Ráckeve és Délegyháza

Krisztiék Délegyházára költöztek tavaly, és még nem voltunk náluk, most hogy Liza is megszületett, mindenképpen szerettük volna meglátogatni őket. Innen jött az ötlet, hogy a közelben keressünk szállást, és végül ez lett az egyik nyaralásunk is: a ráckevei Hotel Termálkristályba mentünk 4 éjszakára, július 29-től  augusztus 2-ig. A hotel egyben van az Aqualanddal, reméltük, legalább egy napot tudunk majd fürdőzni, és bár kétszer is volt vihar este, a hőség velünk együtt érkezett. Vasárnap 7 körül érkeztünk, reggel 6-kor indultunk, egész jól haladtunk, az elején is aludt Emili meg a végén is, de azért így is szenvedés volt, pláne hogy előtte nagyon keveset aludtunk Norbival.
Hétfőn elmentünk Krisztiékhez, megcsodáltuk Liza babát. Milyen parányi minden kisbaba és milyen gyorsan elfelejtjük. Rendeltünk pizzát, a fiúk a csónakot a holtágnál kicsit rendbe szedték és csónakáztak egy kicsit. De akkor már nagyon meleg kezdett lenni. Emili is simogatta Lizát, Robin mindig oda ment hozzájuk, mikor szopizott, megnézték a szobáját, megcsodálták az akváriumot.

Kora délután elköszöntünk Krisztitől és Lizától, aztán csobbantunk egyet a kinti élményfürdő medencéiben.

Kedden strandoltunk, délután pedig elugrottam Krisztihez Emilivel, aki szerencsére elaludt az autóban. Mondjuk várta nagyon, hogy megint találkozzon Liza babával, de nem akartuk zavarni őket, így csak pár percet beszéltünk, és indultunk is vissza a fürdőbe. Kicsit hüppögött Emili, hogy Liza baba, Liza baba, előző nap is sokat emlegette. Este eljött keresztanyukám, Ági és a párja, Gyula. A fiúk nagyon hamar megbarátkoztak Gyulával, beszélgettek sokat, Ági hozott két labdát, Emili is ellabdázgatott velük. Vacsora után Ági csocsózott egyet Maximmal búcsúzásképp. Gyula készített néhány fotót, családit is, csak Robin nem volt vevő rá, grimaszolt, és amin mindenki jól nézett ki, azon ő pont nyújtja a nyelvét. Na majd legközelebb - akkor majd valamelyik másik nem akar fényképezkedni. 😀

Szerda délelőtt Évi barátnőm jött el Adéllal és Ákossal. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, Emili távolságtartó volt Évivel, de nagyon sokat tudtunk beszélgetni. A déli hőségben ebédeltünk és aztán csocsóztak a gyerekek. Évi ajánlott pár könyvet Maximnak, kezdő olvasásra, és egész sokat olvasott azóta magyarul.

Csütörtökön délelőtt indultunk tovább Békéscsabára, először Mamáékhoz majd Nagyiékhoz.

Képeink e néhány napról

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Liza

Június 29-én délelőtt megszületett Nagy-Róza Liza, Kriszti és Krisztián kislánya. 54 cm-rel és 3030 grammal jött a világra. A fiúk megcsodálták az unokatestvér fényképét, hamarosan élőben is látjuk majd. Üdv a nagyvilágban, Liza!

Emili elindult

Március közepén, egész pontosan 17-én kétszer is lépet egyet önállóan. Másnap egyedül felállt, kapaszkodás nélkül. Aztán volt, hogy lépett egyet-egyet, de mindig kérte, hogy fogjuk a kezét. Így kézen fogva nagyon szépen sétálgatott, de egy idő után feltűnt, hogy mindig fog valamit a jobb kezében, és mindig a balt adja, hogy fogjuk meg. Ha a jobb kezét fogtuk meg, oldalazva lépkedett, nagyon vicces volt. Szóval látszott, hogy még valami hiányzik, ahhoz hogy egyedül is elinduljon. Egyik nap a fiúkkal voltam otthon, és tőlem Maximhoz odalépett, 4 egész lépést tett. Most bajban vagyok, mert rosszul írtam fel, hogy mikor is történt, de szerintem április elején. Húsvét előtt már többször megtett néhány lépést, volt, hogy a boltban is lépegetett. Többnyire tett pár lépést, hogy hozzánk jöjjön és az utolsó lépésnél már dőlt. 

Most vasárnap azonban (ápr. 23.) 2 métert totyogott, naná hogy este, mikor lefekvéshez készülődtünk, de ezt többször megismételte, és azóta egész sokat lépked egyedül. Persze sokszor letottyan és utána inkább mászik, de a kis cipellőjében is lépeget amikor kint vagyunk.

Ha a jobb kezét fogjuk, akkor már egész rendesen teszi a lábát. Már csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire teszi befelé a lábfejét, mert az elején nagyon csámpásan járkált. 

Eddig nem érdekelte a padlásfeljáró, néhány hete azonban nagy csendre lett Norbi figyelmes. Kereste Emilit, hát bizony a lépcső felénél járt. Próbáljuk nem elfelejteni, hogy lent is be kell csukni a rácsot, mert fogja magát és elindul. A veszély az, ha megáll, nézelődik vagy épp kitalálja, hogy ő inkább lejön. A fiúk ágyára is felmászik, sőt a fotelba is beül, ahol szopizni szokott, és természetesen rájött, hogy a fiúk foteljába is be tud ülni. Hát igen, mindjárt egy éves lesz.

Emili 10 hónapos

Emili sétálgat, ha fogjuk a kezét, és a bútorokba kapaszkodva is elközlekedik. Most nagyon anyás, ha mellette vagyok, akkor elvan, pakol, imádja a ruhákat és a cipőket rakosgatni. A fiúk játékai mindig nagyon izgalmasak.

Gagyog, mondogatja, hogy te-te, oty. Néhány napja elkezdett vonyítani, de borzasztó a visítása, nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen hangot adtak ki. Remélem, hamar túl lesz rajta, mert idegesítő, plána ha a fiúk is beszélnek, kiabálnak mellette. Néhányszor beletettük a bicikliülésbe, aztán egyik nap elbicajoztam vele a gyógyszertárba. Elővettük a 3 kerekűt is, hátha elüldögél benne, vagy éppen jobban bírja majd mint a babakocsiban.

Megint taknyos, gondolom, Robintól, mert neki a nátha ráment a fülére, pénteken elmentünk a gyerekorvoshoz. Emilit tegnap vittem volna hozzá, így a két gyereket egyszerre nézte meg. Robin kapott fülcseppet, de csak folyt neki, és ráadásul a doki egy cseppet írt fel 4 napig, én meg eleve hármat adtam neki. Szerencsére kaptunk a fülorrgégésznél ma reggelre időpontot, kicsit megnyugodtam. Ugyanazt a fülcseppet kell még kapnia összesen 10 napig, viszont a másik füléből, ami nem folyt, nem fájt, kiesett a tubus. Így már csak a jobb fülében van, pedig olyan tubust kapott, ami elvileg legalább egy évig lett volna a fülében. Meglátjuk, hogy telik a nyár, lesz-e víz a fülében. A múltkor csináltattam neki hallásvizsgálatot, az rendben volt, és egyelőre tiszta, ép a bal füle. 

Visszatérve Emilire, a hörghurutja alatt gyakorlatilag 10 napig nem evett, és most kezdett visszajönni az étvágya, de hát ez a mérlegen nem látszódott, majdnem ugyanannyi kiló volt mint két hónapja - 6,9 kg, és magasabb sem lett - 67 cm. Abban maradtunk a gyerekorvossal, hogy megvárjuk a májust, ha továbbra sem gyarapszik, akkor elküld vérvizsgálatra, ahova egyébként már elküldött volna, ha nem ismerné a családot. Továbbra is szoptassam, és ha bírom, éjszaka is, ha kéri. Anno ő Maximnál 11 hónaposan azt mondta, hogy nincs szüksége már az éjszakai evésre, nyugodtan hagyjam el, hátha jobban alszik. Szóval tejem van bőven, eszeget, jókedélyű és persze örökmozgó. 

Nehéz nem hasonlítgatni a gyerekeket, de a visítását leszámítva eddig nem különbözik sokban a fiúktól. Még az idegenektől is úgy fél, mint Maxim, és ha nővért, orvost lát, rögtön sír. Akkor is ha nem őt vizsgálják. A fülorvosnál alig tudtam megnyugtatni, úgy üvöltött. Ja, most hogy ezt leírtam, ebben tényleg különbözik a fiúktól, mert ők nem sírtak az orvosnál, kórházban sose - ha jól emlékszem :)

Emili 9 hónapos

Már jó ideje ismeri a nevét, figyel, ha szólunk neki.
Kattog a nyelvével, mint a lovacska, a nyálát is fújja már és berreg - vajon kitől tanulhatta? Persze, a fiúktól. Régebben mindig nevetett, ha így csináltak neki, aztán már csak figyelt és most már utánoz.

Egyre nehezebb megnevettetni. Sokat magyaráz, ha lát valamit, és kéne neki, vagy mutatni akar valamit, akkor olyasmit mond, hogy oty.

Állandóan pakol, kész csatateret hagy maga után. Ügyesen integet.
Most már oldalazva is közlekedik, ha fogjuk a kezét, lépeget is. Főleg a fürdőszobában a fürdőkád széle és a pelenkázó között lépeget egyedül. Alacsony sámliról, a lábunkról feláll egyedül, rövidebb ideig álldogál is kapaszkodó nélkül, sokszor úgy, hogy a kezében van valami vagy valamik. A hétvégén többször esett el, hogy próbált leguggolni vagy éppen valamit tartott a kezében.

Eléggé anyás, amint észre vesz, jön is hozzám. Azt sem szereti ha az apja megy el, volt már, hogy akkor is görbült a szája.

Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk, egyre többet eszik, és már nem kell mindig körtét tennem a kajájába, hogy megegye. Ennek ellenére múlt kedden a dokinál ugyanúgy 6,8 kg volt mint december közepén. Egyszer már mértem 7 kg-t a mi mérlegünkön, de úgy látszik, nem hízik valami nagy ütemben. Picit nőtt, 67,5 cm. Annyira nem bánom, hogy nem óriásbébi, mert cipelni elég ezt a szűk 7 kilót is. 

Tömni nem akarom és egyébként sem tudnám, mert még ha jó sokat szopizik is, meg eszik is rendesen, akkor azért kibukja a tej és kaja egy részét, szóval abban maradtunk a doktornővel, hogy egy hónap múlva újra megnézi Emilit. Mivel állandóan mozog, nyughatatlan, ezért le is mozogja, amit megeszik.

Egyik este nem is kért vacsorát, és ennek ellenére kétszer kelt csak, sokkal jobban aludt, mint máskor.

Emili tapsol és integet

Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.

Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.

Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.

Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.

Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.

Babamasszázs

Hát igen, mire oda jutotottam, hogy megírjam a bejegyzést, már régen túl vagyunk ezen is. Valamikor június végén kezdtem el a masszázst, elővettem a könyvemet, jegyzeteimet. Nagy melegben, volt, hogy kimentem Emilivel a teraszra vagy felmentünk a padlásra, de azért sokszor elővettem a radiátort is. Élvezte, főleg hason. Igyekeztem egy héten legalább háromszor beiktatni, délelőtt, mikor a fiúk nem voltak itthon. Egy idő után, már csak hason "kérte" a masszázst, mindig hasra akart fordulni. Aztán egyre kevésbé maradt nyugton, már nem is tudom, mikor masszíroztam meg utoljára. Néha fürdés után beolajoztam, de most már azt is csak úgy tudom, hogy ő közben mászik vagy feláll. 

Sebaj, fogom még őt is eleget masszírozni, a fiúkra is rájön időnként, hogy masszírozzuk a lábukat este, gondolom, mikor izomlázuk van. Egy időben több masszázst kaptak mint Emili. 

Ui. Érdemes néha ránézni az elmúlt hónapokra, mert ha van egy kis időm, befejezem a még függőben lévő bejegyzéseimet, egészen októberig bezárólag.

Karácsonyi szünet

 

 

24-én a fiúk legszívesebben már reggel ajándékoztak volna, alig bírták kivárni a délutánt. Én még ebéd után Emili zsákját fejeztem be, neki is akartam varrni egyet. Megint kezdtem rosszul lenni, el is döntöttem, hogy kedden, mikor Emilivel megyek kinére, megnézetem a mellem, mert gyanús, hogy begyulladt. (Így is volt, kaptam rá antibiotikumot, amitől egy hétig tiszta kómás voltam, de legalább rendbe jöttem.)

Szóval megvarrtam a zsákot, elkészült a vacsora is, a szokásos tárkonyos halat készítettem, a fiúk pedig husit kaptak. Előtte azonban ajándékoztunk. A zsákba beletettük az apróságokat, új biciklis sisakot és egy kartonra ragasztott bicikli képét. Azt, amelyiket a fiúk kiválasztották, hogy majd egyszer megvesszük nekik. Robin először azt hitte, hogy ez a lap az ajándék, aztán leesett nekik, hogy igazi biciklit kapnak. Aluvázas, háromsebességes, de a lényeg a rendes sárvédő volt. A Maximén lámpa is van, az övé 20 colos. A régije 16-os volt, és Robin állandóan azzal akart menni. Aztán úgy gondoltuk, ha mindketten kapnak egy nagyobb biciklit, az kitart egy darabig, na meg aztán ha vizes az út, nem kell kabátot, nadrágot mosnom egy-egy rövid bicajozás után. A Robiné 18 colos egyébként. Maxim már egyáltalán nem tudta sapkára felvenni a sisakját, a régi jó lesz Emilinek.

Szerencsére karácsonykor egész enyhe idő volt, hó sem esett, így ki tudták próbálni az ajándékokat.

Érdekes, hogy Emilit nem bántotta a fát, alulra tettünk neki egy-két díszt, de elég is volt neki. Nem volt szúrós a fenyő, nem emiatt nem birizgálta.

Szilvesztert természetesen itthon töltöttük. Egész korán, 9 körül fellőttük a tüzijátékot, még Emili is nézte, aztán Robinnal és Emilivel mi elaludtunk. Norbi Maximmal megvárta az éjfélt.

Norbinak letelt a féléves szabadság, újból dolgozik. Itt január első hete is szünet volt, és a fiúk nagy örömére behavazott. Maga a hó Emilinek is tetszett, de azt nem igazán bírta, hogy a kezeslábasban mozdulatlanul üljön a szánkóban. A hó nem tartott sokáig, csak a bejárónk mellé épített hószörny bírta sokáig, így két délelőtt játszóházba mentünk, hogy kicsit kimozduljunk.

Emili karácsonyra egészen rendbe jött, és két újabb foggal büszkélkedhetett. Felül az egyik még december 17-én szombaton kibújt neki, a másik nagy metsző pedig szerdán. De aztán jött a másik kettő is mellettük, szilveszterkor már kirepedt az ínye az egyik oldalon, és az új évet az ötödik fogával köszöntötte, aztán rá két napra kibújt a másik is neki. Így 6 foggal már elég jól tud harapni. Valószínű emiatt is kezdett el enni, végre megjött az étvágya. Na meg a hangja is, de van, hogy csak sutyorog, nagyon cuki.

Ügyesen és gyorsan mászik, 23-án alacsonyabb sámlinál vagy ha rajtunk támászkodott, akkor felállt, 27-én már felkapaszkodva többször felállt. Aztán január 1-én már mindenhol felhúzta magát és felállt.

További képeket a linkekre kattintva nézhetitek meg:
- Karácsony
- Téli szünet 
- Havazás

Emili 8 hónapos

A legfontosabb, hogy úgy tűnik, az új évvel megjött az étvágya. Párolt almát, körtét eszi főleg, de mivel egyelőre sok minden fogja a hasát, alma, krumpli és a nem zöld zöldségeket most mellőzöm. Ugyanis nagyon szenvedett a kakilással, ahogy kezdte megemészteni a szilárdat, ráadásul, hogy ne mindig kölesgolyót eszegessen, vettem neki rizstallért babáknak. Tetszett is neki, de fehérrizsből volt, ami szintén nagyon fogta a hasát. Így maradunk a kölesgolyónál, azt szinte mindig megeszi. Igazából enni is úgy kezdett, hogy rágcsálta a golyókat, és néha el-elfogadott egy kis pürét. 

Sok minden nem ízlik neki, így többnyire körtével keverve adom neki, az legalább nem hasfogó. Gondolom, az érzékeny emésztése miatt sem kezdett el hamarabb enni. Néha az érett körtét már csak villával töröm a püréjébe, és elnyammogja. 

Egyre szebben iszik vizet, pici pohárkából adom neki.

Ülni továbbra sem szeret egy helyben, néha az etetőszékébe sem akar beülni. Az autó is macerás, azt kibírja, hogy elmenjünk a fiúkért, hazafele meg már ott vannak vele a kocsiban, őket figyeli. A babakocsiban is addig üldögél el, amíg megjárjuk a buszmegállót, vagyis az utca végéig és haza, illetve a boltba is el szoktunk sétálni, de többnyire sír, mire haza érünk.

Amit még utál, az az öltözés, de olyan szinten, hogy zoknit vagy a puha csizmáját is szenvedés ráadni, a többiről ne is beszéljünk. A pelenkázás is nyűg, azonnal hasra fordul, matat, kinyitja a szekrényt a feje fölött, aztán ott akar pakolászni, rettenet...

Mindenhol feláll, falnál, szekrénynél, akár úgy is, hogy van valami a kezében.

Imádja a fiúkat, nagyon meg tudják nevettetni, ilyenkor rögtön csuklik. Szeret illetve szeretne velük játszani, de sokszor zavarja őket. Továbbra is ha a fiúk beülnek a kék fotelbe, rögtön ott terem ő is. Robin előszeretettel cipelgeti.

 

Általában már csak kétszer alszik napközben.

A téli szünetben kicsit elcsúsztunk, a fél 9 körüli esti elalvásból, 9-fél 10 lett,  és reggel 8 körüli kelés, de ahogy elkezdődött az iskola, visszarázódtunk: 9 körüli alvás, 7 körül kel... Persze felébred többször, néha elég megsimogatnom, de ha - gondolom a foga, pocakja fáj -, akkor sír és szopival alszik vissza.

Nagyon tud harapni, ezért is gondolom, hogy fáj a foga. Ruhán keresztül úgy megharap, hogy meglátszik a nyoma.

Van egy házi kisegerünk Emili személyében, mindent megrág. A gyümölcsös polcon szokott kotorászni, a tojástartókat már száműztem, de Norbi egyik nap a boltból hozott mandarint zacskóstól oda tette. Azt vettem észre, hogy Emili teljesen rácuppant a zacskóra, mandarin illata van. Aztán láttam, mivel volt el olyan jól, a mandarint, egész pontosan hármat zacskón keresztül megrágott. Természetesen mosatlanok voltak a gyümölcsök. Előtte almát már rágott meg, mosatlanul ugyan, de nem zacskón keresztül. Az egyik polc mögé a földre tettem egy zacskó almát és körtét, nos, Emili megtalálta őket, tiszta almalé volt, szintúgy zacskón keresztül kóstolgatta őket. Aztán szépen megmostam neki egy almát, és azt rágcsálta. A héját kiköpdösi, meg aztán tartok is tőle, hogy felakadhat a torkán, így volt már, hogy hámozva adtam neki az etetőszékben egy almát, amíg én reggeliztem. A körtét is kostólta már így, de beleharapott a fokhagymába is, és a vöröshagyma héját is többször kellett kiszednem a szájából.

 

Imádja a ruhákat pakolni, erre minden nap van lehetősége, majd' minden nap mosok. A cipőket is szereti pakolászni, csak ne lennének most olyan sárosak.

Eddig inkább úgy láttuk a fényképek alapján, hogy Maximra hasonlít, de most egy-egy képen Robinra emlékeztet, ha babakori fotókat nézegetünk.

Emili 7 hónapos

Kedden volt Emili 7 hónapos. Nagyon kapaszkodik, látszik, hogy állni akar.

Képes a konyhából a fiúk szobájába mászni, és most már nem is fárad el. Megint volt néhány jobb éjszakánk, ami annyit jelent, hogy az ágyában aludt 3-4 órát, majd megint aludt 3 órát, és utána másfél-2 órát még kétszer. A legjobb éjszaka 7 órát aludt egyben, evett hajnalban majd aludt még 3 órát. Hogy most ez véletlenül jött így ki, mert épp szünetelt a fogzása, vagy a mikrokinének volt köszönhető, nem tudom. Elvittem őt is, és akkor este 3 éjszakán át aludt ilyen jól. Sajnos ez most elmúlt, egyrészt tegnapra betaknyosodott, gondolom a fiúktól meg tőlem csak elkapott valamit, másrészt meg még mindig nem bújt ki a felső két metszőfoga, pedig már látszik az egyiknél napok óta, hol fog áttörni, de közben a másik ma reggelre teljesen lejött az ínye szélére, szóval egyszerre jön neki a kettő, és gondolom, nagyon fájhat, mert a sziruppal sem aludt két óránál többet egyben éjszaka. Tegnap lázas is volt egy kicsit, de 38,1-nél megállt. Viszont produkált két irtó büdi kakát is, amit a fogának tudok be. Ráadásul nem nagyon lehet letenni, alig van el pár percet, nem is tudom, hogy volt-e már ilyen rossz állapotban. Ennek ellenére tegnap nagyon jól evett, párolt almát tönkölybúzával, uzsonnára meg csak natúran adtam neki a párolt almát, jó volt nézni, ahogy falta. Szopizik is, most éjszaka gyakorlatilag minden ébredésnél.

A szirupot viszont nem akarja megenni, ma veszünk kúpot neki.

Robin vasárnap estére belázasodott, és bár már hétfőn is egész jól volt, ma ment újból oviba. Tegnap végül ebéd után elaludt, hiába tiltakozik, fáradt, remélem, nem szed össze két nap alatt semmit, a náthája is javul. 

Közben kedden kicserélték a padlásablakokat, hihetetlen, de Emili a nagy zajban két és fél órát aludt délelőtt.

Továbbra is imád a fiúk közelében lenni, minden érdekli amit csinálnak. Őket ez persze sokszor zavarja, nem hagyhatnak szét mindent a földön, nem kártyázhatnak, pokémonozhatnak bárhol...

 

Mikulás

Maxim és Robin nagyon várta a Mikulást. A múlt héten az egyik délután a busztól haza sétálva nagy éneklésbe kezdtek, sőt, Robin ezt kérdezte tőlem:

- Anya tudod mitől piros az ég?
- Mitől?
- Hát a télapó süti a boxemberkéket.

Ez a boxemberke itt Mikulás előtt néhány héttel kapható egészen december 6-ig, emberke formájú kalács, Maxim imádja. Az oviban Robinék még sütöttek is egyet. Kérdeztem, hogy csinálják, Robin mondta, elmutogatta, és azt mondta, hogy a végén késsel vágta ki mindenki a sajátját, persze az óvónéni segített. Én erre megkérdeztem, hogy a zokniját nem vágta-e ki. Két hete ugyanis a kis barátnőjével, Nestával, képek helyett a saját zoknijukat vagdosták ki. Robin mondta, hogy ezt biztos nem látta a Télapó, mert akkor sütötte a kalácsemberkéket.

A mikulás azt hozta nekik, amit kértek: Maximnak Pokémon-kártyát, Robinnak Dinotrucks-Kaméleont, de kaptak társast, édességet, szóval biztos nagyon jók voltak.

Olyannyira, hogy még egy kis hó is esett. Épp annyi, hogy tudjanak egy picit havazni, és hogy Emili is megfogdossa élete első havát.

Mamáék ezen a héten voltak nálunk, így az ő mikulásuk a mi cipőnkbe is csempészett egy-egy csomagot, és mivel ez a nap itt szünet, a gyerekek örültek, hogy egész nap játszhatnak tatával és mamával. Amíg ők iskolában voltak, addig Tata Norbival elkezdte a padlás gipszkartonozását, egész pontosan gipszrost-lapokat tettek fel, egy részével végeztek is. Mama jókat főzött nekünk, én meg el tudtam menni oszteopatához meg bevásárolni.

Emili egyébként az első este nagyon barátságos volt Tatával, aztán másnap már nem akart vele kettesben maradni, de túl volt rajta hamar, hiába a fiúktól gyorsan tanulja a dolgokat. Sokkal kevésbé félős mint Maxim volt.

Képek a hétről itt

Emili ül, kúszott és mászik

Még jó, hogy feljegyezgettem néhány dolgot, mert mindig van valami fontosabb mint hogy a blogra írjak. Pedig jó visszanézni, miket csináltak a fiúk, vagy hogy éppen hol voltunk nyaralni.

Szóval az előző emilis bejegyzésekből kimaradtak dolgok. Pl. hogy október végén szépen négykézlábra állt majd, lehasalt, és így kúszott előre egyet-egyet - ezt egész pontosan október 27-én jegyeztem fel. Vagy hogy, október közepétől kezdte a dobálást. Először az etetőszékéből ejtette ki szándékosan a kezében lévő tárgyakat, majd később hason is dobálgatta a játékokat.

A fényképek alapján azt hiszem, hogy november 17-én ült fel, az első képeket 18-án készítettem, és rá négy napra már mászni próbált; kicsit mászott, majd hasra vetette magát és kúszással folytatta, de most már előre is haladt. November 29-én, tehát 6 és fél hónaposan szépen elkezdett mászni. Ez a fiúknak is tetszett, Maxim egyik délután körbe mászta vele a konyhát és elcsalogatta egészen a szobájukig Emilit.

A csapkodásából ütögetés lett, persze finoman, de ha felveszem, ütögetni kezdi a vállam. Néha mintha tapsolni próbálna, összeütögeti a két kezét.

Ha szólunk hozzá, vagy meglát minket esetleg valami érdekeset, elkezd nevetni, de hang nélkül nyitja nagyra a száját. Norbi meg is jegyezte, reméli, nincs semmi baja, hogy mindenre így reagál. 

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Emili perdül-fordul

Emili 13-án 5 hónapos lett. Igen, elfogult vagyok, ugyanakkor már sokan mondták, hogy milyen gyönyörű tekintete van.

Emeli a popóját, most már nem csak amikor megtámasztja a lábát. Egy bő hete rugózik is ebben a négykézlábas pozícióban (október 6-án kezdte a rugózást).
Körbe forog, az nagyon jól megy neki, és tolat is. Előre nem igazán halad még, de a tolatás szintén jól megy neki.

Kibújt az első foga 9-én, és jön a másik is neki alul.

Ma mentünk ismétlő oltásra. 6,3 kg, 63 cm, szépen növöget.

Kicsit szörcsög, elkezdtem pár napja az orrszívást porszívóval, nagyon-de-nagyon utálja.

Remélem, nem lesz beteg, sem az oltástól sem a náthától.

Elkezdtük a kóstolást két hete éppen. Hááát, a répa nem tetszett, sem a krumpli, de az édesburgonyát ízlelgette, eszegette. Aztán saját kertből sárga cukkinit pároltam neki, ezt már az Orsitól kölcsönkapott Babycookkal. Ezt is megeszegette, kb. 3-4 teáskanálnyi mennyiséget, bár ez nagyon hígra sikeredett. 3 napja gesztenyelevest főztem, és neki pedig gesztenyét adtam. Ezt már cuppogtatta, szemmel láthatóan ízlett neki. Ma megpróbálom rögtön alvás után adni neki, hogy lássam, mennyit is eszik meg így belőle.

További képek október 13-án itt.

Emili 3 hónapos

Tegnap ünnepeltük Vince 4. szülinapját - augusztus 1-én töltötte be -, és pont ezen a napon volt Emili 3 hónapos.

Ebéd előtt érkeztünk, és bár Robin reggel azt hajtogatta, hogy ő nem akar menni, hagyjuk otthon, végig együtt játszottak Vincével, veszekedés nélkül.

A tortaevésre jól elfáradt Emili, le kellett tennem aludni. Eközben a fiúk kint játszottak, dartsoztak, majd jött a kvíz: Pokémon kártyákért kellett kérdésekre válaszolniuk. A kicsiknek egyszerűbbekre, pl. hány éves Vince, hány fehér autónk van, a nagyobbaknak összetettebbre. Ügyesen végig találgatták őket. 

Mintha csak egy-egy babánk lenne, a négy nagy játszott, mi felnőttek pedig pihentünk egyet a picikkel.

Emili július végén kezdett el hátról hasra fordulni; egész pontosan júli 27-én egyszer fordult át, majd másnap többször megismételte a bravúrt. Aztán szüneteltette a forgást, este a szülinapi parti után viszont megint fordult, így mondhatom, hogy három hónaposan már ügyesen tud hasra fordulni. 

Ma meg hasról hátra fordult, immár nem véletlenül; ugyanis júli 24-én és 28-án egy-egy alkalommal a hasáról átfordult a hátára, de inkább véletlenszerűnek tűnt a dolog.  

Mindenesetre hátról hasra könnyebben fordul, vagy csak szívesebben hasal.

Picit jobban bírja a hordozót és az autót, ez annyit jelent, hogy nagyjából 5 percig nem üvült, illetve ha valaki szórakoztatja, akkor kibír egy negyedórás utat. Azért Magyarországra nem indulnék vele haza autóval.

Felfedezte a kezét, nézegeti, egész ügyesen nyúl a dolgok után.

Még mindig sokat bukik, főleg ha túl sok tejem van. Éjszaka is elő-előfordul, pedig általában kétszer vagy háromszor szopizik csak. Sokat büfizik, és ha éjszaka nem büfizi ki magát, hajnalban nagyon nyugtalan, alig alszik/alszok olyankor. Szerencsére este legkésőbb 10-kor kidől, reggel pedig 8-9 körül kel fel. Talán ezért is délelőtt csak egy rövidet alszik, ebéd környékén hosszabbat, de legfeljebb két órát. Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor felébred, nagyon nyűgös, ezért a 40 perces alvás után megpróbálom vissza altatni, hogy legyen egy hosszabbja is. Délután, estefele pedig még legalább egyszer alszik 40-50 percet. Az esti nyűgösséget úgy "úsztuk meg", hogy kenguruban vagy kendőben aludt nagyon sokáig. Most viszont már felébred ugyanúgy fél óra után, így inkább berakom az ágyába aludni. Addig is tudunk a fiúkkal valamit játszani.

Emili útlevele

Június 6-án délelőtt mentünk a brüsszeli konzulátus kihelyezett fogadóórájára, hogy az anyakönyveztetést és útlevelet elintézzük. Szerencsére Emili szinte végig aludt, mire kész lettünk ébredt csak fel. Norbi készített egy rakás képet, lásd Emili portrék, majd talált olyan online programot, amivel útlevél méretűre csinálta a képet, sőt még biometrikus is lett. 3 verziót vittünk, végül ezt választották az útlevelébe, amit ma már át is vett Norbi. Így már utazhatunk vele haza, vagy éppen máshova :)

Ui. A képek május 30-án készültek, amikor még 3 hetes sem volt a kisasszony, de igen készségesnek mutatkozott a fotózáskor.

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.

Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 

A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.

Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek. 

Pünkösdi szünet

Ahogy Emili megszületett, másnap jött Mama, hogy segítsen Norbinak, illetve hogy  a pünkösdi oviszünetben majd nekem.

Jó dolgom volt a kórházban, éppen ezért nem siettem haza, 4 napot maradtam. Emili meglepően éber volt már a kórházban, sokat nyitva tartotta a szemét a születése napjától kezdve.

Itt 1 naposan

3 naposan szunyókál

Maxim és Robin vártak már haza minket, sokszor meg akarták fogni Emilit, vagy az ölükbe kellett tenni. Robin próbálta dögönyözni, vele egyáltalán nem lehet ott hagyni Emilit. Ő akkor is meg akarja simogatni, amikor éppen alszik. 
A szünet gyorsan eltelt, Mama főzött-sütött, babázott vagy éppen a fiúkkal játszott. 

Emili leginkább kézben szeret lenni, és kézben vagy rajtam alszik jól, jobban. Persze próbáljuk lerakni, és időnként egész szépen elnézelődik már.