Nyári szünet

A nyári szünetet a bolgár tengerparton indítottuk, majd következett másfél hét bölcsi és a délutáni napközi programokkal. Maxim majdnem minden nap ment valahova, uszoda, természettudományi múzeum, mászópark, őt sokszor már reggel vittük, vagyis többnyire biciklivel mentünk. Robin is volt kirándulni, de többnyire csak ebédszünetben vagy ebéd után indultak. Jól érezték magukat, a barátaikkal játszottak, jövőre is beíratjuk őket.

Augusztus elején indultunk Magyarországra, először Miskolctapolcára. A barlangfürdő miatt választottuk a helyet, mert Norbival gyerekként jártunk is, és különlegesnek számított akkor. Nem csalódtunk, felújították, kibővítették, nagyon klassz lett, és a kinti fürdőrész is szuper, 3 gyerekmedence van. Egy hétfői napon voltunk a fürdőben, és bár hőség volt, szerencsére csak sok ember volt, nem pedig nyomortanya. Délután keresztanyukám, Ági látogatott meg minket, együtt fürdőztünk. Másnap délelőtt bringahintóztunk, a fiúk pedálos gokarttal köröztek a parkban. Aztán boboztunk, ettünk egy lángost és a vihar előtt az utolsó pillanatban elhagytuk Miskolctapolcát és Békéscsaba felé vettük az irányt. Szerencsére Emili szinte végig aludt, a fiúk is, így megúsztuk sírás és egyéb rossz dolgok nélkül (a hányásra gondolok elsősorban). Merthogy a Magyarországra vezető utunk elég nehézkesen indult, Maxim reggel hányt, pedig nem szokott abban az irányban rosszul lenni, Emili pedig két óra után már nem akart az ülésében maradni, és végül csak úgy volt hajlandó elviselni az utat, ha az apukája vezetett, én meg többnyire fogtam a kezét. Szerencsére nem volt nagy forgalom, sehol nem volt dugó, baleset, ebből a szempontból jó volt utazni.

Csabán először Mamáékhoz mentünk, itt a kiscica, cicák és kutyák nagy sztárok voltak, sok időt töltöttek velük még a fiúk is. Lia és Emili is sokat játszottak együtt. Mi Norbival két éjszakára elmentünk Gyulára kikapcsolódni. Igazán ránk fért már :) Pihentünk, finomakat ettünk, úgy hogy nem kellett felállni, nem volt hangzavar, nem kellett rohanni. Még egyszer megismételtük kettesben kirándulást, igaz csak egy éjszakára – szűk két nap -, egy pazar hotelbe mentünk Csabán. Gyönyörű hely, kedves a személyzet, ha most kéne lagzit szerveznünk, itt tartanám: Hotel Arcanum.
Tatának megünnepeltük a sokadik szülinapját, és Békésről hazafele megálltunk a Gokart pályán. Hú, nagyon élvezték a fiúk, kérték a ráadást. Szóval kedden este érkeztünk anyósomékhoz és következő hét hétfőn költöztünk át anyáékhoz.
Kriszti Lizával jött augusztus 20-án, a kertben bográcsoztunk, jött Viktor unokatesóm is a menyasszonyával, és délután a fiúk gokartozni mentek, a lányok pedig a városba gyerekkoncertre. Csak ne lett volna hőség. Este bementünk megnézni a tűzijátékot. A fiúknak tetszett, Emili viszont azt mondta, hogy hangos volt, nem akar többet tűzijátékra menni. Györe és Gabi unokatesóm is eljött egy délután a lányaikkal, Emili imádta őket. A fiúkkal meg nagy csatát vívtak, természetesen fiúk a lányok ellen felállásban. Vasárnap hajnalban indultunk vissza Luxemburgba, és szerencsésen meg is érkeztünk.

Képeink:

Miskolctapolca

Békés - Tata szülinapja

Augusztus 20.

Többi kép

Aranypart - Bolgár tengerparti nyaralás

Már nagyon vágytam a tengerhez. Persze mindenki, nemcsak én. Úgy döntöttünk, hogy a nyári szünetünket ott fogjuk kezdeni. Júli 12-én véget ért az iskola, és mi 16-án kedden este már az Aranyparton vacsoráztunk, Sol Luna Bay volt a szállodánk neve. Közvetlen a tengerparton, egy üdülőfalutól, Obzortól 3 km-re, Varna és Burgasz között épp félúton. Itt töltöttünk 1 egész hetet, 23-án késő este érkeztünk vissza. Röviden összefoglalva szuper strandidőnk volt, igényes, tiszta szálloda, kedves személyzet, all-inclusive, finom ételek, a bárban finom kávé, rengeteg program minden korosztálynak, kellemes tenger és klassz csúszdapark. Azt hiszem, visszamennénk, ha csak egy tengerparti kényeztető nyaralásra vágynánk újból. El akartunk menni megnézni Neszebart, a világörökséghez tartozó városkát, de nem jött össze a létszám, hajós útra pedig nem akartunk befizetni, amiben benne lett volna a városnézés is. Majd legközelebb. A tengerre néző szobánkhoz tartozott egy terasz is, így ha bent is voltunk, csak kiléptünk, és hallottuk a tenger morajlását, főleg reggel és este, amikor kevesen voltak a parton.
A fiúk minden nap reggeli után a csúszdaparkba mentek, egyik délelőtt én is csúszdáztam velük, de az ottani gyerekmedencének jéghideg vize volt, főleg az első napokban, mert pont előttünk jött egy lehűlés és eső, így a tenger is csak 22-23 fokos volt az elején, de a napsütésben ezt sem éreztük hidegnek, legalábbis ha már egyszer belementünk. Homokos, apró kavicsos volt a part, és egész sokáig be lehetett gyalogolni a vízbe. Talán az volt a legjobb, hogy néhány nap nagyon hullámzott, méteres hullámokon lehetett lovagolni, aztán volt olyan nap, hogy a tükörsima vízben lehetett úszni, labdázni. Emili a nagy gyerekmedencét imádta, de azért szinte minden nap bejött velünk a tengerbe is, még a nagy hullámokba is. Vettünk a fiúknak felfújható matracdeszkát a hullámokhoz, de hamar rájöttünk, hogy Emilinek is kell egy, mert 2 matrac 3 gyereknek kevés...

A fiúk sokat mentek a nagy uszodába, ugráltak, játszottak, néha részt vettek egy-egy vizes játékban, vagy csak nézték a vetélkedőt, műsort. Ebéd után mindig felmentünk a szobába és újból bekentük magunkat, Emili azonban egyszer nem volt hajlandó aludni. Este hamar elaludt, de sokszor látszott rajta, hogy egy fél óra szundi rá férne. Az utolsó teljes napunkon azt kezdte mondani, hogy ő ott akar maradni, nem akar haza jönni, de végül csak megemésztette, és másnap már azt mondta, hogy menjünk haza mert meg akarja simogatni Torát.

Egyik délelőtt bebuszoztunk Obzor városkába, hát elég nyomasztó volt. Mintha 30 évvel ezelőtt lennénk egy balatoni faluban, vagy talán még annál is szegényesebb körülmények között. A part persze tele volt kávézókkal, éttermekkel, de a bazársort meg a partra vezető utcákat lehangolónak találtuk. Ajánlottak egy kávézót, ami hangulatos és árnyékos volt, de annyira nem hozta lázba a gyerekeket mint gondoltuk. A következő busszal vissza is mentünk a hotelbe ebédelni.

Emili rögtön az elején kiszúrt magának egy flamingó plüssállatot, amit végül megvettünk neki. Aztán kiderült, hogy másnap névnapja volt, szóval megbeszéltük, hogy ezt arra is kapta. Robin valami böfögős szörnyet nézett ki, végül kibírta, hogy utolsó nap vegyük meg neki. Maxim kezd kinőni ezekből a dolgokból szerencsére, ő végül nem választott semmit, de azért hozzá tettük, hogy a jetskit főleg ő akarta kipróbálni, szóval a 3 fiú kapott egy élményt.

 Egy kis hullámlovaglás a matracokkal:

Az egyik vacsora közben meglátták a gyerekek, hogy nagy gömbök úsznak a medencében, amikben gyerekek vannak. Természetesen ők is ki akarták próbálni, Emilit is bele értve. Pedig egyedül kellett belemásznia a gömbbe, és végig egyedül volt benne. Teljesen eltűnt a félénk kislány, egy vagány és ügyes lány gömbözött akkor este.

Maxim és Robin a gömbökben

Emili az úszó gömbben

Egyik délután mi nem jetskiztünk Emilivel, hanem szobrocskát festettünk:

Az összes képünk a nyaralásról
Még néhány jetski kép

Port Zélande

Augusztus utolsó hetében a holland tengerpartra utaztunk el. Orsiék már többször voltak CenterParcsban; a szomszédos országokban sok ilyen üdülőhely van, ugyanazok a szolgáltatások, sok apartman és vendégház erdő vagy vízpart mellett, bolttal, étteremmel, élménfürdővel. Végül egy-egy hatfős házikót béreltünk, és hétfő délután találkoztunk a Port Zélande-i CenterParcban. Vittük a bicikliket is, és miután beraktuk a bőröndjeinket a házikóba, körbe bicikliztük a telepet. Volt saját tengerparti öble, de elég fekete, agyagos volt a part, és kicsi is, mondjuk horgászni is lehetett a szikláknál, és szaladgálni is, szóval rövid időre megfelelt. 18 fokban úgysem vágynak sokan fürdőzni. A fiúk rengeteg medúzát találtak, azzal játszadoztak, de már másnap nem láttunk egyet sem.

Kedd délelőtt biciklivel elmentünk a legközelebbi nagy strandra, hatalmas homokos part, sekély víz, és a szél is enyhült. A fiúk reklamálták is a fürdőnacit, de így is lubickoltak kicsit a jeges vízben: nekik a "térdig mehettek be", a fenékig érhet a vizet jelentette. Orsiék egy messzebbi partra tekertek el, ahol kevesebbet kellett a vízig gyalogolni. Ebéd után a belső strandra mentünk, gondoltuk, a kicsik homokoznak, aki akar, az mártózhat a hideg vízben. A másik Norbi horgászott, azt hiszem, rákot fogtak is Vincével. Viszont tele volt rákollóval, rákpáncéllal az öböl, és Maxim egyszer csak szalad ki a vízből, hogy megcsípte egy rák. Nézzük a talpát, és kiállt belőle egy törött fekete valami. Úgy tűnt, hogy kagylóhéj, elszaladtam az elsősegélydobozunkért és a manikűrért. Hősiesen kiszedte a segítségemmel a valamit, ami egy jó nagy tüskének tűnt, valószínű rákolló lehetett, de több mint egy cm volt, jó mélyen belefúródott a talpába. Fáj-fáj, de aztán a többiekkel focizott, bicajozott, és este kezdte el mondani, hogy nem bír rálépni. Feldagadt neki, megnéztük, maradt-e benne valami még esetleg, borogattuk és körömvirággal kentem neki. Kicsit idegesek lettünk Norbival, hogy miért nem szólt hamarabb, mert másnapra gyerek paintballra fizettük be őt Milánnal.

Végül szerda reggel jobb lett a lába, kicsit bicegett ugyan, de el tudott menni paintballazni. Nagyon jól meg volt szervezve, két csapatot alkottak a gyerekek és taktikázni kellett nekik. Nekünk is izgalmas volt nézni, és hát mi nem álltuk meg, kívülről próbáltunk nekik segíteni. Maxim erre várt a legjobban, és nagyon tetszett neki. Előtte még bementünk az állatsimogatóba, ami elég picike volt, három kecske, egy tyúk és kakas fura tollakkal meg néhány fehér galamb várta a látogatókat.
Esőt ígértek szerdára, és délutántól estig esett is rendesen.
Ebéd után végre aludt Emili, és csatlakoztunk a többiekhez az uszodában, ez volt a beltéri programunk. Mindenféle csúszda, hullámfürdő, sodrómedence volt, Emilit nem lehetett kiszedni a vízből. Karúszóval is lebegett, akkorákat sikongatott, cuki volt. Az egyik csúszda kivitt a szabadba, ezt imádták a legjobban a nagyok. Miután mindenki elfáradt, gondoltuk, megvacsorázunk bent, kezdtek fogyni az emberek, és milyen jó lesz, ha majd nem kell sorba állni sehol. Ebből maradt Robin és az apukája, ugyanis amíg vártuk a vacsorát, Robin leesett a padról és kinyílt az álla; ugyanaz a seb, ami már egyszer szétnyílt neki. Az elsősegélynél beragasztották, jegyzőkönyvet vettek és elküldtek minket az ügyeletes kórházba. Este 8 után értek oda, nem is kellett várniuk és újból beragasztották neki, ami azt jelentette, hogy 3-4 napig semmi víz nem érheti a sebet. Mondanom sem kell, mennyire idegesek voltunk, ez a plusz program nem hiányzott, ráadásul még egyszer vissza akartunk menni fürödni. Még maradtunk Orsiékkal egy kicsit a fürdőben, amíg a család két tagja "tesztelte" a holland ügyeletet.
Úgy történt az esés, hogy leültünk egy hosszú asztalhoz, a fiúk leterítették törölközővel a padokat, és Robin szépen betakart egy rést a két pad között. Amíg vártuk a kaját, ő szokás szerint fetrengett a padon, leült, lefeküdt, és egyszer a lyukba tenyerelt, amit nem látott és az állát a padnak verte. Tényleg nagyon beverte, de hihetetlen, hogy ennyi év után megint szétnyílt a sebe.

Csütörtökön a két család együtt indult bicajjal a strandra. Óriási szél volt sajnos, a sportolóknak persze kedvezett, tele volt velük a homokos strand és a víz. A gyerekek homokoztak, szaladgáltak a vízben, térdig, mert felülre kellett a felső.
Ebéd után Maxim Milánékkal elment uszodába, Robin pedig az apukájával töltötte el az időt: gokartozott egyet, rákvadászott a kikötőnél, ihatott kólát és ettek egy fagyikelyhet. Miután Emili egy óra szenvedés után sem aludt el, se velem, se Norbival, csatlakoztunk Maximhoz az uszodában. Szerencsére Maxim és Milán már vízbiztosak, sőt Maxim egész jól ráérzett a levegővételre, így ők önállóan közlekedtek a fürdőben. Azért szólniuk kellett, hova mennek, hogy Gáspár Norbival tudjuk, merre járnak. Emilivel sokat voltam a babamedencében, előző este Orsival és Norbival begyakorolták a babacsúszdát, így már önállóan is felment a csúszdához, én pedig lent vártam. A sorban állásnál mindig mindenkit előre akart engedni, így néha szóltam, hogy most már menjen ő, vagy hogy ki után álljon be. Szerencsére sokkal kevesebben voltak a fürdőben mint előző nap, így többet lehetett csúszni és pancsolni is nagyobb tér volt.
Este elmentünk együtt vacsorázni, Emili talált magának játszótársat miután Dávid nem engedte a traktorkormányhoz. Egy kislánnyal együtt szedegedték a játszórészen a ceruzákat és utána játszottak is kicsit együtt. Hasonló "kaliberű" lehetett a kislány, hogy Emili elsőre ott maradt vele és utánozta, amit csinál.

Péntek reggel 10-ig kellett elhagyni a szállást, Dávid pónilovagolt egyet, én Emilit nem fizettem be, mert nem tudtam, rá akar-e ülni, de miután visszatértek a helyükre a lovak, meg lehetett őket simogatni, és Emili rá is ült az egyikre. Nagyon büszke volt magára.
Egy gyors tízórai után fókamenhelyre látogattunk el. A kicsi, partra sodródott, beteg fókákat összegyűjtik, és önkéntesek segítségével meggyógyítják őket, hogy aztán egészségésen, életképesen vissza engedjék őket a tengerbe. Voltak karanténban lévő fókák, láttuk, hogy vizsgálják meg őket, a nagyobbak már kinti medencében úszhattak. Érdekes hely, jó, hogy megnéztük. Miután megebédeltünk és kijátszották magukat a gyerekek a játszótéren, vissza indultunk Luxemburgba.
Robin nagyon izgatott volt már, mert másnap szombaton két cicát terveztünk haza hozni.




A képeink a nyaralásról 

Ráckeve és Délegyháza

Krisztiék Délegyházára költöztek tavaly, és még nem voltunk náluk, most hogy Liza is megszületett, mindenképpen szerettük volna meglátogatni őket. Innen jött az ötlet, hogy a közelben keressünk szállást, és végül ez lett az egyik nyaralásunk is: a ráckevei Hotel Termálkristályba mentünk 4 éjszakára, július 29-től  augusztus 2-ig. A hotel egyben van az Aqualanddal, reméltük, legalább egy napot tudunk majd fürdőzni, és bár kétszer is volt vihar este, a hőség velünk együtt érkezett. Vasárnap 7 körül érkeztünk, reggel 6-kor indultunk, egész jól haladtunk, az elején is aludt Emili meg a végén is, de azért így is szenvedés volt, pláne hogy előtte nagyon keveset aludtunk Norbival.
Hétfőn elmentünk Krisztiékhez, megcsodáltuk Liza babát. Milyen parányi minden kisbaba és milyen gyorsan elfelejtjük. Rendeltünk pizzát, a fiúk a csónakot a holtágnál kicsit rendbe szedték és csónakáztak egy kicsit. De akkor már nagyon meleg kezdett lenni. Emili is simogatta Lizát, Robin mindig oda ment hozzájuk, mikor szopizott, megnézték a szobáját, megcsodálták az akváriumot.

Kora délután elköszöntünk Krisztitől és Lizától, aztán csobbantunk egyet a kinti élményfürdő medencéiben.

Kedden strandoltunk, délután pedig elugrottam Krisztihez Emilivel, aki szerencsére elaludt az autóban. Mondjuk várta nagyon, hogy megint találkozzon Liza babával, de nem akartuk zavarni őket, így csak pár percet beszéltünk, és indultunk is vissza a fürdőbe. Kicsit hüppögött Emili, hogy Liza baba, Liza baba, előző nap is sokat emlegette. Este eljött keresztanyukám, Ági és a párja, Gyula. A fiúk nagyon hamar megbarátkoztak Gyulával, beszélgettek sokat, Ági hozott két labdát, Emili is ellabdázgatott velük. Vacsora után Ági csocsózott egyet Maximmal búcsúzásképp. Gyula készített néhány fotót, családit is, csak Robin nem volt vevő rá, grimaszolt, és amin mindenki jól nézett ki, azon ő pont nyújtja a nyelvét. Na majd legközelebb - akkor majd valamelyik másik nem akar fényképezkedni. 😀

Szerda délelőtt Évi barátnőm jött el Adéllal és Ákossal. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, Emili távolságtartó volt Évivel, de nagyon sokat tudtunk beszélgetni. A déli hőségben ebédeltünk és aztán csocsóztak a gyerekek. Évi ajánlott pár könyvet Maximnak, kezdő olvasásra, és egész sokat olvasott azóta magyarul.

Csütörtökön délelőtt indultunk tovább Békéscsabára, először Mamáékhoz majd Nagyiékhoz.

Képeink e néhány napról

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Playa de Muro, Mallorca

Szerettünk volna az idén is nyaralni, és úgy gondoltuk, szeptember elején már Emili is elég nagy lesz, hogy mindenki élvezni tudja. Nem akartunk sokat repülni, nem akartunk semmi meglepetést, és mivel a 4 évvel ezelőtti mallorcai nyaralásnál már mondtuk, hogy ide szívesen visszajönnénk, nem gondolkoztunk túl sokáig. Ugyanabba a szállodába mentünk, Playa de Muro Village, kétszintes épületek, felújított medencék, nagy kert, pazar konyha, reggeli, ebéd, vacsora a tengerpari teraszon ha akartuk, még tízórai és uzsonna is volt, Emili is tudott enni mindig valamit.

Kétszobás, teraszos apartmanunk volt, mikróval, vízmelegítővel, normális klímával, amit csak akkor kapcsoltunk be, ha nem voltunk a szobában. A homokos tengerpart sokkal keskenyebb volt most mint 4 éve, de a víz kellemes, sokáig sekély, és most egy medúzát sem láttunk, csak néhány halat, kishalakat és egyetlen egy tengeri csillagot láttam, mikor úszkáltam egy kicsit. Az első két nap szeles volt, de aztán délelőttönként alig járt a levegő, a tenger sem hullámzott, így reggeli után a tengerparton voltunk, és ebéd után amíg én Emilivel aludtam, addig a fiúk medencéztek. Az elején nagyon sokat használták a cápauszonyt, de aztán Maxim nem kérte, ő már tényleg elég jól úszik, így Robin se vette fel mindig. Neki meg jó a vízérzéke és óriási a tüdeje, mert levegőt nem tud venni, de így sokat úszik egy levegővel.

Szeptember 1-jén pénteken délben repültünk, és 8-án este jöttünk vissza. Hétfőre autót béreltünk, és elmentünk egy állatkertbe, ahol fóka-, delfin és papagáj-show várt ránk, illetve egy miniállatkert. Volt egy medencés rész is, de olyan 1-5 éveseknek, Maxim dünnyögött is, hogy ez neki túl kicsi, Robin viszont élvezte az óriáspancsolót Emilivel együtt. A showk jók voltak, még Emili is nézte őket, igaz, ő elaludt az autóban, mire Marinelandba értünk, aztán a kezemben aludt a delfinshowig. Lehetett papagájok közé menni, bátrabbak simogattak is madarat, igen a mi gyerekeink is, volt akváriumos és hüllős rész, fogdostak ráját és halakat is. Az előbbiért rájuk is szóltak, de addigra ők már megérintették őket. Egy gyerekmedencés részen is időztünk egy kicsit, Emili és Robin nagyon élvezte, de Maxim dünnyögött, hogy kicsi a víz, ez babáknak való.

Kétszer béreltünk vízibiciklit, Emili nem igazán szerette, de a fiúk nagyon élvezték a csúszdázást. Hiába volt a medence vize hidegebb mint a tengeré, Emili sokszor nem akart lemenni a tengerpartra, de a medencébe mindig bement volna. Szerintünk a hullámok elbizonytalanították, és valahogy a homokozás sem kötötte le sokáig. Sokszor nyűgös volt, ugyanakkor egész sokáig bírta az asztalnál, egész sok mindent meg tudtunk kóstolni. Vacsora után ő is feléledt, nézte a showt, vagy a labdarengetegben játszott. Kisebb "baleseteink" voltak, egyik éjszaka Robin bepisilt, egyszer beragadt a vécében, mert egyedül ment, magára zárta az ajtót, de már nem bírta kinyitni. Egyszer előre szaladt a vacsorához, de míg ő a tengerparti étterembe ment, mi a főétteremben kerestük. Aztán volt, hogy az egyik medencézni akart, a másik lemenni a tengerpartra, Emili meg csak úgy rohangálni akart, és hasonlók, de most senki nem lett beteg, és a fiúk azóta is kérdezik, mikor megyünk újra Mallorcára.
Hát tényleg szuper a hotel, végül is ide bármikor visszamennénk.

Íme az összes kép

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép

Békéscsabán nyaraltunk

Azzal kezdem, hogy a képeket itt tudjátok megnézni: Bcsabán.

Aggódtam az út miatt, főleg a három órás autózás miatt a reptérről Csabára. A hahni reptérről mentünk, odafele sikerült úgy indulnunk, hogy Emili aludjon, és bár felébredt, valahogy visszaaludt, még a reptéren kényelmesen meg is tudtunk ebédelni. A repülőn újból elaludt, meg sem mertem mozdulni másfél órán át, nehogy felébredjen. Estefele az autóban nehezen aludt el. Mire megkaptuk a bérelt autót és végre elindultunk, Robinnak kakálnia kellett, Emili üvöltött, szóval kb. 10 perc után meg is álltunk. De valahogy csak megérkeztünk Mamáékhoz. Szerencsére szép nyári időnk volt, hűvös éjszakákkal, így aludni is tudtunk, leszámítva, hogy Emili sokszor felkelt. 

A fiúk elmentek Tatával horgászni, sokat kutyáztak. Robin állandóan ki akarta őket engedni, tényleg imádja az állatokat. Lia már egész szépen ejti az unokatesók neveit, minden nap megszeretgette Emilit. Norbi keresztanyukájáék és unokatesója, Kati és a családja is eljöttek, hogy találkozzanak velünk.

Nagyiékhoz keresztanyukám és unokatesóm, Ági és Viktor látogatott el. A fiúk is nagyon örültek nekik, Maxim szokta Viktort emlegetni. Bográcsban és tárcsán főzött Popi és Krisztián, húgom barátja. Egy délelőtt pedig Krisztiék átmentek Maximmal és Robinnal Gyulára.
Még az is belefért ebbe a néhány napba, hogy egy órácskára találkozzunk néhány barátunkkal, illetve, hogy elmenjek kozmetikushoz és fodrászhoz :)
Elég fárasztó babával és még két örökmozgó gyerekkel utazni. Hazafele nehezen aludt el Emili a repülőn, de nagyobb üvöltés nélkül szerencsésen megérkeztünk Luxemburgba. Kezdődhet az ovi és iskola!

Emili útlevele

Június 6-án délelőtt mentünk a brüsszeli konzulátus kihelyezett fogadóórájára, hogy az anyakönyveztetést és útlevelet elintézzük. Szerencsére Emili szinte végig aludt, mire kész lettünk ébredt csak fel. Norbi készített egy rakás képet, lásd Emili portrék, majd talált olyan online programot, amivel útlevél méretűre csinálta a képet, sőt még biometrikus is lett. 3 verziót vittünk, végül ezt választották az útlevelébe, amit ma már át is vett Norbi. Így már utazhatunk vele haza, vagy éppen máshova :)

Ui. A képek május 30-án készültek, amikor még 3 hetes sem volt a kisasszony, de igen készségesnek mutatkozott a fotózáskor.

Emili 1 hónapos

A pelenkázó mágikus hely, itt szinte mindig nyugodt

Miután elmentek Mamáék, 10 napra rá jött Nagyi. Fárasztó volt ez az időszak, még úgy is, hogy Norbi egy hetet itthon volt. Robin beteg lett a második önálló hetünkön, végül egy napot itthon maradt, aztán jobban lett, de mire megérkezett Nagyi, megint belázasodott, és bár csak torokgyulladása lett, eléggé letört volt két napig. Mivel szerdára már ismét formában volt, megint ment oviba csütörtöktől, de annyira elfárad az oviban a nap végére, hogy itthon már csak szenved.

Hármasban, a nem éppen betegnek látszó Robinnal

Robin kezd formába jönni

Nagyi hozta-vitte Maximot, majd a két fiút együtt, akik látványosan kezdenek elfáradni az ovi végére, főleg Robin. Neki még szüksége lenne egy félórás alvásra, de itthon is nagyon ritkán alszik délután. Többször nyűgösködött reggelente, délután-este nehezen találta a helyét, nem nagyon tudta, hogy mit is szeretne játszani. Őt azért jobban megviseli Emili érkezése, apróbb dolgokból látszik, hogy kéri magának a figyelmünket. Az sem segít, hogy nem hall rendesen. A május végi fül-orr-gége kontrollon az orvos ismét tubust javasolt a fülébe, mert továbbra is tele van vízzel, az allergiatesztje pedig negatív lett, még a pollenre sem mondható allergiásnak, így marad a műtét, augusztus 8-ra kaptunk időpontot. Szóval az állandó taknyossága és folyadék a fülében is ront a közérzetén. Lehet, hogy az alvását is befolyásolja, mert csak úgy mint tavaly, mire szépen átaludta az éjszakákat, a csabai utazás után ismét rosszul aludt. Most kezd jobb lenni neki, de általában egyszer jön éjszaka. Norbi elvitte mikrokinéhez, akinél egy jó éve voltunk, de most sem talált semmi különöset, csak egy kis érzelmi blokkot, ami lehet a kistestvér születése, de sok minden más is.

Emili hasfájása nagyon sokat javult, még egyszer elvittem a héten az oszteopatához, most egész jól bírta a kezelést, de az autót továbbra sem szereti. Így Nagyi elkísért minket ma hallásvizsgálatra, ami kimaradt a kórházban. Szerencsére odafele aludt az autóban, a rendelőben gyakorlatilag nem kellett várnunk, csak visszafele sírt egy kicsit. A szirupot még adom neki (a neve Calmosine), mert éjszaka elő-előfordul, hogy szenved, és úgy tűnik, a pocakjával.

Húsvéti szünet

Mivel pont húsvét előtt ítéltek kényszerpihenőre, a nagy sütés-főzés elmaradt. A fiúk fújtak ki tojást és filccel festettek, Robin nagyon belendült. Húsvét vasárnap pedig tojást kerestek a kertben. Maxim később megkérdezte, hogy miért nem a házban rejtette el a nyuszi a tojásokat, és honnan tudja, hogy ők itt laknak.

 

Kedden délelőtt pedig indultak Békéscsabára, Mamáékhoz. Nekem jól jött, hogy üres a ház, tényleg tudtam pihenni. Az első nap elég furcsa volt a nagy csönd, de hamar hozzá szoktam, hogy későn kelek, olvasgatok, és nem kell senkihez igazodnom.

Robin ősz óta Békéscsabára készül, néha sírásig hajtogatta, hogy de most azonnal indulunk.

Repülővel utaztak a fiúk, szombat reggel már indultak is a reptérre, szóval 3 napjuk volt Csabán, és elég intenzív; biztos ezért nem hiányoztam még Robinnak sem. Elmentek Póstelekre, kaptak kölcsön egy kiskutyát, illetve Mamáék két kutyájával és cicáival is sokat játszottak és még bicikliztek is. Egyik délután pedig átmentek Nagyiékhoz. Szerencsére nagyon szép idejük volt, nem úgy mint itt Luxemburgan, utolsó nap pólóban rövidnadrágban játszottak. Maxim sokat babusgatta Liát, bár azt ő sem bírta megállni, hogy a Liának vitt építőkockákkal ne ők játszanak állandóan.

A pósteleki kastély romjainál, Tata épp itt dolgozik most. A terv, hogy látogathatóvá tegyék a romokat.

 

Meglepődve hallgattam a kiságy történetét. Robin a megérkezésükkor meglátta a mamáék szobájában a kiságyat, és kitalálta, hogy ő bizony abban fog aludni. És nem viccelt, reggel a kiságyban ébredt. Másnap Maxim is ott akart aludni, így végül átvitték az ő ágyát, abban aludt Robin, a kiságyban pedig Maxim. Harmadik este viszont nem egyeztek, így mindketten abban aludtak el, de aztán később Maxim kiabálva ébredt, hogy Robin fejen vágta, így nagy nehezen kijött a babaágyból. Bezzeg kicsinek egyik sem akart benne aludni...

Nekem az egy hét pihenés nem bizonyult elégnek, és egyébként is jobbnak láttuk, ha nem egyedül vagyok egész héten a fiúkkal napközben itthon, ezért végül Mama visszajött a fiúkkal és maradt a tavaszi szünet második hetére. Én közben beteg is lettem, tuti, hogy Maximtól kaptam el, mert ő húsvét vasárnap belázasodott, és hétfőn Norbi bevitte az ügyeletre még az elutazásuk előtt. Szerencsére csak valami vírus, amit Robin nem kapott el, legalábbis nem volt lázas, és Maxim is két nap után már jól volt.

A második héten egész sok programjuk volt a gyerekeknek. Robin rögtön ahogy visszajöttek, egy szülinapi partira ment. Ez volt az első olyan, hogy ott hagyom, azt ugyan szerette volna, hogy Maxim is menjen, de hát csak ő kapott meghívót, hiszen az ő ovistársa tartotta a szülinapját. Ahogy bementünk, ő már abszolút otthonosan érezte magát, elköszönés nélkül rohant játszani. Egy délután pedig egy másik kis barátnőjéhez ment át játszani. Maximhoz egyik délelőtt eljött egy ovis barátja, és megbeszéltük, hogy legközelebb ő megy majd. Egy délelőtt pedig Lilláék jöttek át.

Apránként előhalásztam a babaruhákat, méret és szín szerint rendeztem őket, majd ki is mostuk szinte mindet. Rengeteg ruhája van a kisasszonynak, a fiúknak sok fehér és semleges színű bodit, tipegőt vettem anno, egy-két darabot leszámítva féléves koráig mindent fel tud majd venni.

Mama finomakat főzött-sütött nekünk, és szinte az összes babaruhát átvasalta nekem.

Lanzarote

 

Szeptemberben ismét úgy döntöttünk, hogy a karneváli szünetet meleg helyen töltjük. A Kanári-szigetek közül ezúttal Lanzarotet választottuk (Gran Canaria sokkal drágább lett volna, és nem találtunk tengerparti hotelt). Február 7-14-ig nyaraltunk. Így utólag azt mondjuk, hogy még az a 20-21 fok a széllel együtt is kellemes volt, de ha felhős időnk volt, akkor bizony a szél miatt nem élveztük a strandolást. Ezért is kirándultunk 3 napot, amit utólag nem is bánok, de akkor nagyon elfáradtunk a második autózós napunkon.

Ezúttal csak négyesben utaztunk, mert Orsiéknál januárban megszületett Dávid. A gyerekek nagyon jól elvoltak, kivéve a két autós napon, Maxim kitalálta, hogy minden amit megnézünk, béna, unalmas. Persze az oviban lelkesen mesélte, hogy barlangokban és vulkáni területen jártunk, de ott sikerült Robint is nyávogós hangulatba ejtenie.

A szállás szuper volt (Hotel Riu Paraiso), kétszobás apartmanban laktunk, a komplexum közepén bungallókban voltak a családi szobák. Maga a hotel óriási területen helyezkedett el, két külön medence részlege volt, összesen 5 vagy 6 medencével, ebből majdnem mind fűtött volt, de szerintem 28 foknál nem volt több, és hát a szeles időben így nem tűnt valami melegnek a víz.

A személyzet kedves volt, az étteremben a pincérek sokat viccelődtek a gyerekekkel, pedig pörögniük kellett. A tömeg ellenére nem kellett sorban állnunk és mindig találtunk valami különlegesebbet is. Az szintén tetszett, hogy csak át kellett menni az úton és hatalmas partszakasz várt minket. Nyilván nyáron ezt jobban kihasználtuk volna, ha minden nap mentünk volna a partra, de hát ott még erősebb volt a szél.

A szállodától ingyen busszal mentünk el a közeli állatkertbe, ami élményfürdővel van összekötve, de a fiúk annyira fáztak, hogy a nagy csúszdát már ki sem akarták próbálni. Az állatkertet nagyon élvezték, bár nekem úgy tűnt, végig rohanták az egészet, és utána minden nap elmondták, hogy ők oda akarnak vissza menni. A park neve Rancho Texas. Az egész mexikói hangulatú, állatshow-kal színesítik a programot. A sólyomosba belekukkantottunk, a fókásat megnéztük, aztán véletlenül végig ültük a kötél és papagáj-showt is, ugyanis pont ebédeltünk, és mint kiderült, ott tartották e két utóbbi előadást.

Imádták a hüllőket, nem meglepő, itthon is szívesen nézik a természetfilmeket mindenféle csúszómászóról.

A nagy attrakció a komodói varánusz volt, ez Maxim egyik kedvence, ezt nagyon-nagyon várta, hogy lássa élőben. Üveggel voltak elkerítve, mert nyáluk mérgező. Az eggyel lejjebbi kép a szobor-varánusz.

 

A színvonalas fóka-show

Ahogy írtam, megnéztük a lasszó-bemutatót, és nagyon bátrak voltak a fiúk: először Robin vállalkozott - persze előtte már jó néhány gyerek kiment középre -, majd Maxim a kötélpörgetésre. Nagyon büszke voltam rájuk, főleg Maximra, hogy ki mert állni.

Még azt is kérték, hogy a papagájokkal lefényképezzék őket: Maxim a vállára kérte, Robin a kezébe a nagy madarakat.

 

Az igencsak hűsítő fürdőzés után indultunk vissza, persze a kijárat a shopon keresztül vezetett. Maxim végül homokkal kitömött gyíkot választott, Robin az első nap kinézett delfinjét kérte inkább, amit a szállodánk mellett vettünk meg neki.

Szerdára és csütörtökre autót béreltünk. Szerdán két barlangot és egy híres kilátót néztünk meg a sziget északkeleti részén. Na itt kezdődött az "ez olyan unalmas, én inkább az állatkertbe akarok menni" nyűglődés.

Először a Jameos del Agua barlangba mentünk, ez egy óriási üreg, amit gyönyörű sziklakert vesz körül. Bent a vulkánokról volt kiállítás, interaktív rész, na ez végképp nem érdekelte a gyerekeket, de a végén találtunk egy érdekes tükrös részt.

 

A medence hófehér volt, mégis a benne lévő víz gyönyörű türkisz. Robin fürödni akart, végül csak a kezével nézte meg, hogy jéghideg a víz.

A Los Verdes barlang teljesen más volt, ide csak csoportosan, vezetővel lehetett bemenni, és kb. 1,2 km-s sétát tettünk meg a néhol igen szűk látogatható szakaszon.

Szerencsére itt is volt egy igen izgalmas rész, aki meg fogja nézni ezt a barlangot, az ne olvassa tovább. A csoportvezető arra kért minket, maradjunk nagyon csendben, azt hittük, a visszhanggal fog játszani, mert egy óriási lyuk előtt álltunk meg. Aztán eldobott egy kavicsot, bele a lyukba, ami igazából egy sekély pocsolya volt, azt a a hatást keltve, hogy előttünk óriási lyuk tátong. Ez a trükk Maximot is lenyűgözte.

Tovább autóztunk a közeli 479 méter magas kilátóba -Mirador del Rio-, na itt már végképp nem bírtak magukkal a gyerekek, így amíg én teljesen körbe jártam, ők az uzsonna után inkább kint vártak rám.

Hiába szerettem volna a sziget művészének, César Manrique-nek megnézni a vulkáni kőzetekbe épített házát, Robin elaludt a kocsiban, és ezt már tuti nem bírták volna ki. A művész munkássága nagyban befolyásolta Lanzarote mai arculatát. A Jameos del Agua barlang és a kilátó is az ő nevéhez fűződik.

Másnap a sziget északnyugati részére autóztunk a Timanfaya Nemzeti Parkba. A vulkáni park területén busszal vittek körbe, egy nagy parkolóban hagyhattuk az autót.

 

Itt egy étterem is egyedi elkészítésű ételekkel várja a turistákat: egy hatalmas üreg tetején, rácson sütik az ételeket, ugyanis olyan forró levegő tör fel a föld mélyéből, hogy nincs szükségük sütőre, grillre. Én az étteremben konkrétan rosszul lettem, Norbi később rájött, hogy a kő is meleg volt, szóval mintha egy gőzkazánban lettünk volna.

A fiúkkal megnéztük kint, hogyan tör fel a gejzír, ezt persze úgy provokálták, de jól szemléltette, milyen forróság van a föld alatt.

Ezután megnéztük az El Golfot, ami egy félkör-alakú vulkáni kráter, óceán vízével feltöltve. Az algák miatt a víz zöld.

Innen elautóztunk a sziget legdélebbi csücskébe, ahol még érintetlen tengerpartokat találunk. Itt még nem építkeznek, próbálják megóvni a természetet. Több strand is van, mi a legfelkapottabbnál álltunk meg, de annyira fáradtak voltunk, és a parkolónál erős szél fújt, hogy nem volt már kedvünk lesétálni a szélvédettebb partra. Robin meg el is aludt az autóban, így rövidebb nézelődés után, vissza indultunk a hotelbe.

Maximnak egész elmúlt a náthája, Robin viszont taknyos volt, és mi is, Norbinak még gyógyszert is vettem, annyira nyomódott. Az utolsó két teljes napunkat pihenéssel töltöttük, egyik nap a parton béreltünk napozót szélvédett helyen, az utolsó nap pedig a szállodában medencéztünk, koktéloztunk.

 

 

 

Maximot a partra mosta egy óriási hullám, a hajából aznap nem bírtuk kimosni a homokot. Neki tetszett a dolog, mert kérte, hogy fotózzam le, pedig majd' megfagyott. Neki nem volt neopren ruhája, mert kinőtte, és Robin vette fel. 

 

 

 

 

Még ami eszembe jutott, hogy isteni finom volt a banán, helyi elvileg; kisebbek voltak, de annál zamatosabbak. Még Maxim is ette.

Itt olvashattok egy rövid leírás a sziget nevezetességeiről, ha még bírjátok :)
Az összes képet itt nézhetitek meg, videók folyamatban.