Szombat délután a Merl parkban találkoztunk Orsiékkal és Andiékkal. Milán és Lilla egész jól eljátszogattak, Maxim nagyon örült, ahogy megérkeztünk a hatalmas játszótérre. Ahogy azonban elkezdtük neki mondogatni, nézd Maxim, itt van Milán, itt van Lilla, kezdett félénk lenni. Elmentünk csúszdázni, az tetszett neki, még azt is megengedte, hogy Orsi indítsa el, én meg lent elkaptam, illetve nagy nehezen megfogta Lilla kezét, és a három gyerek együtt sétált, de ezt leszámítva egészen az este végéig nagyon szégyenlős volt. Állandóan fogni kellett a kezét, vigyorgott, de közben bújkált. Néha úgy meg volt szeppenve, a sírás kerülgette. Vagy nagyon nem volt formában, vagy a nagy nyüzsgés, a sok ember, a sok játék miatt több időre volt szüksége, hogy feldolgozza az információkat. Ott a parkban láttunk egy talicskát, amit épp akcióztak, de az újságból nem tudtuk eldönteni, hogy nem gagyi-e. Jónak tűnt.
A végén már kezdtünk fázni, így beültünk teázni, amiből vacsora lett. Maxim egész idő alatt evett, már a parkban kapott brióst, az étteremben pedig mindenből kért. Vissza is szerezte versenysúlyát, annyit falatozik. Mire mindenki megvacsorázott, addigra Maxim is kezdett belendülni, bemutatta a károgását, és kezdte szerelni a radiátorokat a falnál. Sajnos később derült ki, hogy nem sikerültek a fényképeink, memóriakártya-hiba. De legalább átaludta az éjszakát.
Viszont Norbi megvette a talicskát, amit Maxim úgy tol, mint egy négykerekű kocsit.
Vannak hozzá szerszámok is, a legjobb egy olló, amivel Norbinak üldöznie kell, ő meg sikongva menekül. Már videó is van a talicskázásról.
Szinte rendhagyó módon - eddig Norbit köszöntve így - szülinapi ajándékom egy nyugodt éjszaka volt Maximtól. Igaz, ma nem aludt jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése