Nyári szünet

A nyári szünetet a bolgár tengerparton indítottuk, majd következett másfél hét bölcsi és a délutáni napközi programokkal. Maxim majdnem minden nap ment valahova, uszoda, természettudományi múzeum, mászópark, őt sokszor már reggel vittük, vagyis többnyire biciklivel mentünk. Robin is volt kirándulni, de többnyire csak ebédszünetben vagy ebéd után indultak. Jól érezték magukat, a barátaikkal játszottak, jövőre is beíratjuk őket.

Augusztus elején indultunk Magyarországra, először Miskolctapolcára. A barlangfürdő miatt választottuk a helyet, mert Norbival gyerekként jártunk is, és különlegesnek számított akkor. Nem csalódtunk, felújították, kibővítették, nagyon klassz lett, és a kinti fürdőrész is szuper, 3 gyerekmedence van. Egy hétfői napon voltunk a fürdőben, és bár hőség volt, szerencsére csak sok ember volt, nem pedig nyomortanya. Délután keresztanyukám, Ági látogatott meg minket, együtt fürdőztünk. Másnap délelőtt bringahintóztunk, a fiúk pedálos gokarttal köröztek a parkban. Aztán boboztunk, ettünk egy lángost és a vihar előtt az utolsó pillanatban elhagytuk Miskolctapolcát és Békéscsaba felé vettük az irányt. Szerencsére Emili szinte végig aludt, a fiúk is, így megúsztuk sírás és egyéb rossz dolgok nélkül (a hányásra gondolok elsősorban). Merthogy a Magyarországra vezető utunk elég nehézkesen indult, Maxim reggel hányt, pedig nem szokott abban az irányban rosszul lenni, Emili pedig két óra után már nem akart az ülésében maradni, és végül csak úgy volt hajlandó elviselni az utat, ha az apukája vezetett, én meg többnyire fogtam a kezét. Szerencsére nem volt nagy forgalom, sehol nem volt dugó, baleset, ebből a szempontból jó volt utazni.

Csabán először Mamáékhoz mentünk, itt a kiscica, cicák és kutyák nagy sztárok voltak, sok időt töltöttek velük még a fiúk is. Lia és Emili is sokat játszottak együtt. Mi Norbival két éjszakára elmentünk Gyulára kikapcsolódni. Igazán ránk fért már :) Pihentünk, finomakat ettünk, úgy hogy nem kellett felállni, nem volt hangzavar, nem kellett rohanni. Még egyszer megismételtük kettesben kirándulást, igaz csak egy éjszakára – szűk két nap -, egy pazar hotelbe mentünk Csabán. Gyönyörű hely, kedves a személyzet, ha most kéne lagzit szerveznünk, itt tartanám: Hotel Arcanum.
Tatának megünnepeltük a sokadik szülinapját, és Békésről hazafele megálltunk a Gokart pályán. Hú, nagyon élvezték a fiúk, kérték a ráadást. Szóval kedden este érkeztünk anyósomékhoz és következő hét hétfőn költöztünk át anyáékhoz.
Kriszti Lizával jött augusztus 20-án, a kertben bográcsoztunk, jött Viktor unokatesóm is a menyasszonyával, és délután a fiúk gokartozni mentek, a lányok pedig a városba gyerekkoncertre. Csak ne lett volna hőség. Este bementünk megnézni a tűzijátékot. A fiúknak tetszett, Emili viszont azt mondta, hogy hangos volt, nem akar többet tűzijátékra menni. Györe és Gabi unokatesóm is eljött egy délután a lányaikkal, Emili imádta őket. A fiúkkal meg nagy csatát vívtak, természetesen fiúk a lányok ellen felállásban. Vasárnap hajnalban indultunk vissza Luxemburgba, és szerencsésen meg is érkeztünk.

Képeink:

Miskolctapolca

Békés - Tata szülinapja

Augusztus 20.

Többi kép

Fotók - április

Áprilisi képeink

Ráckeve és Délegyháza

Krisztiék Délegyházára költöztek tavaly, és még nem voltunk náluk, most hogy Liza is megszületett, mindenképpen szerettük volna meglátogatni őket. Innen jött az ötlet, hogy a közelben keressünk szállást, és végül ez lett az egyik nyaralásunk is: a ráckevei Hotel Termálkristályba mentünk 4 éjszakára, július 29-től  augusztus 2-ig. A hotel egyben van az Aqualanddal, reméltük, legalább egy napot tudunk majd fürdőzni, és bár kétszer is volt vihar este, a hőség velünk együtt érkezett. Vasárnap 7 körül érkeztünk, reggel 6-kor indultunk, egész jól haladtunk, az elején is aludt Emili meg a végén is, de azért így is szenvedés volt, pláne hogy előtte nagyon keveset aludtunk Norbival.
Hétfőn elmentünk Krisztiékhez, megcsodáltuk Liza babát. Milyen parányi minden kisbaba és milyen gyorsan elfelejtjük. Rendeltünk pizzát, a fiúk a csónakot a holtágnál kicsit rendbe szedték és csónakáztak egy kicsit. De akkor már nagyon meleg kezdett lenni. Emili is simogatta Lizát, Robin mindig oda ment hozzájuk, mikor szopizott, megnézték a szobáját, megcsodálták az akváriumot.

Kora délután elköszöntünk Krisztitől és Lizától, aztán csobbantunk egyet a kinti élményfürdő medencéiben.

Kedden strandoltunk, délután pedig elugrottam Krisztihez Emilivel, aki szerencsére elaludt az autóban. Mondjuk várta nagyon, hogy megint találkozzon Liza babával, de nem akartuk zavarni őket, így csak pár percet beszéltünk, és indultunk is vissza a fürdőbe. Kicsit hüppögött Emili, hogy Liza baba, Liza baba, előző nap is sokat emlegette. Este eljött keresztanyukám, Ági és a párja, Gyula. A fiúk nagyon hamar megbarátkoztak Gyulával, beszélgettek sokat, Ági hozott két labdát, Emili is ellabdázgatott velük. Vacsora után Ági csocsózott egyet Maximmal búcsúzásképp. Gyula készített néhány fotót, családit is, csak Robin nem volt vevő rá, grimaszolt, és amin mindenki jól nézett ki, azon ő pont nyújtja a nyelvét. Na majd legközelebb - akkor majd valamelyik másik nem akar fényképezkedni. 😀

Szerda délelőtt Évi barátnőm jött el Adéllal és Ákossal. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, Emili távolságtartó volt Évivel, de nagyon sokat tudtunk beszélgetni. A déli hőségben ebédeltünk és aztán csocsóztak a gyerekek. Évi ajánlott pár könyvet Maximnak, kezdő olvasásra, és egész sokat olvasott azóta magyarul.

Csütörtökön délelőtt indultunk tovább Békéscsabára, először Mamáékhoz majd Nagyiékhoz.

Képeink e néhány napról

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Pünkösdi szünet

A szünet első vasárnapján egy nagyon kedves kollégám és felesége partijára mentünk. Mi csak egy egyszerű állófogadásra számítottunk, de mint kiderült késő estébe nyúló vacsorával várták a jó száz meghívottat. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, sajnos az ő fiai betegek voltak, így egyedül jött el, de mi legalább végig beszéltük az estét. A fiúk nem akartak jönni, Robin pláne, aztán szóvá tették, hogy rajtuk kívül egy lány és egy baba volt gyerek-résztvevő, pedig én azt mondtam, hogy lesznek még gyerekek, de aztán olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak haza menni. A helyi kulturális ház mellett volt egy játszótér, ahol tavaly már voltunk velük, szóval ők sétáltak, ki-be járkáltak Robinnal. Emili is mire indultunk, ellazult, mászkált az emberek között. Másnap, pünkösd hétfőn viszont Robint bevitte Norbi az ügyeletre. A földön fetrengett és sírt, úgy fájt a hasa. Szerencsére csak vírus volt, és még nem is hányt, mint Maxim két hete. Talán a probiotikum-kúra segített vagy más vírus volt. Persze megint ünnepnapkor kell ilyennek történnie. Kedden éjszaka, jobban mondva szerda hajnalban megérkeztek Mamáék. Késett a gépük, későbbi busszal tudtak jönni, de csak ide értek. Emili csütörtök-pénteken nem ment bölcsibe, kicsit ő is élvezte a nagyszülők társaságát, nem csak a fiúk. 

Képek

Húsvéti szünet

A fiúk annyira várták a tojáskeresést, hogy vasárnap, miután elállt az eső, megkezdték a vadászatot. Előtte Maxim világosan közölte, hogy nincs húsvéti nyuszi, mi rejtjük el a tojást, majd Robin hozzá tette, hogy az csak egy ember beöltözve. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire rá volt cuppanva a kistojásokra Emili, végül nem habzsolták be Robinnal, és Robin sem könyörgött értük, két nap után el is felejtették. A fiúknak tényleg a keresés volt a lényeg.

Húsvét hétfőn a tengerisós orrspray-ükkel meglocsoltak, Maxim ötlete volt, nem bírt magával. Aztán 3 napot mentek napközibe. Persze nem akartak, dünnyögtek rendesen, de végül jól érezték magukat. Robinnal ott volt az egyik barátja, Maxim meg játszott a nagyokkal vagy éppen Robinnal, mivel kevés gyerek volt. Csütörtök délután pedig rovarkiállításra mentek, idegenvezetéssel, nagyon tetszett nekik, és Robin is örülhetett, mert ő is ehetett fagyit. Péntekre több mindent terveztünk, de végül nem lett belőlük semmi, mert Emili belázasodott. 

Vasárnap már jól volt, de mire Nagyiék megérkeztek délután, megint kezdett rosszul lenni. Hétfőn elvittem egy helyettes orvoshoz, és megint fülgyulladása volt. A doki azt mondta, talán az előzőből maradt valami, nem volt jó vagy elég erős az antibiotikum, úgyhogy egy másikat írt fel, és 10 napig kellett szednie. Én kedd délelőttre szabit vettem ki, mert akkor még nem volt túl jó állapotban Emili, de szerdán egész nap, és pénteken fél napot otthon maradt a fiúkkal és Nagyiékkal. Popival sokat sétáltak a kertben, hintáztak, ugrálóztak, öten voltak biciklizni, boltban. Szerencsére egy napot kivéve, kellemes tavaszi idő volt. Csütörtök délután amíg Emili aludt és én dolgoztam otthonról, a fiúk elmentek Nagyiékkal a pillangóházba. Hamar megjárták, de tetszett nekik. Robin meg akarta venni az egész szuvenírshopot, és pár napig valami denevér állatka után ácsingózott, de most talán elfelejtette. Nagyi és Popi szombat reggel indultak vissza. Elég rendesen megpakoltuk az autójukat, mert Krisztiéknek vittek egy halom babacuccot, június végére várják a kislányukat.

További képek itt

Tonhalkonzerv-sztori

Emili 21 hónapos. Nagyon cuki tud lenni, figyelmes, kedves, de azért be is vadul időnként: elkezd csapkodni vagy dobálni a dolgait. 

Végre Robinnak is kimondja a nevét, igaz csak annyit bír kiejteni, hogy obi. Maxim pedig maszi vagy maci. Sok mindent mond utánunk, sok dolognak már tudja a nevét, de néha nehéz kitalálni, hogy azt mondja, hogy kész vagy éppen a székre gondol, amit szintén késznek mond. Ugyanígy a kupak is puka. A félénksége miatt szerintem nem mer mindent kimondani, ugyanakkor néhány dolgot luxemburgiul mond, pl. ápel=alma, vagy Addi=viszlát. 

Kés villa helyett, kanál-villával eszi a másodikat, és kéri is a vilát. Elég borzasztóan eszik, kenyeret továbbra is csak a boltban vagy boltból hazafele eszi meg, itthon szinte soha, a főtt ételekből is alig eszik meg valamit. A bölcsiben is ha ebédre megeszi a levesét és esetleg belekóstol a másodikba, az már szuper. Szerencsére a gyümölcsöt ott is és itthon is eszi. 

És a bölcsiben már jól érzi magát, nem kell állandóan felvenni, szépen elbabrál, imádja, ha elmennek az iskola napközijébe vagy ha valamit főznek. Nagyon büszke az alkotásaira amiket haza hoz, nem lehet őket kirakni, mert ha meglátja őket, azonnal kéri, hogy adjam a kezébe. 

Vettünk neki egy bilit, mert a fiúk folyton együtt járnak vécére, és ha ő is rá akart ülni a bilire, nem volt helye. Már többször belepisilt és kakilt, illetve a bölcsiben is belekakilt a kisvécébe. De van, hogy egyáltalán nem szól, hogy kakált, mert éppen játszik valamit. Sőt, már kétszer a fürdőkádban is kakált, szóval még messze van a szobatisztaság. 

Ha nem beteg, egész jól alszik, már volt, hogy egymás után több éjszakát is végig aludt; heti átlagban 3-4 éjszakát alszik végig, ez nagyon jónak számít. 

Már olyan összetett utasításokat is megért, hogy "Maxim ágyánál van zsepi, menj és fújd ki az orrod" - igaz utána hosszú időre elfoglalta magát a zsepikkel és a fél dobozt elpocsékolta, de addig el tudtam pakolni a megszáradt ruhákat. 

Januárban beteg volt, hörghuruttal, aztán a fiúk is betaknyosodtak. Sajnos a bölcsis vírusokat mindig bekapja, a második nagy hullámból sem maradt ki, torokgyulladás, láz, és piros volt a füle. Úgy tűnt, egy-két nap alatt túl van rajta, de aztán két borzasztó éjszaka után mégis elvittem az ügyeletre, miután a gyerekorvos csak probiotikumot javasolt, és kiderült, begyulladt a füle. Emili ugyanis visított éjszaka, de a második alkalommal a fenekét mutogatta, hogy ott fáj. Én már mindenre gondoltam, azért is vittem be a kórházba, hogy majd ott megvizsgálják, de aztán "csak" antibiotikum kellett neki. Amúgy Robin is elkapta ezt a vírust, mert fél napra ő is kidőlt. Ez pont a szünet elején volt, mamáék már megérkeztek ekkor, így ő ápolta Robint, meg Emilivel is fél napot ők voltak. 

A reggeleket leszámítva Emili is szuperul eljátszott Mamával és Tatával, a nevüket szépen mondogatta is. Sok hó is esett, és most nem olvadt el azonnal, így a fiúk többször voltak kint és havaztak, Tatával hógolyoztak. 

Következzen a tonhalkonzerv sztorija. Az egyik nap a boltból haza érve nem volt időm kipakolni mindent, dolgoztam délután otthonról, aztán meg rohantam a gyerekekért. Később Emili látva a két teli szatyrot, elkezdett kipakolni belőlük. Már csak azt láttam, hogy nyitja a gyerekzáras szekrényt, és próbálja berakni a kartonba összecsomagolt halkonzerveket. Egy ideje nem is volt otthon ilyen konzerv, és túl sokat nem kotorászhat ebben a szekrényben, ő nem is eszik ilyet, de mégis tudta, hova kell raknia. 

Olyan is volt, hogy hajtogattam a ruhákat, ő meg az összes kistörölközőt a helyére vitte a fürdőszobába, anélkül, hogy bármit is kértem volna tőle.

Téli szünet és karácsony

Már nagyon vártuk a szünetet: miután mindenki beteg volt, és végre mindenki jobban lett, megérkeztek Nagyié. Hétfőn és kedden a fiúkkal ők maradtak otthon, Emilivel szerdán kezdtük a szabadságot. Nagyiék meghozták a várva várt Ninjago sárkányszörnyeket, úgyhogy most egy időre kilegózták magukat a fiúk. Robin már kevésbé volt lelkes az összerakásban mint a mikulásos sárkánynál, szerencsére Popi sokat segített neki. 

Emili egy nap alatt megbarátkozott a nagyszülőkkel, sokat játszott velük, fürdették, igaz reggelente nehezebben indult a napja, de ez többnyire nagyszülők nélkül is így van. Ő kapott egy gülü szemű cuki zsiráfot, na erre Robin is rácuppant, úgyhogy ment a veszekedés két napig, még a sárkányát sem találta olyan érdekesnek. Nagyi hozott bejglit, sütiket, töltött káposztát, szaloncukrot, ezekkel már nem volt gondom karácsonykor. 5 napot maradtak, szerda délután vittük ki őket a buszhoz.

Csütörtöktől Norbi is itthon volt már, és egyelőre erre a munkahelyére nem is megy többet, felmondott. Eredetileg fizetés nélküli szabit kért, de nem akarták megadni januártól, ő viszont nem akart tovább várni, mert vagy most vált, vagy ugyanabban a pozícióban marad, több műszakban.  Egy programozói képzést kezd el januárban, izgultunk, hogy sikerül-e helyet kapnia, mert úgy tűnt, nem jön össze, és kereshet valamilyen online képzést. Április végéig oda fog járni, és ha minden jól megy, ezzel tud is majd munkát találni.

Itthon töltöttük a karácsonyt, a fiúk pár napig ki sem akartak menni a házból. Igaz, vagy esett az eső, vagy hideg volt, de aztán elmentünk korcsolyázni. Először mind az öten, Norbi Emilivel sétálgatott, mi meg a fiúkkal gyakoroltunk. Másnap csak én mentem Maximmal és Robinnal, kezdtek belejönni. Robin első nap meg sem tudott állni a jégen, másodjára pedig már fel is állt segítség nélkül. De aztán nem volt kedve menni, kár, mert a mameri polgármesteri hivatal udvarát öntötték ki jéggel, ingyen volt a korcsolyabérlés is. Sebaj, már tavaly is volt, szerintem lesz a következő szünetben is. 

Uszodába nem mentünk, így kisebb volt az esélye, hogy bármit elkapunk, és végre rendben van Robin füle, már a tubus helye is begyógyult, és még folyadékot sem talált egyik fülében sem a fül-orr-gégész, pedig előtte ő is beteg volt és fájlalta a fülét.

Karácsonyi képeink

Korcsolyázás

Fotók - október 2017

Októberi képeink

Gondoltam, ha már kevés képünk van ebben a hónapban, írok néhány sort.

Nem sokat bírt Emili a bölcsiben, egy teljes hét után rögtön beteg lett. Úgy tűnt, nem olyan vészes a hörghurutja, de mégis egy hetet otthon kellett maradnunk. Aztán ment négy napot, de kezdett nagyon rosszul aludni, egyszerűen nem tudtam lerakni az agyába, éjszaka is felsírt többször, és végül visszavittem a dokihoz, kiderült, ráment a fülére. A fülgyulladásra sajnos antibiotikumot kellett szednie, és mivel két napig ilyenkor nem mehet bölcsibe, megint otthon maradt, igaz csak egy pénteket, mert aztán jött a hétvége. 

Pont ezen a héten voltak nálunk Mamáék, szerencsére három nap után egész megbarátkozott velük Emili, így október 13-án pénteken Mama vigyázott rá, mert Norbi és Tata a padláson dolgoztak. Robin egy ideje mondogatta, hogy horgászni szeretne megint, így vasárnap délután elmentek pisztrángozni. Robin fogta az első halat, nagyon örült neki.

Október utolsó péntekjén Emili a bölcsiben halloweenezett, még azt is hagyta, hogy kifessék az arcát. 

Vasárnap pedig egy egyetemi barátom és a felesége látogattak el hozzánk, nálunk aludtak, és másnap reggel már indultak is tovább. Itt pedig kezdődött az őszi szünet, a fiúk kivételesen napközibe mentek, igaz csak hétfőn, kedden és pénteken, mert november 1-2, szerda és csütörtök nekem munkaszüneti nap volt. Maxim nagyon zúgolódott, hogy ő ugyan nem megy napközibe, és végül ő nagyon élvezte, mert több barátja is ott volt, nem kellett házi feladatot csinálniuk, igaz itthon aztán tanulnia kellett. Robin viszont pénteken már alig várta, hogy érte menjek, mert neki aznap nem volt ott egy barátja sem, akivel sokat szokott játszani.

Nyári szünetünk Csabán

Autóval mentünk haza, és rekordot döntöttünk, 21 óra alatt meg is érkeztünk Békéscsabára. Borzasztó volt, ennyi útfelújítást még sosem láttunk Németországban, ráadásul Emili miatt sokszor meg kellett állnunk, nagyon rosszul bírta az utat. Volt, hogy Robin miatt megálltunk, de olyan undorító volt a vécé a parkolóban, hogy tovább mentünk egy benzinkúthoz. Szóval nagyon-nagyon lassan haladtunk. Visszafele egy fokkal jobb volt, azt hiszem, 19 óra volt az út, de még így is rettenetesen hosszú. 

Pénteken indultunk, szombaton hajnalban érkeztünk és Norbi vasárnap ment is vissza Capellenbe repülővel, ő még dolgozott egy hetet. Mi a gyerekekkel anyáéknál voltunk. Emili rettentő nyűgös volt, nélkülem nem is nagyon volt el. Persze aztán kiderült, hogy jött a foga, egy újabbal értünk haza. Na meg egyre melegedett az idő is.

Elmentünk könyvesboltba, Maxim teljesen rácuppant a könyvekre, mindent meg akartak venni Robinnal. Nagyival még vissza is mentek egyszer vagy kétszer.

Györe és Gabi unokatesómmal sikerült összehozni a találkozót. Gabi a lányával, Jázminnal eljött hozzánk. A fiúk először ki sem akartak menni Jázminhoz, de aztán hamar összebarátkoztak. Györéékkel később találkoztunk, és a fiúk elég szégyenlősek maradtak, de Emili megbarátkozott Anna unokatesójával. 

Viktor is eljött Csabára a barátnőjével, Lillával. Robin odáig volt Lilláért. Átmentünk velük és Nagyiékkal Gyulára, kicsit kimozdulni.

Mamáéknál már borzasztó hőség volt, de a fiúk egész jól bírták. Robin állandóan macskázott, néha már úgy kellett rászólni, hogy hagyja szegényeket pihenni. Liával is sokat játszottunk.

A fiúk az egyik délután elmentek Tatával horgászni. Úgy összecsípték őket a szúnyogok, mindenütt tele voltak piros, dagadt pöttyökkel.

Gyorsan eltelt a két hét, de jó volt haza érkezni. Nem tudom, mikor megyünk autóval megint ilyen hosszú útra…

Képek itt: Nyári szünetünk Békéscsabán

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép

Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Mikulás

Maxim és Robin nagyon várta a Mikulást. A múlt héten az egyik délután a busztól haza sétálva nagy éneklésbe kezdtek, sőt, Robin ezt kérdezte tőlem:

- Anya tudod mitől piros az ég?
- Mitől?
- Hát a télapó süti a boxemberkéket.

Ez a boxemberke itt Mikulás előtt néhány héttel kapható egészen december 6-ig, emberke formájú kalács, Maxim imádja. Az oviban Robinék még sütöttek is egyet. Kérdeztem, hogy csinálják, Robin mondta, elmutogatta, és azt mondta, hogy a végén késsel vágta ki mindenki a sajátját, persze az óvónéni segített. Én erre megkérdeztem, hogy a zokniját nem vágta-e ki. Két hete ugyanis a kis barátnőjével, Nestával, képek helyett a saját zoknijukat vagdosták ki. Robin mondta, hogy ezt biztos nem látta a Télapó, mert akkor sütötte a kalácsemberkéket.

A mikulás azt hozta nekik, amit kértek: Maximnak Pokémon-kártyát, Robinnak Dinotrucks-Kaméleont, de kaptak társast, édességet, szóval biztos nagyon jók voltak.

Olyannyira, hogy még egy kis hó is esett. Épp annyi, hogy tudjanak egy picit havazni, és hogy Emili is megfogdossa élete első havát.

Mamáék ezen a héten voltak nálunk, így az ő mikulásuk a mi cipőnkbe is csempészett egy-egy csomagot, és mivel ez a nap itt szünet, a gyerekek örültek, hogy egész nap játszhatnak tatával és mamával. Amíg ők iskolában voltak, addig Tata Norbival elkezdte a padlás gipszkartonozását, egész pontosan gipszrost-lapokat tettek fel, egy részével végeztek is. Mama jókat főzött nekünk, én meg el tudtam menni oszteopatához meg bevásárolni.

Emili egyébként az első este nagyon barátságos volt Tatával, aztán másnap már nem akart vele kettesben maradni, de túl volt rajta hamar, hiába a fiúktól gyorsan tanulja a dolgokat. Sokkal kevésbé félős mint Maxim volt.

Képek a hétről itt

Őszi szünet nagyiékkal

Október utolsó napján érkeztek Nagyiék. A fiúk már nagyon várták őket. Képek itt: Őszi szünet

Maxim kitalálta, hogy Popival kirakja az összes kirakónkat, és két napig egyfolytában kirakóztak. Tőlük is kaptak kirakót, így volt min dolgozni. Én már a gondolatát is kezdtem unni két nap után, de Maixim megszállottan kitartott terve mellett. Aztán javasoltam, hogy tartsanak szünetet, kártyázzanak, na akkor ő reggeltől estig kártyázni akart. Robin a hét közepén kitalált egy állatos játékot, ő meg utána csak azt akarta játszani Nagyival.  

A kezdeti szép idő elég borúsra váltott, de azért sikerült őket elcsalni játszótérre, focipályára. 

Emili az első egy-két nap tartott Popitól, de aztán szépen eljátszogatott vele illetve mellette. Sajnos Popinak még mindig nem jött rendbe a dereka - amint haza mentek tőlünk, megműtötték a csigolyáját -, így nem focizhatott, rohangálhatott, sőt Emilit is csak a végén vette fel egyszer-egyszer. Szerencse, hogy ki tudott utazni hozzánk.

Robinnak fülgyulladása volt a szünet előtti héten, és sajnos csak nem jött rendbe. Nem fájt neki, de egyre jobban folyt neki valami véres trutyi, és végül a gyerekorvos tovább irányított a fülészetre. Hogy Norbi haladhasson a padlással, Emili is jött velem, emiatt viszont Nagyi is, hogy hátha jobban bírja Emili az autóutat a kórházig.

Robin egy elég erős fülcseppet kapott, a gyógyszerésszel nem is tudtuk, hogy adjam-e egyáltalán neki, mert mint kiderült, nem a saját orvosunkhoz kaptam időpontot, ezért kevésbé bíztam egy másik, számunkra ismeretlen orvosban. De csak elkezdtük az antibiotikumos fülcseppkúrát, és rendbe is jött a füle. Meglátjuk, mit mond a kontrollon a mi fülészünk.

Csütörtökre Emili taknyos lett, szegény, mennyire utálja a porszívózást. Nagyon-nagyon üvölt, nehezen nyugszik meg utána, de muszáj; így kisebb az esélye, hogy a náthán túl komolyabb baja legyen.

Egyik délelőtt az Ikeában ebédeltünk Nagyiékkal. Az ötlet onnan jött, hogy Maxim be akarta keretezni az elkészült kirakókat, amit majd kirakosgatunk a szobájukban illetve a padláson a falra. A fiúk pedig imádják az ikeás húsgombócot, hiába próbáltam már sokféle receptet, a házit nem eszik. 

Nagyi pénteken és szombaton reggel is sütött palacsintát, mindig nagy sikere van. 

Úgy tűnik, bevett szokás, ha valaki hozzánk jön több napra, palacsintát süt nekünk.

A szünet végére én is megfáztam, vasárnap délután még le is kellett feküdnöm, annyira rosszul éreztem magam. De a fiúk legalább pihenten kezdték az ovit, iskolát.

Maxim 7 éves

Pénteken 7 éves lett Maxim. Az iskolába már nem vitt tortát, annyira nem bántam, eggyel kevesebbet kellett sütnöm így. Ő végül málnás torta mellett döntött, Ninjago díszítéssel, de szerencsére egyszerű tervrajzot készített hozzá. Szombatra sütöttem, mert akkor jöttek Orsiék is Maximot felköszönteni.

Mi pénteken azért megünnepeltük, Norbi vett két pici tortácskát, Robin is kapott rá tűzijátékot. 

Ninjago legot kért, és egyedül építgette a hétvégén. Még nincs teljesen kész, de ő akarja összerakni - mondjuk ez volt a mi feltételünk, hogy segítünk ha elakad, de nem mi építjük meg neki. 

Szombaton ebéd után Norbit is megünnepeltük, neki egy egyszerű brownie-szerű sütit sütöttem, a csavar az volt benne, hogy cukkini is kellett bele. Egy gyertyát szerettem volna rátenni, de Emili pont felébredt, és mire visszajöttem a konyhába, a fiúk jól belelendültek a gyertyák válogatásába: nagyjából az összeset rátették.

Orsiék ebéd után jöttek, Maxim kérése az volt, hogy estig maradjanak, vacsorára pedig tortilla tekercs legyen. Végül négyen jöttek, mert Gáspár Norbi náthás volt.

Készültem egy kis közös játékkal, sportos feladatokat kellett végrehajtaniuk és a végén kaptak valami apróságot. Maxim és Milán nagyon jól kijönnek egymással, mindkét gyerek legszívesebben minden nap találkozna egymással. Robin és Vince is egy-egy kisebb szünettel ugyan de szépen eljátszadoztak együtt. Természetesen vacsora után került a négy nagy egy hullámhosszra, nem is akartak haza menni Milánék.
Sikerült Lilláékkal is skype-on beszélni. Maxim elérzékenyülve hallgatta ahogy Lilla és Kristóf eléneklik neki a Boldog szülinapot. 

A két pöttöm is elvolt. Délutánra szerencsére elállt az eső és így ki tudtunk menni egy kicsit velük. Dávidot most nem engedtük túl közel Emilihez, mert folyt az orra.

Robin is izgatottan várta Maxim szülinapját, és még az apját is felköszöntötte, elsősorban apák napja alkalmából, az oviban készített ajándékával. Annyira izgatott volt, hogy sem ő, sem Maxim nem várták meg a vasárnapot, amikor igazából apák napját ünneplik. Valószínű ezek miatt kezdte el Robin szombat este mondani, hogy holnap nekem lesz a szülinapom, nekem kell tortát sütnöd.

 

Az összes képet ezekben az albumokban tudjátok megnézni (katt a linkekre):
Maxim 7 éves
Maxim 7. szülinapja
Norbi szülinap és apák napja 

Békéscsabán nyaraltunk

Azzal kezdem, hogy a képeket itt tudjátok megnézni: Bcsabán.

Aggódtam az út miatt, főleg a három órás autózás miatt a reptérről Csabára. A hahni reptérről mentünk, odafele sikerült úgy indulnunk, hogy Emili aludjon, és bár felébredt, valahogy visszaaludt, még a reptéren kényelmesen meg is tudtunk ebédelni. A repülőn újból elaludt, meg sem mertem mozdulni másfél órán át, nehogy felébredjen. Estefele az autóban nehezen aludt el. Mire megkaptuk a bérelt autót és végre elindultunk, Robinnak kakálnia kellett, Emili üvöltött, szóval kb. 10 perc után meg is álltunk. De valahogy csak megérkeztünk Mamáékhoz. Szerencsére szép nyári időnk volt, hűvös éjszakákkal, így aludni is tudtunk, leszámítva, hogy Emili sokszor felkelt. 

A fiúk elmentek Tatával horgászni, sokat kutyáztak. Robin állandóan ki akarta őket engedni, tényleg imádja az állatokat. Lia már egész szépen ejti az unokatesók neveit, minden nap megszeretgette Emilit. Norbi keresztanyukájáék és unokatesója, Kati és a családja is eljöttek, hogy találkozzanak velünk.

Nagyiékhoz keresztanyukám és unokatesóm, Ági és Viktor látogatott el. A fiúk is nagyon örültek nekik, Maxim szokta Viktort emlegetni. Bográcsban és tárcsán főzött Popi és Krisztián, húgom barátja. Egy délelőtt pedig Krisztiék átmentek Maximmal és Robinnal Gyulára.
Még az is belefért ebbe a néhány napba, hogy egy órácskára találkozzunk néhány barátunkkal, illetve, hogy elmenjek kozmetikushoz és fodrászhoz :)
Elég fárasztó babával és még két örökmozgó gyerekkel utazni. Hazafele nehezen aludt el Emili a repülőn, de nagyobb üvöltés nélkül szerencsésen megérkeztünk Luxemburgba. Kezdődhet az ovi és iskola!

Lia nálunk

A nyári szünet első hetében Laliék látogattak el hozzánk. Lia első repülőútja jól sikerült, nagyon várta már, hogy találkozzon a fiúkkal. Emilit is rögtön megszeretgette.

Igazi nyári időnk volt, egyik nap uszodába is elkísérték a fiúkat, mert elkezdtek úszni járni a szünetben. 

Robin ugyan beteg lett pénteken, az utolsó ovinap estéjén, be is lázasodott, de bíztunk benne, hogy mire Liáék ide érnek, már jól lesz. Sajnos elég nehezen gyógyult, főleg a nyelve. Azt hittük, megharapta, és ezért fertőzte meg a nyelvét. Mint utóbb kiderült, ez egy olyan vírus, ami a nyelvet is megtámadja. Hiába figyeltünk oda, Lia elkapta tőle. Még jó, hogy otthon volt még egy hetük, miután tőlünk haza mentek, így a nyaralásukra rendbe jött. 

Elég borzasztó vírus volt, Robin tényleg alig akart enni, végül fájdalomcsillapítóval tudott eszegetni. Viszont nagyon hullámzott a kedélye, láttuk rajta, hogy nincs jól, csak amikor hatott a szirup. 

Robin és Lia többször összevesztek, főleg mert Robin szerette volna Lia játékait megnézni, Lia meg pont az "enyém"-korszakban van, és nem akarta oda adni. Imádta az ugrálót, de biztonságosabb volt neki, ha egyedül ugrál benne, a fiúk őrült módon tudnak benne játszani.

Leszámítva Robin betegségét, jól indult a fiúknak a két hónapos szünet.

Hétvége nyolcasban

20-án vittem Emilit a gyerekorvoshoz. 4400 g és 56,5 cm. A vizsgálatot nagyon jól tűrte, nagy szemekkel nézett, pedig egy jó kétórás alvásból ébresztettem, és ilyenkor nagyon éhes szokott lenni. Fülsüketítően tud üvölteni, és sokszor csak szopival nyugszik meg, szóval nem egy könnyű eset.

Hogy még egy picit panaszkodjak, elég borzasztó időnk van május óta. Ha már két nap nem esik, az csoda, és ha melegszik az idő, tuti, hogy egy-két nap múlva, elromlik és hűvös lesz. A melegebb idő pedig olyan párás, hogy 20 fokban is már izzadunk. Ezért nagyon vártuk a beígért néhány napos nyarat.

A fiúknál is kitört a fociláz, kaptam mezt, és pólót is. Milánékhoz pedig elmentek szombaton meccset nézni. A két nagy az első félidőt végig ülte, de utána inkább a focis kártyáikat cserélgették. 

Magyar mezben

Portugál mezben

A fenti képen épp palacsintát esznek, Mamának és Nagyinak is kétszer kellett sütnie, csak úgy falták a palacsintákat.

A kétnapos hőséggel együtt megérkezett Kriszti és Popi, 23-án, az itteni nemzeti ünnepen.

Norbi felállította a medencét, egész nap pancsoltak a fiúk, aminek az lett a vége, hogy megégtek. Délelőtt bekentem őket, de délután kimaradt. A tanulság, hogy nagyon kell vigyázni, Luxemburgban is, nem csak vízparton. 

Robin másnap nem ment oviba, de Maximék akkor mentek "osztálykirándulásra", így ő nem maradt itthon. Nagyon hamar eltelt a hétvége, úgy hogy a padlást is használjuk, fel sem tűnt, hogy nyolcan voltunk. A két hét Nagyival is nagyon hamar elrepült, június utolsó hetét már ötösben töltjük.

 

 

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.

Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 

A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.

Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek.