Biciklin

Maximnak már van biciklije, még ugyan nőnie kell hozzá, de be lehet kötni, így ahogy elköltöztünk, a garázs előtt beleültettük. Meg is volt a sikere. Azóta Margó Mama szorgalmasan tologatja, a ház előtt, a kertben. Néha csak úgy elücsörög rajta Maxim.

A másik újdonság a bicikliülés. Norbi felszerelte az ülést a biciklimre, az elején csak tologattuk a kerékpárt, de Maxim azonnal rákattant. Mikor végre előkerült a pumpa is, a két fiú tett néhány kört az utcában. Már csak esőkabátot kell beszereznem, és legyen bármilyen idő, mehetünk biciklivel a bölcsibe.

Már hintája is van, most még a garázsban.

Végezetül még egy kép a ma 10 hónapos a kisfiunkról.

Crèche Kannerstuff

Maxim commencera la crèche le 6 septembre, il y a 2 semaine d'adaptation, donc son premier jour sera le 20 septembre où je reprendrai le travail.
Il a une place dans la crèche luxembourgoise à Capellen. Nous avons trouvé le "Salon d'enfants" très sympa, très vivante, j'espère que Maxim va y s'adapter.
Quand mes parents était là, il ne voulait pas me laisser, c'est vrai que le déménagement l'a perturbé car après c'était mieux, il a joué beaucoup avec les grands-parents.
Ce week-end les parents de Norbert sont venu avec son frère et sa copine. J'avais peur que Maxim ne reste avec personne, mais c'est bien passé. S'il ne m'a pas vu, il ne m'a pas cherché. Je suis même allée en Allemagne pour faire les courses et Maxim restait avec les grands-parents. C'est vrai qu'il ne me voulait pas laisser après et je devais jouer avec lui tout l'après-midi, mais c'est déjà bon signe que quelqu'un d'autre peut s'occupper de lui.
Nous allons a la gym pendant l'été, Maxim y est toujours impressionné.
A la gym, avec les ballons

On avance

Nous avançons doucement avec l'aménagement de la maison, surtout à cause de Maxim.
Par contre, il marche mais il faut encore tenir les main. Au début il ne voulait pas laisser nos mains, mais maintenant il ne veut pas que nous tenions ses mains, il veut découvrir, toucher les choses. Je suis curieuse quand il commancera marcher tout seul. Il met à quatre pattes, mais il rampe toujours. Sa curiosité n'apaise pas, et bien sur, les outils de son papa sont beaucoup plus intéressants que ses jouets. J'ai décidé que je n'acheterai plus des joeuts - au moins jusqu'au Noël - car il s'amuse beaucoup plus avec les objets ce qu'il nomme pour jouer. Par exemple le tournevis ou bien un couvercle coloré. Il adore les ballons, il en a déjà 6.
Il trouve que le trotteur est ennuyeux sauf si son papa le chasse et il file à toute vitesse en corneillant. En plus le trotteur est plus intéressant s'il le pousse en marchant.
Nous sommes contents avec la nouvelle maison, le jardin est très agréable. Maxim pourrait passer toute la journée dehors, il trouve toujours quelque chose à voir, à vérifier, à toucher. Chaque jour nous ramassons des cones, il examin l'un après l'autre, il les laisse tomber pour que nous devions les ramasser. Au début il voulait les goûter, maintenant que parfois.
L'autre jour, quand son papa est arrivé du travail, nous étions dehors devant la maison. Je lui ai dit: Regarde Maxim, qui est là. Il a agité la main, c'était la première fois qu'il a fait signe tout seul, sans le lui montrer.
Dans son fauteuil - il est capable de rester dans son fauteuil deux minutes, et c'est déjà bien.

Il montre du doigt et me regarde, comme il veut demander: c'est qui? ou c'est quoi?
C'est très mignon, sauf s'il le fait dans la nuit au lieu de dormir.

Il aime commenter les choses, chaque jour il dit un autre son ou sur un autre ton.

Hello Apa!

Ma reggel kint bóklásztunk Maximmal a ház előtt, vártam Norbit, hogy megérkezzen az éjszakai műszakból. Maxim épp babrált valamivel, amikor leparkolt Norbi, én csak annyit mondtam neki, hogy nézd csak Maxim, ki van ott? Odanézett és elkezdett integetni az apukájának. Annyira édes volt.
Most először integetett önállóan, úgy hogy nem mutattuk neki. Ma azóta már integett a szomszéd néninek, magának az ablaküvegen, a függönynek.

Haladunk

A pakolással, rendezkedéssel nagyon lassan haladunk, de Maxim most egy hét alatt nagyot fejlődött. Még mindig kúszik, de már felül, feláll és már nem csak egy-két lépést tesz, hanem lépeget és menni kell vele. Képes körbe járni a lakást, kint az udvart. Néha elfárad, ilyenkor leülünk, aztán újból megyünk. Eleinte nagyon kapaszkodott a kezünkbe, nem akarta elengedni, de most már sokszor tolja el a kezünket. Csak hát annyira nem a mozgására figyel, hanem arra amit meglát, fogdos, hogy ha nem fognánk, elesne. Ez egyébként ha ül is igaz, akkor is ha ő maga ül fel, annyira elbabrál, hogy nem magára figyel, és hátra dől. Annak ellenére, hogy már volt néhány nagyobb koppanás.
A legújabb szórakozása Norbival, hogy beleteszi Maximot a holdkompba és kergeti. Maxim csak úgy száguldozik, sikongat. Látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki a dolog. Már tologatja is a holdkompot, persze itt is vigyáznunk kell, mert akkorát esne.
Ez nem új dolog, de még mindig csinálja, hogy meglát valamit álldogállva vagy lépegetés közben és lehajol érte, nyújtott lábakkal. Úgy fejre tudna esni ilyenkor, de ő valamiért ezt is nagyon szereti.
Ha nézegetjük a könyveit, látszik rajta, hogy megismeri a képeket, mert már előre örül neki. Szoktam neki énekelni, azt a néhány dalt is felismeri már és elégedetten vigyorog rám.
Fejlesztett magának egy újfajta mosolyt, olyan, mintha szerepelne, összehúzza a szemét, szélesen mosolyog, és általában dünnyög is hozzá. Ezt bármire előadja.
A konyhában van a mosógépünk, Maximnak ez újdonság, és bekukukcsál az ajtaján, ha megy a gép.
Már érti azt, hogy szépen, óvatosan, vagy ha rászólok, hogy ezt nem mert fáj. Most már elég azt mondanom, hogy Maxim ez fáj, és abba hagyja, ha figyel. Persze a nem szót már ő is tudja régóta, de azért nagyon kíváncsi, tegnap földet evett, nem volt elég gyors az apja. Ma a múlcsot szedegette, szerintem legalább ötször mondtam neki, hogy nem, nem esszük meg, nem vesszük a szánkba, de csak meg akarta kóstolni.
Sokszor gagyarászik, most kevesebbszer csinálja már, de egy időben egyfolytában tátogott mint a hal, meg cuppogott mint az öregek.
Van egy bolt a közelünkben, gyalog szoktunk menni Maximmal. A boltig általában jól bírja a babakocsiban, a boltban ha gyorsan végzünk még elnézelődik. A múltkor megjegyzete a pénztáros, hogy milyen jó baba. Igen, mondtam, még néhány percig. Mert azt már nem látják, hogy hazafele, alig bír a babakocsiban ülni. Tépi a zokniját, sapkáját.
Ha elmegyünk valahova, tényleg nyugodtabbnak tűnik, mint itthon, de azért, mert sok a látnivaló, új dolog, és az egy darabig leköti a kisördögöt. Itthon viszont kibújik, és jöhetnek a különböző programok.

Unod a banánt?

Kérdezhetném Maximtól, és a válasza: dehogy! Le sem merem írni, nehogy holnaptól megváltozzon, de pár napja újból eszik, sőt, ugrál az ételének, ha látja, hogy készítem, vagy ha már ott van az asztalon. Az más kérdés, hogy pár percet bír csak ülni az etetőszékben (vagy bárhol máshol), és utána tekereg, feszíti magát. Ilyenkor kap kanalat, kistálat, kölesgolyót. Szerencsére ha nem is eszi meg amit készítettem, akkor is jöhet a kölesgolyó, kenyér vagy a rizstallér. Ezeket szépen betömi, már harapni is tudja és így azért elüldögél velük, meg legalább eszik valamit.
Aggódtam, hogy fogja így elérni a 9 kilót, hogy beletegyük majd az autósülésbe, mert úgy jobban kilát. A költözés előtt és után nagyon össze-vissza evett, hol szinte alig, hol jobban. Aztán úgy tűnt beindul, de pár nap után megint nem evett. Hiába próbáltam bébiételt adni neki, az sem kellett neki. Majd megint a jó öreg banánnal kezdett el enni. Úgyhogy most megint minden banános, bár a gyümölcsöket újból eszi. Ma spenótot kapott, persze banánnal, nem mertem megkóstoltatni magában, mert ebben a nem-evős időszakában, ha valami nem ízlett, utána hiába tettem bele banánt, adtam neki olyat, amit előtte megevett, kenyéren és kölesgolyón kívül nem volt hajlandó mást enni. Remélem, megmarad az étvágya, és több türelme lesz, mert a bölcsiben biztos nem fognak küzdeni vele.
Érdekes, hogy a szilárd ételeket ő maga eszegeti, de ha gyümölcsöt adok neki, nem akarja megfogni. Finnyás, megbökdösi, aztán nem nyúl hozzá, de ha beadom a szájába, például kis banándarabokat, úgy megeszi. Csak ő nem akarja megfogni.

Maxim játszik avagy szerel

Már sokszor felmerül a kérdés, mi lesz ebből a gyerekből? Fogalmunk sincs, de imád "szerelni". Egy darabig biztos nem veszek neki játékot, mert sokkal jobban elvan azzal, amit ő maga nevez ki játéknak. Norbi felvitte magával a padlásra mert fent szerelt, vitték Maxim játékos kosarát is, szétszórta neki a játékokat. Na és mit választott Maxim? Az apukája csavarhúzóját. Fél órát biztosan elbabrált vele. Igen, tudom, szúr, hegyes a vége, de felügyelet alatt állt. Tegnap én is szereltem egy kicsit, rutinosan két csavarhúzóval, amiből az egyiket Maximnak kellett adnom.
A villával is megismerkedett már, naná, hogy az is tetszett neki.

A bőröndök kerekeit is állandóan pörgeti, mindent megvizsgál, ő nem bír egy dologra koncentrálni, több mindennel foglalkozik egyszerre.
A webrádión is ő találta meg, melyik gombbal lehet lenémítani, mi nem is kerestük még ezt a funkciót.
Az udvaron is neki a koszos vödör kellett, teli tobozokkal és gallyakkal, nem a játékai. Néha azért szegény pórul jár. Tegnap este addig nyúlkált, hogy Norbi oda adta neki a távirányítót, ő meg lóbálta, és jól fejbe verte magát. Lett is nagy sírás, de pár perc múlva megint kellett volna neki a sok-gombos távirányító.
Most már nagyon gyorsan kúszik, egyre kevesebbet gurul. A nappali kővel van leburkolva, így csak a játszószőnyegén lehet, persze ő mindig le akar mászni a kőre, ott minden sokkal érdekesebb. Így azért bele-beletesszük a holdkompjába, különben semmit sem tudnánk csinálni mellette.
Állandóan állni akar, fogni kell a kezét, néhány napja egyet-kettőt lépeget is.
Fel is húzza már magát, de tegnapig csakis a mi kezünkbe kapaszkodva. Tegnap viszont le kellett engednünk a kiságyat, mert legnagyobb meglepetésemre felállt benne. Néhány percre tettem bele - nem szoktuk berakni játszani, csak aludni -, és ahogy megyek be a szobába, azt látom, hogy nyúlkál az ágya végéből az éjjeli szekrényemen.
Egyébként még mindig a kezével és a lábával együttesen fogja a dolgokat, ha egyedül játszik. A picasara töltöttem is fel egy ilyen albumot:Lábfogás.
Nagyon meleg volt a múlt héten, így beiktattunk délutáni pancsolást a kertben.

Tetszett Maximnak, jól elszórakozott a locsolóval és kishajójával.

Költözés

Már lassan egy hete lakunk itt, még szinte minden dobozban. Sikerült minden befejezni, amit feltétlen meg akartunk csinálni költözés előtt. Norbi szombaton elkezdte a festést, vasárnap apával és Mosonyi Csabával folytatták. Hétfőn megérkezett a parketta a két szobába, kedd estére pedig az egész ház ki lett festve, parketta a helyén. Szerdán jött a költözés, egy nap alatt sikerült azt is letudni, igaz nehézkesen indult. Béreltünk egy kis teherautót, de gond volt a hitelkártyám limitjével, persze ez akkor reggel derült ki a kölcsönzőben. Irány a bank, szerencsére fél óra alatt elintézték (nem is mertem remélni, hogy ilyen gyorsan megoldódik), és már pakoltunk is.
Nem sikerült mindent bedobozolni előre, így a végén anyával még pakolnunk kellett, aminek az lett az eredménye, hogy fogalmunk sem volt, mi hol van, melyik dobozba, kupacba lett téve. Mert ugye mi szépen szelektáltunk, rendszereztünk, ráírtuk a dobozokra a tartalmukat, de annyi cuccunk volt, hogy így nem végeztünk volna szerdáig.
Még most is majdnem minden dobozokban áll, vennünk kell gardrób szekrényt, Maxim szobájába is bútort. Egyenlőre még velünk alszik, kezdi megszokni az új helyet. Amint meglátja az udvart, rögtön ki akar menni. Nagyon szereti ha sétálunk vele, ő meg tapogatja a fákat, szedi a tobozokat. Jó lenne, ha már menne, mert így elég nehéz, azonkívül én nem igazán haladok a kicsomagolással, takarítással.
Maximot eléggé megviselte a felfordulás, minden nap jöttünk ide a házhoz, aztán haza, nem találta a helyét, ráadásul a nagyszülőkre sem emlékezett. Bár anyával nem volt semmi problémája, 3 nap kellett, hogy megszokja a nagyapját és hogy meggyomrozhassa apa az unokáját.
Alig tudtam letenni Maximot, nagyon nyűgös volt, még a szokásosnál is kevesebbet játszott egyedül, állandóan sírt, ha meglátott, még jobban. A nagy felfordulásban szinte nem is evett pár napig, aztán beindult az étvágya. Lehet, hogy a fog is ludas ebben, mert kibújt neki még kettő. Így viszont minden takarítás, pakolás, amit én akartam csinálni, szegény anyukámra maradt. Hogy most mikorra fogom befejezni a maradékot, azt nem tudom.
A nagy festés, pakolás és költözés alatt végig nagyon meleg volt, még mindig jó idő van, eső talán egyszer esett. Így szerencsére máris élvezzük a kertes ház előnyeit.
Még sok mindenről szeretnék írni, majd folytatom. Képeket is teszünk fel, amit megtalálom a kártyaolvasót :)