A szünet első vasárnapján egy nagyon kedves kollégám és felesége partijára mentünk. Mi csak egy egyszerű állófogadásra számítottunk, de mint kiderült késő estébe nyúló vacsorával várták a jó száz meghívottat. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, sajnos az ő fiai betegek voltak, így egyedül jött el, de mi legalább végig beszéltük az estét. A fiúk nem akartak jönni, Robin pláne, aztán szóvá tették, hogy rajtuk kívül egy lány és egy baba volt gyerek-résztvevő, pedig én azt mondtam, hogy lesznek még gyerekek, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak haza menni. A helyi kulturális ház mellett volt egy játszótér, ahol tavaly már voltunk velük, szóval ők sétáltak, ki-be járkáltak Robinnal. Emili is mire indultunk, ellazult, mászkált az emberek között. Másnap, pünkösd hétfőn viszont Robint bevitte Norbi az ügyeletre. A földön fetrengett és sírt, úgy fájt a hasa. Szerencsére csak vírus volt, és még nem is hányt, mint Maxim két hete. Talán a probiotikum-kúra segített vagy más vírus volt. Persze megint ünnepnapkor kell ilyennek történnie.
Kedden éjszaka, jobban mondva szerda hajnalban megérkeztek Mamáék. Késett a gépük, későbbi busszal tudtak jönni, de csak ide értek. Emili csütörtök-pénteken nem ment bölcsibe, kicsit ő is élvezte a nagyszülők társaságát, nem csak a fiúk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése