Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.
Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.
Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.
Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.
Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése