Bilanok

Maxim jól teljesít, elégedett vele a tanító néni összességében. Nincs vele probléma, tisztelettudó, önállóan dolgozik, egyből megérti, mi a feladat. Jól megy neki a francia is a matek mellett, ehhez azért nagyban hozzá járultam. Az elején elég sokat kellett noszogatni, hogy gyakorolja az írást, meg a névelőket. Szerintem kezd ráérezni, most könnyebben és nagyobb kedvvel tanul. Legalábbis nem hallom tőle, hogy milyen hülyék ezek a franciák, teljesen másképp ejtik és írják a szavakat, ennek semmi értelme. Viszont erősítenie kell a németjét, főleg a szókincsét. Az első fogalmazása óta mondom neki, hogy olvasson, mert másképp nem fog fejlődni, hiába ír nagyon jó teszteket, amikor a jelenlegi tudását mérik fel, az nem elég jó. Szóval a tanító néni bele írta az értékelésébe, hogy Maximnak olvasnia kell, hogy bővítse a szókincsét. Ennek örültem, mert ő jobban tudja motiválni. Megegyeztünk, hogy ha minden nap olvas 10-20 percet németül, és látszik is a fejlődés, akkor időnként megnézhet egy-egy filmet, Robin nélkül természetesen.

Modern technológia – Robinnak már nem papíron van az értékelés, hanem elektronikus formában. 
Azt hiszem, Robin tanító bácsijával, Guyvel (ejsd: Gí) is nagy szerencsénk van: figyelmes, megértő, a türelme véges ugyan, de ami a legfontosabb, körülbelül úgy látja Robint mint mi. Igen, Robin nagyon érzékeny, nem mindig tudja az információkat megfelelően feldolgozni, a megfelelő időben reagálni, vagy éppen akkor figyelni amikor mindenképpen figyelni kell. Van min dolgoznia, de a tanító bácsi segít neki, próbálja Robint ösztönözni, ahol még fejlődnie kell. Nagyon pozitívnak találtam a Robinhoz való hozzáállását, hogy Robinnal együtt fognak dolgozni azokon a pontokon, ahol Robin többet ki tud hozni magából. Ráadásul Guy hangsúlyozta, hogy ez egy szubjektív értékelés, lehet, más tanár másképp látná. 
Az órai munka, a szorgalom és a dolgozatok együtt számítanak az értékelésben. Matek jól megy Robinnak, ha valamit el is kell neki magyarázni, amikor figyel, megérti. Viszont látszik, hogy gyakorolnia kell, nem rázza ki a kisujjából. 
Egyik tesztnél Robinnak se kép-se hang nem volt, egy feladatot úgy ahogy van nem értett, és Guy látva ezt, inkább félre tette a dolgozatot, elmagyarázta az órán Robinnak a feladatot és hétfőn Robin jól megírta a tesztet. Ha túl sok házija van a gyereknek, jelezzünk vissza, vagy ha nem értett valamit a gyerek, akkor is, mert előfordulhat, hogy nem csak Robinnak, hanem más gyereknek is szüksége van még időre, vagy hogy jobban elmagyarázza nekik az összefüggést. Az volt az érzésem, hogy itt tényleg figyelnek Robinra. A német is egész jól megy neki, de a beszédben egy-egy szót luxemburgiul mond és ez súlyos hiba. Márpedig Robin sokáig magyar szavakkal helyettesítette a luxemburgiakat ha nem jutott eszébe. A luxemburgiájába pedig berakja a német szavakat, és ezért nem is kapott jó értékelést luxemburgiból. 
Vannak olyan szavak, amik rögtön megmaradnak neki, névelővel együtt, és vannak szavak, amiket állandóan luxemburgiul akar mondani. Majd belejön, van neki még néhány év. 
Egyelőre négy betűt tanultak, kis és nagybetűt nyomtatva és folyóírásban is. 
A természettudományokból A+-t kapott, természet a tárgy neve, látszik, mi érdekli. A szociális élet és közösségi hagyományok tárgyból (valami ilyesmi a neve) is A-t kapott, a tanító néni nagyon elégedett volt Robinnal az első trimeszterben. Tornából is A-t kapott, pedig szigorú a tanárnéni, de ezek szerint segít az otthoni torna és a lelkesedése.  A francia is jól megy neki, néhány alap szót, mondatot tanultak eddig. 
Amire figyelnie kell, hogy akkor beszélhet, amikor lehet, jelentkezés nélkül nem szólhat közbe és ha szól a tanárbácsi, hogy most figyeljenek, mert magyaráz, mond valami fontosat, akkor rá kell figyelnie Robinnak és abba hagynia bármit is csinált előtte. Ezt Guy is mondta Robinnak, mert mikor meséltem az értékelést és megkérdeztem, hogy mire kell figyelnie, szó szerint ezt mondta vissza. Szóval nehéz az iskola, a német és a luxemburgi együtt kihívás, de sokkal könnyebben veszi az akadályt Robin mint gondoltuk. 
Még egy gondolat a tanító bácsiról, kiderült, ő is karatézott Mamerben és nagyon jól ismeri az edzőket, akiknek egy része tanár, pszichológus. Most már értem, miért járnak ennyien és miért szeretik ilyen sokan a klubot. Szerinte is jót tesz Robinnak a karate 😊

A karate klubunk is 40 éves az idén

Robin a Panda csoporttal, Maxim a Róka csoporttal bemutatózott december 15-e szombat délután. Az önkormányzat nagycsarnokában volt, igaz, hogy a lelátóról nézhettük a bemutatókat, de nekem a tavalyi hosszabbnak tűnt. Ráadásul a beszédeket az előtérben hallgathattuk a műsor után, ahol nem ment a kihangosítás, pedig a polgármester is beszélt. Azért persze élveztük a bemutatót, utána jót ettünk-ittunk. Önkéntes alapon lehetett vinni saját országbeli sütit, mivel több mint 40 nemzet képviseli magát a klubban. Én pogácsát sütöttem aznap délelőtt: 1 kg lisztből, hogy egy pici itthon is maradjon. Az összes elfogyott, amit elvittünk.

Képek és videók

Kellemes ünnepeket!

Emili mondja

Telik az idő, és egyre ügyesebb Emili. Mondja is sokszor, hogy én ügyes vagyok.

És figyelmes is. Több dolgot akart lehozni a padlásról, persze rájött, hogy ő egyet sem tud, és nekem adta mindet, majd a lépcsőn lefele menet megkérdezte tőlem: bírod anya?

A múltkor figyelmeztetett, hogy be ne üssem a fejem az ágyrácsba: vigyázz anya, ez veszélyes, nagyon megütöd magad.

Mostanában nem azt mondja, hogy enyém, hanem hogy tiem. Néha utánunk ismétli, hogy igen, ez az enyém, de aztán folytatja tovább hogy ez a tiem, ez nem a tied.

Az egyforma helyett azt mondta a két egyforma szivacsra hogy ez kétforma.

Rettentő irigy tud lenni, és féltékeny is, még a macskára is, ha olyanja van. Ne a cicát simogassam, hanem őt, és ezt hangsúlyozza is: én anyám, édes én anyám.

Azért egyre többször hozzá teszi, hogy én még Maxim és Robin anyukája is vagyok.

Szépen beszél magyarul, próbál mesélni, összefűzni a gondolatait. A bölcsiben keveset beszél, inkább szavakat mond csak. Játék közben itthon sokszor beszél luxemburgiul, de sokszor a saját nyelvén a luxi hangsúlyt használva. 

Burpy elveszett

November vége, December eleje nem volt túl szerencsés időszak. Kezdődött azzal, hogy a két éve vett mosógépünk leállt. Szerencsére vettem rá plusz két év garanciát, de emiatt elég hosszadalmas volt az ügyintézés, és két hét után kaptam időpontot a szerelőtől. Norbi mondta néhány nap után, hogy vegyünk egy második gépet, ami jó lesz tartaléknak. Közben kiderült, hogy Orsiéknak van egy régi gépük, be is üzemelték, de sajnos nem volt megbízható, így végül vettünk egy gépet. Ez egy kedd este volt, csütörtökön ki is hozták a mosógépet, Norbi be is üzemelte. Kedd délután, amikor vettük a gépet, még találkoztunk Burpy cicával, de aznap este nem jött haza. Norbi hívogatta, aztán este 10-kor én mentem egy kört, hogy esetleg előkerül, vagy hogy nem ütötték-e el. Nagy csavargó volt, sokszor órákra is elment. De semmi nyoma nem volt. Péntek délután Robinnal és Emilivel a szomszédos utcák postaládáiba bedobáltunk fényképet a cicáról, kérdezgettük a szomszédokat, elmentünk az erdőbe, de semmi. Még a szomszédos főút mellett és végig mentünk Robinnal hétvégén, hogy ha elütötték, ott is megtalálhatjuk szegényt, de semmi. (Az egyik szomszéd javasolta, hogy ne csak autóval menjünk, hanem gyalog is mert ők egyszer ott találták meg az egyik cicájukat.) A boltba is kiraktunk egy hirdetést, meg van egy elveszett macskák weboldal, de semmi hír a cicánkról. Robin azt mondta múlt pénteken, hogy az osztállyal erdőbe mentek, az iskola közelében, és szerinte ő Burpyt látta. Még azon a környéken próbálkozunk, de vagy messzire elkóborolt, vagy történt vele valami. A nyakában van csip, amit bármelyik állatorvos leolvas, szóval ha valaki befogadta jó-szándékkal, eszébe kellett volna jutnia, hogy ez valaki cicája is lehet. Nagyon kedves, barátságos cicus volt, reméljük jó helyet talált. Robin nagyon szomorú volt, sírt is szegény, de szerintem már feladta, hogy visszakapjuk. Emili pár nap után kezdte mondogatni, hogy Burpy, és perceken keresztül ismételte a nevét. Most már csak annyit mond, hogy Burpy eltévedt, nem talált haza. Arra is gondoltunk, hogy mérgezett egeret evett, de attól haza kellett volna jönnie. Tora, a másik cica két nap után kezdett nagyon sokat nyávogni, zavart lett, és állandóan be akart jönni a házba. Végül annyira megsajnáltuk, hogy időnként beengedjük a nappaliba. Ha kint vagyunk, követ minket, ha gyalog megyünk valahova, jön utánunk. A múltkor az utca végére mentem gyógymasszőrhöz és végül kocsiba ültem, mert jött végig utánam, és féltem, hogy egy óra alatt elveszik. Ha megijed valamitől, elveszti a szagmintákat, akkor nem tud tájékozódni. Viszont végre ő is fogott egeret, az elsőt be akarta hozni a házba. Robin maradt vele a teraszon, és végül levitte a pincébe a zsákmányát. Ő egyébként nagyon ijedős, óvatos, ha távol marad a főúttól, akkor ő, reméljük, sokáig velünk lesz.

Mikulás az idén is jött

Maxim már nem hisz a Mikulásban. Egyre többet mondogatta, hogy mi vesszük az ajándékot, de Robinon láttam, hogy ő még hinne benne, Emiliről nem is beszélve.
Amikor Maxim egyszer mérgesen azt mondta, hogy mi hazudtunk neki, mivel nem a mikulás hozza az ajándékokat, meg amúgyis honnan tudná, mit szeretnének stb., csak annyit kértem tőle, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, és legyen szíves ezeket a dolgokat Robin és Emili előtt nem ismételni. Hagy élvezzék még ezt a varázst, ne rontsa el nekik a benne rejlő örömöt. Megértette, és azóta egy szót sem szolt a kételyéről, az igazáról.
Viszont Robin is gyanakszik, ugyanis kitalálta, hogy az apja vadkamerájával (vadászathoz használják, mi a patkányok kiirtásához vettük) felvesszük, ki teszi a csizmájukhoz az ajándékot. Nekem előtte mondta egy vagy két nappal, de az apjának már a mikulás előtt egy héttel elő állt az ötletével. Későn kapcsoltunk, hogy jelmezt kéne szerezni az akcióhoz. Viszont Robin nem felejtette el, tényleg beállították a kamerát, és végül Norbi kis trükkel ugyan, de megoldotta: a felvételen látszik a Mikulás keze, amint kinyitja az ajtót, és lerakja a csomagot. De csak a keze. Robint viszont rendkívül nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy idén is hozott neki ajándékot a mikulás.

Fotók - november

Novemberi képek
Mamáék novemberben nálunk

Fotók - október

Norbi 40 éves

Többi októberi képünk

Emili pelus nélkül

Próbálkoztunk a nyáron elhagyni a pelust, de látszott Emilin, hogy még nem érett meg rá. Szeretett meztelenül rohangálni, és sokszor a bilibe pisilt, sőt kakilt is, de csak ha kedve volt.

Úgy mint Robinnál, volt egy idő, mikor egyáltalán nem volt hajlandó a bili közelébe menni. Nyári szünet után azt vettem észre, hogy fürdés után, ha a fürdőszobában maradt játszani, egyre többször ült rá a bilire pisilni. Időnként szólt is, időnként én kérdeztem, és utána pisilt a bilibe. Egy-egy hétvégén próbáltuk pelus nélkül, de a harmadik ruhacserénél már neki és nekünk sem volt kedvünk folytatni. Aztán októberben egy hétvégén baleset nélkül bugyiban volt. Annyira tetszett neki a dolog, hogy a bölcsibe is pelus nélkül akart menni. Én még vártam volna egy hétvégét, és jobb is lett volna, mert aznap a bölcsiben végül pelusban hoztam el. Otthon bugyiban volt, de a bölcsiben még nem volt kész a dologra. De a hosszú hétvége nagyon jól ment, és azóta bugyiban – ahogy ő mondja: bugiban – tölti a napjait. A délutáni alváshoz pelust kap, és persze éjszakára is. Ha nagyon fáradt, akkor előfordul, hogy nem ér oda a vécére, de olyan is volt, hogy meglepetést találtam a biliben, mikor bementem a fürdőbe: egyedül elintézett mindent.

Olvasóest

Az iskola az ovival együtt olvasó estet szervezett az őszi szünet előtti csütörtökön. A tornateremben csoportokba osztották a gyerekeket, könyvjelzőt készített, meséket hallgattak. Együtt vacsoráztak. 

Vinniük kellett zseblámpát, és pizsamában vagy melegítőben kellett menniük. Maxim rettentően várta, mert néhány osztály bent aludt az iskolában. 

Vittek hálózsákot, párnát, matracot, fogkefét. Másnap kaptak reggelit is. Nem aludtak túl jól, de Maxim nagyon boldogan mesélte, hogy ki evett még késő este is, ki milyen hálózsákot vitt.

Igaz, annyira elfáradt, hogy a náthája rosszabb lett, kimerült a nagy élményben.

Robinnak is tetszett az este, de az ő osztályuk nem aludt bent, és ő egyébként sem akart volna az iskolában aludni. 

Fotók - szeptember

Maxim 9 éves

cicáink érkezése

Szeptemberi egyéb képek

Burpy és Tora

Jó dolguk van a cicáknak és a szomszédtól kapott alma is finom, a macskák miatt pedig egérmentesen tudjuk tárolni

A fiúk szerettek volna régóta kutyát, macskát, gyíkot. Norbival arra gondoltunk, hogy a macska nemcsak cuki de hasznos is, hátha kevesebb egerünk lesz, és ráadásul ha megszokja a helyét, utána nincs vele sok gond. Más is megetetheti majd, ha nem vagyunk otthon, lényegesen kevesebb gond van vele mint egy kutyával. Nyár végén még otthon is voltunk, szóval arra gondoltunk, ha találunk egy cicát aki gazdát keres, nálunk jó helye lesz. Aztán kiderült, nem is olyan egyszerű macskát találni, itt szinte mindegyiket megműtik, legalábbis akiket kérdeztünk, ezt mondták. Egy ismerősöm a közeli belga menhelyet ajánlotta, végül egy luxemburgi menhelyre mentünk el és a fiúk választottak 1-1 cicát. Igen, az egyből végül kettő lett, mert a menhely csak két cicát ad örökbe, mert szerintük az egy cica unatkozna, nagy kárt csinálhat, könnyebben elcsavarog. Tényleg nem volt rossz ötlet a kettő, mert rengeteg játszanak együtt, még most is. Szóval a Holland nyaralás előtt megnéztük a kiscicákat, és megegyeztünk, hogy szeptember első szombatján jövünk értük. Addigra meg is műtötték őket, oltást és féreghajtót is kaptak, igaz már nem voltak icipici cicák, de nekünk kevesebb gondunk volt, alig nyávogtak, szobatiszták voltak.
Az egyik szürke vörös foltokkal, ő lány, közel 4 hónapos, Robin választotta őt, Burpy nevet adta neki - az egyik játékból (Slugterra) egy figura.
Maxim végül egy cirmos cicát választott, (akit először szeretett volna, azt már lefoglalták), ő fiú, 3 hónapos múlt. Hosszas gondolkodás, keresgélés után a Tora nevet kapta, ez japánul tigrist jelent.

Burpy a nyávogósabb, barátkozósabb macska, Torát alig lehetett megsimogatni az elején, ő olyan óvatos, megfigyelő cicus, mint Maxim volt kisebb korában. A pincében a 3 fiú kitakarított nekik egy sarkot, egy héten keresztül dolgoztak, Norbi lekerítette neki azt a részt, mert a pincénk területe hatalmas, elbújhattak volna, rájuk esik valami stb. Ezek a cicák egy szobában laktak hetekig, szóval jobb volt kis területtel kezdeni, majd néhány nap múlva a pincelejáróba jöhettek még ki, hogy lássanak egy kis napfényt is. Egy hét után megpróbáltuk őket kiengedni a kertbe. Tora alig akart kijönni, illetve ő pár napig a teraszon maradt, Burpy viszont átrohant az udvaron, be a tuják mögé, őrülten rohangált. Átment a szomszédhoz, nem tudott vissza jönni, szóval rettenet volt. Még egyszer megpróbáltuk kiengedni, de ugyanazt csinálta. Másnap a fiúk vettek neki egy cicapórázt, és másfél nap alatt, többszöri pórázon sétálással megszokta a kertet.

A fűre tettünk nekik akadályokat, mert a sík terepen nem érezték jól magukat, és így már Burpy is szabadon közelekedett. Ezután jöttek a tyúkok. Mondanom sem kell, Burpy rögtön felfedezte őket, be is jutott hozzájuk, szemtelen volt velük, de a tyúkok is végül megszokták őket. Tora amilyen óvatos volt, olyan nagy csőröst kapott a fehértől, és nem tudott kimenekülni, beakadt a hálójukba, Norbinak úgy kellett kiszabadítania. Tora egyszer el is veszett az elején, szerencsére Robin meghallotta az utcán, és beakadt a szomszéd gazos kertjébe, vagy eltévedt, mindegy, ott feküdt és nyávogott.

Apránként felfedezték a kertek, a ház körüli részt, egy darabig a kapu miatt nem mentek ki, de most már körje járják a szomszédokat is. Szerencsére nincs nagy forgalom, de van néhány őrült autós, reméljük, figyelnek a cicák majd valamennyire. Volt még egy nagyon veszélyes húzása Torának, elkezdtek játszani a fiúk focikapujánál, a hálón keresztül játszottak, verekedtek, átrohantak rajta. Norbival néztük, hogy talán le kéne szedni a hálót, mert ha belecsavarodnak, nem tudnak majd kijönni. Hát így is lett, csak szerencsére kint feküdtem a teraszon – épp kúráltam magam -, és láttam amint feltekeri magát a hálóba Tora. Norbinak el kelett vágni a hálót, a cica már kezdett fuldokolni. Ő aztán nem ment a közelébe néhány napig, de Burpy kezdett volna megint játszani vele, szóval leszedtem a hálót a kapuról. Rettentő kíváncsiák, főleg Burpy, ő kiborítja a ruháskosarat, amikor teregetek, rögtön beszökik, ha nyitva marad az ajtó, és átjár két szomszédhoz is szembe. Jeff, aki a tyúkokat eteti, csak nevetett, mikor mondtuk neki, hogy van két macskánk, ő ugyanis a kutyájával jár etetni a tyúkokat, és tényleg utálja Betsy a macskákat, már párszor meg is kergette Burpyt. Emili néha nagyon kedves velük, néha meg elkezdi őket kergetni, vagy éppen rugdosni. Azt tudja, hogy a homokozójába nem mehetnek, és ő is kiabál rájuk, ha a közelébe mennek. A fiúkat időnként emlékeztetni kell, hogy a macskák éhesek, vagy hogy játszanak velük egy kicsit, de tény, hogy az első három hétben nagyon sokat foglalkoztak velük. Most már Tora is kéri, hogy simogassuk, néha fel is lehet venni, és egyébként ő egész bundás cica lett. Lassan akkorák mint egy felnőtt macska. Burpy már kétszer fogott egeret, legalábbis egyet én láttam, egy cickány, a másikat a szomszédoknál fogta, azok mesélték nekünk.

Már egészen összebarátkoztak az állataink 

Néhány kép az érkezésükkor

Becsengettek

Maxim 3-ik osztályos lett. Itt Luxemburgban az a gyakorlat, hogy ha az adott évfolyamon egy osztálynál több van az előző évben, akkor összekeverik az osztályokat, vagyis nem megy végig az elsőben indult osztály. 3-ban tanárt is váltanak. Szerencsére Maxim a barátaival maradt, illetve egyik barátja is az ő osztályába került a másikból, és ráadásul azt a tanárnénit kapta akit szeretett volna. Giovy tanítónéniről beszéltek állandóan, mert Mex barátjának két testvére is nála volt, és állítólag nagyon jó tanár; szigorú de szerették a gyerekek és erős alapot biztosít az utolsó két évre. Meglátjuk, nekem a másik osztály tanító nénije is szimpatikus, ráadásul ő Robin egyik ovis- és most osztálytársának az anyukája. Már volt szülői is, van órarendjük, de annak nagy része a heti tervből áll (Wochenplang), ami elektronikusan is elérhető. Ennek lényege, hogy a fő tárgyakat hetente ütemezik, és valamelyest személyre is szabják. Van egy alaptananyag, mindenféle feladatokkal, és ezt kell a gyerekeknek egy hét alatt befejezni. Ha valaki nem készül el, annak van 4 napja otthon befejezni. Ez van matekból, németből és franciából, vannak szóbeli és írásbeli feladatok. Néhány hetente közös órájuk van a negyedikesekkel, ahol kiscsoportban dolgoznak együtt. Majd látjuk, elég bonyolultnak hangzik, de ha kialakul a rendszer, akkor így elég jól lehet követni, ki hol tart, ki mit tud, miből van szüksége több gyakorlásra vagy hogy miből kaphat plusz feladatot.

Robin félt az iskolától. Lehet, hogy mi voltunk kevésbé izgatottak mint Maximnál, lehet, mert ismertük a tanító bácsiját, na meg persze ő teljesen más mint Maxim, és bár mondta, hogy nem akar már oviba menni, de egyszerűen nem tudja, milyen az iskola és tart tőle. Én ezen az első hétfőn az orvoshoz mentem, nem dolgozni, de nem hallottam a telefonom. Norbi a bevásárlókörútjáról délben Robinnal tért haza. Kiderült, hogy tízórai után Robin rosszul lett, hányingere volt, és telefonáltak nekünk, hogy menjünk érte. Azt tudtuk, hogy rosszul aludt, mert a nátha Emili, én, Maxim után Robinon jött ki az iskola-kezdés előtti hétvégén, és nagyon be volt dugulva az orra, jött is éjszaka, hogy nem tud aludni, szóval eleve nem volt túl friss, és aztán úgy tűnt, hogy ez, meg az izgatottság miatt felfordult a gyomra. Főztem neki gyors egy kis rizst ebédre, cicázott, evett abonettet is, és miután úgy láttuk, hogy jól van, megkérdeztük, vissza menne-e délután, hogy ne maradjon ki az ismerkedésből első nap. Már vette is a kabátját, hogy azonnal induljunk az iskolába. Beszéltem a tanítóbácsijával is, mondta Robinnak, hogy tőle ugyan nem kell félnie, csak tisztelnie kell, ez luxemburgiul jobban hangzik, és Robin már rohant is játszani a többiekhez. Hát, megkönnyebbültünk, végül így jött ki rajta az iskolakezdési drukk. Már egész sok házit kaptak a 3. héten, egyelőre szépen csinálgatja őket, a héten már német szavakat is kellett tanulnunk. Eddig csak smile-ikat kapott, minden nap értékelik, hogyan viselkedtek a gyerekek. Meglátjuk, mennyire fárad el a szünetig. Csak ne legyen sokat beteg…

Emili Hollandia után rögtön kezdte a bölcsit. Az első hét egész jól ment, de a 2. héten minden reggel sírt. Szerencsére a kis barátnője is járt már, és napközben minden rendben ment. Hála az égnek, nagyon jól eszik bent a bölcsiben, délután nincs kiéhezve ahogy haza érünk, ez óriási megkönnyebbülés és könnyebbség. Hát, a taknyossága jön-megy, majd az oviban jobb lesz, ezt a telet kell valahogy túlélnünk, minél kevesebb antibiotikummal. Szegénykém már annyira unja az orrtisztítást, orrfújást, hogy ha nincs kedve, gyakorlatilag elszalad előlünk, pedig tud már orrot fújni, ki tudja magának mosni, de én is érzem, hogy több hét után már nekem magamnak is elegem van az orrfújásból, orrmosásból.

Norbi 40 éves

Családi körben ünnepeltünk. A gyerekek, főleg Emili nagy élvezettel fújták el a gyertyákat. Mivel Maximnak sütöttem tortát szombaton, gondoltam, hogy majd hétfő délután veszek egyet Norbinak és mikor elhoztuk a gyerekeket a napköziből, bölcsiből, majd megesszük. Végül házi készítésű tortát ettünk, ugyanis anyósom küldött egy csomagot, ami előző péntekre ide ért, de nem volt itthon senki, mikor kihozták. Norbi hétfőn, a szülinapján ment érte a postára, és meglepetésünkre két torta is volt a csomagban: egy Maximnak és egy Norbinak. A lekváros domino torta épségben, egyben maradt, és Mama nagy félelme ellenére nem romlott meg, finom, puha volt.

Robin nem volt jó passzban, rögtön iskola után telefonáltak a napköziből, hogy Robin rosszul van, hányt, menjünk érte. Végül nem hányt, csak fájt a hasa, de aztán annyira éhes volt, hogy mégis kapott uzsonnát. Otthon meg mindenhova egy nagy tállal ment, ha mégis visszaköszönne az étel.


Ezeket a képek csináltam

Maxim 9 éves

Maxim Milánékat hívta meg a szülinapjára (szeptember 30. vasárnap), egyelőre nem akart partit szervezni az iskolás barátaival. A szünet végén Mex, a nagy barátja eljött hozzánk, ennek nagyon örült Maxim, és a suliba is most először vitt be sütit. Az is segített, hogy a szülinapos választhat valamit a tanár néni kincses ládájából, anélkül, hogy kigyűlt volna a szükséges pontja hozzá. Reggel felköszöntöttük Maximot, automata Nerf puskát kért, most megint nagy sláger a Nerf, és Robin elárulta, hogy a padláson megtalálták a dobozt, amibe bele raktuk, szóval meglepetés nem volt, de annyira izgatott volt Maxim, hogy már előző nap próbálta kikönyörögni az ajándékát.

Ebédre jöttek Orsiék, előtte kicsit lövöldöztek a fiúk, ebéd után (raguleves és pizzás csiga, ami hála az égnek nagy sikert aratott) tortáztunk - a tavalyi citromtortáját kérte -, és elmentünk egy közeli kötélpályára. Ez egy kalandpálya, kisebbeknek gyakorlatilag a földön van egy rövidebb szakasz, a nagyobbak meg mehetnek a nagypálya egyes részein ha a kinyújtott kezük eléri az 1,60 métert. Sajnos csak Maxim érte el, és mondtuk neki, hogy akkor majd legközelebb kipróbálják a nagyobb pályát, kicsit csalódott volt, és hamar megunták a kispályát, de a végén körbe sétáltuk a nagy pályát, és végül újra beöltöztek, hogy gyakoroljanak egy kicsit a nagypályára. Vince nagyon hamar megunta a mászást, és a kicsikkel egy farönkökből kirakott játszótérszerűségen rohangált. Sajnos elszámolta magát, rosszul lépett és belefejelt az egyik rönkbe. Szereztek rá jeget, és szerencsére az óriási dudoron kívül nem lett baja Vincének, de nagyon megijedtünk.

Emili nagyon várta Dávidot, mondta is, hogy Dávid a barátom, és ő mindig azt csinálta, amit Dávid. Még visszamentünk hozzánk egy kicsit, és miután Vince is kedvet kapott a lövöldözéshez, csatáztak egy nagyot a fiúk. A cicák nem szaladtak el, meg is lepődtünk, de ott maradtak a kertben körülöttünk. Mi még este neki álltunk almás muffint sütni, ezt vitte Maxim másnap a suliba.

A nap összes képe

Oda bemenni

Valami rémlik, hogy a fiúk is be akartak menni a kertekbe, házakhoz egy időbe, de Emilinek ez a mániája lett a nyáron. Ha kismotorral volt, egy idő után megállt egy ház előtt és mondta: oda bemenni, én oda bemegyek. Ha sétáltunk, akkor meg aztán alig bírtam lebeszélni róla. Itt ugyebár a legtöbb háznak nincs vagy csak egy kicsi kerítése van, lehet, ezért is vonzóak.

A másik furcsasága, és ezt a fiúk sem csinálták, hogy ha tetszik neki egy kép a mesekönyvben, vagy a helyzet, vagy a szereplő(k), oda akar menni, ott akar lenni. Ilyenkor mondja, hogy oda bemenni.

Jobban ment a bölcsibe visszaszokás mint gondoltam, ő Hollandia után kezdte is, mert így is 5 hetet kihagyott. Az első három nap reggel nem is sírt, mondjuk késő reggel vittem be, és hétfőn már 3-kor érte mentem. Aztán sírt reggelente, vagy itthon alig akart elindulni, ugyebár a fiúk itthon voltak, vagy egész úton hajtogatta, hogy nem jövök, nem akarok menni. De a bölcsiben szerencsére jókedélyű, végre nagyon  jól eszik, ott alszik is ebéd után. Mondta is, mikor érte mentem, hogy alutam aja (aludtam anya). Egy kisfiút szokott emlegetni, de Aylin a nagy barátnője. Szerencsére ő már ott volt az első napján, és sokat játszanak együtt. Sőt, a két kishölgy rafinált. Csütörtök délután mentem Emiliért, én voltam az első szülő, még épp befejezték az uszonnát, mikor jön hozzám Emili és egy ismeretlen felsőben. Aznap rövid újjúban ment pulcsival, gondoltam, történt valami a pólójával. Kiderült, hogy Aylinon volt a polója, rajta pedig Aylin felsője. Egyszerűen elcserélték a ruhájukat, gondolom, mikor alvás után öltöztek 😁

Igen, Emili mindent egyedül akar, egész jól tud öltözni, de azért kell néha a segítség. Viszont sokszor játssza, hogy ő kisbaba, és fel kell vennem mint egy kisbabát. Ilyenkor mondja, hogy én pici baba vagyok.

A nyári szünetben már magyarul kérdezte, hogy mi az? ; előtte mindig luxiul mondta, hogy vatasz (wat ass?). Viszont hallottam tőle ismét kevert mondatot: dubasz nagy, vagyis te nagy vagy, de ez így lenne luxiul du bass gross.

Néha tündéri, megköszöni ha adunk neki valamit, szalvétát, vizet, szóval csupa általános dolgot, viszi a fiúknak a papucsot, ad nekik cukrot, miután ő is kapott persze. Cukrot, csokit úgy imádja mint Robin, de szerencsére mindegyik gyerek eszik gyümölcsöt, zöldséget is.

Fotók - augusztus

Békéscsabán

Vince 6. szülinapi partija

Port Zélande

További képeink

Port Zélande

Augusztus utolsó hetében a holland tengerpartra utaztunk el. Orsiék már többször voltak CenterParcsban; a szomszédos országokban sok ilyen üdülőhely van, ugyanazok a szolgáltatások, sok apartman és vendégház erdő vagy vízpart mellett, bolttal, étteremmel, élménfürdővel. Végül egy-egy hatfős házikót béreltünk, és hétfő délután találkoztunk a Port Zélande-i CenterParcban. Vittük a bicikliket is, és miután beraktuk a bőröndjeinket a házikóba, körbe bicikliztük a telepet. Volt saját tengerparti öble, de elég fekete, agyagos volt a part, és kicsi is, mondjuk horgászni is lehetett a szikláknál, és szaladgálni is, szóval rövid időre megfelelt. 18 fokban úgysem vágynak sokan fürdőzni. A fiúk rengeteg medúzát találtak, azzal játszadoztak, de már másnap nem láttunk egyet sem.

Kedd délelőtt biciklivel elmentünk a legközelebbi nagy strandra, hatalmas homokos part, sekély víz, és a szél is enyhült. A fiúk reklamálták is a fürdőnacit, de így is lubickoltak kicsit a jeges vízben: nekik a "térdig mehettek be", a fenékig érhet a vizet jelentette. Orsiék egy messzebbi partra tekertek el, ahol kevesebbet kellett a vízig gyalogolni. Ebéd után a belső strandra mentünk, gondoltuk, a kicsik homokoznak, aki akar, az mártózhat a hideg vízben. A másik Norbi horgászott, azt hiszem, rákot fogtak is Vincével. Viszont tele volt rákollóval, rákpáncéllal az öböl, és Maxim egyszer csak szalad ki a vízből, hogy megcsípte egy rák. Nézzük a talpát, és kiállt belőle egy törött fekete valami. Úgy tűnt, hogy kagylóhéj, elszaladtam az elsősegélydobozunkért és a manikűrért. Hősiesen kiszedte a segítségemmel a valamit, ami egy jó nagy tüskének tűnt, valószínű rákolló lehetett, de több mint egy cm volt, jó mélyen belefúródott a talpába. Fáj-fáj, de aztán a többiekkel focizott, bicajozott, és este kezdte el mondani, hogy nem bír rálépni. Feldagadt neki, megnéztük, maradt-e benne valami még esetleg, borogattuk és körömvirággal kentem neki. Kicsit idegesek lettünk Norbival, hogy miért nem szólt hamarabb, mert másnapra gyerek paintballra fizettük be őt Milánnal.

Végül szerda reggel jobb lett a lába, kicsit bicegett ugyan, de el tudott menni paintballazni. Nagyon jól meg volt szervezve, két csapatot alkottak a gyerekek és taktikázni kellett nekik. Nekünk is izgalmas volt nézni, és hát mi nem álltuk meg, kívülről próbáltunk nekik segíteni. Maxim erre várt a legjobban, és nagyon tetszett neki. Előtte még bementünk az állatsimogatóba, ami elég picike volt, három kecske, egy tyúk és kakas fura tollakkal meg néhány fehér galamb várta a látogatókat.
Esőt ígértek szerdára, és délutántól estig esett is rendesen.
Ebéd után végre aludt Emili, és csatlakoztunk a többiekhez az uszodában, ez volt a beltéri programunk. Mindenféle csúszda, hullámfürdő, sodrómedence volt, Emilit nem lehetett kiszedni a vízből. Karúszóval is lebegett, akkorákat sikongatott, cuki volt. Az egyik csúszda kivitt a szabadba, ezt imádták a legjobban a nagyok. Miután mindenki elfáradt, gondoltuk, megvacsorázunk bent, kezdtek fogyni az emberek, és milyen jó lesz, ha majd nem kell sorba állni sehol. Ebből maradt Robin és az apukája, ugyanis amíg vártuk a vacsorát, Robin leesett a padról és kinyílt az álla; ugyanaz a seb, ami már egyszer szétnyílt neki. Az elsősegélynél beragasztották, jegyzőkönyvet vettek és elküldtek minket az ügyeletes kórházba. Este 8 után értek oda, nem is kellett várniuk és újból beragasztották neki, ami azt jelentette, hogy 3-4 napig semmi víz nem érheti a sebet. Mondanom sem kell, mennyire idegesek voltunk, ez a plusz program nem hiányzott, ráadásul még egyszer vissza akartunk menni fürödni. Még maradtunk Orsiékkal egy kicsit a fürdőben, amíg a család két tagja "tesztelte" a holland ügyeletet.
Úgy történt az esés, hogy leültünk egy hosszú asztalhoz, a fiúk leterítették törölközővel a padokat, és Robin szépen betakart egy rést a két pad között. Amíg vártuk a kaját, ő szokás szerint fetrengett a padon, leült, lefeküdt, és egyszer a lyukba tenyerelt, amit nem látott és az állát a padnak verte. Tényleg nagyon beverte, de hihetetlen, hogy ennyi év után megint szétnyílt a sebe.

Csütörtökön a két család együtt indult bicajjal a strandra. Óriási szél volt sajnos, a sportolóknak persze kedvezett, tele volt velük a homokos strand és a víz. A gyerekek homokoztak, szaladgáltak a vízben, térdig, mert felülre kellett a felső.
Ebéd után Maxim Milánékkal elment uszodába, Robin pedig az apukájával töltötte el az időt: gokartozott egyet, rákvadászott a kikötőnél, ihatott kólát és ettek egy fagyikelyhet. Miután Emili egy óra szenvedés után sem aludt el, se velem, se Norbival, csatlakoztunk Maximhoz az uszodában. Szerencsére Maxim és Milán már vízbiztosak, sőt Maxim egész jól ráérzett a levegővételre, így ők önállóan közlekedtek a fürdőben. Azért szólniuk kellett, hova mennek, hogy Gáspár Norbival tudjuk, merre járnak. Emilivel sokat voltam a babamedencében, előző este Orsival és Norbival begyakorolták a babacsúszdát, így már önállóan is felment a csúszdához, én pedig lent vártam. A sorban állásnál mindig mindenkit előre akart engedni, így néha szóltam, hogy most már menjen ő, vagy hogy ki után álljon be. Szerencsére sokkal kevesebben voltak a fürdőben mint előző nap, így többet lehetett csúszni és pancsolni is nagyobb tér volt.
Este elmentünk együtt vacsorázni, Emili talált magának játszótársat miután Dávid nem engedte a traktorkormányhoz. Egy kislánnyal együtt szedegedték a játszórészen a ceruzákat és utána játszottak is kicsit együtt. Hasonló "kaliberű" lehetett a kislány, hogy Emili elsőre ott maradt vele és utánozta, amit csinál.

Péntek reggel 10-ig kellett elhagyni a szállást, Dávid pónilovagolt egyet, én Emilit nem fizettem be, mert nem tudtam, rá akar-e ülni, de miután visszatértek a helyükre a lovak, meg lehetett őket simogatni, és Emili rá is ült az egyikre. Nagyon büszke volt magára.
Egy gyors tízórai után fókamenhelyre látogattunk el. A kicsi, partra sodródott, beteg fókákat összegyűjtik, és önkéntesek segítségével meggyógyítják őket, hogy aztán egészségésen, életképesen vissza engedjék őket a tengerbe. Voltak karanténban lévő fókák, láttuk, hogy vizsgálják meg őket, a nagyobbak már kinti medencében úszhattak. Érdekes hely, jó, hogy megnéztük. Miután megebédeltünk és kijátszották magukat a gyerekek a játszótéren, vissza indultunk Luxemburgba.
Robin nagyon izgatott volt már, mert másnap szombaton két cicát terveztünk haza hozni.




A képeink a nyaralásról 

Ráckeve és Délegyháza

Krisztiék Délegyházára költöztek tavaly, és még nem voltunk náluk, most hogy Liza is megszületett, mindenképpen szerettük volna meglátogatni őket. Innen jött az ötlet, hogy a közelben keressünk szállást, és végül ez lett az egyik nyaralásunk is: a ráckevei Hotel Termálkristályba mentünk 4 éjszakára, július 29-től  augusztus 2-ig. A hotel egyben van az Aqualanddal, reméltük, legalább egy napot tudunk majd fürdőzni, és bár kétszer is volt vihar este, a hőség velünk együtt érkezett. Vasárnap 7 körül érkeztünk, reggel 6-kor indultunk, egész jól haladtunk, az elején is aludt Emili meg a végén is, de azért így is szenvedés volt, pláne hogy előtte nagyon keveset aludtunk Norbival.
Hétfőn elmentünk Krisztiékhez, megcsodáltuk Liza babát. Milyen parányi minden kisbaba és milyen gyorsan elfelejtjük. Rendeltünk pizzát, a fiúk a csónakot a holtágnál kicsit rendbe szedték és csónakáztak egy kicsit. De akkor már nagyon meleg kezdett lenni. Emili is simogatta Lizát, Robin mindig oda ment hozzájuk, mikor szopizott, megnézték a szobáját, megcsodálták az akváriumot.

Kora délután elköszöntünk Krisztitől és Lizától, aztán csobbantunk egyet a kinti élményfürdő medencéiben.

Kedden strandoltunk, délután pedig elugrottam Krisztihez Emilivel, aki szerencsére elaludt az autóban. Mondjuk várta nagyon, hogy megint találkozzon Liza babával, de nem akartuk zavarni őket, így csak pár percet beszéltünk, és indultunk is vissza a fürdőbe. Kicsit hüppögött Emili, hogy Liza baba, Liza baba, előző nap is sokat emlegette. Este eljött keresztanyukám, Ági és a párja, Gyula. A fiúk nagyon hamar megbarátkoztak Gyulával, beszélgettek sokat, Ági hozott két labdát, Emili is ellabdázgatott velük. Vacsora után Ági csocsózott egyet Maximmal búcsúzásképp. Gyula készített néhány fotót, családit is, csak Robin nem volt vevő rá, grimaszolt, és amin mindenki jól nézett ki, azon ő pont nyújtja a nyelvét. Na majd legközelebb - akkor majd valamelyik másik nem akar fényképezkedni. 😀

Szerda délelőtt Évi barátnőm jött el Adéllal és Ákossal. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, Emili távolságtartó volt Évivel, de nagyon sokat tudtunk beszélgetni. A déli hőségben ebédeltünk és aztán csocsóztak a gyerekek. Évi ajánlott pár könyvet Maximnak, kezdő olvasásra, és egész sokat olvasott azóta magyarul.

Csütörtökön délelőtt indultunk tovább Békéscsabára, először Mamáékhoz majd Nagyiékhoz.

Képeink e néhány napról

Emili utolsó két foga

Azt nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó "fogas" történetünk, látva, hogy milyen nehézségeink vannak fogtémában, de nagyon megkönnyebbültünk, hogy végre Emilinek kint van mind a 20 tejfoga, és hogy ez a fránya két fog okozta a nagy riadalmat a magyarországi utunk előtt.

Teljesen felborította a nyugodt éjszakai alvását Emilinek, de még jól ránk is ijesztett. Júli végén ugyanis, amikor a fiúk napközibe jártak, Emili meg bölcsibe, egyik éjszaka felsírt, és azt kiabálta, hogy fáj a popója. Adtam neki fájdalomcsillapítót, és gondoltam, úgyis felébred, ha megint fáj valamije, de reggelig aludt. A bölcsiben azért szóltam, hogy figyeljenek rá, de jól telt a napja. Egészen estig nem volt semmi baja, akkor elkezdte mondogatni, hogy fáj a popója, kezdett nyűgös lenni. Gondoltam, lehet, csak nem akar elaludni, sokáig meséztünk és el is aludt. Aztán kicsivel később kezdte, nyöszörgött, majd nagyon sírt, hogy fáj a popója. Nem volt piros a feneke, nem volt hasmenése, székrekedése, nem látszott semmi, nem volt taknyos, mint februárban, amikor szintén ezt mondogatta és közben a füle gyulladt be. Kapott nurofent, fél óra múlva paracetamolt, majd hosszas szenvedés után elaludt. Kb másfél óra múlva üvöltve ébredt, én még egyik gyereket sem láttam ilyen állapotban, és végül bevittem az ügyeletre hajnali 3-kor. Ahogy beültette Norbi az autóba, abba hagyta a sírást, és nem is sírt a kórházban sem. Két órás várakozás után az ügyeletes orvos megvizsgálta és közölte, hogy a gyereknek nincs semmi baja, éjszakai szorongása van. Maradjunk ilyenkor mellette, majd megnyugszik. Mondtam neki, hogy ha felriad, akkor nem így sír, biztos fáj valamije, és miért a fenekét fájlalja, de csak annyit mondott, hogy ő nem talált semmit, figyeljük hogy viselkedik napközben, viszlát. Reggel 6-ra értünk haza, Emili teljesen magához tért, pedig nem aludt el várakozás közben sem, és tényleg nem volt semmi baja, látszólag legalábbis nem. Nekem ekkor esett le, hogy a két felső foga is okozhatja ezt, napközben elvan, aztán este fokozódik a fájdalom. Aznap meg is néztem neki, már amennyire engedte, és láttam, hogy dagadt az ínye. De még 2 nagyon nehéz és 2 kicsit nehéz éjszakánk volt, ráadásul pénteken és szombaton, közvetlen az utazás előtt már kora este kezdte a nyűgösködést. Babakocsiban sétáltunk, éjszaka hordozóban járkáltam vele, és így meg a fájdalomcsillapítóval, átvészeltük valahogy ezt az időszakot. Aztán végre kibújtak azok a fránya fogak, és már teljesen ki is nőttek neki. Most már csak az alapos fogmosásra kell figyelni, de Emili szereti elnagyolni és inkább csak megeszi a fogkrémet, vagy többször akar fogat mosni, hogy többször ehesse meg a fogkrémet. Végül is mi is ettük a Gabi fogkrémet😉

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Fotók - július

Hotdog parti az oviban

Iskolai évzáró

Milán szülinapi partija

Többi képünk júliusban

Ráckeve és Délegyháza

Maxim fogai

Maxim fogorvosa átküldött egy fogszabályzással foglalkozó kollégához, mert nem fordult tovább a helyére az első foga. (Ez az a fog, amit egy 33. foga nem engedett helyesen kinőni, és későn lett neki kihúzva az a fránya plusz fog.) 

Az új fogorvos két beavatkozást javasolt. Az egyik a felső állkapcsának korrekciója, mert előre harap vele. Mint kiderült, két felső rágófogára kap egy plusz réteget, ami miatt másképp zár az állkapcsa. Én ettől tartottam, de ez végül egyáltalán nem zavarta Maximot. A másik négy kis klipsz négy felső metszőfogára, hogy befordítsa a kiállót. Ez csak lehetőség volt, a doki mondta, hogy Maxim döntse el, akarja-e már most hordani a fogszabályzót, számolva azzal, hogy később mindenképpen kell majd neki, akkor is, ha ezt a fogát sikerül a helyére mozdítani. Az esztétikai szempont mellett a másik érv az volt, hogy sportol-e valamit, ahol sérülhet a szája, mert ez a fogsorba nem illeszkedő fog sajnos sokkal sérülékenyebb mint a többi. Végül is ő inkább a karate miatt ajánlotta. 

Maxim nagyon lelkes volt, rögtön el is döntötte, hogy elkezdhetjük mind a két kezelést, ráadásul mehetnek egyszerre.

Az első konzultáció után voltunk mintavételen, majd vártuk a betegbiztosító jóváhagyását, és végül június végén tette fel neki a fogorvos a fogszabályzót és a két kis fogbetétet a rágófogaira.

Aznap este nagyon rossz passzban volt Maxim. mint kiderült, nagyon feszítette az ínyét a fogszabályzó, este és másnap reggel fájdalomcsillapítót kellett adni neki. Pár nap múlva szerencsére elmúlt neki teljesen a feszítő érzés, és egy-két napig tett az egyik klipszre speciális szilikont, mert dörszölte a száját belül, de aztán erre sem volt szüksége. Most egy hónap után, szinte befordult a foga. Meglátjuk, hogy augusztusban mit mond a doki, hátha nem kell neki egy évig hordania.

Fotók - június

Eperlekvár

Nyári parti a bölcsiben
Most először szombaton tartották a bölcsiben a nyárköszöntő partit. Meleg volt, ott ebédeltünk, a fiúknak is voltak játékok, tombola, sőt, bűvészbemutatót is szerveztek. Ez Emilit egyáltalán nem kötötte le, de a fiúk élvezték a trükköket.

Szalonnasütés Orsiékkal

Többi június képünk

Emili a nyári szünet előtt

Emili az utánzós korszakában van. Néha azt veszem észre, hogy ő a tükörképem. Ha megvakarom a fülem, ő is, támasztja az állát, vagy ha Robinnal tornázunk és törökülésben ülünk, ő is próbálja keresztbe tenni a lábait. Nagyon sok szót ismer, néha nehéz felismernünk, hogy mit mond, mert hasonlóan ejti őket. Egyes szavaknak az első betűjét nem ejti, mintha francia lenne. Pl.:

ol? = hol?
vagy ismétli, hogy mit hol kell kinyitni:  ol kell, ol kell?
igó = rigó - sok rigó van a kertünkben, különösen reggel és estefele, a nappaliból szoktuk nézni, ahogy szedik ki a kukacokat a földből. A bölcsiben az egyik kisfiút is Igónak mondja (Diego).

Kedvenc szavaink, amiket a fiúk is már úgy mondanak időnként mint Emili:
pagadzsi = tejbegríz
teloncs = telefon

Emili keverve beszél, vagyis itthon keveri a luxemburgit és a magyart. Talán kétszer hallottam tőle, hogy mi az?, szinte mindig luxiul kérdezi:Watasz? (wat ass vagy wat ass dat?)
Ha rámutat valamira, akkor is többnyire azt mondja, hogy den, vagy anden, nem pedig az, és az.

Az igéket, mondatokat magyarul mondja, persze inkább rövideket.
- Bubis vizet kéek
- Pizsamába vagyok
- Fúj a szél
- Anya segíc
- Kuta ninc ott

Néhány szóban felcseréli a mássalhangzókat:
kuty = tyúk
kötmag = tökmag

Sokat magyaráz, most már semmit nem lehet előtte mondani, mert könnyen megért mindent. 

Az egyik reggel mindenáron gumicsizmába akart menni, mert hallotta, hogy Robin erdőbe megy és vinnie kell a gumicsizmát. Maxim pedig nem akart kabátot venni, csak pulóvert, úgyhogy mikor Emilivel indultam, ő sem akart kabátot venni. Néha olyan szépen eljátszanak együtt, látszik a fiúkon, hogy milyen szépen bánnak Emilivel. Aztán gonoszak lesznek, és főleg Maxim, ilyeneket mondat vele: Emili idióta, Emili hülye. Hát tanulékony, az biztos.

Most már ügyesen kismotorozik. Mikor anyáék a húsvéti szünetben elhozták a gyönyörű rózsaszín kismotort, amit Kriszti vett neki, épp leért a lába, lábujjhegyen tudott vele menni egy kicsit. Egy jó hónap alatt viszont több centit nőtt, és már teljesen leér a lába. Az ugrálóban is van, hogy sikerül neki két lábbal ugrania. Megkaptuk az utolsó oltást is június végén.

Közben észre vettem, hogy kibújt félig az első nagyörlő foga, és a második is alul kibújt, azt néha fájlalja, mióta elmagyaráztam neki, hogy új foga van. Sőt, most hajlandó megmutatni. Kicsit meglepődtünk, mert volt ugyan kb 1 hónapja 1 borzasztó éjszakánk, és egy amikor állandóan felébredt, de mostanában egy héten 4-5 éjszakát végig alszik teljesen, és ha egyszer-egyszer felébred, az is inkább hajnalban van. Nemrég rekordot döntött, 12 órát aludt egyben: negyed 11-től negyed 11-ig. Nagyon későn alszik el, de már próbáltuk, hamarabb lerakni, és kész szenvedés, akkor sem alszik el 10 óra előtt. Hétvégén már van, hogy nem alszik ebéd után, pláne ha reggel későn kel. Elalvásfóbiája van, mert néha mondja, ahogy bemegyünk a szobába, vagy vennénk fel a pizsamát este, hogy nem aszunk. 

Viszont többnyire jól ebédel a bölcsiben is, és itthon is egyre több mindent eszik meg. Volt, hogy pörköltet vacsorázott, újabban imádja a paellát, grillezett rákot, néha a mogyorókrémes kenyeret. A kihagyhatatlan reggeli pedig a tejbegríz. 

A bölcsiben van egy kis barátnője, Aylin. Egyszer  a fiúkkal beszélgettünk arról, hogy ki a barátjuk, és csak úgy rákérdeztem, hogy Emili, neked ki a barátod. Erre ő: Aylin a barátom. Fel is vettem videóra. Előtte soha nem mondta, és nem is beszéltem vele erről. 

Év végi suli parti

Maxim nagyon ügyes, mindenből A-t kapott, ez a legjobb jegy, matekból két tárgyból A+-t kapott. Kivételesen Norbi ment az értékelésre mert nekem törölték a vonatomat. A tanítóbácsi örült, hogy végre megismerhette Maxim apukáját is, hiszen öröm volt tanítania Maximot. Tudáséhes, pedig már így is sok mindent tud, nagyon jó matekból, sok külön feladatot kapott Maxim, két másik gyerekkel együtt, és a nehéz feladatoknál is Maxim volt a legkitartóbb. Nem is ragozom, örömmel megy harmadikba. Itt a két osztályt összekeverik, de ő szerencsére az összes barátjával (egyet kivéve, aki ismétli a másodikat) ahhoz a tanítónénihez megy, akihez akart. Már egy ideje beszél róla, hogy a Joffer Giovi milyen szigorú, rengeteg házit ad, de szünetek előtt valami speciális cukrot kapnak tőle a gyerekek, úgyhogy ő hozzá akar kerülni. Meg amúgy is, ha sokat követel, akkor ő legalább sokat is fog tudni. A kis stréber 😆
Amúgy nem az, de ha valamire rászánja magát, akkor azt csinálja. Azért szereti gyorsan letudni a dolgokat, szóval németből a szavakat mindig kikérdeztem, főleg a névelők miatt, és most már franciából is ugyanaz a probléma: a névelők. Azt pedig be kell magolni, gyakorolni, nincs más lehetőség. Olvasni annyira nem szeret, pedig jól megy neki, de most választhatott egy német könyvet, amit ki kell olvasnia majd a szünetben. Az egyetlen gyengébb pontja, az a német beszéd, tőmondatokban vagy szavakkal válaszol, ha kérdezik. Még kell neki egy kis idő, de bele fog jönni. Maximnak a legjobb barátja Mex, és neki mindkét idősebb testvére ennél a tanítónéninél volt, innen a sok info és befolyás ☺☺

Szóval szokás szerint, utolsó nap délutánján mentünk az iskola-partira. Gyerekeknek programok, ugrálóvár, sültkrumpli, grillvirsli, fagyi, zene és óriási zaj…

Szerintem ez csak minket zavart, engem a meleg is, de a gyerekek nem akartak haza indulni. Maxim néhány barátjával az egyik ugrálóvárban randalírozott, a fiúkról folyt a víz, lökdösődtek, látszott, hogy élvezik. Végül mi sérülés nélkül megúsztuk. Robin is a barátaival mászkált, Emili meg velünk szórakozott. Bent az aulában kivetítőn mentek az ovis és iskolás előadások. Az iskolások is énekeltek, zenéltek, de azt egy délelőtt lehetett megnézni, munkaidőben. De a kivetítőn láttuk Maximot is, Robint is, ahogy a tornateremben a felvétel miatt adják elő a dalokat. 

Képek, amiket néhányan már láthattatok is

Robin utolsó ovis értékelése és a tornája

Robin nagyon sokat fejlődött, a luxemburgija sokkal jobb lett, összeszedettebben beszél, viszonylag lehet követni a gondolatmenetét. Azért még mindig van, hogy belekezd egy mondatba, újba kezd, majd visszakanyarodik, szóval továbbra is gyorsabban jár az agya mint ahogy ki tudja mondani a dolgokat. Mindent tud, ahhoz, hogy elsőbe menjen, de mint még néhány gyerek, időnként gond van a figyelmével. Ha már többen befejezték a feladatot, és ő még nem, akkor könnyen elkalandozik, és van, hogy nagyon sok idejébe telik, mire befejez valamit. De ha akar, akkor figyel és ügyesen megcsinálja, amit kell. Már azt is tudjuk, hogy ki lesz a tanárja: egy tanítóbácsi, Maxim ismeri, mert az a vele párhuzamos osztályt ő vitte és úszni együtt járt a két osztály. Jókat hallottam róla, majd meglátjuk, hogy bír a figyelmüket elvesztő, időnként elkalandozó gyerekekkel 😅 

Az ember alapból aggódik, ha a gyereke iskolába megy, itt meg azért a németül tanulni "írni-olvasni-számolni-ügy" megnehezíti a kezdést, Robint elvittem egy francia-magyar szakemberhez, aki a Kulcsár-féle mozgásterápiával foglalkozik. 

Ennek lényege, hogy a mozgásfejlődés során esetleg elmaradt/kimaradt idegrendszeri fejlődést bepótolják. 

Kulcsár-féle mozgásterápia 

Carl Henry Delacato neurológus dolgozta ki a terápiát, ezt fejlesztette tovább Kulcsár Mihályné. Elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad (gurulás, kúszás, mászás, …), vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Az agyi területek elégtelen, vagy nem jó működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. A kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. A fejlesztésbe bekerültek új területek: a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorai. 

Forrás: http://gyermekfejlesztes.hu/kulcsar-terapia/ 

Még egyszerűbben itt írnak róla: http://tanulasinehezsegek.hu/ 

A tanulási nehézségek és a magatartási zavar hátterében az esetek 70-75%-ában az idegrendszer részleges éretlensége áll. Egy, vagy több terület érése elmarad a többihez képest. Vannak olyan területek, amelyek nem az életkornak megfelelően, hanem jóval alatta szabályoznak. Így nem lehet elvárni, hogy az életkorának megfelelő érett válaszreakciókat adjon a külvilág ingereire. Egy vizsgálatsorozattal felderítjük az érésben elmaradt területeket, és célzott, az adott területhez kapcsolódó speciális mozgásokkal fejlesztjük. A feladatok személyre szabottak, és igazodnak a gyermek fejlődési üteméhez. A terápia során rövid idő, akár két-három hét alatt mutatkoznak az első eredmények. Feltétele, hogy napi rendszerességgel végezzék a feladatokat. A teljes rendeződés hosszú hónapokat vesz igénybe és nem lehet előre megbecsülni, mert a haladás üteme a gyermek fejlődésétől függ. A napi gyakorlás 15-20 percnyi idő ráfordítást igényel. Természetesen a mozgásterápia nem helyettesíti a tanulást. Egy normál intellektusú gyermekszámára lehetővé teszi a kortársaival való együtt haladás anélkül, hogy éjjel-nappal tanulnia kellene. A sérült gyerekeknek segíthet hátrányainak ledolgozásában. A teljes rendeződést nehezíti, ha öröklött tényező, vagy sérülés áll a nehézségek hátterében. Ilyen esetekben jelentős maradvány tünetek nehezíthetik a haladást. Pl. Lassabban olvas, ír, vagy lassabban számol. A tanuláshoz kapcsolódó stressz is nehezítheti a tünetek maradéktalan felszámolását. Ezekben az esetekben személyre szabott stressz oldó technikák jelenthetik a megoldást. 

Május elejére kaptunk időpontot, Andrea ugyanis Metzben, Franciaországban él és dolgozik, de szinte minden kedden jön Luxemburgba is. Felmérte Robint, és az alapján állította össze a tornasort, amit hetente 4-szer kell csinálnunk. Ez a minimum, ennyi gyakorlással lehet kb egy év alatt behozni a lemaradást. Abban egyet értettünk, hogy Robin fülproblémája sok mindenben szerepet játszott: egyensúly, figyelem, artikuláció. A cél az, hogy már az iskolát sem kínlódva kezdje, hanem legyenek apró sikerei. Most kaptuk meg a 3. feladatsort, hát, elég nagy kihívás ez a heti négy alkalom, és ráadásul nehéz Robint motiválni. Ha emlékeztetem, hogy miért is kell neki – jobban figyeljen, bírja majd az iskolát, stb. -, azzal idegesítem. Néha csak elkezdeni nehéz, mert utálja az első feladatot, és van, hogy negyed óra alatt sem sikerül nekirugaszkodni az első gyakorlatnak. Viszont szépen fejlődik, látványos már most a különbség az első alkalom és a mostani között. Muszáj végig csinálnunk, mert már a kiscsoportban mondták, hogy Robin egyensúlyérzéke még nem elég érett, és ez még nagycsoportban is megmaradt. Erre is mindenben szüksége lesz. Meglátjuk, mennyire tudjuk tartani a nyáron a programot, és hogy sikerül motiválnom. Na és persze, hogyan kezdi majd az iskolát szeptember közepén.

Hot-dog est az oviban

Tavaly már rendeztek egy év végi hotdog partit az oviban, ahol a szülők a gyerekekkel együtt töltötték az estét az oviban. Szuper volt, Maxim a nagytesókkal játszott, Robin a barátaival, Emili is eljátszogatott a homokozóban. Az idén is megszervezték az óvónénik, és Norbi is tudott jönni. Sajnos pont aznapra romlott el az idő, de délután már nem esett és végül az ovi udvarán találkoztunk. Az idén meglepetéssel készültek a gyerekek, tánccal, énekkel vártak minket. Robin egy szót sem mondott róla, szerintem más is meglepődött. Maxim megerősítette, hogy tavaly nem volt ilyesmi, szóval mindenki izgatottan nézte az első dalt. A másodikba belekezdtek ugyan a kinti színpadon, de sajnos ide értek a fekete felhők, és a szakadó eső beűzött minket a folyosóra. Robin az utolsó két dalban szerepelt, nagyon ügyes volt, igazából csodálkoztunk, hogy végig koncentrált maradt, nem maradt le a többiektől. Norbi felvette videóra, és a második dalt én is csak videóról láttam, mert Emili szerintem kezdett éhes lenni, levegő sem volt ott, muszáj volt arrébb mennem vele. Kár, hogy bent kellett maradnunk, mert nagy hangzavar volt, de a gyerekek élvezték, és mi tudtunk beszélgetni. Főleg Robin barátjának, Borysnak a szüleivel beszélgettünk, és végül szombat délutánra el is hívták Robin játszani. Robin még Borys húgával is összebarátkozott, döbbenetes, hogy mennyire szeretik a lányok 😃

Képek és videók

Liza

Június 29-én délelőtt megszületett Nagy-Róza Liza, Kriszti és Krisztián kislánya. 54 cm-rel és 3030 grammal jött a világra. A fiúk megcsodálták az unokatestvér fényképét, hamarosan élőben is látjuk majd. Üdv a nagyvilágban, Liza!

Övvizsgák - 2018

Robin február végén elkezdte a karatét. Maxim pedig akkor válthatott csoportot, amikor Robin kezdte. Kicsit meglepődtünk májusban, hogy Robin mehet fehér övvizsgára, Maxim pedig sárgára. Azt tudtuk, hogy Maxim ügyes, jól megy neki, hiszen pár hónap után átmehetett a 9-12 évesekhez, de hogy ennyire?

Robinnak még gyakorolnia kell, majd a következőn újra próbálja, Maxim viszont fehér övet egy fekete csíkkal kapott. A sárga övhöz még két gyakorlat hiányzott neki, de azt nem is kérték tőle a vizsgán. Valószínű, hogy mindketten túl kevés ideje gyakorolják a karatét, viszont arra már elég volt, hogy próbálkozzanak.

Eperlekvár - harmadik főzés

Maximmal imádtuk az eperlekvárunkat, de már két éve nincs belőle. Orsival megbeszéltük, hogy az idén megpróbáljuk, hogy megint egy nagyobb adagot főzzünk. Elég nehezen indult itt a szezon, pár meleg nap után mindig esett és hűvös volt. De aztán csak megnyitott az eperföld Németországban, és nekivágtunk június 9-én szombaton. 

Hát, elsőre úgy gondoltuk, ebből nem lesz semmi: a hatalmas szemű eprek vagy zöldek voltak vagy teljesen megrágták a csigák. Úgy voltunk vele, hogy szedünk félig éretteket, esetleg kis szépséghibás szemeket, és meglátjuk milyen lesz, legfeljebb több cukrot teszünk hozzá. Nos, a gyerekek nem sokat segítettek, de azért csak sikerült megint összehozni egy nagyobb adagot: 15 kg gyümölcsből, kisebb zökkenőkkel ugyan, de megfőztük a lekvárt. 1 kg gyümölcshöz 15 dkg cukrot tettünk és a végén egy kis agar-agart. Utólag megállapítottuk, hogy még tovább is főzhettük volna a sűrűség miatt, de így is este 9 után értünk haza Capellenbe, úgy hogy reggel 9-kor indultunk. Szóval hosszú volt a nap. 

Az egyik zökkenő az volt, hogy feltettem Orsiéknál az első adagot, van egy óriási lábasom, és maxi gázon ott hagytam, hogy gyorsabban felforrjon. Ott ültünk tőle pár méterre és mostuk, válogattuk a többi epret, de sajnos annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy későn kaptunk észbe, vagyis Orsi ugrott fel, hogy mi van az eperrel. A nagyját megmentettük, de hirtelen nem tudtok megtisztítani a lábast, úgy leégett. A maradék kb 12 kg így mind ment a bográcsba. Arra amúgy is szükségünk lett volna, de azért kicsit rosszul érintett és azért sok időnket elvette. Már lassan késznek nyilvánítottuk a bográcsot, mikor elkezdett esni az eső. Amúgy nagyon meleg volt és nem jósoltak csapadékot. Végül csak néhány percig csapott az eső, de aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz a főzésből, besűrítjük és kész. Pucolás közben azt vettük észre, hogy a félig megért eprek szép pirosak lettek, zamatosak. Az egész zöldeket meghagytuk enni, és azok másnapra teljesen beértek. A gyerekek lekváros kenyeret vacsoráztak, csak úgy tömték. Aztán Maxim két hétig minden este kiegészítette a vacsoráját eperlekváros kenyérrel. Dicsérte a lekvárt, öröm volt nézni, ahogy eszi. Tényleg finom, eper ízű és nem édes, csak amennyire az eper volt. 

Pünkösdi szünet

A szünet első vasárnapján egy nagyon kedves kollégám és felesége partijára mentünk. Mi csak egy egyszerű állófogadásra számítottunk, de mint kiderült késő estébe nyúló vacsorával várták a jó száz meghívottat. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, sajnos az ő fiai betegek voltak, így egyedül jött el, de mi legalább végig beszéltük az estét. A fiúk nem akartak jönni, Robin pláne, aztán szóvá tették, hogy rajtuk kívül egy lány és egy baba volt gyerek-résztvevő, pedig én azt mondtam, hogy lesznek még gyerekek, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak haza menni. A helyi kulturális ház mellett volt egy játszótér, ahol tavaly már voltunk velük, szóval ők sétáltak, ki-be járkáltak Robinnal. Emili is mire indultunk, ellazult, mászkált az emberek között. Másnap, pünkösd hétfőn viszont Robint bevitte Norbi az ügyeletre. A földön fetrengett és sírt, úgy fájt a hasa. Szerencsére csak vírus volt, és még nem is hányt, mint Maxim két hete. Talán a probiotikum-kúra segített vagy más vírus volt. Persze megint ünnepnapkor kell ilyennek történnie. Kedden éjszaka, jobban mondva szerda hajnalban megérkeztek Mamáék. Késett a gépük, későbbi busszal tudtak jönni, de csak ide értek. Emili csütörtök-pénteken nem ment bölcsibe, kicsit ő is élvezte a nagyszülők társaságát, nem csak a fiúk. 

Képek

Képek - május

Kertészkedünk

Emili 2 éves

Botkenyér készítése Maxim kirándulásán

Pünkösdi szünet

Többi kép májusban
Májusban kivágattuk az utolsó fenyőt is a kertben, iszonyat magasra nőtt, nekünk azért csak szemetelt, alatta nem maradt meg a fű, és a szomszédok különösen örültek a döntésünknek. Szép volt, hosszú volt, egészséges volt, de mi nem ültetünk fenyőfát a kertbe, az tuti.

Maximmal kirándultam

A szomszédos kisvárosban hatalmas erdő várja a kirándulókat, iskolásokat. Mint egy kis természeti központ működik, szerveznek programokat, iskolásaknak is, de akár szülinapi partit is lehet itt tartani. Az idei tanévben három félnapos kirándulást tervezett Maxim tanítóbácsija, és a szülők is csatlakozhattak. Nekem a kenyérsütés tűnt érdekesnek és luxemburgi nyelven is érthetőnek, és mivel Maxim nagyon szerette volna, hogy menjek vele az egyikre, így jelentkeztem erre. Még egy másik anyuka is jött rajtam kívül. Nagyon-nagyon hideg volt aznap reggel, még jó hogy vastag kabátban mentünk, május utolsó péntekjén. 

Az erdőben mi magunk szedtük a tűzifát, a nagy rönköket a gyerekek egy másik helyről hozták. A programvezető hozott előre elkészített kenyértésztát, és mi csak átgyúrtuk, a botunkra csavartuk és a tűz körül megsütöttük. Ez az un. Botkenyér (Stockbrout vagy németül Stockbrot). A legnagyobb sikere az ezt követő pattogatott kukoricának volt: egy nagy lyukacsos vasedényben gyönyörűen kipattogott. Aztán miután mindenki jól lakott, sétáltunk még egyet, immár a napsütésben. Kellemes délelőtt volt, de Maxim igazából keveset foglalkozott velem, teljesen elvolt Mex barátjával. Jó volt látni az osztályt, bár a következő tanévben csak a fél osztály marad együtt, de így megismertem a tanítónénit is és azt is láttam, hogy a lányok nehezebb eset mint a fiúk, igaz ők kétszer annyian vannak. Legközelebb azért emlékeztetni fogom az én nagyfiamat, hogy nélkülem is jól elszórakozik, nem biztos, hogy ott kell lennem 😀 

 

Maxim gyomorhurutjai

Nem túl kellemes téma, de aggaszt minket, hogy Maxim két hónapon belül harmadjára kap el hányós-hasmenéses vírust. Valamikor március közepén a reggeli készülődés közepette hányt, két hete két reggel is hasmenése volt, nem is ment iskolába. Most csütörtökön pedig kora reggel felébredt elment vécére, nagyon fájt a hasa, mire én Emilivel felkeltem, ő már szegény túl volt az első hányáson is. De nem lett jobban, egyre jobban fájt a hasa és sokszor hányt, már nem is ételt. Norbi végül 10-kor bevitte az ügyeletre, mert ez itt ünnepnap volt, és mi a szokásos sportnapra terveztünk kimenni. Persze sokan voltak az ügyeleten, balesetesek is, szóval ők 2 után értek haza, azzal, hogy vírus, sok gyerek elkapta. Elektrolitos folyadékot kell iszogatnia, jobb esetben nem hányt rögtön utána, majd elmúlik a hasfájás is. Úgy tűnik, ez olyan durva vírus volt, hogy napokig komoly alhasi fájdalmakat okozott Maximnak. Két napig fájdalomcsillapítóval tudott felkelni. Az evéssel, ivással nem volt gond, de még vasárnap is panaszkodott Maxim, óvatosan mozgott, a hasát pedig alig lehetett megnyomkodni. Most hétfőn Norbi elvitte dokihoz, azt mondta, hogy ez még a vírus hatása, nem talált semmi rendelleneset. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget, rostosat, hogy jó legyen az emésztése, igyon sokat és ne egyen sok édességet. Ő aztán tényleg alig eszik édességet, és sok gyümölcsöt, zöldséget is eszik. Van, hogy újra tölti a kulacsát, és a napköziben is bármikor ihat. Azért majd még jobban odafigyelünk. Reméljük, egész évre letudta ezeket a vírusokat.

Postagalamb-sztori

A húsvéti szünet után nem sokkal, az egyik vasárnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy galamb sétálgat a garázs előtt és a kertben. Nem volt ijedős, egész közel engedett magunkhoz. Azt rögtön láttuk, hogy mindkét lábán gyűrű van. Emili és Robin szórt ki neki magot, ugyanis a frissen vetett fűmagokat csipegette. Másnap reggel a galamb megint ott volt a garázs előtt, mikor haza jöttünk délután, szintén ott várt minket. Emili egyszer ráijesztett, akkor a szemközti háztetőre felrepült, de én ezenkívül egyszer láttam repülni. Mivel nem volt időnk azzal foglalkozni, hogy kié lehet, mit csináljunk vele, adtunk neki magot, vizet, de aztán olyan szelíd lett, hogy a garázsunk és a terasz között sétált állandóan. Az hagyján, hogy a garázs elé piszkított a sarokba, de volt, hogy reggel a teraszajtó előtt ácsorgott és nézett be. És hát oda is odapiszkolt. Mikor még szombaton is nálunk tanyázott, Norbi lefényképezte közelről, sikerült majdnem az egész számsort leolvasni a két gyűrűjéről. Megnézte, hogy Magyarországon hogy megy az elveszett/talált galamb bejelentése, majd ez alapján rákerestünk a német oldalra, mert sikerült beazonosítanunk, hogy német postagalambunk van. Majd a telefonszámot is megtaláltuk/kitaláltuk és végül beszéltem az illetékesekkel. Egész messziről keveredett hozzánk szegény. Arra kért minket a tulaj, hogy fogjuk meg, mert ha idáig utaznak vasárnap, a galamb pedig sehol, akkor hiába jönnének. Norbi végül halászhálóval megfogta és beraktuk egy dobozba. Másnap a tulajdonos egy barátja jött el Trierből a galambért. Ő egyből megállapította, hogy megsérült, ragadozó vagy ragadozó madár kaphatta el. Jól tartottuk, és a fáradozásainkért cserébe a fiúknak adott 5-5 eurót. Emilit szombaton délután és vasárnap reggel is próbáltuk felkészíteni, hogy a galambért jön egy bácsi, hazaviszi, hogy meggyógyítsa. Végül mikor elbúcsúztak a fiúk a galambtól, Emili sem sírt. Ő ugyan nem simogatta meg a madarat, mert csak tisztes távolból imádja az állatokat, de azért sokáig emlegette, hogy galamb báci el.

Emili 2 éves

Nem terveztünk nagy ünnepséget Emilinek, csak ötösben ünnepeltünk. Még szerencse, hiszen Maxim sem volt jól, Emili pedig épp a szülinapja előtti este belázasodott. Szerencsére a láz ellenére egész jó formában volt, eszegetett is, sőt, jól ebédelt. Aztán kezdett felmenni a láza, és a szokásos alvásmacerát elhagyva nagyon könnyen elaludt. Szegénykém lázas volt, de a tortára, ajándékra felcsillant a szeme ébredés után, így elfújta a gyertyákat, elsőre mind a kettőt, aztán a fiúk be-besegítettek neki. Kapott néhány apróságot, de már játszani nem maradt ereje. Így hétfőn a bölcsibe sem vitt tortát, Norbi orvoshoz vitte helyette. Torokgyulladás, egyelőre semmi különös, viszont még mindig nem kapta meg az utolsó ismétlő oltását. Remélem, egy hónap múlva végre azon is túl leszünk. 

A többi kép itt

Karatésok a házban és a kertben

Most hogy Robin is járhat karatéra, néha rájuk jön, és gyakorolnak egy kicsit. Jobban mondva csapkodnak vagy rugdosnak, én meg remélem, nem találják el egymást. Emili ilyenkor beáll melléjük, és ő is próbál rúgni, ütni. Áprilisban, az egyik meleg hétvégén Maxim tartott egy kis bemutatót nekünk, és Emili rögtön csatlakozott. Amikor Robint visszük karatéra, akkor Robinnal akar maradni, amikor Maximot visszük, akkor Maxim után akar bemenni a terembe és mondja, hogy Emili och karate (Emili is karaté). 

Robin a karneváli szünet után kezdhetett járni - 6 éves kortól mehetnek a gyerekek-, kétszer ment, és mondta, hogy szeretné folytatni. Két barátja is jár, de nem ide Mamerbe, hanem Capellenbe, de az egy magánklub és franciául tartják. 

Maxim pedig a februári szünet után az eggyel nagyobb csoportba mehetett, két másik társával együtt. Ide egyébként 9 évesen mehetnek, intenzívebb is, de az edző javasolta, hogy ha Maximnak van kedve, akkor mehet a nagyobbakhoz, mert nagyon ügyes. 

Készítettem egy albumot is ahogy karatéznak, máricusi és április fényképekből.

Fotók - április

Húsvéti szünet

Többi áprilisi kép