Hónap vége

Maxim ma 16 hónapos. Ünneplés helyett kesergünk.
Más a hónap végén attól tart, hogyan gazdálkodja ki a következő fizetésig, mi jelenleg attól tartunk, hogyan gyógyul meg Maxim. Megint beteg lett, és most sajnos nagyon.
Hétfőn rajtam jött ki a nátha, annyira, hogy szerdán délben haza is jöttem, de már előtte telefonáltak a bölcsiből, hogy Maxim megint lázas és most már köhög is. Kedden belázasodott, de az oltásra gyanakodtunk, viszont kezdett ő is taknyosodni. Szerdán végig köhögte az éjszakát, csütörtök reggel irány a gyerekorvos. Enyhe hörghurut, rendben, ezt már megszoktuk. Közben én is elmentem orvoshoz, valószínű vírus okozta nátha, viszont az általános állapotom nem valami jó, el vagyok fáradva, ezért döntött annyira le. Mindegy, fő, hogy Maxim nem olyan beteg. Biztos-ami-biztos alapon éltem a kineziológus beutalónkkal, és szerencsére - meg kivételesen - pénteken 1-kor mehettünk is. Szinte csodálkozott a kiné, hogy mentünk, mert rendesen szakadt fel Maximnak, én csak annyit mondtam, hogy nagyon csúnyán köhög és egyfolytában. Ezután kezdődött a rohamos romlás. Alig evett, nagyon gyorsan vette a levegőt, feszítette a hasát, éjszaka adtunk neki Ventolint (erről szó sem volt az orvosnál), szombat reggel a kineziológus után irány vissza a gyerekorvoshoz. A hörghurut ráment a hörgőkre, kezdtek bezáródni, sípolt a tüdeje. Napi 6-szor Ventolin, 3-szor Flixotide a homeopátia és kiné mellett. Vész esetére pedig kaptunk egy szteroidos cseppet, hát ennek az ideje is eljött most vasárnap este. Délutánra mindig felmegy a láza 40 fok körülre, tegnap még egy keveset evett, ma gyakorlatilag semmit és zihál. Ja, és alszik egész nap! Délelőtt 8 és 11 között volt fent, sok nyűglődéssel, de azért néha kicsit sétált, viszont onnan kezdve csak fekszik vagy sír. Most is épp alszik, ha felkel, fürdünk egy kicsit meg hátha eszik egy-két falatot. Szerencsére iszik viszonylag sokat, de Norbi már azt mondogatja neki, hogy mehetünk a kórházba infúzióra. Holnap semmiképp sem megyek dolgozni, mert most Apa háttérbe szorult, Anya kell.
A beszédről akartam írni, de majd legközelebb.

Újabb oltás

Tegnap kapta meg Maxim a soron következőt, mindenféle himlő ellen. Itt "Luxemburgban semmi nem kötelező", ahogy a gyerekorvosunk mondta, viszont ő ajánlotta, annak ellenére, hogy homeopata. Norbival mentek, vállba kapta. Az oltásnál nem sírt sokat, viszont sírt, amikor elmentem dolgozni, sírt, ahogy beléptek a rendelőbe, sírt, amikor le kellett feküdnie, hogy a torkát megnézzék (bár ennél mindig tiltakozik). Kicsit nyafogós volt este, nem aludt jól sem a bölcsiben, sem éjszaka, pedig úszni is voltak, és este is szaladgált. Az oltásoktól mindig kicsit zizis lesz Maxim, lázas nem volt még, viszont most külön szólt a doktornő, hogy a láz később is jelentkezhet, akár két hét is eltelhet. Megmérték, rá kellett állnia a mérlegre, Norbi szerint nem tűnt megbízhatónak, mindegy, 9,4 kg-t mértek, 2,5 hónap alatt kicsit több mint fél kiló plusz, úgy hogy többször volt beteg, és nem képes a popsiján ülni két percnél tovább. Na jó, néha egy-egy mese alatt talán, de akkor is mutogat, magyaráz. 78 cm magas.
Ma kicsit jobban aludt a bölcsiben, de most már biztos, hogy jön a foga. Egész este vagy a száját túrta, vagy harapdált valamit, vagy pedig nyafogott. A ma esti vacsorája 1 croissant amit hazafelé kezdett el enni, vacsora előtt és után egy kis barnakenyér, 2 nagy főtt répa (bio) főtt hússal és egy kis raguleves. Mindezt egy kis sajttal zárva. Azt hiszem, annyira tetszik neki a répa, ahogy mondogatja, hogy a vacsorára szánt levesemben lévő összes répát kiette, külön tetszett neki, hogy meg tudja fogni a nagyobb darabokat, én viszont attól voltam elájulva, hogy húst is evett hozzá. Persze kért a narancsomból is, de annak először a levét facsargatta, majd szépen ledobálta őket. Mindegy, a répát és a húst sem ette így meg eddig, egyszer csak eljutunk a normális gyümölcsevésig. A kenyér-evés már nagyon megy.

Ez pedig a polenta evése. Külön sztori, együtt főztük, kavartuk, és mikor vacsora közben meglátta a fakanalat a pulton, azzal ette tovább a kását.

Azt mondanom sem kell, hogy reggel sírt a bölcsiben, viszont amikor érte mentem és jöttünk el, akkor is. Nagyon örült nekem, egyből kérte, hogy vegyük a cipőt, kabátot, aztán mikor mondtam, hogy Maxim köszönjünk el Rossannától és Leótól, elkezdett bőgni. Ezek szerint jól érzi magát ott is. Bővült a csoport két babával, az egyik néhány hónapos, a másik is biztos, hogy fiatalabb Maximnál -a képek alapjá. Tízen vannak már, és egyetlen kislány (féléves)!
Ha nem szombaton kezdődött volna, ezt is biztos az oltásnak tudom be. Hétvégén a déli alváskor szopival aludt el, viszont szombat este óta esténként már nem kéri. Így azt hiszem, lassan leszokik róla.

Hej-te!

Egy hete tervezem ezt a posztot, próbálom gyűjteni a szavakat hozzá, biztos ki fog maradni néhány dolog, de azt majd beírom egy újabba. Maxim csak úgy lesi a szánkat, amikor beszélünk, énekelünk, ha rámutat valamire, megismételteti velünk többször, és próbálja utánunk mondani a szót. Nagyon gyorsan tanul, szombat este a kerek szőnyegét "meséltem el": házak, emeletes házak, ablakokkal és utak. A ház már nagyon megy neki, bár a z hangot elnyeli a szó végén, és inkább csak háá lesz belőle. Vasárnap reggel bemutatta nekünk a szőnyegét: háá, háá (több van rajta), bak - vagy valami hasonló.
A nem szót most már fejrázással együtt és értelmének megfelelően használja.
-Maxim, kérsz vizet? - Nem.
-Maxim, kiszívjuk az orrod, jó? - Nem.
Aztán persze úgy néz rám, hogy majd' megtudnám zabálni a kis okostojást. Vagy pedig szépen válaszol és már rohan is a dolgára.
A baba nagyon jól megy, a múltkor az orvosi rendelőben a kislány babájára és egy igazi pici babára mondta, hogy baba-baba.
Szinte minden reggel, ha magához tér, apa az első szavai között van: Apa, apa - és mutat ki a szobájából, hogy menjünk keressük meg. Néha nekem is szól, de inkább ava hangzással. A fényképeken is mondja, hogy apa, ava, sőt most már rám mutat, ha én vagyok a képen, vagy magára is miközben mondja, hogy Me-me vagy möe-möe. Most egy kicsit hanyagolja a tükröt, nem illegeti annyit magát benne, de ha megkérdezem, kit lát a tükörben, magára mutat.
Kontextus nélkül nem mindig tudnánk, mit mond. Apa, hápi nagyon hasonlók, ehhez jött a fa karácsony előtt. Mert hogy annyira próbálta helyesen mondani, hogy pfa lett belőle, karácsony előtt kezdte, két héten át gyakorolta, talán kezdi jól ejteni. Pedig az f hang megy neki, a lufiból a fi megvan. A répából is a pa részt ejti, a paradicsom és paprika pedig pha-pha. Papagáj, párna, lámpa detto. Dédipapa, télapó is ez a kategória. A nap is valami hasonló, néha a holddal keveri. A hold viszont hoo, és csak úgy kerekíti a száját. Annyira tetszik neki, ha látja az égen, integet neki, és mondja: hej-te.
A tea, tej thee, de a teherautó is te vagy the.
A kuka, kukásautó, kaka mind kaka, néha kuaka. De sokszor a csiga is ga vagy ka.
Mintha a kérek-et is kezdené használni, ké és mutat arra amit enni vagy megfogni akar. Persze a kenyér is ke, a kalács viszont kha.
A hétvégén újabb szót tanultunk a másik szőnyegéről: parkoló; pa-pa, valami ilyesmit mond, aztán mikor Norbi azt mondta neki, hogy ez nem parkoló, hanem helikopter-leszálló, olyan ne-szivass-már képet vágott. Így maradtunk a parkolónál.
Vizet most már tud kérni: vv, esetleg mutat a poharára vagy az üvegére is.
Az almát is mondja, ha pucolok, kéri is, hogy aama, de aztán minden gerezdbe beleharap és visszaadja, hogy nem kéri.
Végezetül nézzük meg az állatokat. Norbiéktól származik, hogy ha megsimogatnak egy állatot, mondják, hogy hej-te... Ez roppant tetszik Maximnak, egyrészt mert könnyen kimondja, másrészt ez azt jelenti, hogy megsimogatja azt a valamit. Megsimogatja a tigrist, kutyát a poszterén, miközben mondja, hogy hej-te ti.
A cicát és kutyát azonkívül hogy utánozza őket, kezdi mondani a nevüket. Viszont továbbra is sokat ugat. A bölcsiben meg is kérdezték, hogy van-e otthon kutyánk, mert Maxim annyit utánozza. Hát a szomszédban van három, amit néha kiengednek. Tegnap délután szerencsénk volt, mert pont az egyik ott volt a kertben, Maxim majd ki ugrott a bőréből, ott beszélgettünk vele a kerítésnél. A Maxim báránya úgy béget, hogy először azt hiszi az ember, Maxim sír, de nem, csak mondja, hogy eeee-eeee. A kecske mek-mek, a gólya keleplését a kezével mutatja, ahogy mi neki, az összes madár, tyúk jelenleg pok-pok-pok. Próbálja a kakast is, de most ezt abbahagyta pár napja. A ló és a szamár sem érdekes, viszont még mindig cuppog a halakra. A malacot pedig próbálja úgy utánozni, ahogy Norbi meg a bölcsiben röfögnek. De ezt csak akkor ismerem fel, ha látom a malacot. A béka kuak-kuak, a pillangó pi.
És egy ráadás: fül. Minden állatnak és embernek meg tudja mutatni a fülét: ffü vagy valami ilyesmi. Ha kérdezem, hol van apa füle, megmutatja, hol van az én fülem, megmutatja, hol van a te füled, erre is jól válaszol.
Előfordul, hogy nem tudjuk, pontosan, mit akar mondani, az is lehet, hogy luxemburgiul próbálkozik időnként, mert a bölcsiben is "beszél", mondja utánuk a szavakat, és ért mindent. Úgy mondták: "Maxim nagyon jól beszél már".
Bár ez még messze van, szépen halad afelé.

Rendhagyó szilveszter

Maxim csak nem lábalt ki olyan hamar, a lázat köhögés és kiütések követték, 1-jén délután bementünk az ügyeletre. A tünetegyüttes alapján vírust gyanított az orvos, ami megint hörghurutot okozott. A sok változás sem segített, bár szokás szerint rengeteget mosolygott, vasárnap már sokat mászkált egyedül, de fáradt is volt, egész idő alatt rosszul aludt, a déli alvása is szakaszos volt, és sajnos az étvágya is csökkent.
A pesti utat egész jól bírta, Krisztiéknél is elvolt, csak az a fránya köhögés ébresztette fel többször. A reptéren nem bírta a várakozást, de a repülő utat végig aludta. Nem csoda, az egész család kimerült. (Norbi is összeszedett valamit, de egy jó nap alatt átment rajta.) Csak azt sajnálom, hogy nem találkoztunk a csabai barátokkal, és Melindáékkal sem, pedig erre a találkára készültem, mióta megvettük a repjegyeket.
Ennyi bevezető után, nézzük, hogy is telt a szilveszterünk.
Maximmal otthon maradtunk a szüleimnél velük és a húgommal együtt. Maximot letettem aludni 9 körül, de nem sokkal később felébredt, vissza altattam, de kis idő múlva megint felsírt. Próbáltam betenni a kiságyba, de nem akart elengedni, így fél 12 előtt Boldog új évet kívántam kedves családomnak, és Maximmal együtt lefeküdtem aludni. Nem hallottuk sem a petárdákat, sem a tüzijátékot. Viszont hajnalban kezdődött az iszonyatos köhögési rohama. Sebaj, reggel lustálkodtunk, majd késő délelőtt érkezett dédipapa - 84 éves, és autóval jött meglátogatni az egyetlen fiú dédunokáját. Hol volt ezalatt Norbi? Elment egy haverjához, hogy majd együtt elbattyognak egy kisebb buliba, végülis éjfélig náluk voltak (Gréta kislányuk bezzeg békésen aludt), aztán elmentenk a buliba. Nem sokkal később Norbi hazament, és innentől kezdve sűrűn látogatta a mellékhelyiséget. Ebédre már nálunk is volt.
Tegnap elmentünk az itteni gyerekorvoshoz, aki megállapította, hogy tiszta a tüdeje, elmúlt a bronchitis. Ma reggel mentünk is a bölcsibe.