Hét hónap

Hihetetlen, de már 7 hónapos Maxim. 8 kiló és 5 fog a mérleg. Az utolsó kettő egyszerre jött neki, utólag már tudjuk, miért volt néhány nyűgös éjszakánk. Most pedig várjuk a hatodikat.
Még többet mozog mint eddig, gurul össze-vissza, a nappalit teljesen bejárja, ha úgy van kedve, minden érdekli amit lát, mindent meg akar fogni. A tévé alatti kis szekrényt már elkezdte rámolni, pont előtte mondtam Norbinak, hogy azt lassan valahogy el kell kerítenünk, erre kb egy óra múlva már azt láttam, hogy Maxim ott fekszik előtte és a cd-ket tapogatja. Általában mindent kommentál, állandóan próbálgatja a hangját, néha mint egy kis operaénekes, olyan szelíden, aztán persze tud sikongatni, meg krákogni is. Hason fekve már a könyökére támaszkodik, mindennel csinálja ezt a nyit-zár legyezőszerű mozdulatot. Most épp nagyokat sóhajt amint a játszószőnyeg szélével hadonászik és közben a rongyszőnyeg rojtjait matatja. Igen, neki egyszerre egy dolog nem elég, legalább két dolgot akar megfogni, megrágni, megnézni.
Több papírt megevett mint rendes ételt, de most talán jobban sikerült az újrakezdés.
Továbbra is imád fürödni, a pelenkázón nagyon jól elvan, bár már annyira kell rá vigyázni, mert ott is mindenhova nyúlkál, fordul. Az öltözés még nehezebb, mert fogja magát és hasra fordul, tekereg, így még tovább tart és általában kisebb ordítás de minimum elégedetlenkedés a vége.
A sétákat jól bírja, ahhoz képest hogy nem bír egy percet sem(na jó kettőt) nyugton ülni. És még mindig rengeteget mosolyog és nevet.
Az idegenekkel óvatos, főleg a férfiakkal, a fiatal lányokat kedveli, a gyerekeket pedig nagyon figyeli. Csütörtökön voltam bent az irodában, és meglepő módon nem félt most senkitől, mindenki megfoghatta, igaz, nem tízen vetették rá magukat egyszerre.
A napirendünk egész jól beállt, reggel lustálkodás az ágyban, Maxim küzd az ágyneművel, majd jön a pelenkázó, addig én is megmosakszom, majd azután megágyazunk, és kimegyünk a konyhába. Amíg pakolászok, addig ő mindent ledobál az etetőszék tálcájáról, vagy mindent megrág amit elér, igyekszem megreggelizni, amíg bírja, majd jön a játszószőnyege. Itt már általában vége az egyedüli játszásának, akkor könyvet olvasunk, vagy nézzük az ablakból a fákat, embereket, megnézzük magunkat a tükörben, megzörgeti a zárat meg a kulcsokat, még egy kis éneklés, sétálás és már jön is a délelőtti alvása. Ha Norbi itthon van, akkor ő kapja Maximot én meg főzök többnyire. 11 körül alszunk, én is ott vagyok Maximmal, van hogy alszom, van, hogy olvasok, ha nem sötétítettem be túlságosan. Általában másfél-két órát alszik, és ha fel is ébred, de érzi hogy ott vagyok, könnyen visszaalszik. Aztán megpróbáljuk az evést, közben én is illetve mi is eszünk, majd jön egy kis gurgulázás és séta. Délután is alszik, átlag 1 órát, most olyan fél 5 fele. Aztán megint kitalálunk valamit, skype-olunk a szülőkkel, és már este is van. Már csak az éjszakai alvásán kellene javítani :)
Ügyesen fogja a labdát, és már hason szoktunk labdázni. Néha csak csápol össze-vissza, de sokszor tényleg löki a labdát.
És most jöjjön a 7 hónapos sztárfotója, meg az én kedvenc képem.

A sütőtök

Hát egyenlőre nem kell aggódnom, hogy mennyire összekeni magát azzal a gombostűnyi kajával amit lenyel, mert egyáltalán nem akar enni. Elfordítja a fejét és összeszorítja a száját. Pedig már lassan 7 hónapos lesz.
A sütőtök történetét azért elmesélem. Anyukám még Maxim születése után hozott otthonról egy sütnivaló tököt, hogy majd megsütöm a télen. Meg anyósom is hozott egyet. Csak halogattam a sütést, hogy majd, majd, pedig tényleg meg akartam sütni őket és lefagyasztani belőle kis adagokat Maximnak. Egy idő után az egyik tök megromlott, na gondoltam, tényleg meg kéne sütnöm akkor a másikat. De azt is csak halogattam, aztán el is felejtettem és az is megromlott. Húsvétkor néztem otthon, anya a piacon keresett sütőtököt az unokának, de hát már nincs szezonja. Ahogy visszajöttünk, itt viszont nagy örömömre az egyik boltban még találtam, vettem is egy nagy gerezdet és beraktam a hűtőbe, hogy majd a krumpli-próbálkozás után frissen megsütöm Maximnak. Hát nem bírta ki szegény tök, és ez is megromlott. A boltban sem volt már, szóval valaki nagyon nem akarta, hogy Maxim megkóstolja a sütőtököt. Lehet, hogy pont ő maga? Mert hogy nem eszik, és most többek tanácsára szünetet tartunk. Hátha 7 hónaposan érik meg az evésre.

Itt egy kép a répanemevéséről.

A padlón és egy s más

Maxim fél éves beszámolója elmaradt, sőt a névnapi bejegyzése is április 14-én, de most írok néhány sort. Mikor visszajöttünk Békéscsabáról, elkezdett hátról hasra fordulni, aztán pár nap múlva, úgy beindult, ide-oda forgott, az ágyon nem lehetett már hagyni. Leraktuk a földre a 4 elemből álló polifómra, de ez rögtön kicsi is lett neki. Norbi próbálta kiegészíteni, de tuti, hogy a másik irányba indult el, és pár perc múlva már a csupasz parkettán koppant a feje.

Igaz, csak egyszer-kétszer, azóta óvatosabb. Így újabb összerakható elemekből álló szőnyeget vettünk, Norbi össze is rakta a hétvégén.

Seperc alatt képes az egyik sarokból a másikba menni, ha valamit kiszúr, szinte odagurul az áldozathoz.

Persze ez sem tart nála órákig, de ha beindul, egész sokáig elszórakoztatja magát.

Próbáltuk már kamerára is venni, de egy idő után kiszúrja a kamerát, és akkor lelassul, egyfolytában azt figyeli, pózol neki. Nem az igazi.
Már egy ideje csinálja, de még mindig olyan aranyos, amikor a tárgyakat harmónika szerűen nyitja-zárja, vagy ahogy elkezd csapkodni a kezével. A harmónikázást a saját lábával is tudja. A játszószőnyegén már így csapkodva be tudja kapcsolni a zenét.
Itt a jó idő, egyre többet sétálunk, már elővettük a sportülést. Elég jól elnézelődik, a park persze kevés neki, ott egy fél óra után már nincs számára semmi látnivaló, de ha a városba megyünk, a sok ember, autó, zajok nagyon lekötik (most még :))
Amiylen kicsi, olyan erős a hangja. És hallatja is rendesen. Néha édesen elgagyarászik, máskor meg úgy kiabál, csak mondja-mondja, sikongatni is tud. Néha nem halljuk egymást Norbival, Maxim teljesen elnyomja a beszélgetésünket. Na persze ordítani is tud, például ha beakad valahol a keze, lába és nem tudja megcsinálni, amit tervezett. Már most edződhetünk a dackorszakra, mert a reklamálás már most is megy :) Egyébként nagyon ügyesen tudja kinyomni a popsiját, tegnap például a kezével együtt kinyújtotta a lábait, de persze többnyire átfordulás az ilyen tornagyakorlat vége.
Az evéssel nem haladunk, nem erőltetem, ha nem nyitja a száját, akkor nem tömöm meg, legfeljebb összekenem egy kicsit az ajkát. Meg kap kistálkát, kanalat, amit előzőleg bedörzsöltem a napi kosztjával. Eddig próbáltuk a répát, répát anyatejjel, krumplit, párolt és sült almát. A szűrő most nagy újdonság, az alma átpasszírozása után oda is adtam neki, fintorgott egy kicsit, de aztán csak nyalogatta. Pár perc után azonban szól, hogy most már elég volt, vegyük ki. Akkor megyünk a fürdőszobába, mert a nem evéssel is úgy össze tudja kenni magát, mi lesz ha majd eszik is?

Folytatódik a babaúszásunk

Hétfőn volt az első óra. Ugyanúgy hétfő délután járunk és még mindig a kezdő csoportban vagyunk (Norbit idézve "újra járjuk" a kurzust), mert még pici a haladóhoz az oktató szerint. Bár a hétfői órán az volt az érzésem, hogy a mostanihoz meg túl sokat tud már, de majd meglátjuk. Csak ne unatkozzon, bár lelkesen csápolt ahogy köröztünk a medencében, sőt a végén mi már mint nagy rutinosok, merülhettünk is egyet. Persze megint nem figyelt rám Maxim, így picit félre nyelt, de nem zavartatta magát, néhány köhögés és már tekergette is a nyakát ide-oda.
A 10. órán készült fényképek már fent vannak Maxim picasajában, de néhányat beszúrok ide is. Videókat is találtok a youtube-on (link bal oldalt).

Az öltőzőben pelenkára vetkőztetem Maximot, majd én is felveszem a fürdőruhát.

Aztán átcuccolunk a medencéhez. Korán érkeztünk, még csak mi voltunk

Kezdés előtt pár perccel felveszi Maxim is a fürdőnadrágját és az úszósapkát (amire azért kell csomót kötnöm, mert még nagy neki - ötlet az oktatótól).

A régi csoportunk

Engem minden érdekel

Pâques à Békéscsaba

Nous avons passé deux semaines chez les grands-parents en Hongrie. Nous sommes partis en voiture le 26 mars le soir, car Maxim pouvait dormir dans la voiture et son rythme n'a pas été perturbé. 1400 km est beaucop, il n'a pas voulu rester dans son Maxi Cosi dans la dernière demie heure. J'ai dû essayer tout: ses jeux, une bouteille d'eau, un paquet de mouchoir, des bruits drôles et enfin the winner était la trousseau de clés dans les dernières 5 minutes. Maxim supportait aussi bien le retour. Nous avons commancé chez les parents de Norbert et nous avons déménagé chez mes parents le vendredi saint. Au début je me suis inquiétée car il y avait trop de nouvelles choses, beaucoup de visiteurs pour un bébé, et il n'y était pas habitué. Mais aprés quelques jours nous avons appris comment gérer tout ça.
Il n'aime pas si tout le monde lui parle, si tout le monde veut le toucher. Il s'en fiche, s'il y a 20 personnes autour de lui mais si toutes les attentions se portent sur lui, il devient gêné. Je pense qu'il ne peut pas encore gérer trop de stimulus.
Nous avons pris beaucoup d'air, nous avons profité des jardins des grands-parents. Heureusement il faisait beau. Maxim dormait bien, il était toujours fatigué le soir. Il n'a jamais vu autant de visiteurs dans sa vie que pendant ces jours.
J'avais beaucoup de choses à arranger, je passait moins de temps avec Maxim, mais il le supportait bien. Et les grands-parents pouvaient être contents de s'occuper de leur premier petit-enfant si longtemps.
Son troisième dent est sorti mardi, mon père le portait dans ses bras toute la soirée et cela lui a aidé.
Ma mère nous dit toujours que nous voilá bien, Maxim épuise tout la famille!

 

Az első falatok

Ma kezdtük a hozzátáplálást. Répával. És kevés sikerrel.
Zepterben pároltam neki, nekem ízlett, Maximnak kevésbé. 4 kiskanálhegynyi répapürét lenyelt, az elsőnél fintorgott, a másodiknál még jobban, az utolsónál öklendezett egy kicsit és a kanalat sem akarta elvenni, pedig, ha cseppet adunk be neki, utána mindig megkapja a kanalat és azzal játszik egy kicsit. Holnap folytatjuk a kóstolást, hátha picit többet eszik majd. Van videó is róla, csak fel kell majd töltenünk.

Húsvét otthon

Március 26-án este útnak indultunk Békéscsabára. Sok ez az 1400 km, de egész jól bírta Maxim, csak a végén kellett egy plusz megállót beiktatnunk és az összes létező tárgyat bevetnem a kocsiban - játékai után ásványvizes üveg, a sapkája, újságok -, hülye hangokkal kizökkentenem az óbégatásból, végül pedig a kulcscsomóval sikerült kihúznunk, amíg megérkeztünk. Visszafele az elején nyűglődött, reklamált, de aztán egy kis énekléssel valahogy megnyugodott és jól viselte a 14 órányi ülést a hordozójában.
Norbi szüleinél kezdtük, 1 hét múlva pedig az én szüleimnél folytattuk. Anyósomék komplett gyerekszobával vártak minket, sógorom átengedte régi szobáját. Maximnak nagyon tetszett a Mickey egeres lámpa és függöny, a kiságyban a fejvédőt is előszeretettel bontogatta. Egész jól aludt (önmagához képest), sokat levegőztünk, az udvaron lehetett hurcolni, vitték sétálni is rendesen. A vendégsereget többé-kevésbé jól viselte, nincs hozzá szokva, hogy sokan veszik körül, így 3 nap után rájöttünk, hogy nem a látogatókkal van baja, hanem a túlzott közelséggel. Nem bírja, ha lerohanják, előbb szereti ő szemügyre venni az idegent. Az sem baj, ha sokan vannak körülötte, de ne rá irányuljon mindenki figyelme, ne akarja mindenki megfogni, beszélni hozzá, babusgatni. Az elején a nap végére annyira el is fáradt, hogy a nagyszülőket sem fogadta lelkesen, de aztán belejött, és a fürdésnél sem zavarta a nézősereg.
Azt is egész jól bírta, hogy sokat szaladgáltam (fogorvoshoz 3-szor, szokásos kozmetikus, fodrász), és kevesebbet voltam vele, mint szoktam.
Nagypénteken költöztünk át az én szüleimhez, az első éjszaka után már itt is jókat aludt (persze inkább velünk mint a kiságyban, pedig nálunk is volt kölcsön-kiságy).
A cicák nagyon érdekelték, persze nem engedtük, hogy megfogja őket, mert a keze állandóan a szájában van. Néha nyűgösködött, láttuk, hogy jön a foga, de nem gondoltam, hogy még Magyarországon fog kibújni neki a 3. Kedden este szegénykém sokat sírdogált, Apa hurcolta egész este, így jobban bírta, és lefekvés előtt meg is állapítottam, hogy a bal felső foga kibújt. Most úgy néz ki, hogy jön a mellette lévő is, csak most nekünk kell hurcolni. Pedig a nagyszülőket edzette rendesen az unoka, bele is jöttek. Mert megint csak azt tudom mondani, hogy nem egyszerű baba ez a mi gyerekünk, ha nincs megfelelő programja, akkor bizony ordít.
Életében nem találkozott annyi emberrel, mint most a szűk két hét alatt. Mindenkinek köszönjük a látogatást és a sok-sok ajándékot!