2011. március 3., csütörtök

Maxim, meséljünk valamit?

Még nem is olyan régen, erre a kérdésre vagy elővette valamelyik mesekönyvét - mindig az épp aktuális kedvencet -, vagy szépen sorban leszedte minden könyvét a polcról; néha tényleg végig kellett mesélni az összeset, néha meg egy-két mondat után adta ide az újabb könyvet. Most jobb esetben ő maga ül le a könyvekhez, néha odahozva egyet-egyet, de nagyon sokszor úgy tesz, mintha meg sem hallaná a kérdést, vagy ha figyel is, rögtön elkezd játszani. És ilyenkor képes olyan türelemmel és olyan hosszan játszani, amit napközben ritkán látunk tőle. Hát igen, nem akar lefeküdni aludni. Előfordul ugyan, hogy ő hozza oda a zsákját, de mikor felvesszük, már tiltakozik is.
A mesére visszatérve, nem tudom, más gyerek mikor kezd el meséket nézni, mert ugye mostanában mindenhol azt halljuk, hogy három éves kor alatt mennyire káros a tévé a babára, és ehhez hasonlók. Szerintem nagyon sok múlik a mértéken is, és hogy mit néz a gyerek. Maximot nem lehetett leültetni a tévé elé, semmilyen mese, zenés mese nem érdekelte, egészen decemberig. Aztán a Gyerekdalok dvd nagyon tetszett neki, azt hittük, sosem unja meg, nem ejthettük ki, hogy Gyerekdalok, mert akkor menni kellett nézni(arról nem beszélve, hogy egy időben a számítógép elé sem ülhettünk le, mert ott kezdtük nézni a dalokat, és ha más miatt akartunk a laptop elé ülni, vagy felállított minket, vagy ütögette a gombokat; ez szerencsére elmúlt). Az év végi hazautazáskor is jól jöttek a mesék, legyen az könyvben, tévében, már végig nézett egy-egy Bob mestert, Frakkot, Kisvakondot. Amikor beteg volt, akkor többször néztük őket, sőt, sokat megnéztünk a Maszkabálból is, de jelenleg nem érdekli a dolog. Én meg azon aggódtam, hogy majd nem tudjuk felállítani a képernyő elől, ha egyszer elkezdi nézni. Biztos, lesz majd ilyen korszak, de most nincs ilyen veszély.
A youtube-on szoktunk néha nézni vicces videókat, babával, kutyával, ezeket szereti - pár percig.
Attól függetlenül, hogy egy-egy mesét már régóta nem veszünk elő, nagyon jól emlékszik rájuk, tudja, hogy egy-egy hangutánzó, kézmozdulat mikor következik.
Lehet, hamarosan már ő mesél nekünk, bár egyenlőre nehezen érthető a verziója. Még mindig nehéz megkülönböztetni az apa különböző formáit, és vannak újabb szavak is többféle jelentéssel, arról nem is beszélve, hogy a bölcsiben is mindent ismétel. Ebből otthon csak a t használja, vagyis ott/oda. A nagyobb gyerekeknek már tudja a nevét, meg a gondozóékat is, Maxim-verzióban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése