Norbi szüleinél kezdtük, 1 hét múlva pedig az én szüleimnél folytattuk. Anyósomék komplett gyerekszobával vártak minket, sógorom átengedte régi szobáját. Maximnak nagyon tetszett a Mickey egeres lámpa és függöny, a kiságyban a fejvédőt is előszeretettel bontogatta. Egész jól aludt (önmagához képest), sokat levegőztünk, az udvaron lehetett hurcolni, vitték sétálni is rendesen. A vendégsereget többé-kevésbé jól viselte, nincs hozzá szokva, hogy sokan veszik körül, így 3 nap után rájöttünk, hogy nem a látogatókkal van baja, hanem a túlzott közelséggel. Nem bírja, ha lerohanják, előbb szereti ő szemügyre venni az idegent. Az sem baj, ha sokan vannak körülötte, de ne rá irányuljon mindenki figyelme, ne akarja mindenki megfogni, beszélni hozzá, babusgatni. Az elején a nap végére annyira el is fáradt, hogy a nagyszülőket sem fogadta lelkesen, de aztán belejött, és a fürdésnél sem zavarta a nézősereg.
Azt is egész jól bírta, hogy sokat szaladgáltam (fogorvoshoz 3-szor, szokásos kozmetikus, fodrász), és kevesebbet voltam vele, mint szoktam.
Nagypénteken költöztünk át az én szüleimhez, az első éjszaka után már itt is jókat aludt (persze inkább velünk mint a kiságyban, pedig nálunk is volt kölcsön-kiságy).
A cicák nagyon érdekelték, persze nem engedtük, hogy megfogja őket, mert a keze állandóan a szájában van. Néha nyűgösködött, láttuk, hogy jön a foga, de nem gondoltam, hogy még Magyarországon fog kibújni neki a 3. Kedden este szegénykém sokat sírdogált, Apa hurcolta egész este, így jobban bírta, és lefekvés előtt meg is állapítottam, hogy a bal felső foga kibújt. Most úgy néz ki, hogy jön a mellette lévő is, csak most nekünk kell hurcolni. Pedig a nagyszülőket edzette rendesen az unoka, bele is jöttek. Mert megint csak azt tudom mondani, hogy nem egyszerű baba ez a mi gyerekünk, ha nincs megfelelő programja, akkor bizony ordít.
Életében nem találkozott annyi emberrel, mint most a szűk két hét alatt. Mindenkinek köszönjük a látogatást és a sok-sok ajándékot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése