Már említettem, Maxim mennyire hadilábon áll a gyümölcsökkel, pláne darabosan. A bölcsiben még csak-csak eszik, gondolom, mert nagyon éhes, de otthon ritkán. Tegnap este a fürdőben voltam már, mikor megjelent egy klemantinnal a kezében és bólogatva mondta, hogy vá-vá, vagyis vágjuk fel. Mondom neki: jó, mindjárt megpuculjok, erre ő a pupo, majd behozott újabb két darabot. Kimentünk a konyhába, megpucoltam egyet, gondolván úgysem eszi meg, naná, hogy még a másodikat is meg kellett pucolni és majdnem betúrta azt is. Nagy lazán nem adtam rá előkét, és persze, hogy már az első gerezddel összekentük a felsőjét. Ráadásul egy hófehéret, amit már mandarinnal felavatott egyszer; azt hiszem, decemberben vagy januárban, mikor egyik este haza értem, Norbi nagy lelkesen azzal fogadott, hogy Maxim megevett egy csomó mandarint. Én viszont nem ugrándoztam, mikor megláttam, hogy a fehér felsője tiszta folt, ami mostanra tűnt el (de már van is utánpótlás rajta).
Ezzel a kis történettel kívánunk Boldog születésnapot apukámnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése