Tonhalkonzerv-sztori

Emili 21 hónapos. Nagyon cuki tud lenni, figyelmes, kedves, de azért be is vadul időnként: elkezd csapkodni vagy dobálni a dolgait. 

Végre Robinnak is kimondja a nevét, igaz csak annyit bír kiejteni, hogy obi. Maxim pedig maszi vagy maci. Sok mindent mond utánunk, sok dolognak már tudja a nevét, de néha nehéz kitalálni, hogy azt mondja, hogy kész vagy éppen a székre gondol, amit szintén késznek mond. Ugyanígy a kupak is puka. A félénksége miatt szerintem nem mer mindent kimondani, ugyanakkor néhány dolgot luxemburgiul mond, pl. ápel=alma, vagy Addi=viszlát. 

Kés villa helyett, kanál-villával eszi a másodikat, és kéri is a vilát. Elég borzasztóan eszik, kenyeret továbbra is csak a boltban vagy boltból hazafele eszi meg, itthon szinte soha, a főtt ételekből is alig eszik meg valamit. A bölcsiben is ha ebédre megeszi a levesét és esetleg belekóstol a másodikba, az már szuper. Szerencsére a gyümölcsöt ott is és itthon is eszi. 

És a bölcsiben már jól érzi magát, nem kell állandóan felvenni, szépen elbabrál, imádja, ha elmennek az iskola napközijébe vagy ha valamit főznek. Nagyon büszke az alkotásaira amiket haza hoz, nem lehet őket kirakni, mert ha meglátja őket, azonnal kéri, hogy adjam a kezébe. 

Vettünk neki egy bilit, mert a fiúk folyton együtt járnak vécére, és ha ő is rá akart ülni a bilire, nem volt helye. Már többször belepisilt és kakilt, illetve a bölcsiben is belekakilt a kisvécébe. De van, hogy egyáltalán nem szól, hogy kakált, mert éppen játszik valamit. Sőt, már kétszer a fürdőkádban is kakált, szóval még messze van a szobatisztaság. 

Ha nem beteg, egész jól alszik, már volt, hogy egymás után több éjszakát is végig aludt; heti átlagban 3-4 éjszakát alszik végig, ez nagyon jónak számít. 

Már olyan összetett utasításokat is megért, hogy "Maxim ágyánál van zsepi, menj és fújd ki az orrod" - igaz utána hosszú időre elfoglalta magát a zsepikkel és a fél dobozt elpocsékolta, de addig el tudtam pakolni a megszáradt ruhákat. 

Januárban beteg volt, hörghuruttal, aztán a fiúk is betaknyosodtak. Sajnos a bölcsis vírusokat mindig bekapja, a második nagy hullámból sem maradt ki, torokgyulladás, láz, és piros volt a füle. Úgy tűnt, egy-két nap alatt túl van rajta, de aztán két borzasztó éjszaka után mégis elvittem az ügyeletre, miután a gyerekorvos csak probiotikumot javasolt, és kiderült, begyulladt a füle. Emili ugyanis visított éjszaka, de a második alkalommal a fenekét mutogatta, hogy ott fáj. Én már mindenre gondoltam, azért is vittem be a kórházba, hogy majd ott megvizsgálják, de aztán "csak" antibiotikum kellett neki. Amúgy Robin is elkapta ezt a vírust, mert fél napra ő is kidőlt. Ez pont a szünet elején volt, mamáék már megérkeztek ekkor, így ő ápolta Robint, meg Emilivel is fél napot ők voltak. 

A reggeleket leszámítva Emili is szuperul eljátszott Mamával és Tatával, a nevüket szépen mondogatta is. Sok hó is esett, és most nem olvadt el azonnal, így a fiúk többször voltak kint és havaztak, Tatával hógolyoztak. 

Következzen a tonhalkonzerv sztorija. Az egyik nap a boltból haza érve nem volt időm kipakolni mindent, dolgoztam délután otthonról, aztán meg rohantam a gyerekekért. Később Emili látva a két teli szatyrot, elkezdett kipakolni belőlük. Már csak azt láttam, hogy nyitja a gyerekzáras szekrényt, és próbálja berakni a kartonba összecsomagolt halkonzerveket. Egy ideje nem is volt otthon ilyen konzerv, és túl sokat nem kotorászhat ebben a szekrényben, ő nem is eszik ilyet, de mégis tudta, hova kell raknia. 

Olyan is volt, hogy hajtogattam a ruhákat, ő meg az összes kistörölközőt a helyére vitte a fürdőszobába, anélkül, hogy bármit is kértem volna tőle.