin szépen fejlődött év eleje óta. Jól beszél luxemburgiul, jól ejti a szavakat, de elő-előfordul, hogy nem teljesen tisztán. Arra jutottak Norbival, hogy valószínű a fülében lévő folyadék miatt. Sajnos tavasz óta folyamatosan taknyos, dugult az orra, megint kap tubust a fülébe.

Robint mindenki szereti: ha valamelyik gyereket megkérdezik, ki a barátja, a válasz rá: Robin.

Tomas-val, az egyik kisfiúval úgy játszanak, hogy tudják, hallják, hol vannak.

Minden érdekli, és néhány másik gyerekkel, ő az aki mindig tudja, hogy mi történik a két csoportban. Valószínű ez biztos jobban le is fárasztja, ezért is olyan kimerült a hétvégére.

Ha valamit nem szabad csinálni, akkor Robin hevesen magyarázza az éppen illetékes gyereknek, hogy mit miért nem szabad csinálni; Ezek szerint mégis ragad rá itthonról is a sok szabálykövetés, csak az oviban könnyebb neki betartani. No meg talán az oviban ő is tud egy picit főnökösködni, mint itthon Maxim vele.

Az emberrajzai is fejlődnek: már ujjai is vannak az emberkének - év elején valami gnóm gombócot rajzolt. Nagyjából ennyi.

Most jöjjön Maxim. A jó hír, hogy mehet iskolába :)

Továbbra is minden érdekli, aktívan részt vesz a reggeli beszélgetésekben. Meglepően sokat tud az állatokról (jééé, de honnan? :))

Amikor észre vette, hogy az egyik lány kapott nehezebb számolós feladatot, ő is kért, de pl. az hogy 

x + 5 = 8 - na ezt már nem értette. De erre való az iskola.

Kérdezte az óvónéni, hogy Maxim ugye nagyon érzékeny, mert ha valaki bántja, akkor ő szinte sírva megy szólni neki, és néha olyan apróságról van szó, hogy pl. valakinek nem mindegy, milyen ruha van rajta. Ő egyébként abszolút szabálykövető, és ráadásul ha a másik nem olyat csinál, amit nem szabad, akkor ő szól az óvónéninek. Norbi ennyit mondott, kíváncsian várjuk az iskolát.

Az évzáró partira mind az öten elmentünk. Emili elég sokági a babakocsiban volt, aztán kézben nézelődött, végül elfáradt és Norbi kezében el is aludt. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy üvöltött a zene, de a gyerekeket ez nem zavarta. Robin hamar elfáradt, de ő aztán mint kiderült beteg is lett. Maxim legszívesebben estig maradt volna.

Milán és Lilla 7 éves

Július első szombatján Milán szülinapjára mentünk. Ahogy eddig is, Andiék is jöttek, meg Ervinék, akikkel néha Orsiéknál találkozunk, illetve régebben Ervin Capellenben dolgozott és egyszer-kétszer Norbival együtt ebédeltek. Tőlük kaptunk egy rakás lányruhát; Beni 5 éves, Emma pedig 3 lesz.

Tortával kezdtünk, majd a gyerekek sok játék után kincsvadásztak. Engem azért lefoglalt Emili, először könnyen elaludt, de késő délután már nehezen akart elaludni. Ezt leszámítva, jól elvolt, megismerkedtek Dáviddal, aki ahogy Emilit meglátta, már kúszott is hozzá. 

Az autóutat hazafele sajnos végig sírta, nem fogadta el a cumit sem. Elég rosszul megy az autózás, hátha jobb lesz később. Robin is ilyen volt, nem bírta sem a babakocsit, sem az autót pici korában; ahelyett, hogy elaludt volna, ordított. 

A rá következő szombaton Lilla szülinapját ünnepeltük. Előtte délben a közeli erdőbe mentünk, mert a kiscsoportos ovisok családi grillt szerveztek ott, ahova sokat jártak Robinék, sőt az utolsó előtti héten minden nap erdőbe mentek. Mindenki maga vitte a sütnivalót, a szülők vitte salátából és sütiből pedig svédasztalt készítettek. Szerencsére Emili végig aludt, egyszer-kétszer felébredt ugyan, de sikerült visszaaludnia a babakocsiban, egy nyugis helyen. 

A gyerekek a patak partján játszottak,  a bátrabbak bele is sétáltak és hát Robinnak is sikerült beletottyannia. Naná, hogy kivételesen nem vittem nekik csereruhát, így haza kellett ugranunk, mielőtt a szülinapra indultunk volna.

Remek időnk volt, kint voltunk a kertben, Robin és Vince ugyan szívesen játszott bent is, de ők is elmentek azért kincset keresni a játszótérre.

Mindenki jól érezte magát, Emili is jól viselte a mozgalmas napot.

Emili útlevele

Június 6-án délelőtt mentünk a brüsszeli konzulátus kihelyezett fogadóórájára, hogy az anyakönyveztetést és útlevelet elintézzük. Szerencsére Emili szinte végig aludt, mire kész lettünk ébredt csak fel. Norbi készített egy rakás képet, lásd Emili portrék, majd talált olyan online programot, amivel útlevél méretűre csinálta a képet, sőt még biometrikus is lett. 3 verziót vittünk, végül ezt választották az útlevelébe, amit ma már át is vett Norbi. Így már utazhatunk vele haza, vagy éppen máshova :)

Ui. A képek május 30-án készültek, amikor még 3 hetes sem volt a kisasszony, de igen készségesnek mutatkozott a fotózáskor.