Sokszor kész kihívás körmöt vágni a gyereknek. Nálunk mindenképp. Amíg pici volt, alvás közben egész hamar el lehetett intézni, de később már felébredt rá Maxim. Az ősszel még egy-két reggel sikerült levágni, mikor nehezen tért magához, de ezt is hamar elfelejthettem. A lábkörméről ne is beszéljünk. Pelenkázás közben egy-egy körmöt ha levágtam, már boldog voltam. Aztán próbálkoztam fürdés után a pelenkázón, ha elbabrál valamivel vagy az apjával hülyéskednek, akkor szélsebesen pedikűröztem, manikűröztem. Egy időben a lábán jobban haladtam, mert a kezével mindig matatott, játszott, mostanában viszont elég érzékenyen reagál a lábkörmeire, lehet, csiklandósabb lett. Amikor bágyadtabb, akkor jobban viseli, bár ha túl fáradt, akkor nincs türelme. Ha egyszerre öt körmét le tudom vágni, már nagy siker. Néha sikerül egyszerre minden körmét levágni, kezén-lábán. Ilyenkor egy hétig letudva a dolog.
Kedden a kezeivel végeztünk, maradtak a lábujjai.
Nagyon tetszik neki ahogy vágjuk a kenyeret, kolbászt, utánozza a mozdulatot, és közben mondja, vváá. Ha sajtot eszik, szerintem azt élvezi benne, hogy mondja, vá, és mi vágunk neki egy darabot.
Mint általában, tegnap sem akart kijönni a fürdűőkádból, aztán csak annyit mondtam neki, hogy "gyere Maxim, kiveszlek és levágjuk a körmöd". Erre ő: vváá, és visítás nélkül kivettem a kádból - fél siker. Ennyiben is maradt a dolog, egyetlen körmét engedte levágni. Sebaj, ma este újból próbálkozom, vagy holnap, vagy azután...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése