2011. január 17., hétfő

Hej-te!

Egy hete tervezem ezt a posztot, próbálom gyűjteni a szavakat hozzá, biztos ki fog maradni néhány dolog, de azt majd beírom egy újabba. Maxim csak úgy lesi a szánkat, amikor beszélünk, énekelünk, ha rámutat valamire, megismételteti velünk többször, és próbálja utánunk mondani a szót. Nagyon gyorsan tanul, szombat este a kerek szőnyegét "meséltem el": házak, emeletes házak, ablakokkal és utak. A ház már nagyon megy neki, bár a z hangot elnyeli a szó végén, és inkább csak háá lesz belőle. Vasárnap reggel bemutatta nekünk a szőnyegét: háá, háá (több van rajta), bak - vagy valami hasonló.
A nem szót most már fejrázással együtt és értelmének megfelelően használja.
-Maxim, kérsz vizet? - Nem.
-Maxim, kiszívjuk az orrod, jó? - Nem.
Aztán persze úgy néz rám, hogy majd' megtudnám zabálni a kis okostojást. Vagy pedig szépen válaszol és már rohan is a dolgára.
A baba nagyon jól megy, a múltkor az orvosi rendelőben a kislány babájára és egy igazi pici babára mondta, hogy baba-baba.
Szinte minden reggel, ha magához tér, apa az első szavai között van: Apa, apa - és mutat ki a szobájából, hogy menjünk keressük meg. Néha nekem is szól, de inkább ava hangzással. A fényképeken is mondja, hogy apa, ava, sőt most már rám mutat, ha én vagyok a képen, vagy magára is miközben mondja, hogy Me-me vagy möe-möe. Most egy kicsit hanyagolja a tükröt, nem illegeti annyit magát benne, de ha megkérdezem, kit lát a tükörben, magára mutat.
Kontextus nélkül nem mindig tudnánk, mit mond. Apa, hápi nagyon hasonlók, ehhez jött a fa karácsony előtt. Mert hogy annyira próbálta helyesen mondani, hogy pfa lett belőle, karácsony előtt kezdte, két héten át gyakorolta, talán kezdi jól ejteni. Pedig az f hang megy neki, a lufiból a fi megvan. A répából is a pa részt ejti, a paradicsom és paprika pedig pha-pha. Papagáj, párna, lámpa detto. Dédipapa, télapó is ez a kategória. A nap is valami hasonló, néha a holddal keveri. A hold viszont hoo, és csak úgy kerekíti a száját. Annyira tetszik neki, ha látja az égen, integet neki, és mondja: hej-te.
A tea, tej thee, de a teherautó is te vagy the.
A kuka, kukásautó, kaka mind kaka, néha kuaka. De sokszor a csiga is ga vagy ka.
Mintha a kérek-et is kezdené használni, és mutat arra amit enni vagy megfogni akar. Persze a kenyér is ke, a kalács viszont kha.
A hétvégén újabb szót tanultunk a másik szőnyegéről: parkoló; pa-pa, valami ilyesmit mond, aztán mikor Norbi azt mondta neki, hogy ez nem parkoló, hanem helikopter-leszálló, olyan ne-szivass-már képet vágott. Így maradtunk a parkolónál.
Vizet most már tud kérni: vv, esetleg mutat a poharára vagy az üvegére is.
Az almát is mondja, ha pucolok, kéri is, hogy aama, de aztán minden gerezdbe beleharap és visszaadja, hogy nem kéri.
Végezetül nézzük meg az állatokat. Norbiéktól származik, hogy ha megsimogatnak egy állatot, mondják, hogy hej-te... Ez roppant tetszik Maximnak, egyrészt mert könnyen kimondja, másrészt ez azt jelenti, hogy megsimogatja azt a valamit. Megsimogatja a tigrist, kutyát a poszterén, miközben mondja, hogy hej-te ti.
A cicát és kutyát azonkívül hogy utánozza őket, kezdi mondani a nevüket. Viszont továbbra is sokat ugat. A bölcsiben meg is kérdezték, hogy van-e otthon kutyánk, mert Maxim annyit utánozza. Hát a szomszédban van három, amit néha kiengednek. Tegnap délután szerencsénk volt, mert pont az egyik ott volt a kertben, Maxim majd ki ugrott a bőréből, ott beszélgettünk vele a kerítésnél. A Maxim báránya úgy béget, hogy először azt hiszi az ember, Maxim sír, de nem, csak mondja, hogy eeee-eeee. A kecske mek-mek, a gólya keleplését a kezével mutatja, ahogy mi neki, az összes madár, tyúk jelenleg pok-pok-pok. Próbálja a kakast is, de most ezt abbahagyta pár napja. A ló és a szamár sem érdekes, viszont még mindig cuppog a halakra. A malacot pedig próbálja úgy utánozni, ahogy Norbi meg a bölcsiben röfögnek. De ezt csak akkor ismerem fel, ha látom a malacot. A béka kuak-kuak, a pillangó pi.
És egy ráadás: fül. Minden állatnak és embernek meg tudja mutatni a fülét: ffü vagy valami ilyesmi. Ha kérdezem, hol van apa füle, megmutatja, hol van az én fülem, megmutatja, hol van a te füled, erre is jól válaszol.
Előfordul, hogy nem tudjuk, pontosan, mit akar mondani, az is lehet, hogy luxemburgiul próbálkozik időnként, mert a bölcsiben is "beszél", mondja utánuk a szavakat, és ért mindent. Úgy mondták: "Maxim nagyon jól beszél már".
Bár ez még messze van, szépen halad afelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése