A villával is megismerkedett már, naná, hogy az is tetszett neki.
A bőröndök kerekeit is állandóan pörgeti, mindent megvizsgál, ő nem bír egy dologra koncentrálni, több mindennel foglalkozik egyszerre.
A webrádión is ő találta meg, melyik gombbal lehet lenémítani, mi nem is kerestük még ezt a funkciót.
Az udvaron is neki a koszos vödör kellett, teli tobozokkal és gallyakkal, nem a játékai. Néha azért szegény pórul jár. Tegnap este addig nyúlkált, hogy Norbi oda adta neki a távirányítót, ő meg lóbálta, és jól fejbe verte magát. Lett is nagy sírás, de pár perc múlva megint kellett volna neki a sok-gombos távirányító.
Most már nagyon gyorsan kúszik, egyre kevesebbet gurul. A nappali kővel van leburkolva, így csak a játszószőnyegén lehet, persze ő mindig le akar mászni a kőre, ott minden sokkal érdekesebb. Így azért bele-beletesszük a holdkompjába, különben semmit sem tudnánk csinálni mellette.
Állandóan állni akar, fogni kell a kezét, néhány napja egyet-kettőt lépeget is.
Fel is húzza már magát, de tegnapig csakis a mi kezünkbe kapaszkodva. Tegnap viszont le kellett engednünk a kiságyat, mert legnagyobb meglepetésemre felállt benne. Néhány percre tettem bele - nem szoktuk berakni játszani, csak aludni -, és ahogy megyek be a szobába, azt látom, hogy nyúlkál az ágya végéből az éjjeli szekrényemen.
Egyébként még mindig a kezével és a lábával együttesen fogja a dolgokat, ha egyedül játszik. A picasara töltöttem is fel egy ilyen albumot:Lábfogás.
Nagyon meleg volt a múlt héten, így beiktattunk délutáni pancsolást a kertben.
Tetszett Maximnak, jól elszórakozott a locsolóval és kishajójával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése