2016

10 éves házasok lettünk, rózsa-lakodalmat ünnepeltünk: kaptam egy tíz rózsából álló csokrot január 21-én.

10 éve jöttem ki Luxemburgba, március 1-gyel (Robinnal egy hónap fizetés nélkülit vettem ki 2013 februárjában, hogy picit később kezdje a bölcsit) megvan a 10 éves munkaviszonyom a Bizottságnál, már jogosult vagyok nyugdíjra.

Az évfordulókon túl mozgalmas évre számíthatunk 2016-ban. Reméljük a tetőtér szigetelésével elkészül Norbi, esély meg van rá, mert július 1-től un. szülői szabadságon lesz, ami Robin után jár neki, és amit 5 éves koráig tud kivenni. Mivel Maximnál kihagyta ezt a lehetőséget, részben bízván abba, hogy sikerül cégen belül jobb helyet találni, most Robinnal már nem akarta elszalasztani ezt.

Viszont, remélem, tud majd kicsit nekem is segíteni, mert - ahogy már tudjátok- a kistestvér érkezése nem könnyít a ház körüli munkálatokon :)

Szóval nagycsalád leszünk. A gyerekek rendkívül lelkesen fogadták a hírt október végén, ők rögtön tudták, hogy fiú lesz, és lehet, hogy ikrek. Azóta két anyuka is megkérdezte a Maxim csoportjában, hogy tényleg ikreket várok, mert az ő gyerekeik szerint két fiú van a hasamban. Kicsit nehezen emésztették meg, hogy kislányunk lesz. Először Maxim dacolt, hogy ő ugyan nem akar lányt, aztán Robin mondogatta, hogy ő bizony tudja, fiú lesz.

Most már lelkesen találgatják a neveket a hugicának. Sokszor megjegyzik, hogy úú, már nagyon nagy a hasad, mindjárt ki fog születni a baba. Maxim egyre gyakrabban kérdezi meg, hogy ekkor vagy akkor fog megszületni, próbálja valamihez kötni.

Megcsináltattam 12 hetesen a legújabb kromoszóma-vizsgálatot, ehhez mindössze egy ampulla vér szükséges, és a leggyakoribb kromoszóma-betegségeket mutatják ki, és ha kérjük a baba nemét is megállapítják. Ezt később az ultrahang is megerősítette, eddig minden rendben. Csütörtökön voltunk a 32 hetes részletes ultrahangon, kb. 2300 g a baba, és olyan 38-39 cm, szóval nem egy minibébi. De úgy gondolom, kicsit hamarabb fog születni.

Még dolgoznom kéne, de annyira fáradt vagyok, és elég stresszesnek éreztem a munkahelyet, így végül március 15-tel kiírt az orvos. Szeptember végétől január közepéig sokat betegeskedtem, így minden egyes hiányzás után szépen megvárt a halom munka. Ráadásul decemberben elkezdtem köhögni, a homeopata dokim antibiotikumot írt fel, amivel a nőgyógyász is teljes mértékben egyet értett, de nem jöttem teljesen rendbe, végül újabb homeopata kezelés savlekötő gyógyszerrel megszünt a köhögésem. Lázas nem voltam, de mindig legyengültem. Viszont azóta kisebb náthákat leszámítva nem vagyok beteg, és minden héten egyszer elmegyek úszni, illetve múlt hétig még jógára is jártam. Próbálok oda figyelni az evésre, mozgok sokat, de azért a kilók gyűlnek. Remélem, könnyen le is  mennek. A hányingerem - bár december óta jelentősen enyhült - végül januárban a gyomorsavas kezelés szüntette meg, de aztán kezdett előjönni, így tovább szedtem a Riopant. Viszont február végén elküldött a nődoki cukorterheléses vérvételre, na az teljesen kiütött, és azóta a hányingerem visszajött. Lehet, hogy a hormonok miatt amúgy is előjött volna, de ez így elég borzasztó. Szóval nem viselem túl jól ezt a harmadik terhességet, és tegnap óta szigorú pihenésre fogott az orvos, progeszteron gyógyszerrel. Remélem, egy-két hét pihenéssel megúszom, és nem kell végig feküdnöm, hiszen annyi mindent meg szerettem volna csinálni, amíg itthon vagyok, és így még Maximékkal sem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretnék.

