Decemberi látogatók

Sűrű volt a december hónapunk. Először Mamáék jöttek el egy hétre. Hála az enyhe időjárásnak december elején, Mamáék a rövid napokon gyalog mentek értük, és bezzeg nekik nem nyavalyogtak, hogy ajj, milyen messze álltál meg, miért nem a mélygarázsban parkoltál. Ekkor még volt kedvük biciklizni is.

Amíg a gyerkőcök oviban voltak, addig Mama főzött, Tata pedig besegített a padlás bontásában. 
Maxim pont a december 7-i hétre kapta meg az osztály kabaláját, egy Flo nevű sünit, aki mindenkinél egy hetet tölt el, az ovisnak be kell vonnia őt a dolgaiba, de külön programot nem kell emiatt szervezni, csak az egy hét után néhány fényképpel bemutatni, hogyan is telt a hét, mit csináltak a kis gazdival. Láttam olyan képet, főleg lányoknál, hogy vacsorát főztek a süninek, házikót készítettek neki. Maxim nem volt ennyire lelkes, de segített kiválogatni a képeket és megfogalmazni, hogy mit írjunk az albumba, ami alapján a többieknek elmesélte a hét eseményeit.

Én szokás szerint mézeskalácsot sütöttem, és bár a fiúk akarták, nyilván rossz napot választottam, mert végül Mama segített kisütni őket. Viszont mikor díszítésre került sor, nem hívtam őket, és természetesen önként jöttek; annyira belendültek, hogy végül szinte az összeset ők írókázták meg, még a mama-féle mézest is. (Fürödniük kellett volna, és ezek szerint nagyon motiválta őket, hogy segítsenek, és ne menjenek időben fürödni.)

Úgy volt, hogy hétfőn és pénteken nem mennek oviba, de végül pénteken ebéd után bevittem őket, mert Maxim mindenképpen részt akart venni a délutáni karácsonyi ünnepségen, és akkor tartották a főpróbát. Tényleg kár lett volna kihagyni, Robinék énekeltek, a csoport egyik fele csillag volt, ő is, a másik fele bagoly. Középen állt Nestával, a barátnőjével, nagyon cukik voltak.

Maximék pedig egy télapós történetet adtak elő hangszerekkel. Ő volt a dob, nagyon lelkes volt, nagyon örült, hogy megkapta ezt a hangszert, már csak ezért sem akarta kihagyni. Nem volt lámpalázas, hogy tömeg előtt kellett szerepelnie, figyelte az óvónénit, és hogy mikor kell neki dobolnia.

Én elég sokat betegeskedtem decemberben, mikor Mamáék ott voltak is, sőt a szünet előtti héten végig otthon maradtam, ebből néhány napot konkrétan ágyban töltöttem. Majd írok egy bejegyzést, hogy miért is :-)

Karácsony előtti hétvégén Kriszti látogatott meg minket, a fiúk odáig voltak érte, állandóan nyüstölték. Maxim kártyázott vele, amíg Kiki meg nem unta, Robin mindent Krisztivel akart csinálni. Végül nem mentünk sehova, hanem otthon maradtunk. Robin nagyon megsiratta Krisztit, úgy látszik, ilyen korszaka van most.

Maxim ovis értékelője

Maxim szeret oviba járni, ez látszik rajta, és az óvónéni is ezt erősítette meg. Most, hogy ő a nagyokhoz tartozik, önbizalmat ad neki, mert a múlt tanév végén tett megjegyzésre, hogy Maximnak nincs mindig elég önbizalma, rácsodálkozott Joffer Nathalie. Épp ellenkezőleg, önként jelentkezik feladatokra, segít elmagyarázni a kisebbeknek, hogy mit kell csinálni, kiáll a többiek elé előadni. Gyakorlatilag semmi gond nincs vele, és a logopédus visszajelzése az óvónéniek is egyértelműen azt mutatja, hogy igen jó nyelvi készségekkel rendelkezik: "nagyon-nagyon ritkán találkozik olyan gyerekkel, aki otthon a luxemburgitól teljesen különböző nyelvet beszél, és a luxemburgija ennyire hibátlan, akár egy luxemburgi anyanyelvűnek, tökéletes a kiejtése". Még az óvónéni is meglepődött azon, hogy Maxim luxemburgiul is tudja a síkidomformák neveit. Ha tudják is a nagycsoportosok, legfeljebb a saját anyanyelvükön, Maxim viszont pontosan megnevezte őket luxiul. Lehet, hogy tavaly volt róla szó az oviban, vagy hallotta az akkor nagycsoportosoktól. Néhány gyerek nem tud jól luxemburgiul, és sokat beszélnek franciául, Maxim egész sok kifejezést, szót tud már. Mint eddig is, szinte minden érdekli, a feladatokat is helyesen csinálja meg. Mutatott az óvónéni egy-két nehezebb logikai feladatot, amit kevés gyerek old meg hibátlanul, Maxim ezeket is meg tudta oldani. Egyedül színezni nem szeret, mert néha kérni kell, hogy fejezze be egy kicsit szebben a rajzot, illetve, előfordul, hogy kötelező rajzolásnál egy-egy apró részlet lemarad, pl. ujjak vagy lábfeje nincs az emberkének. Bezzeg, amikor szabad rajzolás van, az utolsó részletekig kidolgozott és kiszínezett dínóknak és egyéb szörnyeknek még karma is van. Van egy fiú, Louis, ő a nagy barátja, vele rengeteget játszanak, sok fénykép is készült róluk. 

Néhány nagycsoportos, köztük Maxim, nagyon érdeklődnek a számok iránt, a következő trimeszterben kapnak majd picit bonyolultabb számolós feladatokat, de azért nem szeretné túlzásba vinni az óvónéni, mert akkor mit fognak tanulni az iskolában?

Nem tudom, honnan vette Maxim, esetleg Milántól, vagy az oviból, hogy 2x30 az 60 mert ha 2x3=6, akkor 2x30=60.

Összességében nem kell aggódnunk az iskola miatt, csak így tovább Maxim :-)

Kellemes ünnepeket

Előkarácsony Lilláéknál

Hozzánk igazítva, vasárnap tartottuk a már szokásosnak mondható mikulás partit Andiéknál. Most inkább előkarácsonynak neveztük, senki nem öltözött be mikulásnak, és mindenki saját készítésű aprósággal kedveskedett a gyerekeknek. A cél az lett volna, hogy a gyerekek egymásnak készítsenek, de az enyémek nem voltak túl szorgalmasak; egy-egy díszt végül ők készítettek el, de a többit én tettem hozzá. A gyerekek nagyon jól eljátszottak, ebéd után az apukák sétálni vitték őket, ami nem fárasztotta le őket, ahogyan mi hittük, visszaérve tovább folytatták a rohangálást, és ráadásul szó szerint nyakig sárosak lettek.

A három nagy a parti vége fele kártyázott. Maximot az apukájával együtt megtanították unózni, a végén viszont a nagyok egyedül kártyáztak. Szerintem mindhárom anyuka nagyon büszke volt rájuk, öröm volt nézni, ahogyan játszottak.

Mikulás

Az oviban egy héttel korábban ment a mikulás. A gyerekek énekeltek neki, a mikulás mondott valami kedveset minden gyereknek külön-külön, aztán megkapták a zacskó édességet. December első csütörtökjén a napközibe is ellátogatott, így Maxim és Robin aznap tovább maradtak, mert szerettek volna ott is találkozni vele. Egyik hétvégén a Matchban is találkoztak egy mikulással, így annyira nem hiányolták, hogy otthon miért nem látták. 

Hozott viszont nekik jó sok ajándékot december 6-án reggel (ami vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivenni az iskolaszünet miatt, és Norbival mindketten jelen voltunk, meg Mamáék is, akik péntek éjszaka érkeztek). Maximnak a kedvence egy állatokról szóló könyv lett (itt bele lehet lapozni), na meg segített összerakni Robin Playmobil rakétáját. A saját két Star Wars legójához már nem is maradt elég türelme, Tata segített neki összerakni őket. Egyébként nagyon sok apróságot is kaptak Mikulás előtt és után is, részben az adventi kalendáriumban, részben amiket Mamáék hoztak, nem győztem kérni őket, hogy pakolják el időnként azokat, amikkel éppen nem játszanak.