Emili - május

Emili egy mini-dumagép. Úgy mint Robin, sokat hablatyol, rengeteget beszél, és a sok érthetetlen szó között mindig van néhány értelmes is. Sok szót mond luxemburgiul is, nekünk is van amit úgy mond. Reggel köszön, hogy Szia apa, szia obin, szia maxim, sőt már azt mondogatta, hogy moyen. Nagyon sokszor "telefonál", amúgy távirányítóval, szappannal, szinte bármivel, és mintha egy igazi felnőttet látnék, úgy imitálja a beszélgetést. A múltkor Norbi arra lett figyelmes, hogy Emili telefonálás közben azt mondja: meszi boku, adi (merci beaucoup, aiddi=köszönöm szépen, viszlát), csakhogy franciául. Valszínű a bölcsiben is sokat figyel és megtanulta. Sok gyerek nevét emlegeti, a gondozók közül mindig Lilit, aki beszoktatta. Ő sajnos nincs többet, mert kismama lett, nagy kár, remélem, valaki nagyon kedves lesz helyette. Rengeteget énekel, van, hogy csak úgy magában, és közben játszik, van, hogy szavakat ismétel és azt énekelgeti. Érdemes lesz figyelnünk, milyen hallása lesz, zenei érzéke, mert látványosan jobb mint a fiúké.
Olyan, mintha sokkal jobban utánozna minket, a szokásainkat. Már most affektál. Ha leejt valamit, már nem egyszer mondta, hogy basszusz, sőt, baszusz kúc (basszuskulcs). A babáját vagy babáit szokta lefektetni, kiabál rájuk, hogy hagyják abba (hal op, luxiul). Anyáéktól kapott 3 pónit, azokat fésülgeti. Imádja nézni az állatokat, madarakat, de amúgy mindentől fél. Még a hangyától is. Minden bogarat darázsnak vagy póknak hív. Nagyon jó a memóriája. Kb. egy hónapja a kertben sétált a szomszéd macskája, nem tudtuk megsimogatni, de felült a házuk ablakába és nyávogott hogy engedjék be. Aztán bentről a két nagy kutya elkergette a cicát. Ezt a sztorit most többször emlegette. 

Az állatok még hagyján, de fél a robotfűnyírótól, minden új dologtól. Norbi nemrég szerelte a rotakapát, akkorát ugrott mikor Norbi beindította... Ja, Norbi motorjától is fél.

Bölcsiben jobban eszik, itthon is több mindent megeszik ha van kedve. Szerencsére nem csak a cukor és süti csúszik, hanem a gyümölcs és zöldség is. Van, hogy párolt zöldséget eszik ebédre és vacsorára. Egy ideig csak rizst és kukoricás vagy borsós csirkemellet evett, aztán ezeket egyáltalán nem, halrudat vagy rántott husit evett zöldségekkel, brokkolival, karfiollal, répával. A krémleveseket mindig megeszi. A szünet óta a bölcsiben egész sok mindenből eszik, és ma csoda történt, mert marhapörköltet evett galuskával. Tudni kell, hogy tésztát nem eszik, már nagyon pépesítve sem eszi meg a bolonyait, szóval, csak hüledeztem, hogy mit töm magába. Ja, és fűszeres volt a pörkölt. Most látszik is rajta, hogy jobb kondiban van, még az arca is kerekebb lett.

A fiúkhoz egyre jobban ragaszkodik, de azért tudnak csúnyán viselkedni egymással. Azt nem igazán tolerálják, hogy Emilinek mindig az kell, amit náluk lát. De ha akarnak, akkor eljátszanak vele.

Kb két hete az esti szopit is elhagytuk, elég lassan ment Emilinél, nagyon ragaszkodott ehhez is. Nála mindenhez több idő kell. Ja, nem, az édességtől pl nem fél :)

 

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili 15 hónapos

Egyik vasárnap egy kedves kollégámhoz mentünk ebédre; ő egyébként vietnámi, a feleség német, és még Maxim születése előttről ismerjük egymást.Maxim megtanult pálcikával enni, nagyon büszke volt magára. Emili bébiételt kapott, és ebéd után az egyik szobában felállítottuk a hordozható babaágyunkat, és ott aludt egy keveset. A fiúk jó szórakozást találtak maguknak: Minh-Chauéknak van egy pici dísztavuk, ők meg elkezdték kiszedni a hínárokat, algát a tóból. Sajnos a végén Robin csak megmártózott benne, szerencsére volt pótruhánk. Azért Emili elég félénk volt.

Itthon azonban tud tombolni, sikítozik, táncol, zenére, zene nélkül is. Illegeti magát a tükör előtt,

belebúj a cipőnkbe, papucsba, és úgy togyog.

Néhány alapszót mond: apa, anya, baba, mama - Maximra má-t mond,  Robint időnként bá-nak hívja. Babnak is nevezte már, na ezen a fiúk jót nevettek.

Egész ügyesen eszik egyedül, kanalaz, villával most próbálkozunk.

Ha kérdezünk valamit, bólogat, amit nem akar, nem kér, rázza a fejét, néha mondja hogy nem.

Természetes mindig az az érdekes, ami a fiúknál van.

Imádja a gyümölcsöket, és hát a fagyit.

Most próbáljuk, hogy délben eszünk, és utána fekszik le aludni (még mindig szopival alszik el).

Két szuper éjszakánk volt júliusban, remélem, jönnek a végig aludt éjszakák, mert elég nehéz lesz kialvatlanul dolgozni mennem.

Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Emili 8 hónapos

A legfontosabb, hogy úgy tűnik, az új évvel megjött az étvágya. Párolt almát, körtét eszi főleg, de mivel egyelőre sok minden fogja a hasát, alma, krumpli és a nem zöld zöldségeket most mellőzöm. Ugyanis nagyon szenvedett a kakilással, ahogy kezdte megemészteni a szilárdat, ráadásul, hogy ne mindig kölesgolyót eszegessen, vettem neki rizstallért babáknak. Tetszett is neki, de fehérrizsből volt, ami szintén nagyon fogta a hasát. Így maradunk a kölesgolyónál, azt szinte mindig megeszi. Igazából enni is úgy kezdett, hogy rágcsálta a golyókat, és néha el-elfogadott egy kis pürét. 

Sok minden nem ízlik neki, így többnyire körtével keverve adom neki, az legalább nem hasfogó. Gondolom, az érzékeny emésztése miatt sem kezdett el hamarabb enni. Néha az érett körtét már csak villával töröm a püréjébe, és elnyammogja. 

Egyre szebben iszik vizet, pici pohárkából adom neki.

Ülni továbbra sem szeret egy helyben, néha az etetőszékébe sem akar beülni. Az autó is macerás, azt kibírja, hogy elmenjünk a fiúkért, hazafele meg már ott vannak vele a kocsiban, őket figyeli. A babakocsiban is addig üldögél el, amíg megjárjuk a buszmegállót, vagyis az utca végéig és haza, illetve a boltba is el szoktunk sétálni, de többnyire sír, mire haza érünk.

Amit még utál, az az öltözés, de olyan szinten, hogy zoknit vagy a puha csizmáját is szenvedés ráadni, a többiről ne is beszéljünk. A pelenkázás is nyűg, azonnal hasra fordul, matat, kinyitja a szekrényt a feje fölött, aztán ott akar pakolászni, rettenet...

Mindenhol feláll, falnál, szekrénynél, akár úgy is, hogy van valami a kezében.

Imádja a fiúkat, nagyon meg tudják nevettetni, ilyenkor rögtön csuklik. Szeret illetve szeretne velük játszani, de sokszor zavarja őket. Továbbra is ha a fiúk beülnek a kék fotelbe, rögtön ott terem ő is. Robin előszeretettel cipelgeti.

 

Általában már csak kétszer alszik napközben.

A téli szünetben kicsit elcsúsztunk, a fél 9 körüli esti elalvásból, 9-fél 10 lett,  és reggel 8 körüli kelés, de ahogy elkezdődött az iskola, visszarázódtunk: 9 körüli alvás, 7 körül kel... Persze felébred többször, néha elég megsimogatnom, de ha - gondolom a foga, pocakja fáj -, akkor sír és szopival alszik vissza.

Nagyon tud harapni, ezért is gondolom, hogy fáj a foga. Ruhán keresztül úgy megharap, hogy meglátszik a nyoma.

Van egy házi kisegerünk Emili személyében, mindent megrág. A gyümölcsös polcon szokott kotorászni, a tojástartókat már száműztem, de Norbi egyik nap a boltból hozott mandarint zacskóstól oda tette. Azt vettem észre, hogy Emili teljesen rácuppant a zacskóra, mandarin illata van. Aztán láttam, mivel volt el olyan jól, a mandarint, egész pontosan hármat zacskón keresztül megrágott. Természetesen mosatlanok voltak a gyümölcsök. Előtte almát már rágott meg, mosatlanul ugyan, de nem zacskón keresztül. Az egyik polc mögé a földre tettem egy zacskó almát és körtét, nos, Emili megtalálta őket, tiszta almalé volt, szintúgy zacskón keresztül kóstolgatta őket. Aztán szépen megmostam neki egy almát, és azt rágcsálta. A héját kiköpdösi, meg aztán tartok is tőle, hogy felakadhat a torkán, így volt már, hogy hámozva adtam neki az etetőszékben egy almát, amíg én reggeliztem. A körtét is kostólta már így, de beleharapott a fokhagymába is, és a vöröshagyma héját is többször kellett kiszednem a szájából.

 

Imádja a ruhákat pakolni, erre minden nap van lehetősége, majd' minden nap mosok. A cipőket is szereti pakolászni, csak ne lennének most olyan sárosak.

Eddig inkább úgy láttuk a fényképek alapján, hogy Maximra hasonlít, de most egy-egy képen Robinra emlékeztet, ha babakori fotókat nézegetünk.

Emili 7 hónapos

Kedden volt Emili 7 hónapos. Nagyon kapaszkodik, látszik, hogy állni akar.

Képes a konyhából a fiúk szobájába mászni, és most már nem is fárad el. Megint volt néhány jobb éjszakánk, ami annyit jelent, hogy az ágyában aludt 3-4 órát, majd megint aludt 3 órát, és utána másfél-2 órát még kétszer. A legjobb éjszaka 7 órát aludt egyben, evett hajnalban majd aludt még 3 órát. Hogy most ez véletlenül jött így ki, mert épp szünetelt a fogzása, vagy a mikrokinének volt köszönhető, nem tudom. Elvittem őt is, és akkor este 3 éjszakán át aludt ilyen jól. Sajnos ez most elmúlt, egyrészt tegnapra betaknyosodott, gondolom a fiúktól meg tőlem csak elkapott valamit, másrészt meg még mindig nem bújt ki a felső két metszőfoga, pedig már látszik az egyiknél napok óta, hol fog áttörni, de közben a másik ma reggelre teljesen lejött az ínye szélére, szóval egyszerre jön neki a kettő, és gondolom, nagyon fájhat, mert a sziruppal sem aludt két óránál többet egyben éjszaka. Tegnap lázas is volt egy kicsit, de 38,1-nél megállt. Viszont produkált két irtó büdi kakát is, amit a fogának tudok be. Ráadásul nem nagyon lehet letenni, alig van el pár percet, nem is tudom, hogy volt-e már ilyen rossz állapotban. Ennek ellenére tegnap nagyon jól evett, párolt almát tönkölybúzával, uzsonnára meg csak natúran adtam neki a párolt almát, jó volt nézni, ahogy falta. Szopizik is, most éjszaka gyakorlatilag minden ébredésnél.

A szirupot viszont nem akarja megenni, ma veszünk kúpot neki.

Robin vasárnap estére belázasodott, és bár már hétfőn is egész jól volt, ma ment újból oviba. Tegnap végül ebéd után elaludt, hiába tiltakozik, fáradt, remélem, nem szed össze két nap alatt semmit, a náthája is javul. 

Közben kedden kicserélték a padlásablakokat, hihetetlen, de Emili a nagy zajban két és fél órát aludt délelőtt.

Továbbra is imád a fiúk közelében lenni, minden érdekli amit csinálnak. Őket ez persze sokszor zavarja, nem hagyhatnak szét mindent a földön, nem kártyázhatnak, pokémonozhatnak bárhol...

 

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Erős vagyok!

A hordók üresek ugyan, de így is van súlyuk.

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.

Emili

Május 13-án pénteken, reggel 5.27-kor megszületett Emili. Akárcsak a fiúk, ő is vízben jött a világra, és apa vágta el a köldökzsinórt. Hajnali 4-kor értünk a kórházba, tehát mint Robinnal, ez is gyorsan ment. Én fél 3 körül ébredtem, próbáltam aludni, és reménykedni, hogy reggel el tudjuk vinni a fiúkat oviba, de végül fél 4 körül át kellett őket cuccolni ágyneművel együtt Csabáékhoz, a szomszéd utcába. (Csaba egyedül volt 4 napig a lányaival, így nem tudott átjönni.) 

Szuper szülésznőt kaptam, és szerencsére abban az időpontban nem is szült más, így nem volt kapkodás mint Robinnál. Kicsit aggódtam, mikor közölte a szülésznő, hogy az ügyeletes orvos nem vállal vízben szülést, és nem tudtam, hogy elérhető-e az én orvosom, a szomszéd, aki ugyan bejön külön miattam, legyen éjszaka vagy hétvége, feltéve, hogy otthon van. Szerencsére otthon volt, és be is jött, egyszer beköszönt, majd a legvégén jött, de csak figyelt, mindent a szülésznő csinált, illetve a végén az asszisztens orvosa látott el. De nélküle nem lett volna medencés szülés, és azért a vízben könnyebbnek éreztem a végén, mint kint a szárazon.

4 névvel mentünk be a kórházba, végül kettő közül az Emilire szavaztunk, aki 3510 g és 50 cm volt.

Délután aztán jöttek a fiúk, ölbe vették Emilit, aki már az első nap egész sokat "nézelődött".

Pünkösd hétfőn délután jöttünk haza a kórházból. Tejem rengeteg egyelőre, szerencsére ügyesen szopizik Emili.

 

 

2016

10 éves házasok lettünk, rózsa-lakodalmat ünnepeltünk: kaptam egy tíz rózsából álló csokrot január 21-én.

10 éve jöttem ki Luxemburgba, március 1-gyel (Robinnal egy hónap fizetés nélkülit vettem ki 2013 februárjában, hogy picit később kezdje a bölcsit) megvan a 10 éves munkaviszonyom a Bizottságnál, már jogosult vagyok nyugdíjra.

Az évfordulókon túl mozgalmas évre számíthatunk 2016-ban. Reméljük a tetőtér szigetelésével elkészül Norbi, esély meg van rá, mert július 1-től un. szülői szabadságon lesz, ami Robin után jár neki, és amit 5 éves koráig tud kivenni. Mivel Maximnál kihagyta ezt a lehetőséget, részben bízván abba, hogy sikerül cégen belül jobb helyet találni, most Robinnal már nem akarta elszalasztani ezt.

Viszont, remélem, tud majd kicsit nekem is segíteni, mert - ahogy már tudjátok- a kistestvér érkezése nem könnyít a ház körüli munkálatokon :)

Szóval nagycsalád leszünk. A gyerekek rendkívül lelkesen fogadták a hírt október végén, ők rögtön tudták, hogy fiú lesz, és lehet, hogy ikrek. Azóta két anyuka is megkérdezte a Maxim csoportjában, hogy tényleg ikreket várok, mert az ő gyerekeik szerint két fiú van a hasamban. Kicsit nehezen emésztették meg, hogy kislányunk lesz. Először Maxim dacolt, hogy ő ugyan nem akar lányt, aztán Robin mondogatta, hogy ő bizony tudja, fiú lesz.

Most már lelkesen találgatják a neveket a hugicának. Sokszor megjegyzik, hogy úú, már nagyon nagy a hasad, mindjárt ki fog születni a baba. Maxim egyre gyakrabban kérdezi meg, hogy ekkor vagy akkor fog megszületni, próbálja valamihez kötni.

Megcsináltattam 12 hetesen a legújabb kromoszóma-vizsgálatot, ehhez mindössze egy ampulla vér szükséges, és a leggyakoribb kromoszóma-betegségeket mutatják ki, és ha kérjük a baba nemét is megállapítják. Ezt később az ultrahang is megerősítette, eddig minden rendben. Csütörtökön voltunk a 32 hetes részletes ultrahangon, kb. 2300 g a baba, és olyan 38-39 cm, szóval nem egy minibébi. De úgy gondolom, kicsit hamarabb fog születni.

Még dolgoznom kéne, de annyira fáradt vagyok, és elég stresszesnek éreztem a munkahelyet, így végül március 15-tel kiírt az orvos. Szeptember végétől január közepéig sokat betegeskedtem, így minden egyes hiányzás után szépen megvárt a halom munka. Ráadásul decemberben elkezdtem köhögni, a homeopata dokim antibiotikumot írt fel, amivel a nőgyógyász is teljes mértékben egyet értett, de nem jöttem teljesen rendbe, végül újabb homeopata kezelés savlekötő gyógyszerrel megszünt a köhögésem. Lázas nem voltam, de mindig legyengültem. Viszont azóta kisebb náthákat leszámítva nem vagyok beteg, és minden héten egyszer elmegyek úszni, illetve múlt hétig még jógára is jártam. Próbálok oda figyelni az evésre, mozgok sokat, de azért a kilók gyűlnek. Remélem, könnyen le is  mennek. A hányingerem - bár december óta jelentősen enyhült - végül januárban a gyomorsavas kezelés szüntette meg, de aztán kezdett előjönni, így tovább szedtem a Riopant. Viszont február végén elküldött a nődoki cukorterheléses vérvételre, na az teljesen kiütött, és azóta a hányingerem visszajött. Lehet, hogy a hormonok miatt amúgy is előjött volna, de ez így elég borzasztó. Szóval nem viselem túl jól ezt a harmadik terhességet, és tegnap óta szigorú pihenésre fogott az orvos, progeszteron gyógyszerrel. Remélem, egy-két hét pihenéssel megúszom, és nem kell végig feküdnöm, hiszen annyi mindent meg szerettem volna csinálni, amíg itthon vagyok, és így még Maximékkal sem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretnék.

Ui: A régi nőgyógyászom nyugdíjba ment, még tavaly év elején, én meg nem tudtam, kihez menjek, mit csináljak. Nehéz új orvost keresni, ha a régit annyira szerettük. Hezitáltam, hogy menjek egy nagyon jó hírű dokihoz, akihez Orsi is jár, és aki kiváló szakember, viszont aki nem is biztos hogy fogadott volna, illetve aki kicsit személytelenebb mint az én régi orvosom, vagy esetleg kérdezzem meg a szomszédomat, akinek volt magyar orvosgyakornoka, így róla is tudtam, hogy jó szakember és emberileg is nagyon kedves. Végül egyszer a kertben összefutottunk, és megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e ha hozzá járnék, illetve  lehetséges lenne-e. Először azt kérdezte, hogy hozzá vagy a magyar sráchoz akarnék menni, nem is értettem akkor, miért kérdezi, hiszen én úgy tudtam, hogy visszament  Brüsszelbe, később aztán kiderült, hogy Párizsban csinált kiegészítő képzést, és most márciusban kezdett dolgozni Luxemburgban, pont az Orsi nőgyógyászának a kabinetjében. Vele egyébként a kórházban összefutottam még tavaly év végén, és mondta, hogy nemsokára elkezd dolgozni. Visszatérve a szomszédomra, mondta, hogy semmi akadálya, de új pácienseket már nem vesz fel, kivéve család, barát, szomszéd :) Így végül tavaly májusban kaptam is időpontot novemberre az éves vizsgálatra. Aztán mikor kiderült, hamarabb kéne mennem, mert babát várok, két napon belül fogadott. Nagyon rendes, alapos, viszont sokkal jobban pörög mint a régim, ő soha nem sietett.

A szomszéd doki a kórházban dolgozik, tehát nem magánpraxisa van, nemrég óta a szülészet igazgatóhelyettese, és problémás terhességekre specializálódott, és tanít is, nagyon elfoglalt.

(Mivel nem járunk össze, ritkán találkozunk, így nem tartom furcsának, hogy hozzá járok.)

Robin biciklizik

Az őszi szünet második felében Robin ráült Maxim biciklijére - miután Norbi leengedte az ülést és a kormányt -, és gyakorlatilag ment is vele. A második napon már egész sokat gurult, a szünet végére már el is tudutt egyedül indulni és nagyjából fékezett is. Minden nap gyakorolt, most már egész jól megy neki, és mióta Maximnak szereztünk egy eggyel nagyobb biciklit, megy a versenyzés. Néha kimegyünk az utcára, és 5 perc múlva már sír Robin, vagy mert Maxim miatt elesett vagy mert Maxim megelőzte. Ez a rész kiborító, de reméljük, túlteszik magukat rajta. Maxim pedig nagyon rendes volt, hogy Robinnak átengedte a bicaját, bár ő már izgatottan várta a nagyobb kerékpárt.

Egyik reggel még arra is rávettek, hogy menjünk biciklivel oviba.

A viedók között van felvétel is róluk, itt a link.

Most akkor hasonlítunk vagy nem?

Maxim új ovis csoportban

Kb. egy hónapja vettem észre, hogy Maximnak kibújt az első maradandó foga, jobb oldalon, felül. Mondtam neki, hogy ez maradandó fog, ehelyett már nem nő másik, erre vigyázni kell, ő kétségbe esetten válaszolta:

- Én most már nem fogok soha semmit csinálni, hogy vigyázzak a fogamra. 

Megkönnyebbült, mikor elmagyaráztam neki, hogy én csupán a nagyon alapos fogmosásra gondoltam.

Maxim kezd nagyon éretten gondolkodni, legalábbis bizonyos dolgokról. Most hétvégén pl azt mondta nekem ebéd előtt, hogy ő jön nekem segíteni, és ebéd után is segít nekem mindenben, mert én reggel mondtam, hogy nagyon sok dolgom van. Pogácsát sütüttönk, és formákat kért, de együtt szaggattuk ki az egészet, az elejétől a végéig kitartott, és csinálta. Ha néha társasozunk, elfogadja ha nem mindig ő nyer, mesékből idéz, illetve most nagyon sokat gyakorolja a számok írását, ami az ovi hatása, és bár azt mondták a szülőin hogy nem tanítják őket számokat írni, mert nem matekórájuk lesz, mégis csak tanulnak valami hasonlót. Rengeteget rajzol, mindig az aktuális kedvenceket: pók és pókember, batman, szellem, sárkány. Sablonnal is szeret rajzolni, eddig nem kedvelte, sokat színez, próbálja úgy színezni ahogy a képen van, most épp telefonkönyvet készített, vagy éppen egy olyan lapot hozott haza amire a barátai írták rá a nevüket - 4-6 évesekről beszélünk, akik még nem iskolásak.

Szóval szeptember közepén újra kezdődött az ovi, új csoport, új óvónéni, jobban mondva tanító néni, mert ez itt ugye már iskola, még ha a tavalyi elő- vagy korai iskola (Précoce), a mostani pedig játékiskola (Spillschoul) luxemburgiul. Ez az un. középső- és nagycsoport egy összevont csoport, az egyik fele a kisebbek, a másik fele a nagyobbak, akik a következő évben kezdik az iskolát. Tehát egy évig Maxim a kisebbek között van, de jövőre ő nagynak fog számítani a csoportban, ugyanazzal a tanító nénivel és nyilván ugyanazzal a félcsoporttal, a másik felét a kisebbek alkotják majd. Ez nem rossz rendszer, hogy megtanuljanak a nagyobbakkal is és a kisebbekkel is egy közösséget alkotni, ugyanakkor sok változást is jelent. A  mi esetünkben pláne, mert jövő szeptemberben a capelleni iskolába járnak majd a gyerekek, bár már most csak capelleniek vannak a csoportban. Nem lelkesedtünk, mikor kiderült, hogy a kertszomszédunk lesz az óvónéni, mivel a fakivágás-tujaültetés óta nem igazán beszélünk egymással, és a szülői értekezleten is furcsának találtam Joffa Sylviet. De jó dolgokat csinálnak, Maxim szereti, a csoportot is, mondja, hogy Sylvie nem szigorú, csak hangosan beszél, és ami a legfontosabb, most nem hajtogatja, hogy nem akar oviba menni, szívesen megy, hamar beilleszkedett, egész sokat mesél. Nemrég azt mondta, hogy Sylvievel mindig olyan fura dolgokat csinálnak, de abszolút pozitív értelemben. Nagyon szervezett óvónéni, már a 2. napon ki volt téve egy táblázat, hogy melyik nap ki hova megy délben illetve délután, és az első hét végére egy fényképes telefonkönyvet is kaptunk tőle. Igazán nem panaszkodhatunk, mert néhány hét után felajánlotta, hogy nyugodtan vigyem Maximot kicsit később, hogy ne kelljen a gyerekekkel a reggeli nagy forgalomban rohangálnom, de aztán mondtam, hogy én igaz, hogy vissza megyek Capellenbe, de onnan vonattal megyek dolgozni, így nem olyan vészes, és hogy Maxim majd később busszal fog járni reggelente. Mert hogy van iskolabusz, az utcánk végéből, de nem akartunk azonnal mindent egyszerre kezdeni, Maximra bíztuk, hogy mikor próbálja ki, az egyezség pedig az, hogy karácsonyig választhat, hogy busszal vagy autóval megy reggel oviba, a karácsonyi szünet után viszont busszal kell mennie minden reggel. Ahogy betöltötte az 5. évet, másnap reggel buszra ült, és azzal ment oviba. Azt mondta először, hogy jó volt, de inkább vigyem autóval, de aztán sokszor busszal megy. Az elején kicsit gázos volt, mert ha Norbi nem volt otthon, Robinnal együtt kísértük Maximot a buszhoz, és persze ő is fel akart ülni, így az első ilyen reggel zengett az utca Robin sírásától, a második reggel már csak kicsit sírt, aztán elfogadta, hogy az Maxim busza, ő máskor buszozik, igaz, erre sokat kellett várnunk, most november végén kirándult csak a bölcsivel.

Még egy érdekesség, a csoportban két Maxim van, a másik a nagyMaxim. 

Pókemberes pizsamaparti

Maxim már többször mondta, ha estig Milánéknál vagy Lilláéknal maradtunk, hogy ő ott akar aludni. Orsival megbeszéltük, hogy kipróbáljuk, és talán egyszerűbb, ha Maximmal kezdjük. Igen ám, de mikor Maxim ráébredt, hogy sem én, sem Norbi nem marad ott, csak ő, akkor azt mondta, hogy soha többet nem akarok Milánnál aludni - vagyis hogy nem akar soha ott aludni. Milánhoz akart menni, így óvatosan, de rávettem, hogy azért tegyük be az ágyneműjét, pizsamáját, hátha meggondolja magát. Végül annyira jól érezte magát, hogy ő maga jött oda és mondta, hogy szeretne ott aludni, és hozzuk az ágyát. Igaz, hogy ő végig ágyról beszélt, én meg ágyneműről, de kiderült, ő többre gondolt, mint csupán takaró, pizsama, kulacs. Behoztuk a csomagját, megmutattam, hogy mit hova tettem, erre ő:

- És hol az ágyam?

Kicsit kétségbe esett, hogy hol fog akkor aludni, de Milánnal egy óriási szivacson a játszószobában ágyazott meg nekik Orsi. 

Maxim az elején, ahogy megérkeztünk, kicsit feszült volt, Orsi jegyezte meg, hogy még nem önmaga, biztos benne volt a kétely, hogy mi legyen, hogy ott hagyjuk-e, de aztán előkerült Milán Pókember jelmeze, és onnan kezdve Maxim önmaga volt, vagyis Spiderman. Orsi mondta, hogy nagyon elfáradt, könnyen elaludtak, és azt leszámítva, hogy Maxim reggel Spidermanné változott, Milán pedig már nem akart beöltözve rohangálni egész délelőtt, nem volt semmi feszültség a gyerekek között. Végül leültek rajzolni, Maxim azóta tud pókot rajzolni, leírja a nevét, amivel én hiába próbálkoztam eddig, sőt még egy Pókember figurát is készítettek, aminek nagyon örült. Most pedig én is varrhatom a jelmezt, és ugyanúgy kell kinéznie mint a Milánénak.

Norbi ebéd után ment érte.
Többször elmondta, hogy nagyon jól érezte magát, elmesélte, hogy fürödtek, mit reggeliztek, egyszóval feldobódva jött haza. Még azt is hozzá tette:
- Én most már nem Robint utánzom, hanem Milánt, mert neki van pókember-jelmeze.
Kíváncsian várom, mikor alszik nálunk Milán. Ő nemrég hosszas és igen nehézkes előkészületek után, az ovis kiránduláson már aludt egyedül idegen helyen, szülők nélkül.

Kedden tanítási szünet volt, ezt a napot nevezték ki Zarándoklat-napnak, így Maxim napközibe ment. A capelleni napközi pedig elvitte a gyerekeket egy állatkert és élményparkba (Eifelpark), Németországba. Maxim iszonyatosan elfáradt, ennyire még nem láttam kimerülve, csak annyit mondott, hogy nagyon fázott, mert csak egy kabátot vihetett, és az esőkabátot adták rá, meg hogy sült krumplit ettek. Szerintem annyira túltelítődött, egyrészt nem velünk ment, hanem a napközivel, ami eleve magasabb ingerszintet jelent, másrészt teljesen új helyen járt. A kabát miatt nagyon mérges voltam, ugyanis vitt egy esőkabátot, mert esőt jeleztek, és én úgy gondoltam, hogy legfeljebb ráveszi a rendes kabátjára, ami szintén vízálló, nem pedig hogy egy vékony kabátban lesz 10 fokban egész nap. Mikor reggel vittem Maximot, még nem az volt, akikkel mentek, így vagy elveszett az üzenetem lényege, vagy félre értették. Úgy tűnik, nem fázott meg Maxim. Robint viszont teljesen kiborította kedd reggel az az apró változás, hogy nem az oviba kísérjük be Maximot, hanem a napközi épületébe. Ott akart maradni Maximmal, majd az udvaron akarta üldözni a madarakat, de hát nekem ugye ment a vonatom, és közel 10 perc figyelemelterelés és könyörgés után, nem volt mese, be kellett szállnunk az autóba. Robin végig üvöltötte az utat a bölcsiig, majd ott újra kezdte. Bekucorodott egy sarokba, sírt, rám sem nézett. Aztán persze nem volt semmi baja. Ő is érzékeny, csak nem feltétlen ugyanazokra a dolgokra mint Maxim. De most vele is nagyon nehezen megy a rövid ujjú felvétele. Érdekes, nyaraláskor, nem okozott neki gondot, viszont a 25 fokban nem hajlandó levenni a hosszú ujjút, vagy ha le is veszi, 5 perc múlva vissza kell rá adni; próbálja egyedül felvenni, de még kell egy kis navigáció neki hozzá.

Robin beszélni kezd

Mikulást követő héten a gyerekek otthon maradtak Mamával és Tatával; Norbi is kora délutánig otthon volt, mert délutánra járt dolgozni. Így könnyebb lett a hetem, nem kellett elrohannom a munkahelyről a gyerekekért, és reméltem, hogy egy hét pihenő után kibírnak egy hetet a gyerkőcök betegség nélkül a szünetig. (Ez ugye nem egészen így lett, de az idei őszt kisebb betegségekkel megúsztuk.)

Robint elvittük - kivételesen az apukája - fül-orr-gégészhez. Ősszel, mikor kértem az időpontot, még attól féltem, hogy esetleg ki kell venni az orrmanduláját, illetve hogy úgymond lecsípnek belőle, mert ha nem folyt az orra, akkor állandóan szörcsögött, és szinte mindig horkolt. Azóta persze jobb lett az orra, és néha ugyan hangosabban alszik, de megnyugtatott a fül-orr-gégész, hogy bár náthás volt a vizsgálatkor, semmi kórosat nem lát, nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Kivett viszont egy nagy darab, összecsomósodott fülzsírt.

Sajnos elég rossz idő volt mamáékkal, így többnyire bent maradtak a gyerekek, vasárnapra szinte megőrültek, visítoztak, ordítoztak, Robin hisztis lett, de hétfőn örömmel ment be a bölcsibe.

Azt vettük észre Norbival, hogy Robin ezalatt a kizárólagosan magyarul beszélő hét alatt rengeteg új szót tanult, egyre több mindent mond magától, és egyre több mindent mond utánunk.

Amiket már egy ideje mond (már több hete elkezdtem ezt a bejegyzést):

- inni kérek - ez elalváskor a kedvence, legalább kétszer kér inni, ha nehezen alszik el, akkor van, hogy ötször is képes inni; persze van, hogy tényleg szomjas, és kiüríti a kulacsát, és van, hogy csak az időt húzza

- daru ott - az ovi mögött áll egy nagy daru, amit minden nap látunk

- apa, lele / ere lele = apa gyere / erre gyere

- leese = leesett, leesek!

- néé =  "nem" luxemburgiul, most kezdte el magyarul is használni, hogy NEM

- sia - szia

- én isz = én is

- enyim = enyém

- eszik = esik

- kakaó = takaró, újabban: karó 

- pisi, kaka - eddig szólt, ha kakált, most viszont kezdi elsumákolni, és inkább játszik tovább minthogy kicseréljük. De néha azért jön és mutatja, hogy pisi, kaka

- bili - tudja, mire való, de inkább a kádba pisil, mikor beletesszük a vízbe

- igye = figyelj! - ilyenkor figyelni kell, hogy épp mit vagy milyen hajmeresztő dolgot csinál

- ement pó/apa = elment a pók/apa -  a falon van egy pötty, és orrszívás közben, mutattam Robinnak, hogy régen erre mindig azt mondta, hogy pók, akkor viszont nem érdekelte, csak üvöltött, ne szívjam az orrát, aztán valahogy kitaláltuk, hogy akkor elment a pók. Ez tetszett neki, nevetgélt, közben kitisztítottam az orrát, és azóta is mondogatja.

 - jepci = repcsi

- vá-vá = vág - beszakadt a körme, vágjuk le, de mire oda érünk, már ő akar vágni, és nem lesz semmi a körömvágásból; vagy szimplán kéri - jobb esetben - az ollót, rosszabb esetben odavisz egy széket a pulthoz és leveszi az ollót, majd neki áll "vágni". Egy-két hétig mindig együtt vagdostunk, azóta kicsit alább hagyott az ollómániája. Viszont szépen mondja, hogy olló.

Próbálom gyűjteni, miket mond, de nehéz mindig leírni, amúgy meg elfelejtem. Továbbra is vannak úgymond sztenderd szavai, és még mindig nagyon sokat karattyol, hablatyol, csakhogy ő is mondja a magáét. Na és persze kiabál mint a bátyja.

Már nagyon várom, hogy a két utolsó foga kibújjon; alul kibújt neki teljesen a második nagyörlő.

Kontroll vizsgálatok

November végén Robin beteg lett, szerencsére nem volt komoly a dolog, enyhe hörghurut, de jobbnak tűnt, ha néhány napot otthon marad, így egy háromnapos hétvégével zártuk az őszt. 

Egy hétre rá, Mikulás napján mindkét fiút kontrollra vittem, mivel ez iskolaszüneti nap a kisiskolásoknak - erről később írok -, így ajándékozás után elmentünk a doktornénihez. Maximot 99 centisnek és 14,2 kg-nak mérte, Robint pedig 86 centisnek és 11,2 kg-nak. Mindent rendben talált, Robin még egy ismétlő oltást is megkapott. Amíg a papírokat írta az orvos illetve beszélgettünk, addig a két fiú a rendelőben fogócskázott, kúszott a vizsgáló alatt. Remek formában voltak, és ketten kezdenek veszélyesek lenni, rajtuk kell tartanunk a szemünket.

Fiúszoba

Október közepére nagyjából összerakta Norbi a fiúk szekrényeit, átrendeztük a szobát, és átvittük Robin ágyát a Maxim szobájába. Mivel hol jól alszik Robin, hol rosszul, nem akartunk még tovább várni, nehogy aztán egyikőjük se akarjon a másikkal együtt lenni. Maximnak már hetekkel előtte "adagoltuk" a projektet, végül nem volt kifogása az összeköltözéshez. Az első két hétben azonban ha felébredt és én már Robin ébredése miatt a szobában aludtam a matracon, akkor ő is oda akart jönni. Az első alkalommal csak reggel vettem észre, hogy egy Maxim "nőtt" közém és Robin közé, de aztán már kevésbé volt vicces, hogy hol az egyik, hol a másik gyereket igazgattam alvás helyett. Aztán nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön a matracra hozzánk, de lábbal fekszik Robinhoz, a matrac másik végére. Most novemberben már ritkán kel fel éjszaka, Robin viszont rémesen alszik. Természetesen azon a két éjszakán szuperül aludt, amit Maxim végig köhögött, de ami igazán fontos, hogy egy-két alkalmat leszámítva nem ébresztették fel egymást éjszaka. Reggel viszont annál könnyebben. Robinnak ebben a hónapban már többször kellett adnunk fájdalomcsillapítót éjszaka, mert nemhogy többször felébredt, de többször vagy éppen sokáig sírt. Ezzel az utolsó négy foggal is jól megszenved. Visszatérve a szobára, nagyon szeretjük a gyerekek ágyait, most első lépésben a rácsos ágy három középső rácsát vettük ki Robinnak, így ki-be tud mászni, néha bunkerként is szolgál az ágya. Később majd levesszük az egyik oldalát, és végül majd rendes ágy lesz belőle. Nem csak a közös szoba az újdonság, hanem hogy Maxim pelenka nélkül alszik. Október 2. hetétől mindig száraz maradt a pelenkája, néhány nap után már nagyon oda figyeltem, hogy közvetlenül alvás előtt még elmenjen pisilni, így két hét szárazon maradt pelenka után, az őszi szünet kezdetekor elhagytuk az éjszakai pelenkát. Eddig kétszer történt baleset, de én az elsőt a kimerültségnek tudom be, a másodikat a betegségnek. Szerencsére ez sem tántorította el Maximot, a bölcsiben egy-egy délutáni bepisilés után ő maga kérte vissza a pelenkát az alváshoz. Néha előfordul, hogy fürdés után kivesz egy pelenkát a zacskóból, aztán jót nevetünk, hogy neki már nem kell, "majd a Robiné lesz, ha akkora lesz mint én".