Ui: A régi nőgyógyászom nyugdíjba ment, még tavaly év elején, én meg nem tudtam, kihez menjek, mit csináljak. Nehéz új orvost keresni, ha a régit annyira szerettük. Hezitáltam, hogy menjek egy nagyon jó hírű dokihoz, akihez Orsi is jár, és aki kiváló szakember, viszont aki nem is biztos hogy fogadott volna, illetve aki kicsit személytelenebb mint az én régi orvosom, vagy esetleg kérdezzem meg a szomszédomat, akinek volt magyar orvosgyakornoka, így róla is tudtam, hogy jó szakember és emberileg is nagyon kedves. Végül egyszer a kertben összefutottunk, és megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e ha hozzá járnék, illetve  lehetséges lenne-e. Először azt kérdezte, hogy hozzá vagy a magyar sráchoz akarnék menni, nem is értettem akkor, miért kérdezi, hiszen én úgy tudtam, hogy visszament  Brüsszelbe, később aztán kiderült, hogy Párizsban csinált kiegészítő képzést, és most márciusban kezdett dolgozni Luxemburgban, pont az Orsi nőgyógyászának a kabinetjében. Vele egyébként a kórházban összefutottam még tavaly év végén, és mondta, hogy nemsokára elkezd dolgozni. Visszatérve a szomszédomra, mondta, hogy semmi akadálya, de új pácienseket már nem vesz fel, kivéve család, barát, szomszéd :) Így végül tavaly májusban kaptam is időpontot novemberre az éves vizsgálatra. Aztán mikor kiderült, hamarabb kéne mennem, mert babát várok, két napon belül fogadott. Nagyon rendes, alapos, viszont sokkal jobban pörög mint a régim, ő soha nem sietett.

A szomszéd doki a kórházban dolgozik, tehát nem magánpraxisa van, nemrég óta a szülészet igazgatóhelyettese, és problémás terhességekre specializálódott, és tanít is, nagyon elfoglalt.

(Mivel nem járunk össze, ritkán találkozunk, így nem tartom furcsának, hogy hozzá járok.)

Prius-csere

Valószínű, hogy nem cseréltük volna le a Priusunkat, de három gyerekülést nem tudtunk beletenni, így olyan autót kerestünk, amibe be tudjuk rakni egy sorba őket. Viszont nagyon szerettük a Toyotát, az egész hibrid koncepciót, a megbízhatóságát, hogy hiába tetszett volna másik autó, a hétüléses Grand Prius+ mellett döntöttünk egy próbahétvége után. Kicsit szélesebb, kicsit hosszabb mint a régink, a középső sorban a három ülést el lehet tolni, így be tudjuk rakni a viszonylag széles Römer üléseket, plusz a kicsinek majd a hordozót, illetve később az eggyel nagyobb ülést. Aztán már Maximnak elég kell, hogy legyen a magasító jó három év múlva. Az egyetlen kompromisszum, hogy valamiért a középső ülés nem isofixes sajnos; a harmadik sor két ülése viszont egész kényelmes, és alapból ezt nem fogjuk használni, tehát a csomagtartója is elég lesz nekünk. Végül január elején rendeltük meg az új autót, a régit beszámította volna a garázs, de nem túl sokért, így Norbi több helyen meghirdette. Lett is rá vevőnk, az egyik már szilveszterkor elvitte volna, de akkor még meg sem rendeltük az újat, amit aztán a február 8-i hétre ígértek. A második igazán komoly érdeklődővel végül a február 15-ben egyeztünk meg, Magyarországról jött. A gond csak az volt, hogy közben kiderült az új autó február végén érkezik, de miután felháborodva személyesen bementem, hogy nem válaszol az ügyintéző, befoglaltak egy csereautót. A régi Priust február 15-én eladtuk, segítettünk az ügyintézésben a magyar srácnak, ami kicsit hosszúra nyúlt. Aztán az ügyintézőnk ismételten nem válaszolt sem az e-mailemre, sem a telefonra, végül kiderült, hogy március közepére lesz itt az autó, de legalább kaptunk egy ingyen csereautót.

Végül március 17-én hoztuk el a nagy Priust. A legnagyobb felszereltséggel vettük, mert abban szinte minden benne volt amit szerettünk volna, kértünk még hozzá első és hátsó szenzort, illetve speciális vonóhorogra szerelhető biciklitartót. Napfénytetős, de valamiért Robin mindig be akarja csukni. Maxim pedig amikor én vezettem, megjegyezte, hogy csak reggel és este kell kinyitni, mert reggel olyan csodálatos, ahogy jön fel a nap, este pedig szépek a csillagok.

Hosszú hétvége kicsit betegen és Nagyiékkal

Még jó, hogy nem halasztottuk el Robin partiját, mert egyrészt jöttek Nagyiék a rá következő hétvégén, másrészt lebetegedtek a gyerkőcök.

Csütörtök éjszaka először Robin ébredt, hogy fáj a füle, becsepegtettem neki, de csak nem tudott aludni, kis idő múlva Maxim ébredt, de mire leesett, hogy hánynia kell, már késő volt, teljes ágyneműcsere kellett az éjszaka közepén. De szegény nem lett jobban, gyakorlatilag üvöltött, hogy viszket mindene és görcsöl a hasa. Végül hasmenése is lett, és időnként nagyon vörös volt a feje, de ezt a rosszullétnek tudtuk be. Közben Robinnak adtam a fülére fájdalomcsillapítót, így végül a fél 12-kor kezdődő procedurát fél 4-re be is fejeztük. Mivel Robint mindenképp el akartam vinni orvoshoz, gondoltam, hogy Maximot is megmutatom, mert egy kicsit kezdett taknyosodni. Robinnak az egyik füle begyulladt, a másik piros volt, de  Maximnál kenetet vett a torkáról, és igencsak meglepődtem, mikor azt mondta a doki, hogy skarlátja van. Ugyanis nem volt láza, hiába tűnt melegnek és mértem meg, még hőemelkedése sem volt éjszaka, reggel meg úgy tűnt, semmi baja. Viszont emiatt hányt, és emiatt viszketett mindene. Mindkét gyerek tíznapos antibiotikum-kúrát kapott, és hétfőn otthon maradtak még Nagyiékkal. Hála az égnek, senki nem kapta el Maximtól, csakúgy mint 3 éve, most is csak ő.

A hosszú hétvége gyorsan eltelt, szerencsére nem esett, a fiúk tudtak biciklizni. Robin Nagyi-mániás lett, mindent vele csinált, és mondogatta, hogy ő megy vele Békéscsabára. Még éjszaka is hozzá ment, mikor felébredt.

A Filharmóniába az utolsó előadásra is úgy voltak hajlandók elmenni, hogy jöttek Popiék is, és addig kint sétáltak illetve szélvédett helyen napoztak, amíg tartott az előadás.

Játék a fényképezővel és a színekkel

Robin szülinapi bulija

Miután itthon és az oviban is megünnepelték Robin szülinapját, jöhetett a partija, Andiékkal és Orsiékkal. Sajnos Orsiéknál lebetegedett a család, végül Milán Norbival el tudott jönni.

Lufikkal feldobtuk egy kicsit a nappalit, a gyerekek közben játszottak.

Robin rakétatortát kért, így egy málnás-mascarponés tortát sütöttem, aminek a tetejére Norbi formázott marcipánból rakétát. (Az enyém kicsit másra emlékeztette a felnőtteteket.) Találtam olyan gyertyát, ami magától újra és újra meggyullad, mintha nem lehetne elfújni őket. A végén már mindenki fújta, jó nagy füst lett a konyhában, de mindenki viccesnek találta.

Vacsorára házi hamburgert csináltam.

Robin 4 éves

Ma délután felköszöntöttük Robint. Holnap visz tortát az oviba, mert a csütörtökjük nagyon zsúfolt általában, ma éppen az általuk épített sötét labirintusban lámpáztak. A partija szombaton lesz, akkora sütök neki egy rendes tortát krémmel, az oviba krém nélküli sütit vihet, de ez így egyszerűbb is.

Ajándékbontás

Nagyon örült Robin az ajándéknak, sikerült meglepnünk. Maximnak vettünk egy Pokémon kártyacsomagot, hogy ő is vidám legyen.

Az ajándék egy cápauszony, amit karúszó helyett lehet használni. Az uszodában láttuk egyszer, Robin két napig ezért könyörgött. Este pedig mi könyörögtünk neki, hogy uszonnyal a hátán nem fog tudni aludni, legyen szíves vegye le. Irány az uszoda... majd néhány hét múlva.

(Az uszony márkája Swimfin, bővebben itt lehet olvasni róla, a Youtube-ra sokan tettek fel videót is.)
Robin lelkesen segédkezett az ovis kuglófjának elkészítésében, remélem, ehető lett.