A hétvége sztárvendége pedig Dédipapa volt. A szüleimmel együtt a nagypapám is meglátogatott minket, szerda délben indultak vissza. Szeretett volna megnézni minket Papa, milyen a házunk, hol lakunk. Szép időt fogtak ki, vasárnap esegetett, de így is sokat voltunk kint, kertészkedtünk. Vagyis a fiúk, Maximmal együtt. Azóta Maxim mindent fűrészel, és pontosan úgy mozgatja a játékfűrészét, mint az apukája az igazit.
Persze neki a valódiakat (merthogy 3 is van) is meg kellett vizsgálnia.
Itt épp az egyikkel fűrészel, vagy éppen cipeli - kizárólag működésképtelen állapotban, védőtokban.
Kedden vacsora előtt nem akart bejönni, a garázsban bóklászott, mindent megfogott, megtekert.
Szóval két órás késéssel, de szerencsésen megérkezett szombat délután Luxemburgba a család, onnan autóztunk Capellenbe. A múlt szombati igencsak félénk játszóterezés után nem is számítottam arra, hogy Maxim milyen közvetlen lesz. A szüleim pedig rögtön ismerősek voltak neki, vagy emlékezett rájuk, vagy a skype segít. Azért minden reggel el kellett telnie egy kis időnek, hogy megbarátkozzon Dédipapával, de szerda reggel, bölcsibe indulás előtt együtt fűrészeltek a szobában, és még le is utánozta a dédnagyapját: hangot is ad a láncfűrész, és szaggatottan kotkódálásnak hangzik. Ahogy Papa nyomogatta a gombot, közben mondogatva, kotkodács. Erre Maxim visszaveszi a fűrészt, nyomja a gombot és közbent kotkodál: kot-kot-kot. Sétálgattak is együtt, odament hozzá sokszor, mutatta neki, ami éppen a kezében volt. És természetesen amikor szégyenlősködött is, a mosolya nem maradt el.
Úgyhogy elégedett volt mindenki.
Velünk együtt gereblyézik, sepreget, bár sokszor az összegyűjtött kupacot túrja szét.
Kedden délután olyan melegen sütött a nap a teraszunkon, hogy pólóban, rövidnadrágban ücsörögtünk. Anyukám segített főzni, takarítani, és egy éjszakát leszámítva Maxim is jól aludt. Norbi csak kedden ment dolgozni, én pedig szerdán kezdtem el a hetet. Így a hosszú hétvége mindenkinek kellemesen telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése