Ha már a meséknél tartunk, nagy kedvenc lett egy-két hétre a Csibefutam, ebből is a vége, mikor a pipik repülnek a nagy repülővel. Az egyik takarítás alatt, az egymás mellé rakott székekből vonat lett Maximnak - természetesen az ő találmánya. Mivel nagyon jó idő volt, ragaszkodtam hozzá, hogy kimenjünk, de csak úgy volt hajlandó, hogy kint is csináltunk székekből vonatot, a padunk pedig a repülő lett. Így aztán hol vonattal, hol repülővel mentünk az állatkertbe; a kertünk volt az állatkert, láttunk sokféle állatot, de a legérdekesebb a dinópipik voltak - természetesen a csirkéink töltötték be ezt a szerepet. Robin is velünk volt, kivéve ha aludt. Ő nem mindig élvezte, hogy elhelyzekedett a széken, padon, matatott, aztán mennünk kellett tovább. Mondjuk a megváróba, azaz a váróterembe. Mindig Maxim volt a pilóta, a pilótás kakas, én meg az utas. Egy-két nap után pedig elkezdett eljátszani egy kétmondatos párbeszédet, amit százszor el kellett ismételnünk.
- De én nem tudom elvezetni ezt a gépet.
- Dehogynem. Ahogy a légierőnél! - kellett rávágnom.
2012. október 31., szerda
Burgonyakeményítő
Burgonyakeményítő a pelenkaterületre. Nem vicc, teljesen komoly, a gyerekorvosunk javasolta. Már több mint egy hónapja, az egyik vizit alkalmával mutattam Robin combjánál a bőrt, és hiába használtam rá másik baktérium- és gombaellenes popsikrémet, nem múlt el neki a piros folt mindkét oldalon. Ő felírt még egy erősebb krémet, majd hozzátette, hogy furcsán fog hangzani, de legtöbbször a "Gromperemiel", vagyis a burgonyakeményítő segít. És mivel a másik krém sem használt, beszereztük a keményítőt, és egy nap után látványos javulást hozott, pár nap múlva pedig el is múlt a két folt.
Ezt még egyszer bevetettem, mikor megint kezdett csúnya lenni a bőre Robinnak, és egy nap után már alig látszott a pirosság.
Na ezért szeretem a doktornéninket.
Ezt még egyszer bevetettem, mikor megint kezdett csúnya lenni a bőre Robinnak, és egy nap után már alig látszott a pirosság.
Na ezért szeretem a doktornéninket.
Dinómánia és a nagy krokodil
Mire oda jutok, hogy megírjam a bejegyzést, addigra lecsengőben is van a dínó- és krokodilmániája Maximnak, bár, ahogy a fűrészelés is nagyon kitart nála, ez is visszatérhet még.
Azt hiszem, úgy kezdődött a dinómánia, hogy van jégkorszakos trikója, amin a félelmetes dinoszaurusz elől menekül Sid. Norbival nem is értjük, miért tesznek ilyet kisgyerekek atlétájára; én is csak azért vettem meg, mert amikor azt hittem a télen, hogy mindjárt szobatiszta lesz Maxim, gyors vettem neki, és csak ilyen volt a boltban. Maxim volt hogy amíg Robint etettem, a trikóját nézegette, kérdezte, miért menekül a kisállat, miért fél a dinótól? Mivel a karácsonyos Jégkorszakot szívesen nézi Maxim, Norbival elkezdték nézni a dinoszauruszosat is. Ez azért nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az elején azzal fárasztott minket, hogy kiragadott egy részletet, és azt kezdte el kérdezgetni: "hova szaladt a harapós dinó? Miért fél tőle Sid? Miért akarja bántani?". Szerintem százszor megkérdezte egymás után, hogy "most hol van a harapós dinó?" Persze velünk nézi a mesét, nem egyedül, de beköszöntött a félős korszak, és sokszor a harapós dinótól fél. Norbi véletlenül talált a youtube-on dinós Kacsameséket, na ezt is már százszor láttuk, túlzás nélkül. Ez már lightosabb verzió, de itt is rengeteget kérdezett az elején. Később aztán már végig nézte kérdések nélkül, akkor már jól ismerte a történetet. Ha egyszerűbb, kisgyerekeknek való dinós mesét találtunk, azt ugyan elkezdte nézni, de nem érdekelte, mindig visszatértünk az előző kettőhöz.
A dinómániát krokodillal ötvözte, talán onnan kezdte, hogy elmentünk állatkertbe, és volt krokodil is, persze kicsi, meg sem mozdult, de valahogy ez érdekelte Maximot a legjobban, mert oda vissza kellett menni vele. A többi állatnál csak azt hajtogatta, hogy menjünk, menjünk, mert ő még több állatot meg akar nézni. (Robinnak tetszett a kirándulás.)
Találtunk dinós ágytakarót, és még Robinnak is ilyet választott, nem autósat.
Sokszor játsszuk, hogy ő vagy harapós dinó, vagy harapós krokodil, néha aranyos dinó, Robin meg a kis krokodil.
Azt hiszem, úgy kezdődött a dinómánia, hogy van jégkorszakos trikója, amin a félelmetes dinoszaurusz elől menekül Sid. Norbival nem is értjük, miért tesznek ilyet kisgyerekek atlétájára; én is csak azért vettem meg, mert amikor azt hittem a télen, hogy mindjárt szobatiszta lesz Maxim, gyors vettem neki, és csak ilyen volt a boltban. Maxim volt hogy amíg Robint etettem, a trikóját nézegette, kérdezte, miért menekül a kisállat, miért fél a dinótól? Mivel a karácsonyos Jégkorszakot szívesen nézi Maxim, Norbival elkezdték nézni a dinoszauruszosat is. Ez azért nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az elején azzal fárasztott minket, hogy kiragadott egy részletet, és azt kezdte el kérdezgetni: "hova szaladt a harapós dinó? Miért fél tőle Sid? Miért akarja bántani?". Szerintem százszor megkérdezte egymás után, hogy "most hol van a harapós dinó?" Persze velünk nézi a mesét, nem egyedül, de beköszöntött a félős korszak, és sokszor a harapós dinótól fél. Norbi véletlenül talált a youtube-on dinós Kacsameséket, na ezt is már százszor láttuk, túlzás nélkül. Ez már lightosabb verzió, de itt is rengeteget kérdezett az elején. Később aztán már végig nézte kérdések nélkül, akkor már jól ismerte a történetet. Ha egyszerűbb, kisgyerekeknek való dinós mesét találtunk, azt ugyan elkezdte nézni, de nem érdekelte, mindig visszatértünk az előző kettőhöz.
A dinómániát krokodillal ötvözte, talán onnan kezdte, hogy elmentünk állatkertbe, és volt krokodil is, persze kicsi, meg sem mozdult, de valahogy ez érdekelte Maximot a legjobban, mert oda vissza kellett menni vele. A többi állatnál csak azt hajtogatta, hogy menjünk, menjünk, mert ő még több állatot meg akar nézni. (Robinnak tetszett a kirándulás.)
Találtunk dinós ágytakarót, és még Robinnak is ilyet választott, nem autósat.
Sokszor játsszuk, hogy ő vagy harapós dinó, vagy harapós krokodil, néha aranyos dinó, Robin meg a kis krokodil.
Őszi betegséghullám
Augusztus vége óta folyamatosan beteg valaki. Néha többen egyszerre, néha csak náthás a családtag. Maxim kezdte természetesen - éljen a bölcsi! -, taknyos volt, majd szokás szerint elkezdett köhögni, ebből hörghurut lett ugye, majd mire meggyógyult, jött az újabb nátha száraz köhögéssel. Ez nagyon durva volt, kapott rá homeós cseppet és egy szirupot, ami megér még egy mondatot. Egy héten keresztül este kellett adnunk neki, és mikor letelt az egy hét, és a köhögése is elmúlt, nagyon nem örült Maxim, hogy nincs több szirup, de olyan szinten, hogy sírva kérte. Akkor adtunk még neki egy utolsót, aztán többet nem. Norbival olyan érzésünk volt, hogy valami jó erős szirup lehetett, amiben van valami, amire rászokik az ember. Persze másnap is kérte a szirupot, de csak immunerősítő olajat kapott, aztán még vagy két este el kellett játszanunk, hogy én kérem a szirupot, sírok is érte, és Maxim könyörtelen, csak vitaminos olajat ad.
Ezután következett az újabb betegségsorozat. Robin szegénykém is náthás lett, de kiszívtam az orrát néhányszor napközben, és semmi más baja nem volt. Maxim viszont összeszedett egy vírusos torokgyulladást, na ezt én is elkaptam, néhány napig elég rosszul is voltam, aztán szegény Robint sem kímélte meg, tiszta takony lett. Közben Norbi is elkezdett köhögni, két hét után még orvoshoz is elment. És innentől kezdve nem bírunk kikecmeregni a náthából. Vagyis én megint elkaphattam valamit, Robin meg elkezdett köhögni, három hete járunk orrtisztításra, mert először úgy tűnt, hogy csak az orrában van az egész nátha, aztán szépen lejjebb kúszott neki. A 4. alkalommal a kórházban pont ügyeletes volt a gyerekorvosunk, és véletlenül összetalálkoztunk, úgyhogy megvizsgálta soron kívül Robint, nem akarta elhinni, hogy most jöttünk ki a kinétől, annyira tele volt Robinnak az orra, torka, tüdeje. Vetetett mintát az orrából, de nem kaptunk róla semmit, szóval nem találtak benne semmit, meg azt mondta, hogy ha látom, hogy nagyon fárad, nem önmaga, adjak neki este egy befújásnyi Ventolint. Még jó, hogy megvizsgálta, aznap délután ugyanis, még soha nem láttuk olyannak Robint, leültettem, és meg se mozdult, plusz lehetett érezni, hogy hörög is. Adtunk neki egy puff Ventolint, leraktam aludni, és utána megint önmaga volt. Viszont a taknyosság, köhögés maradt, mert Maxim újabb náthát szedett össze, így Robinnal folytatnunk kellett a kezelést. Mondanom sem kell, hogy már itthon is üvölt, ha tisztítom az orrát, hát még a kórházban. Közben lejárt a 2. beutalónk is, így kértem egy újabbat, és megnézettem a dokival. Ez egy hete volt, akkor már megint egészen fent volt neki a sok trutyi, és mivel eszik, játszik, jókedélyű, "csak" az orrtisztítást kell folytatni, itthon és persze a kórházban.
Most már én is annyira utálok oda menni, ugyanis két hete kedden elvittem Maximot tüdőröntgenre, miután Robinnal végeztünk a kinénél. Majd szerdán újabb fél nap kórház jött, mert Robint ultrahangra vittem a sok bukás miatt, ezután pedig orrtisztításra mentünk. Robin mohó, sokat eszik, szopizik egyszerre és egy icipicit visszajön neki egy icipici mennyiség, ez lett a vizsgálat eredménye, de nem kell vele foglalkozni. Szerencsére jól gondoltam, hogy a bőséges tej, és a sok mozgás miatt van ez. Maximnál is minden rendben, még vérvételre is mentünk, pontosabban Norbi vitte el egyik reggel, hogy megnézzék az allergiát a krónikus köhögés miatt, néztek neki tejösszetevőket, sokféle pollent, atkákat, és megint semmi. Még az immunitása is rendben van, úgy hogy marad az a verzió, hogy ez a gyenge pontja. Kaptunk homeopátiás cseppet, amit rögtön adnom kell neki, ha náthás lesz, ezt most több mint egy hete adom neki, mert megint az lett persze, és köhécselt is, a cseppet kiegészítettük néhány este Flixotide-dal, most napközben köszörüli a torkát, de talán vége. Amíg nem megy bölcsibe, most ugyanis őszi szüneten van, itt vannak nálunk a szüleim. Nagyon jól jött ki, mert tényleg remélem, hogy a gyerekek is, én is kikecmergek a náthából, és mehetünk babaúszni, Lilláékhoz, Milánékhoz. A folyamatos betegeskedés miatt Maxim szülinapi bulija is elmaradt, és senkivel nem is tudtunk találkozni azóta. Ja, egyszer Norbi és Maxim Milánnal az uszodában, több mint egy hónapja...
Csak hogy átérezzétek, hogy mennyire elegem van az őszből, orvoshoz járásból - mert tényleg hetente viszem hol az egyik gyereket, hol a másikat az orvoshoz -, még van egy sztorim. Két hete szép ősziesre fordult az idő, gyönyörű napsütés csütörtökön, Robin jól aludt délben, szépen elterveztem, hogy elsétálunk Maximért 4 körül, Norbi éjszakás, még aludt, erre 3-kor hívnak a bölcsiből, hogy menjek azonnal Maximért, sírva kelt, és nem nyitja ki a szemét. Nem értettem, mi történhetett, csak taknyos volt reggel, semmi baja a szemének. Felkeltettem Norbit, hogy vigyázzon Robinra, én meg elszaladtam Maximért. A gyakornok kezében összeszorított szemmel pityergett. Nekem rögtön mondta, hogy Alice belenyúlt a szemébe, és nem bírja kinyitni, nagyon fáj. Felhívtam még ott a gyerekorvost, aki szemorvost javasolt, illetve ha nem rendel hívjam vissza. Nem találtam meg ezt a szemorvost a neten, nyilván a pánik miatt, felhívtam a 112-t, hogy adja meg a számát, hát elküldött a postára, mert nekik nincs szemorvos lista. Tény, hogy nem mondtam, hogy sürgős eset, na de miért hívja az ember a 112-t, és miért nem kérdezi meg az ott dolgozó, hogy sürgős-e. Nekik tudniuk kéne kezelni az ilyen hívásokat. Gyorsan visszahívtam, és nem vették fel! Majd picit lenyugodtam, és elkezdtem keresni a neten a számot, persze nem rendelt, akkor hívtam egy másikat, ott meg közölte az asszisztens, hogy nem foglalkoznak sürgősségi esettel, hívjam a 112-t. A 112 meg közölte, hogy hívjam fel ebben az esetben a kirchbergi kórházat, nekik van listájuk; persze se telefonszám, semmi más. Hát ez nem segítség, már csak azért sem, mert miért egy magánkórházat ad meg, miért nem a másik városi kórházat? Mindegy, felhívtam én a gyerekkórházat, ott mondták, hogy mindig van ügyeletes szemorvosuk, vihetem a gyereket. Közben a doktornénink felhívott, hogy találtam-e szemorvost, mondtam, hogy most indulunk a kórházba, erre ő előállt még egy javaslattal, hogy adjak Maximnak egy kis adag fájdalomcsillapítót, és próbáljam megnézni a szemét, mert lehet, hogy nem olyan vészes, csak nagyon fáj neki, és ő később megnézheti, hogy kell-e szemészhez vinni vagy sem. Maxim inkább a doktornéninket választotta, nem a kórházat, hozzá viszont csak két óra múlva mehettünk, este 6 fele. Hatott a fájdalomcsillapító, néha kinyitotta a szemét, aztán bementünk vele a szobába, Norbi besötétített, ott egész jól kezdte érezni magát Maxim. De a fény nagyon zavarta. Szerencsére nem lett belőle semmi, a gyerekorvos megelőzésképpen szemcseppet javasolt, mi még másnap itthon tartottunk Maximot, de már éjszaka sem fájt neki a szeme, másnap pedig már érzékeny sem volt. Viszont az a délután teljesen kikészített, végre szép idő lett, mi meg bent kuksoltunk a sötét szobában.
Nem tudom, mikor lesz vége ennek a betegséghullámnak, Norbi szerint jövő tavasz végére.
Ezután következett az újabb betegségsorozat. Robin szegénykém is náthás lett, de kiszívtam az orrát néhányszor napközben, és semmi más baja nem volt. Maxim viszont összeszedett egy vírusos torokgyulladást, na ezt én is elkaptam, néhány napig elég rosszul is voltam, aztán szegény Robint sem kímélte meg, tiszta takony lett. Közben Norbi is elkezdett köhögni, két hét után még orvoshoz is elment. És innentől kezdve nem bírunk kikecmeregni a náthából. Vagyis én megint elkaphattam valamit, Robin meg elkezdett köhögni, három hete járunk orrtisztításra, mert először úgy tűnt, hogy csak az orrában van az egész nátha, aztán szépen lejjebb kúszott neki. A 4. alkalommal a kórházban pont ügyeletes volt a gyerekorvosunk, és véletlenül összetalálkoztunk, úgyhogy megvizsgálta soron kívül Robint, nem akarta elhinni, hogy most jöttünk ki a kinétől, annyira tele volt Robinnak az orra, torka, tüdeje. Vetetett mintát az orrából, de nem kaptunk róla semmit, szóval nem találtak benne semmit, meg azt mondta, hogy ha látom, hogy nagyon fárad, nem önmaga, adjak neki este egy befújásnyi Ventolint. Még jó, hogy megvizsgálta, aznap délután ugyanis, még soha nem láttuk olyannak Robint, leültettem, és meg se mozdult, plusz lehetett érezni, hogy hörög is. Adtunk neki egy puff Ventolint, leraktam aludni, és utána megint önmaga volt. Viszont a taknyosság, köhögés maradt, mert Maxim újabb náthát szedett össze, így Robinnal folytatnunk kellett a kezelést. Mondanom sem kell, hogy már itthon is üvölt, ha tisztítom az orrát, hát még a kórházban. Közben lejárt a 2. beutalónk is, így kértem egy újabbat, és megnézettem a dokival. Ez egy hete volt, akkor már megint egészen fent volt neki a sok trutyi, és mivel eszik, játszik, jókedélyű, "csak" az orrtisztítást kell folytatni, itthon és persze a kórházban.
Most már én is annyira utálok oda menni, ugyanis két hete kedden elvittem Maximot tüdőröntgenre, miután Robinnal végeztünk a kinénél. Majd szerdán újabb fél nap kórház jött, mert Robint ultrahangra vittem a sok bukás miatt, ezután pedig orrtisztításra mentünk. Robin mohó, sokat eszik, szopizik egyszerre és egy icipicit visszajön neki egy icipici mennyiség, ez lett a vizsgálat eredménye, de nem kell vele foglalkozni. Szerencsére jól gondoltam, hogy a bőséges tej, és a sok mozgás miatt van ez. Maximnál is minden rendben, még vérvételre is mentünk, pontosabban Norbi vitte el egyik reggel, hogy megnézzék az allergiát a krónikus köhögés miatt, néztek neki tejösszetevőket, sokféle pollent, atkákat, és megint semmi. Még az immunitása is rendben van, úgy hogy marad az a verzió, hogy ez a gyenge pontja. Kaptunk homeopátiás cseppet, amit rögtön adnom kell neki, ha náthás lesz, ezt most több mint egy hete adom neki, mert megint az lett persze, és köhécselt is, a cseppet kiegészítettük néhány este Flixotide-dal, most napközben köszörüli a torkát, de talán vége. Amíg nem megy bölcsibe, most ugyanis őszi szüneten van, itt vannak nálunk a szüleim. Nagyon jól jött ki, mert tényleg remélem, hogy a gyerekek is, én is kikecmergek a náthából, és mehetünk babaúszni, Lilláékhoz, Milánékhoz. A folyamatos betegeskedés miatt Maxim szülinapi bulija is elmaradt, és senkivel nem is tudtunk találkozni azóta. Ja, egyszer Norbi és Maxim Milánnal az uszodában, több mint egy hónapja...
Csak hogy átérezzétek, hogy mennyire elegem van az őszből, orvoshoz járásból - mert tényleg hetente viszem hol az egyik gyereket, hol a másikat az orvoshoz -, még van egy sztorim. Két hete szép ősziesre fordult az idő, gyönyörű napsütés csütörtökön, Robin jól aludt délben, szépen elterveztem, hogy elsétálunk Maximért 4 körül, Norbi éjszakás, még aludt, erre 3-kor hívnak a bölcsiből, hogy menjek azonnal Maximért, sírva kelt, és nem nyitja ki a szemét. Nem értettem, mi történhetett, csak taknyos volt reggel, semmi baja a szemének. Felkeltettem Norbit, hogy vigyázzon Robinra, én meg elszaladtam Maximért. A gyakornok kezében összeszorított szemmel pityergett. Nekem rögtön mondta, hogy Alice belenyúlt a szemébe, és nem bírja kinyitni, nagyon fáj. Felhívtam még ott a gyerekorvost, aki szemorvost javasolt, illetve ha nem rendel hívjam vissza. Nem találtam meg ezt a szemorvost a neten, nyilván a pánik miatt, felhívtam a 112-t, hogy adja meg a számát, hát elküldött a postára, mert nekik nincs szemorvos lista. Tény, hogy nem mondtam, hogy sürgős eset, na de miért hívja az ember a 112-t, és miért nem kérdezi meg az ott dolgozó, hogy sürgős-e. Nekik tudniuk kéne kezelni az ilyen hívásokat. Gyorsan visszahívtam, és nem vették fel! Majd picit lenyugodtam, és elkezdtem keresni a neten a számot, persze nem rendelt, akkor hívtam egy másikat, ott meg közölte az asszisztens, hogy nem foglalkoznak sürgősségi esettel, hívjam a 112-t. A 112 meg közölte, hogy hívjam fel ebben az esetben a kirchbergi kórházat, nekik van listájuk; persze se telefonszám, semmi más. Hát ez nem segítség, már csak azért sem, mert miért egy magánkórházat ad meg, miért nem a másik városi kórházat? Mindegy, felhívtam én a gyerekkórházat, ott mondták, hogy mindig van ügyeletes szemorvosuk, vihetem a gyereket. Közben a doktornénink felhívott, hogy találtam-e szemorvost, mondtam, hogy most indulunk a kórházba, erre ő előállt még egy javaslattal, hogy adjak Maximnak egy kis adag fájdalomcsillapítót, és próbáljam megnézni a szemét, mert lehet, hogy nem olyan vészes, csak nagyon fáj neki, és ő később megnézheti, hogy kell-e szemészhez vinni vagy sem. Maxim inkább a doktornéninket választotta, nem a kórházat, hozzá viszont csak két óra múlva mehettünk, este 6 fele. Hatott a fájdalomcsillapító, néha kinyitotta a szemét, aztán bementünk vele a szobába, Norbi besötétített, ott egész jól kezdte érezni magát Maxim. De a fény nagyon zavarta. Szerencsére nem lett belőle semmi, a gyerekorvos megelőzésképpen szemcseppet javasolt, mi még másnap itthon tartottunk Maximot, de már éjszaka sem fájt neki a szeme, másnap pedig már érzékeny sem volt. Viszont az a délután teljesen kikészített, végre szép idő lett, mi meg bent kuksoltunk a sötét szobában.
Nem tudom, mikor lesz vége ennek a betegséghullámnak, Norbi szerint jövő tavasz végére.
2012. október 23., kedd
Robin áll
Már lassan két hete, hogy kapaszkodva feláll. Most már egész ügyesen megigazgatja a lábait, és pipiskedés után egész talpát leteszi. Viszont életveszélyes, mert mindenhol felhúzza magát: vécén, kádnál, széken, kanapén, és hát könnyen elborul, vagy jobb esetben egy idő után elfárad és letottyan vagy elkezd segítségért sírni. Sokszor Maxim kiabál, hogy nézd aja Robin mit csinál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)