Egy biofarmon

Szombaton Orsiékkal egy biofarmra látogattunk el. Biobörzével egybekötve nyílt napot tartottak a gazdaságban. Tavaly rendezték meg először, és most is egy istállóban tartották meg a bioruha- és fajáték-vásárt. Mire mi odaértünk a játékos részt kiürítették, a ruhák között nem találtunk semmit. Viszont Maximot nem lehetett elrángatni az állatoktól. Nyuszikat, tengerimalacokat lehetett "simogatni" ketrecben, teheneket kisbocikkal az istállóban. Maxim egyáltalán nem félt tőlük, mindegyiket meg kellett nézni, simogatni. Bár nagyon békések voltak a tehenek, nagyon kellett figyelnünk, nehogy fellökjék Maximot.

Képes lett volna eltölteni az egész délelőttöt, fel-alá rohangálva a tehenek között.
Voltak malacok kismalacokkal. Aztán elsétáltunk a legelőre a lovakhoz.

Furcsa módon, a rengeteg ember között Maxim teljesen önmagát adta, ahogy elindultunk, a két család, megint elkezdte a bújkálást, egyszer mikor az apja nem vette fel, hanem csak fogta a kezét, hogy jöjjön a saját lábán, még pityergett is. Aztán inkább fel-felvettem, mert annak nincs értelme, ha nem érzi jól magát. Bezzeg mikor meglátta a tratkorokat a pajtában, ahogy elengedtem a kezét, bekotort hozzájuk. Kénytelen voltam utána mászni, ez nem hiszem, hogy a nyílt naphoz tartozott. :)

Nézte a lovakat, az itatójukra talicskát mondott, szépen tanítgattuk, hogy az itató, abból isznak a lovak, meg büdös lószag van, ott a kakájuk stb. Aztán mellénk jött egy idegen család, több gyerekkel, és megint teljesen elanyátlanodott. Viszont a póninál nem érdekelte, hogy sokan vannak körülötte, mint ahogy az ebéd után az étteremben sem. Az a furcsa, hogy időnként zavarja, ha rá irányul mások figyelme, vagy ha idegenek vannak a közelében, időnként pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mi és ki van körülötte, legyen az ismerős vagy idegen.
Pónin lehetett lovagoltatni a nagyobb gyerekeket. Norbi persze egyet megsimogatott Maximmal.

Aztán az úton egy kis patak mellett sétáltunk vissza az istállókhoz. Maximot nem lehetett elmozdítani a patak mellől. "Fff" - folyik a víz, mutatja Maxim a Milántól kölcsön kapott mellényben.

 

Egyedül az ebéd-kínálattal nem voltunk megelégedve, biovirsli ide vagy oda, nem bírtuk kivárni a sort, így a legközelebbi étterembe ültünk be.

A két kis pöttöm addigra már éhes is volt, fáradt is, de ezt igen jól palástolták, mert még az étteremben is folytatták a felfedezést, nyitogatták a fiókokat, kukucskáltak, mászkáltak.
Szerencsére szép, napos időt fogtunk ki, bár a délutáni alvása nyúlfarknyira sikeredett.

Óraátállítás

Minden éjszaka van egy köhögős fél óránk, Maxim ezt vasárnap hajnalban pont az óraátállításra időzítette. Tegnap éjszaka már kevesebbet köhécselt, nem is kellett bemennem hozzá, viszont minden ébredéskor is köhög. Ezt leszámítva elég jól viselte a bronchitiszt, láz és étvágytalanság nélkül.
Az óraátállítást viszont nem viseli olyan jól. Este fáradt volt és mégis sokára tudott csak elaludni, reggel pedig egyszerűen nem bírt felkelni, hagytuk egy kicsit szundizni még, de így is 8 órára sikerült felöltözni. Szerencse, hogy viszonylag rugalmas a munkaidőm.
Annyira nem örült, hogy ott hagyom a bölcsiben, de majd legalabb örül délután Norbinak.

Tavaszi nátha

Tegnap reggel nem bírtam felkelni. Maxim szinte egész éjszaka köhögött, alig aludtunk; akkor már tudtam, hogy mehetünk orvoshoz. Ez a harmadik hete, hogy hol előjön a náthája, hol a szeme csipás. Kedden az étvágya sem volt az igazi. Így otthon maradtam, és bár szerencsére szépen evett, láznak nyoma sincs, a gyerekorvos enyhe hörghurutot diagnosztizált. Ma és holnap Norbival marad otthon. Szerencsére - és éppen ezért nem is értem - gyönyörű idő van, hátha a sok napsütés is segít. A kedélye változatlanul jó, jön-megy, kint homokozik, feltartja az apját a terasz javításában :), és este 8-kor még fel-alá rohangált a házban, pedig alig aludt ebéd után, annyit köhögött, hogy egy idő után ez felébresztette.
Közben bővült a szerszámkészlete: a csavarozó és fűrész után most már fúrója is van.

Szieszta vendégségben

Szombaton egy barátunkhoz mentünk át Németországba. Maxim miatt délelőtt mentünk, és úgy beszéltük meg, hogy ebéd után megpróbálom lerakni majd ott Maximot. Emiatt nem kellett volna aggódnom, annál inkább Gábortól. Mikor felértek a lépcsőn - én már akkor fent voltam -, Maxim elkezdett sírni, ahogy meglátta Gábort. Ez az ebédig nem javult, nem akart egy helyiségben lenni vele, Melindával hamar megbarátkozott, a konyhában nagyon jól elnézelődött, elbabrált, de csak délután engedett fel egy kicsit Gáborral szemben. (Talán az ijeszthette meg, hogy szépen jöttek fel a lépcsőn, egyszer csak ott van előtte két idegen, az egyik magasabb mint az apukája, és persze ő hozzá beszélnek.) Viszont rengeteget evett a rakott krumpliból, és nem akart aludni. Aztán 2-kor csak kidőlt, és 4 után ébresztenem kellett. Uzsonnára rendhagyó módon és most először kapott egy Pingui szeletet, egyedül majszolta a konyhában, nem tágított, amíg be nem falta.

 

Mi kipróbáltuk az új Xboxszot, jópofa, hogy nem kell semmi extra dolog a kézben mint a Wii esetében. Maxim furcsán nézte, hogy mit össze bénázunk a nagy képernyő előtt, aztán a jatékok alatt készült fényképeken mindig mutogatta, hogy apa, anya.
Ismét bebizonyosodott, hogy hosszú útra nem lehet vele menni, ezt a jó félórás autózást is alig bírja ki. Viszont nagybevásárlás sem ideális vele, mert egy idő után mindent le akar szedni a polcokról, teszi bele a bevásárló kocsiba, rosszabb esetben nem is a miénkbe. A délutáni alvásával viszont nagyon elégedett vagyok, ez az első, hogy másnál így le tudtam tenni.

Körömvágás

Sokszor kész kihívás körmöt vágni a gyereknek. Nálunk mindenképp. Amíg pici volt, alvás közben egész hamar el lehetett intézni, de később már felébredt rá Maxim. Az ősszel még egy-két reggel sikerült levágni, mikor nehezen tért magához, de ezt is hamar elfelejthettem. A lábkörméről ne is beszéljünk. Pelenkázás közben egy-egy körmöt ha levágtam, már boldog voltam. Aztán próbálkoztam fürdés után a pelenkázón, ha elbabrál valamivel vagy az apjával hülyéskednek, akkor szélsebesen pedikűröztem, manikűröztem. Egy időben a lábán jobban haladtam, mert a kezével mindig matatott, játszott, mostanában viszont elég érzékenyen reagál a lábkörmeire, lehet, csiklandósabb lett. Amikor bágyadtabb, akkor jobban viseli, bár ha túl fáradt, akkor nincs türelme. Ha egyszerre öt körmét le tudom vágni, már nagy siker. Néha sikerül egyszerre minden körmét levágni, kezén-lábán. Ilyenkor egy hétig letudva a dolog.
Kedden a kezeivel végeztünk, maradtak a lábujjai.
Nagyon tetszik neki ahogy vágjuk a kenyeret, kolbászt, utánozza a mozdulatot, és közben mondja, vváá. Ha sajtot eszik, szerintem azt élvezi benne, hogy mondja, vá, és mi vágunk neki egy darabot.
Mint általában, tegnap sem akart kijönni a fürdűőkádból, aztán csak annyit mondtam neki, hogy "gyere Maxim, kiveszlek és levágjuk a körmöd". Erre ő: vváá, és visítás nélkül kivettem a kádból - fél siker. Ennyiben is maradt a dolog, egyetlen körmét engedte levágni. Sebaj, ma este újból próbálkozom, vagy holnap, vagy azután...

Hosszú hétvége Dédipapával

A hétvége slágere Maxim fűrésze volt. Meg az elektromos csavarozó és a kukásautó. Hasznosan töltöttük a péntek délutánt az idei első bababörzén. Természetesen rengeteg apró ajándékot is kapott Maxim a nagyszülőktől: kisautót, kisvonatot, mini-lufikat (amik könnyen kipukkadnak), gyümölcsös kártyákat.

A hétvége sztárvendége pedig Dédipapa volt. A szüleimmel együtt a nagypapám is meglátogatott minket, szerda délben indultak vissza. Szeretett volna megnézni minket Papa, milyen a házunk, hol lakunk. Szép időt fogtak ki, vasárnap esegetett, de így is sokat voltunk kint, kertészkedtünk. Vagyis a fiúk, Maximmal együtt. Azóta Maxim mindent fűrészel, és pontosan úgy mozgatja a játékfűrészét, mint az apukája az igazit.

Persze neki a valódiakat (merthogy 3 is van) is meg kellett vizsgálnia.
Itt épp az egyikkel fűrészel, vagy éppen cipeli - kizárólag működésképtelen állapotban, védőtokban.

Kedden vacsora előtt nem akart bejönni, a garázsban bóklászott, mindent megfogott, megtekert.

Szóval két órás késéssel, de szerencsésen megérkezett szombat délután Luxemburgba a család, onnan autóztunk Capellenbe. A múlt szombati igencsak félénk játszóterezés után nem is számítottam arra, hogy Maxim milyen közvetlen lesz. A szüleim pedig rögtön ismerősek voltak neki, vagy emlékezett rájuk, vagy a skype segít. Azért minden reggel el kellett telnie egy kis időnek, hogy megbarátkozzon Dédipapával, de szerda reggel, bölcsibe indulás előtt együtt fűrészeltek a szobában, és még le is utánozta a dédnagyapját: hangot is ad a láncfűrész, és szaggatottan kotkódálásnak hangzik. Ahogy Papa nyomogatta a gombot, közben mondogatva, kotkodács. Erre Maxim visszaveszi a fűrészt, nyomja a gombot és közbent kotkodál: kot-kot-kot. Sétálgattak is együtt, odament hozzá sokszor, mutatta neki, ami éppen a kezében volt. És természetesen amikor szégyenlősködött is, a mosolya nem maradt el.
Úgyhogy elégedett volt mindenki.
Velünk együtt gereblyézik, sepreget, bár sokszor az összegyűjtött kupacot túrja szét.

Kedden délután olyan melegen sütött a nap a teraszunkon, hogy pólóban, rövidnadrágban ücsörögtünk. Anyukám segített főzni, takarítani, és egy éjszakát leszámítva Maxim is jól aludt. Norbi csak kedden ment dolgozni, én pedig szerdán kezdtem el a hetet. Így a hosszú hétvége mindenkinek kellemesen telt.

Maxim talicskája

Szombat délután a Merl parkban találkoztunk Orsiékkal és Andiékkal. Milán és Lilla egész jól eljátszogattak, Maxim nagyon örült, ahogy megérkeztünk a hatalmas játszótérre. Ahogy azonban elkezdtük neki mondogatni, nézd Maxim, itt van Milán, itt van Lilla, kezdett félénk lenni. Elmentünk csúszdázni, az tetszett neki, még azt is megengedte, hogy Orsi indítsa el, én meg lent elkaptam, illetve nagy nehezen megfogta Lilla kezét, és a három gyerek együtt sétált, de ezt leszámítva egészen az este végéig nagyon szégyenlős volt. Állandóan fogni kellett a kezét, vigyorgott, de közben bújkált. Néha úgy meg volt szeppenve, a sírás kerülgette. Vagy nagyon nem volt formában, vagy a nagy nyüzsgés, a sok ember, a sok játék miatt több időre volt szüksége, hogy feldolgozza az információkat. Ott a parkban láttunk egy talicskát, amit épp akcióztak, de az újságból nem tudtuk eldönteni, hogy nem gagyi-e. Jónak tűnt.
A végén már kezdtünk fázni, így beültünk teázni, amiből vacsora lett. Maxim egész idő alatt evett, már a parkban kapott brióst, az étteremben pedig mindenből kért. Vissza is szerezte versenysúlyát, annyit falatozik. Mire mindenki megvacsorázott, addigra Maxim is kezdett belendülni, bemutatta a károgását, és kezdte szerelni a radiátorokat a falnál. Sajnos később derült ki, hogy nem sikerültek a fényképeink, memóriakártya-hiba. De legalább átaludta az éjszakát.
Viszont Norbi megvette a talicskát, amit Maxim úgy tol, mint egy négykerekű kocsit.
Vannak hozzá szerszámok is, a legjobb egy olló, amivel Norbinak üldöznie kell, ő meg sikongva menekül. Már videó is van a talicskázásról.

Szinte rendhagyó módon - eddig Norbit köszöntve így - szülinapi ajándékom egy nyugodt éjszaka volt Maximtól. Igaz, ma nem aludt jól.

Esti gyümölcscsoda

Már említettem, Maxim mennyire hadilábon áll a gyümölcsökkel, pláne darabosan. A bölcsiben még csak-csak eszik, gondolom, mert nagyon éhes, de otthon ritkán. Tegnap este a fürdőben voltam már, mikor megjelent egy klemantinnal a kezében és bólogatva mondta, hogy vá-vá, vagyis vágjuk fel. Mondom neki: jó, mindjárt megpuculjok, erre ő a pupo, majd behozott újabb két darabot. Kimentünk a konyhába, megpucoltam egyet, gondolván úgysem eszi meg, naná, hogy még a másodikat is meg kellett pucolni és majdnem betúrta azt is. Nagy lazán nem adtam rá előkét, és persze, hogy már az első gerezddel összekentük a felsőjét. Ráadásul egy hófehéret, amit már mandarinnal felavatott egyszer; azt hiszem, decemberben vagy januárban, mikor egyik este haza értem, Norbi nagy lelkesen azzal fogadott, hogy Maxim megevett egy csomó mandarint. Én viszont nem ugrándoztam, mikor megláttam, hogy a fehér felsője tiszta folt, ami mostanra tűnt el (de már van is utánpótlás rajta).
Ezzel a kis történettel kívánunk Boldog születésnapot apukámnak.

Kárr-kárr és heti bölcsis beszámoló

Nem győzöm gyűjteni és ide beirogatni, miket mond Maxim. Már az első ilyen bejegyzésem után is rögtön felírtam jónéhány szót (kukk=kukucs, luxiul guck; bábu; aba=labda; dino; ka=kavarjuk; pö=pulyka; mba=galamb; ba=bari, tea, te-te=tegyél, mondjuk tegyek még joghurtot=ogu a kajájára; be-be=bekapcsolni; tá=távirányító, táska, polenta; gaga=csiga és nadrág, hála Norbinak a gatyából, illetve a gumicsizma is hasonló valami; kroko; száá=szárad; tee=tehén, teherautó, ez utóbbival nagyon próbálkozik, hogy jól mondja; evé=levél; ütö=üdítő). Egy ideje mondogatja, hogy tcicha=cica, illetve hogy tchike=címke.
Már tudja azt hogy hideg-meleg, mondja is: me. Nagyon édes, amikor közli, hogy üres valami: ö-ö. És hússzor megismétli, ha valamit akar még enni: ké-ké vagy mé-mé. Az előbbi az autóban (otó) érdekes, amikor döntsem el, hogy kekszet (ke) kér még, vagy csak valami mást. A sütő még mindig ütő, de tegnap este tisztán kiejtette a hűtőt. Tegnap már mondogatta bent helyi nyelven az orr és szem szavakat.
Az ablakából nagy fák látszanak, amin varjúk szoktak tanyázni. Norbi megtanította károgni, ezt nagyon hűen utánozza. Oda kell figyelni, hogy megértsük mit akar közölni, de már ilyenekre képes, hogy vaa fa, ffú, és fél perc múlva eszá. Fordítás: varjú ül a fán, fúj a szél (vagy fújja a varjút, fát a szél), és aztán elszállt a varjú. A szomszédban van egy hatalmas madáretető, rengeteg madár csiripel nálunk is, és most már nagyon érdeklik Maximot. Sokáig elnézegeti őket, ahogy repdesnek az égen, és lelkesen mondja, hogy eszá.
Reggel, ha nem bírjuk magához téríteni, vagyis amikor nem akar felkelni, elhúzzuk a függönyt, és mondjuk neki, hogy éppen milyen madár - varjú, szarka, veréb - ül a fán. Ébresztésre a kukásautó (a kaká), vagy teherautó is kiváló.
A héten remekül érezte magát Maxim a bölcsődében: sokat evett, aludt, játszott. Igaz, kedden és szerdán reggel sírt, csütörtökön nagyon szomorú volt, teljesen odasimult Marie-Jeanne-hoz, de ma reggel nyugodt szívvel jöttem dolgozni. Már három nagy baba bent játszott a szobában, bementünk Maximmal, mindegyik odajött hozzánk, körbe állták Maximot: Gogo=Diogo 15 és fél hónapos, Afae=Rafael 16 hónapos és Leo 14 hónapos. Leonak van egy bátyja, és ő kicsit durvább a többieknél, Maxim nem szereti annyira. De most kedvesen rátette a kezét a térdemre, megsimogattam, aztán mondtam Maximnak, hogy simogassa meg Leót. Majd jött Marie-Claire és mentek játszani a többiekkel.
A bölcsiben Maxim egy kisangyal. Nyugodt, szófogadó, sokszor bohóckodik, soha nem erőszakos, nem veszi el más játékát, ha az övét elveszik, elszomorodik, de nem veszi vissza. Azt viszont nem szereti ha valaki kiabál vagy agresszív, ilyenkor rögtön eltávolodik az illető közeléből. Kérdés, meddig marad ilyen, mivel otthon bezzeg nem kell félteni. Szeret festeni és olyan játékokkal szöszmötölni, amihez sok türelem kell - mint például ami nekünk anno a Pötyi volt, színes gombszerű szegecseket kell egy lyukacsos táblába rakosgatni. Tornyot is szépen épít már - nem csak a bölcsiben. Ami mindkét helyen van, az a szerszámos láda, bár a bölcsiben fűrész=ffű is van, az otthoni szett viszont táskában=táá, amit szívesen hordoz az egész lakásban (ajánlom mindenkinek, zseniális, ikeás és nem drága). Így kalapálhat (a papá=kalapács) kedvére itt is ott (lásd videók).
Változásokról szeretnék beszámolni a bölcsiben (figyelem, lehet, hogy unalmas rész következik!). Nadine, a középkorú gondozónk csoportot váltott e héttől, őt az helyettesíti, aki általában is a minicsoportban helyettes, Maxim nagyon jól ismeri. Így viszont előfordul - már ezen a héten is -, hogy a helyettes helyettese dolgozott, aki a beszoktatáskor sokat volt Maximmal, de azóta ritkán. Ez még rendben is lenne, viszont Marie-Claire nyugdíjba megy a hónap végén, még nem tudjuk, ki jön utána. December óta már a második gyakornok van a csoportban, úgy tűnik, hogy őt hamarabb megszokta Maxim, mint az elsőt. Aztán lassan abban a korban lesz Daviddal=Dáá, hogy mehetnének a nagyobb csoportba, bár gondolom, ott most nincs hely.
Gyönyörű hetünk volt, hideg, de napsütéses idő, ami a hétvégére is marad, bárcsak a jövő hetünk is ilyen szépen, betegség-mentesen telne.

Maxim, meséljünk valamit?

Még nem is olyan régen, erre a kérdésre vagy elővette valamelyik mesekönyvét - mindig az épp aktuális kedvencet -, vagy szépen sorban leszedte minden könyvét a polcról; néha tényleg végig kellett mesélni az összeset, néha meg egy-két mondat után adta ide az újabb könyvet. Most jobb esetben ő maga ül le a könyvekhez, néha odahozva egyet-egyet, de nagyon sokszor úgy tesz, mintha meg sem hallaná a kérdést, vagy ha figyel is, rögtön elkezd játszani. És ilyenkor képes olyan türelemmel és olyan hosszan játszani, amit napközben ritkán látunk tőle. Hát igen, nem akar lefeküdni aludni. Előfordul ugyan, hogy ő hozza oda a zsákját, de mikor felvesszük, már tiltakozik is.
A mesére visszatérve, nem tudom, más gyerek mikor kezd el meséket nézni, mert ugye mostanában mindenhol azt halljuk, hogy három éves kor alatt mennyire káros a tévé a babára, és ehhez hasonlók. Szerintem nagyon sok múlik a mértéken is, és hogy mit néz a gyerek. Maximot nem lehetett leültetni a tévé elé, semmilyen mese, zenés mese nem érdekelte, egészen decemberig. Aztán a Gyerekdalok dvd nagyon tetszett neki, azt hittük, sosem unja meg, nem ejthettük ki, hogy Gyerekdalok, mert akkor menni kellett nézni(arról nem beszélve, hogy egy időben a számítógép elé sem ülhettünk le, mert ott kezdtük nézni a dalokat, és ha más miatt akartunk a laptop elé ülni, vagy felállított minket, vagy ütögette a gombokat; ez szerencsére elmúlt). Az év végi hazautazáskor is jól jöttek a mesék, legyen az könyvben, tévében, már végig nézett egy-egy Bob mestert, Frakkot, Kisvakondot. Amikor beteg volt, akkor többször néztük őket, sőt, sokat megnéztünk a Maszkabálból is, de jelenleg nem érdekli a dolog. Én meg azon aggódtam, hogy majd nem tudjuk felállítani a képernyő elől, ha egyszer elkezdi nézni. Biztos, lesz majd ilyen korszak, de most nincs ilyen veszély.
A youtube-on szoktunk néha nézni vicces videókat, babával, kutyával, ezeket szereti - pár percig.
Attól függetlenül, hogy egy-egy mesét már régóta nem veszünk elő, nagyon jól emlékszik rájuk, tudja, hogy egy-egy hangutánzó, kézmozdulat mikor következik.
Lehet, hamarosan már ő mesél nekünk, bár egyenlőre nehezen érthető a verziója. Még mindig nehéz megkülönböztetni az apa különböző formáit, és vannak újabb szavak is többféle jelentéssel, arról nem is beszélve, hogy a bölcsiben is mindent ismétel. Ebből otthon csak a dót használja, vagyis ott/oda. A nagyobb gyerekeknek már tudja a nevét, meg a gondozóékat is, Maxim-verzióban.