10 éve jöttem ki Luxemburgba, március 1-gyel (Robinnal egy hónap fizetés nélkülit vettem ki 2013 februárjában, hogy picit később kezdje a bölcsit) megvan a 10 éves munkaviszonyom a Bizottságnál, már jogosult vagyok nyugdíjra.
Az évfordulókon túl mozgalmas évre számíthatunk 2016-ban. Reméljük a tetőtér szigetelésével elkészül Norbi, esély meg van rá, mert július 1-től un. szülői szabadságon lesz, ami Robin után jár neki, és amit 5 éves koráig tud kivenni. Mivel Maximnál kihagyta ezt a lehetőséget, részben bízván abba, hogy sikerül cégen belül jobb helyet találni, most Robinnal már nem akarta elszalasztani ezt.
Viszont, remélem, tud majd kicsit nekem is segíteni, mert - ahogy már tudjátok- a kistestvér érkezése nem könnyít a ház körüli munkálatokon :)
Szóval nagycsalád leszünk. A gyerekek rendkívül lelkesen fogadták a hírt október végén, ők rögtön tudták, hogy fiú lesz, és lehet, hogy ikrek. Azóta két anyuka is megkérdezte a Maxim csoportjában, hogy tényleg ikreket várok, mert az ő gyerekeik szerint két fiú van a hasamban. Kicsit nehezen emésztették meg, hogy kislányunk lesz. Először Maxim dacolt, hogy ő ugyan nem akar lányt, aztán Robin mondogatta, hogy ő bizony tudja, fiú lesz.
Most már lelkesen találgatják a neveket a hugicának. Sokszor megjegyzik, hogy úú, már nagyon nagy a hasad, mindjárt ki fog születni a baba. Maxim egyre gyakrabban kérdezi meg, hogy ekkor vagy akkor fog megszületni, próbálja valamihez kötni.
Megcsináltattam 12 hetesen a legújabb kromoszóma-vizsgálatot, ehhez mindössze egy ampulla vér szükséges, és a leggyakoribb kromoszóma-betegségeket mutatják ki, és ha kérjük a baba nemét is megállapítják. Ezt később az ultrahang is megerősítette, eddig minden rendben. Csütörtökön voltunk a 32 hetes részletes ultrahangon, kb. 2300 g a baba, és olyan 38-39 cm, szóval nem egy minibébi. De úgy gondolom, kicsit hamarabb fog születni.
Még dolgoznom kéne, de annyira fáradt vagyok, és elég stresszesnek éreztem a munkahelyet, így végül március 15-tel kiírt az orvos. Szeptember végétől január közepéig sokat betegeskedtem, így minden egyes hiányzás után szépen megvárt a halom munka. Ráadásul decemberben elkezdtem köhögni, a homeopata dokim antibiotikumot írt fel, amivel a nőgyógyász is teljes mértékben egyet értett, de nem jöttem teljesen rendbe, végül újabb homeopata kezelés savlekötő gyógyszerrel megszünt a köhögésem. Lázas nem voltam, de mindig legyengültem. Viszont azóta kisebb náthákat leszámítva nem vagyok beteg, és minden héten egyszer elmegyek úszni, illetve múlt hétig még jógára is jártam. Próbálok oda figyelni az evésre, mozgok sokat, de azért a kilók gyűlnek. Remélem, könnyen le is mennek. A hányingerem - bár december óta jelentősen enyhült - végül januárban a gyomorsavas kezelés szüntette meg, de aztán kezdett előjönni, így tovább szedtem a Riopant. Viszont február végén elküldött a nődoki cukorterheléses vérvételre, na az teljesen kiütött, és azóta a hányingerem visszajött. Lehet, hogy a hormonok miatt amúgy is előjött volna, de ez így elég borzasztó. Szóval nem viselem túl jól ezt a harmadik terhességet, és tegnap óta szigorú pihenésre fogott az orvos, progeszteron gyógyszerrel. Remélem, egy-két hét pihenéssel megúszom, és nem kell végig feküdnöm, hiszen annyi mindent meg szerettem volna csinálni, amíg itthon vagyok, és így még Maximékkal sem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretnék.
Ui: A régi nőgyógyászom nyugdíjba ment, még tavaly év elején, én meg nem tudtam, kihez menjek, mit csináljak. Nehéz új orvost keresni, ha a régit annyira szerettük. Hezitáltam, hogy menjek egy nagyon jó hírű dokihoz, akihez Orsi is jár, és aki kiváló szakember, viszont aki nem is biztos hogy fogadott volna, illetve aki kicsit személytelenebb mint az én régi orvosom, vagy esetleg kérdezzem meg a szomszédomat, akinek volt magyar orvosgyakornoka, így róla is tudtam, hogy jó szakember és emberileg is nagyon kedves. Végül egyszer a kertben összefutottunk, és megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e ha hozzá járnék, illetve lehetséges lenne-e. Először azt kérdezte, hogy hozzá vagy a magyar sráchoz akarnék menni, nem is értettem akkor, miért kérdezi, hiszen én úgy tudtam, hogy visszament Brüsszelbe, később aztán kiderült, hogy Párizsban csinált kiegészítő képzést, és most márciusban kezdett dolgozni Luxemburgban, pont az Orsi nőgyógyászának a kabinetjében. Vele egyébként a kórházban összefutottam még tavaly év végén, és mondta, hogy nemsokára elkezd dolgozni. Visszatérve a szomszédomra, mondta, hogy semmi akadálya, de új pácienseket már nem vesz fel, kivéve család, barát, szomszéd :) Így végül tavaly májusban kaptam is időpontot novemberre az éves vizsgálatra. Aztán mikor kiderült, hamarabb kéne mennem, mert babát várok, két napon belül fogadott. Nagyon rendes, alapos, viszont sokkal jobban pörög mint a régim, ő soha nem sietett.
A szomszéd doki a kórházban dolgozik, tehát nem magánpraxisa van, nemrég óta a szülészet igazgatóhelyettese, és problémás terhességekre specializálódott, és tanít is, nagyon elfoglalt.
(Mivel nem járunk össze, ritkán találkozunk, így nem tartom furcsának, hogy hozzá járok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése