Ha már a meséknél tartunk, nagy kedvenc lett egy-két hétre a Csibefutam, ebből is a vége, mikor a pipik repülnek a nagy repülővel. Az egyik takarítás alatt, az egymás mellé rakott székekből vonat lett Maximnak - természetesen az ő találmánya. Mivel nagyon jó idő volt, ragaszkodtam hozzá, hogy kimenjünk, de csak úgy volt hajlandó, hogy kint is csináltunk székekből vonatot, a padunk pedig a repülő lett. Így aztán hol vonattal, hol repülővel mentünk az állatkertbe; a kertünk volt az állatkert, láttunk sokféle állatot, de a legérdekesebb a dinópipik voltak - természetesen a csirkéink töltötték be ezt a szerepet. Robin is velünk volt, kivéve ha aludt. Ő nem mindig élvezte, hogy elhelyzekedett a széken, padon, matatott, aztán mennünk kellett tovább. Mondjuk a megváróba, azaz a váróterembe. Mindig Maxim volt a pilóta, a pilótás kakas, én meg az utas. Egy-két nap után pedig elkezdett eljátszani egy kétmondatos párbeszédet, amit százszor el kellett ismételnünk.
- De én nem tudom elvezetni ezt a gépet.
- Dehogynem. Ahogy a légierőnél! - kellett rávágnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése