Szombaton egy barátunkhoz mentünk át Németországba. Maxim miatt délelőtt mentünk, és úgy beszéltük meg, hogy ebéd után megpróbálom lerakni majd ott Maximot. Emiatt nem kellett volna aggódnom, annál inkább Gábortól. Mikor felértek a lépcsőn - én már akkor fent voltam -, Maxim elkezdett sírni, ahogy meglátta Gábort. Ez az ebédig nem javult, nem akart egy helyiségben lenni vele, Melindával hamar megbarátkozott, a konyhában nagyon jól elnézelődött, elbabrált, de csak délután engedett fel egy kicsit Gáborral szemben. (Talán az ijeszthette meg, hogy szépen jöttek fel a lépcsőn, egyszer csak ott van előtte két idegen, az egyik magasabb mint az apukája, és persze ő hozzá beszélnek.) Viszont rengeteget evett a rakott krumpliból, és nem akart aludni. Aztán 2-kor csak kidőlt, és 4 után ébresztenem kellett. Uzsonnára rendhagyó módon és most először kapott egy Pingui szeletet, egyedül majszolta a konyhában, nem tágított, amíg be nem falta.
Mi kipróbáltuk az új Xboxszot, jópofa, hogy nem kell semmi extra dolog a kézben mint a Wii esetében. Maxim furcsán nézte, hogy mit össze bénázunk a nagy képernyő előtt, aztán a jatékok alatt készült fényképeken mindig mutogatta, hogy apa, anya.
Ismét bebizonyosodott, hogy hosszú útra nem lehet vele menni, ezt a jó félórás autózást is alig bírja ki. Viszont nagybevásárlás sem ideális vele, mert egy idő után mindent le akar szedni a polcokról, teszi bele a bevásárló kocsiba, rosszabb esetben nem is a miénkbe. A délutáni alvásával viszont nagyon elégedett vagyok, ez az első, hogy másnál így le tudtam tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése