Adventi kalendárium

Az idei naptár legtöbb fiókja matricát tartalmazott; sokat én készítettem Maximnak. Vettem hozzá egy nagy füzetet, hogy abba ragasztgathassa. Először örült a füzetnek, de aztán közölte mérgesen, hogy neki nem kell füzet, nem akar bele ragasztani - miután az első fiók tartalmát beleragasztottuk. Hagytam pihenni a dolgot, másnap nyitott fiókot, beragasztottuk a füzetbe, majd megint elkezdte, hogy neki nem kell füzet stb. Jó, akkor oda adjuk Robinnak, mondtam, na erre egyből kellett neki a füzet, de nem volt lelkes. Kicsit rosszul esett, hogy készítgettem a matricákat, de minek, ha Maximot ennyire nem érdekli. Aztán néhány nap múlva mégis megjött a lelkesedés, nyitotta a fiókokat, ragasztottuk a matricákat. Néha kettőt akart, de aztán beérte a bölcsitől kapott csokinaptár egy darabkájával. Volt benne ajtóra ragasztható jármű is, lufi is, bonbon is időnként, ilyenkor mindig szépen eltette a füzetet, hogy akkor ma nem kell. Egyik nap mondta, hogy elmesélte a bölcsiben, hogy neki milyen füzete van otthon. Ez nagyon jólesett, mégsem volt olyan rossz ötlet az idei kalendárium.

December 24.

Ez a nap egy nagy rohanás volt számomra. Úgy kezdődött, hogy Robinnak végre kitapintottam mindkét alsó fogát, amivel 5 napon át szenvedett. Nem véletlen, szegénykémnek egyszerre jött mindkettő. Minden nap hőemelkedése volt, a lázzal pedig a fájdalma is fokozódott, így emiatt minden nap kapott fájdalomcsillapítót, mert vagy üvöltött, vagy egyszerűen annyira nyűgös volt, hogy nem tudott aludni. Képzelhetitek, hogy az éjszakák is milyenek voltak. A fájdalomcsillapító pedig csupán 2-3 órán át hatott. No de a lényeg, hogy emiatt volt a láz, sok sírás, megnyugodhattam. Napközben már jól aludt, így tudtunk kicsit készülődni. Még be kellett szereznem friss halat, kacsahúst, gyógyszert, majd miután befejeztem az ebédet, kimentünk ismét, mert nagyon szép, őszies időt hozott ez a nap.
Miután becsomagoltam a gyerekek ajándékát, elkészítettem a vacsorát is, semmi nagy dolog, évek óta ezt esszük, mert rém egyszerű, finom, és nálunk a szenteste menüje a hal: tőkehalfilé tárkonyos-erdei gombás szósszal, hozzá fokhagymás spagetti. Maxim nem eszi a halat, de még a tésztából sem evett, és ebédre sem evett szinte semmit, így kicsit féltem, hogy beteg lesz, de másnap bepótolta.
A vacsora után kibontottuk a gyerekekkel az ajándékaikat. Ahogy látszik a képen, a dobozok nagy örömöt okoztak, ha már délután oda tettük volna őket, estig ezzel játszottak volna. Nem hagytuk őket sokáig "dobozolni", mert még a nagyszülőkkel is skype-oltunk este.

 

Maximnak néhány könyvet vettünk, és egy társasjátékszettet (Haba - ez egy nagyon jó minőségű német márka), ami egy kezdőszett, többféle társasjátékkal, memóriával és kártyákkal. Kíváncsian várjuk, mit szól majd hozzá. Robin pedig Noé bárkáját kapta, ami dudál, zenél, hangot adnak ki az állatok, és persze lehet gurítani. Maxim is jókat játszik vele.

Kellemes ünnepeket

Még készül néhány bejegyzés a karácsony előtti időszakról, ezt majd lejjebb keressétek.

Mikulás parti Lilláéknál

Kicsit fáradtan mentünk Andiékhoz, bár Maxim már nagyon várta, hogy Lillával találkozzon; két napig hajtogatta, hogy de máris menjünk Lillához. Aztán kicsit illetődött volt, mikor megérkeztünk, neki is kellett egy kis idő, hogy feloldódjon. Hiába, régen találkoztunk már. Robinnak is kellett egy kis idő, aztán jött-ment, pakolt, nézelődött, jól elfáradt. A három nagyobb gyerek rohangált, kiabált, ugrált, néha szépen játszottak, alig ettek, még sütit se nagyon, Maxim legalábbis. A két kisebb fiú, Vince és Kristóf még kis nyugisak voltak, Robin mellett mindenképp.
A gyerekek kaptak kisebb-nagyobb ajándékokat, és az idén sem vállalta egyik fiú sem a Télapó szerepét.  Aztán Robin már nagyon fáradt volt, Maxim is, mert egyszer csak azt mondta, hogy menjünk haza. Robin végig üvöltötte az utat, szóval ő teljesen kész volt, és úgy tűnik, ilyenkor még mindig nem tud elaludni, csak otthon. Maxim viszont az ordítás ellenére elaludt a végén, pedig nincs is félóra az út hazáig.

Beteges hét Mamáékkal

Azt már írtam, hogy a héten itt voltak anyósomék, mint mindig, jól jött a segítség. Robin szerdától kezdte visszanyerni a formáját, napról napra energikusabb lett. Maxim viszont leeresztett péntekre, a reggelin kívül nem evett, először azt mondta, hogy a torka fáj, aztán kiderült, a hasára gondolt. Erőtlen lett, de azért szombaton kikísérte Mamáékat a reptérre és végül vasárnapra már kutya baja volt, így el tudtunk menni Andiékhoz egy karácsonyi összejövetelre.
Sütöttünk mézeskalácsot; Maxim két hete rágta a fülem, hogy gyúrjuk a tésztát és szaggassuk a formákat. Valamelyik könyvében látott nyújtófát, egy napig az enyémekkel játszott. Aztán végre begyúrtuk a tésztát, az idén a robotgéppel, majd másnap elkezdtük kisütni. Maxim kicsit gyúrta, szaggatott néhány formát, majd közölte mintegy negyed óra után, hogy számára befejeződött a sütés. Tatával sütögettük ki, én közben altattam Robint is, végül kicsit keményre sikeredtek, de kipróbáltam a puhítást - alma és vizes törlőkendős verziókat egyaránt -, és néhány nap múlva tényleg puhák lettek. Még írókáztam is rájuk.
Nem is tudom, melyik gyerek aludt rosszabbul. Maxim is minden éjszaka felkelt, a rosszullétes éjszaka többször is. Kétszer délután is aludt, egyszer Mamával, egyszer velem, ez nagy csoda. (Egy éve már csak az autóban szundikál el, ha délután megyünk valahova és fáradt.)
Szóval a hét elég szenvedős lett a gyerekekkel, de azért sokat játszottak, nevettek is, amikor jobb passzban voltak.

 

Szeletem és a többiek

Ilyeneknek nehéz ellenállni:
- Én annyila szeletem Lobint. Téged is nagyon szeletlek. Téged még jobban szeletlek. Meg Lobint is.

Várjuk Milánt: Én szeletem Milánt.
 Miután elment Milán: Még jöjjön Milán.

Csakhogy Lilla se maradjon ki. A lila szín Maximnak nem egyszerűen lila, hanem így mondja mindig: lilla lufi = lila lufi.

Fürdünk a kádban, játszunk, mondom Maximnak, hogy még megyünk egy kört a repülővel, aztán megfürdünk. Erre ő körbe néz, majd kérdezi:
- Hol van itt a körte?
(Ezután már csak véletlenül mondott egyszer-kétszer körtét kör helyett, mindig gyorsan kijavítva magát.)

Ez többször előjött fürdés közben, szóval tényleg fél sok mindentől, mert neki még bármi megtörténhet.
- Ha olyan nagy lesz a lyuk mint én, akkor lefolyok a ledugón.

- Hát itt Luxembulgban nincenek dinók. Te dinóvédő vagy Aja. Amikor jön egy nagy dinó, akkor rákiabálok, hogy NEM SZABAD.


Szeret túlozni, mindenből nagy kell, mindenből sok kell neki:
- még sokabbat (=még többet).

Maxim mostanában egyre érzékenyebb a szagokra. Képes olyanon kiakadni, hogy az apjának kolbász vagy sajtszagú a keze, de ha tojást török fel, azt is simán megérzi, és ha olyan hangulatban van, teljesen kikel magából.
- Ajának grüjer (Gruyere sajt) szagú a keze - nyávogja.
- A télapónak milyen szagú a keze? - kérdezi tőle Norbi.
- Ajándékszagú.

Két héttel a télapó előtt egy egész napon keresztül ezzel fárasztott minket:
- Mit mond a télapó?
De ezt úgy kell elképzelni, hogy minden második mondata ez volt, hogy erre mit mond, arra mit mond a télapó. Ezzel teljesen kiakasztotta az apját, de Maxim rendületlenül kitartott egészen estig a kérdésével.

 Mikulás előtti este próbálnánk időben lefeküdni, mert Maxim korán kel az apjával, de ő még rendületlenül rohangál a nappaliban. Kérdezem tőle:
- Reggel hogy fogsz így felkelni?
- Hogy mi van benne a cizmámban!

Látunk egy képen vaddisznót, ami ugye az erdőben él. Maxim így memorizálta:
- házi malac, erdős malac.

Port törlök, persze elkéri a portörlős kesztyűt, majd mondja az apjának, hogy ő portisztít.

Cálpa = cápa, ezt csak így hajlandó mondani

Sokszor túrja az orrát, én meg sokszor rászólok, hogy legalább zsepibe törölje bele. Egyik nap tényleg sokat szólongattam, épp felmászott a pelenkázóra és ott bányászott.
- Maxim, Maaxiim -szólok neki. Erre ő:
- Póbáljál meg nem szólni Aja.
Kicsit később hallom, hogy dünnyög a nappaliban:
- Póbáltam nem fikázni.

 Apa Tatával pálinkázik.
- Ha nagy leszek, eltűntetem az összes pálinkát.
- Hova?
- A pocakomba.

Nyűgös hétvége

Szombaton Robin kezdett nyűgös lenni, a fogára gyanakodtunk, mert rágott, szorította a fogát. A náthája határozottan javult, igaz, kicsit köhécselt csütörtökön és pénteken, de szombaton alig. Viszont kezdett folyni az orra, és aztán estére belázasodott. Norbi Maximmal elautózott a reptérre Mamáért és Tatáért, ők mire megérkeztek, Robin elég rossz passzban lett, nem is akart először oda menni hozzájuk. Az éjszakát szinte végig sírta, kicsit hörgött is, a láza is vissza tért reggelre, így megint adtunk neki ventolint, és ma délután vittem orvoshoz. Ma kicsit jobb kedve volt, néha játszott is már, de a vasárnap maga volt a nyűgös szenvedés. Igaz, hogy eszegetett, de nem mosolygott, sokat sírt, nem játszott, és nem aludt jól. Egy egyszerű, vírusos nátha, de mivel kicsit visszatartja a levegőt, adjunk neki ventolint is. Ha nem múlik a láz, vissza kell mennünk a hétvége előtt. Arra a kérdésemre, hogy miért lett beteg, ha én is lebetegedtem és még szoptatom, azt mondta az orvos, hogy még jó, hogy szopik, mert sokkal betegebb lenne ennél. Ilyen beteg még soha nem volt, hogy nem akar játszani, csak kézben akar lenni, aludni is szinte csak úgy alszik - még jó, hogy itt van Mama, ma kétszer is ő altatta, vagyis a kezében aludt, mert egyszerűen nem tudtam lerakni.
Maxim is "hozta" a formáját, picit taknyos, de ez semmiség -legalább is remélem -, viszont szombat este kihányta a késő esti vacsorát. Először arra gondoltunk, hogy egész délután nem evett, nem ivott, de aztán még vasárnap reggel is kétszer visszajött neki a víz és a reggeli, de utána jól volt. Viszont egy év után sikerült rávenni, hogy aludjon délután - szintén Mamával. (Az idén csak nagy ritkán az autóban aludt el délután, de ősz óta már ott sem, kivéve most szombaton.) Azóta viszont minden rendben van a pocakjával, valami gyors lefolyású vírus lehetett.

Várjuk a Mikulást

Maxim hol várta a télapót, hol pedig tiltakozott, hogy ide ugyan ne jöjjön, ne hozzon ajándékot. Aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban várta, hogy sok-sok ajándékkal lepje meg őt. Segített persze a bölcsis télapó, meg az ottani télapó-láz is ráragadt. Előző este mondom neki, hogy meg kell tisztítani a csizmáját, mert csak a tiszta csizmába tesz ajándékot a télapó. Erre ő:
- Akkor én kimegyek a télapóhoz, gyorsan elveszem az ajándékom és bele teszem a szárosz cizmámba.
Aztán fürdés után együtt megtörölgettük a csizmáját, és végül reggel együtt bontottuk ki az ajándékokat bölcsibe indulás előtt. A mi télapónk pénztárgépet hozott neki, mert a "Város-könyvben" is van, és Lillának is van, és egyszer csak azt mondta, hogy én is szeletnék olyan gépet ami kiadja a pénzt. Megjegyzem, Lillánál augusztus óta nem voltunk, kicsit jó a memóriája, a város-könyv pedig a Tesz-Vesz Város, amiről külön bejegyzést kéne írnom. Norbi munkahelyi télapója pedig egy egyszerű távirányítós tűzpiros autót adott mikuláscsomag kíséretében.
Este aztán újra kezdte, hogy ő még akar ajándékot a télapótól. Robinnak megmutatta őket, akkor egyszer, aztán állandóan dugdosta előle.

Adventi ünnepség a bölcsiben

Ma délután a szülőket is meghívták egy kis forralt bor, forró csoki iszogatásra a bölcsibe. Csak én mentem el végül, Robint nem akarjuk bevinni a vírusfészekbe, ő itthon maradt apával. Maxim ott játszott a többiekkel, de ahogy megérkeztem, bújt hozzám, semmit nem akart csinálni. Úgy egy óra után oldódott fel, akkor már nem zavarta, hogy egyre több szülő érkezik. Ettünk sütit, ittunk forró csokit, kicsit beszélgettem a gondozókkal, pár szót váltottam az egyik szülővel, Maxim kicsit magyarázott, hogy mivel játszik, aztán haza jöttünk.
Sikerült az igazgatónővel is egyeztetnünk Robin bölcsijét; január 15-tel van helye, ha nem visszük, akkor elveszítjük a helyet - ezt eddig is tudtuk. Úgy döntöttünk, hogy fizetünk neki három hetet, és csak február elején kezdjük a beszoktatást, remélve, hogy addig rendbe jön a náthája. Én pedig majd március elején megyek vissza dolgozni.

Izzadságteszt - Robinnak

Maximnál másfél éves korában végezték el a tesztet a krónikus hörghurutja miatt, most Robin is kapott beutalót a náthájával. Egy veleszületett, génhibából eredő, nem gyógyítható betegséget - cisztás fibrózist vagy mukoviszcidózist - zárnak ki ezzel a teszttel, ami több szervet érint, és általában légzési panaszokkal jár.
Maga a vizsgálat háromnegyed óra, először két kis koronggal stimulálják a kézen az izzadságot, majd rátesznek egy újabb korongot, bebugyolálják az egész kezet csuklótól könyékig, és fél órát kell izzasztani a bőrfelületet. Robin nagyon jól viselte, lehetett mászkálni, így a fél óra hamar eltelt, szegénykére még egy kabátot is ráadtam a nővér javaslatára, mert ha nem izzad eléggé, akkor egy másik alkalommal meg kell ismételni a tesztet. Szerencsére minden rendben van, 50-es értékig negatív a teszt, Robin 35-öt izzadt ki.

Maxim ellenkezik

Sokszor halljuk Maximtól, hogy "nem" vagy "de", néhány hete azonban nyávogósabb lett mint szokott. Főleg bölcsi után nem tetszik neki semmi, ilyesmiken nyavalyog, hogy miért autóval mentem érte, az nem nagy teherautó, hanem kicsi, nem jó, hogy apa otthon van, ne legyen kivilágítva a fenyőfa a körforgalomban, segítsek levetkőzni, de ne húzzam le a cipzárt, amiért egy perce vinnyogott, hogy nem bírja lehúzni stb. Néha elveszítjük a türelmünket Norbival, mert egy idő után tényleg nagyon fárasztó az állandó ellenkezése.
Arra jutottunk, hogy mióta hideg van, és ugye nyirkosabb is az idő, sokkal kevesebbet van levegőn. Bölcsi után sötét is van már, egyből bemegyünk, a bölcsivel is inkább csak délelőtt mennek ki, délután nagyon ritkán, és valószínű nem vezeti le egyrészt az energiáját, másrészt a feszültségét, hiszen a bölcsiben tökéletesen alkalmazkodik, mindig jól viselkedik, szinte mindent elsőre csinál, szót fogad. Egyre jobban beszél luxemburgiul is, ez sem lehet könnyű, hogy napközben másik nyelven kell koncentrálnia.
Most egyébként nagyobb kedvvel jár, többet emleget néhány gyereket, mondja, hogy együtt mit játszottak. Pl. Fynn-nel krokodilok voltak és megették Léót. Na és még csodálkozunk, hogy rosszakat álmodik.

Robin 9 hónapos és egy napos

Tegnap reggeltől kora délutánig esett a hó. Kicsit kimentem Robinnal, tetszik neki a vizes, hideg hó, szívesen fogdosta, sepregette le a tujákról, egyéb kint hagyott tárgyakról. Nagyon ügyesen mozog, mászik, feláll mindenhol, nagyon óvatosan a kanapénál, kád szélén oldalaz, de még ilyenkor nagyon ingatag. Többnyire mindig fog valamit az egyik kezében és sokszor csak egy kézzel kapaszkodik. Ügyesen le tud ereszkedni; egy-két napig pedig azt gyakorolta, hogy elengedte mindkét kezét és a popsijára tottyant.
Nagyon édesen magyaráz, mutogat, (ott, dedede, nánáná), ha rászólunk, hogy nem, megtorpan, néha rázza is a fejét. Egyre több mindent ért, kis értelmes baba lett. Maximot továbbra is nagyon figyeli, úgy játszanak együtt, hogy Maxim oda ül hozzá és magyaráz neki, vagy együtt másznak, vagy Maxim elveszi Robintól mindenét, amit a kezébe vesz. Persze Robinnak is az a legérdekesebb, ami Maximnál van. Sokat berreg, le sem tagadhatja, hogy fűrészes, fűnyírós testvére van.
Most próbálom a napi háromszori evést, késő délelőtt ebéd, délután uzsonna, és este kis vacsora. Ezenkívül még mindig többször szopizik. Már egész jól iszik pohárból, nagyot kortyol, és most már nem csurog ki a szájából a víz.
A náthája lassan, de javul, bár Maxim megint haza hozott valamit a múlt héten, én hétvégén voltam beteg, Norbi is köhécsel, most már Maximmal jobban vagyunk, remélem, Robint nem dönti le. Úgy gondolom, hogy karácsony körül már sokkal jobban kéne lennie Robinnak a kúrától. Két hónapja nincs új foga, pedig fogzik, mert sokszor folyik a nyála, vagy éppen rág, harapdál, és hát az éjszakák sem túl jók. Napközben is előfordul, hogy vissza kell altatnom, mert alszik egy órát, és ha pár perc alatt vissza alszik, akkor bizony nem aludta ki magát. Magával az elalvással nincs gond, néhány perc alatt ellazul a kezemben és már teszem is be az ágyába. Éjszaka viszont, ha van valami baja, akkor azért nem megy ilyen simán.
Ma voltunk a gyerekorvosnál 9 hós vizsgálaton, két hónapja voltunk nála, ahhoz képest nőtt és hízott Robin (kb. 72,5 cm, és 7,9 kg volt), viszont egy hónapja 8 kilót mutatott a mérleg, szóval semmit sem hízott. Tény, hogy sokat mozog, és minél többet eszik, annál többet kakál, szóval a doki szerint minden rendben. Nem mondtam neki, hogy voltunk természetgyógyásznál, hiszen ez konkurencia neki, és most ő is javasolt probiotikumot és egy kis fejlődést segítő szert, amit Maxim szed minden évben, de nem sok eredménnyel, bár a természetgyógyász szerint is jó a készítmény.
Most megint felerősödött nála a szeparációs szorongás, játszik egy kicsit, aztán elkezd keresni, vagy ha ott vagyok, mászik rám egyből. Van, hogy felveszem, és egy-két perc után már megy is tovább, de megint csak kis időre hagy magamra. Továbbra is az a legjobb játék, amit ő szerez meg magának. Van, hogy egy zsebkendőt szorongat hosszú ideig, vagy egy szoptatós betétet, vagy valami kenőcsös tubust. 
Igazán vicces, kíváncsi, imádni való baba.

Mikulás a bölcsiben

Ma délután ért a bölcsibe a Télapó. Annyit tudtunk meg Maximtól, hogy hosszú, fehér szakálla volt, magas volt és csak kicsit aranyos. Hozzánk a nagyon aranos télapó jöjjön. 
Mit kapott tőle? Olyan comagot amit meg lehet enni. :-) Állítólag vitt még könyveket, játékokat, teherautót is a télapó a bölcsinek.
Kora délutánig esett a hó, így Norbi szánkóval ment érte, mi meg eléjük sétáltunk Robinnal. Végre örülhetett Maxim a kis hónak, már nagyon várta.
Aztán este elkezdte mondani, hogy ő nem akarja, hogy jöjjön a télapó a bölcsibe, ő nem akar ajándékot kapni, ő nem akarja, hogy Mamáék hozzanak neki ajándékot, stb. Nem akarta kinyitni az adventi dobozkáját sem, aztán végül csak megnézte, mit rejt a doboz. Az idén matricákat tettem bele, mert szereti ragasztgatni őket, de most ez újdonság, hogy nyitogathatja, és annyira nem rajong érte. Pedig nagy részét én készítettem.
Itt Luxemburgban szintén 6-án jön a télapó, aki nem csak édességet, hanem sok-sok ajándékot hoz a gyerekeknek, amit ilyenkor kapnak meg, nem pedig karácsonykor. Ez a nap iskolaszüneti nap is egyben. Mi is készülünk egy kis aprósággal, meglátjuk, mit szól hozzá.

Ott

Robin első szava: OTT. Kiabálva mondja, és közben mutogat, tehát értelme is van a szónak.

Ízelítő az idei első hóból

Természetgyógyásznál

Egy hete csütörtökön átautóztunk Trierbe a természetgyógyászhoz. Maxim már előző este is azt hajtogatta, hogy ő nem jön, ő nem szereti ezt a másik "doktornénit", ez nem aranyos, stb. Mivel nem volt választása, ő is jött. Az egész egy szűk órányi beszélgetés volt, a franciát választottuk, ez nekem is könnyebb volt, meg Norbi is értett mindent, már amennyire tudott figyelni, én ugyanis beszéltem a természetgyógyásszal, Norbi meg felügyelte a gyerekeket. Nagyon szimpatikus volt a nő, semmi hókuszpókusz, teljesen olyan volt, mint egy homeopata. Maximnak és Robinnak összeállított egy-egy terápiát. Maximnak elsősorban a tüdejét támogató, erősítő bogyót, sprayt írt fel, és egy probiotikumot. Robinról azt mondta, hogy mivel nagyon hamar kijött az első 6 foga, az energiájának nagy része erre megy el, és nem marad elég a védekezésre a kórokozók ellen, tehát erősíteni kell az immunrendszerét. Ne csodálkozzunk, hogy nem lábal ki a náthából, hiszen az orvosok mindig csak a tüneteket kezelték, és hát magától nem képes meggyógyulni. Nagyon magabiztos volt, azt mondta, szerinte 2 hét után már látnunk kell a változást. Szerinte nem lesz gond a bölcsivel sem, ez a kúra meg fogja erősíteni kellőképpen. Az egyetlen "hátránya", hogy gyorsabban fog nőni tőle. Neki egy komplexebb terápiája van,  magyarul ezt találtam: gyermekfejlődést segítő terápia (kicsit részletesebben németül), plusz kap sprayt, és probiotikumot, természetesen mást mint a Maximé, és ez tényleg egy vagyon, de ha beválik, akkor nem számít, a sok vizitdíjnál biztos nem kerül többe, nem beszélve az idegeskedésről, nyűglődésről. Meglátjuk, bízunk benne, hogy használ. A természetgyógyász szerint eddig mindenkinél bevált, de ha mégsem, akkor is van egy utolsó megoldás, ami elég bizarr, de azt mondja, erről akkor beszélünk, ha nem használ a kúra. (Egy spec laborba be kell küldeni a gyerek székletét, amit kipotenciálnak, és több évre elegendő homeopátiás szert állítanak elő így, teljesen egyénre szabva.) Ami még nagyon tetszett, hogy nem kell többet átmennünk, lehet telefonon, e-mailben is konzultálni, mert már látta a gyerekeket. Azt is mondta, hogy velünk teljesen nyugodtan tudott konzultálni, két gyereknél nem ehhez van szokva - igaz, ketten voltunk felnőttek is, ez is könnyített a dolgon. Maxim elég sokára oldódott fel, a végén mutogatta a pólóját a néninek, aki luxiul beszélt hozzá. Robin után meg egyfolytában szaladgált Norbi. Szóval nagyon pozitívan indul a terápia.