Robin útlevele

Szerdán délelőtt mentünk be a városba anyával és Robinnal, hogy megcsináltassuk a fényképet az útlevelébe. Nagy nehezen elindultunk, az úton el is aludt, a fényképésznél sikerült felébreszteni, aztán persze nem örült neki, de végül is kis szopi után megint elaludt már a babakocsiban. Így egész simán ment, persze kicsit idegeskedtem, hogy ne üvöltse végig az utat, nem tudtam kivenni a kocsiból a hordozót, a fényképész sem tudta a pontos képméretet, de itt az eredmény.

Szerintem nagyon hasonlít a Maxim útlevélképére.

Biofarmon

Szombaton rendezték meg az itteni biobörzét, ahol tavaly is voltunk, és az állatos része nagy sikert aratott Maximnál. Sajnos nem sikerült összehozni Orsiékkal és Andiékkal a közös programot, de Maxim így is nagyon élvezte, hogy csak ketten mentek Norbival. Bocikat és nyuszikat simogattak, megint voltak malacok, és szalmabálán is ugrándozott Maxim. Képek és videó is lesz, csak a laptopunk még nem egészem üzemképes.
Vasárnap délutánra terveztünk egy közös játszóterezést a többiekkel, mármint ismét Norbi és Maxim ment el, de rengetegen voltak a hatalmas játszótéren a jó idő miatt, Maxim be sem akart menni, végül Norbi megelégelte, és haza jöttek, Lilláék pedig elautóztak hozzánk, és az udvaron játszott a két gyerek. Ahhoz képest, hogy Maxim először nem is akart találkozni Lillával, már este azt találgatta, hogy "Lilla itt tud aludni - mutat a fotelágyra -, csak Norbi nem örülne neki. Persze nem a saját apukájára gondolt, hanem a Lilláéra :)
Maxim továbbra is sokszor megnézi Robint (meg akarom nézni Lobint), megsimogatja, odabújik hozzá. Ha sír, vagy nem vesz róla tudomást, vagy kicsit gúnyolja, de nem mutatja (ki), hogy zavarná. Eddig éjszaka sem kelt fel rá szerencsére, bár csak néhány éjszaka sírt Robin, és nagyon remélem, hogy nem fog állandósulni.

Krisztititi

Március közepén jött ki anyukám apával és a húgommal, most vasárnap megy majd haza. Apa és tesóm csak egy napot maradtak. Maxim egész szombat délután apukámmal fúrt, többször hallottam: "Popi hol vagy? gyere most fűrészelünk." Mindent, amit hoztak, azt mondta rá, hogy az az övé, de csak csomagbontáskor. Vasárnap reggel már kereste is Popit, természetesen fúrni akart vele. Azért Nagyival is el-eljátszik, bár sokszor anyás, és velem akar fürödni, vagy éppen uszodába menni.
Már elment Kriszti, mikor Maxim új nevet adott neki: Kisztititi. Nekem pedig többször mondja, hogy Ajali, ezt végig próbálta apalival és nagyilival, de az én verzióm maradt meg. Ilyenkor mindig jót nevet a találmányán.

Betegek voltak a fiúk, majd én is

Most már mindenki egészséges, és Robin szerencsére nem volt beteg, neki most a hasfájással küszködünk.
Szóval Norbi és Maxim két nap kórházi látogatás után nem jött többet, vagyis egyszer papírokat hoztak, és akkor is az előtérben találkoztunk egy rövid időre. Vasárnap, Robin születése utáni estén már látszott valami Maximon, aztán hétfőn délben telefonáltak a bölcsiből, hogy belázasodott, délután elvitte Norbi orvoshoz: vírusos torokgyulladás, ami fertőző, se bölcsi, se látogatás. Norbival volt itthon, ő is elkapta, így nem csak a kórházban éreztem magam egyedül, hanem itthon is, mert próbáltunk külön lenni Robinnal. Sajnos Maxim csütörtök estére (szerdán délután jöttünk haza a kórházból) teljesen lebetegedett, nem evett, sírdogált, felment a láza, irány az orvos, de csak annyit mondott, hogy kezd piros lenni a füle, adott még homeós bogyókat, és várjunk még az antibiotikummal. Végül szombatra jobban lett, hétfőn ment is bölcsibe, én viszont szombaton kezdtem köhögni, lázas is lettem, de csak hétfőn mértem meg, aztán annyira belázasodtam, hogy szerdán elmentem orvoshoz: teljesen influenza tüneteim voltak, és hiába aludtunk külön Norbival, ő is kicsit vissza esett. Nekem egy hét volt a betegség és újabb egy hét, hogy rendbe jöjjek.
Hát ezért voltunk úgy elveszve, mert mindig nehéz egy újszülöttel, de betegen pláne.
A védőnő tanácsára újból két oldalról adtam enni Robinnak, nehogy  kevés legyen a tejem a betegség miatt, de nem biztos, hogy jó ötlet volt, legalábbis nem kellett volna egy hétig így csinálni, mert egyrészt most megint túl sok van, másrészt akkor kezdődött a pocakfájás. Tény, hogy 10 naposan 3500 g volt Robin, rá egy hétre 3860 g-ot mért a védőnő, és hüledezett, hogy ez szinte túl sok gyarapodás, elég lesz egy mellből szoptatni. Én hétfőn megmértem az itthoni mérlegünkön, 4,3 kg-ot mutatott. Egy hét múlva megyünk a gyerekorvoshoz, meglátjuk, ő mit mond.

Maxim és Robin

Szombaton késő délután nyílik a kórházi szobánk ajtaja, Maxim beszél, belépnek, és megrémül, amint meglát az ágyban, hálóingben. Norbi oldja a helyzetet, megnézik Robint a kiságyban: Ez enyém! - mondja Maxim. Az első pár napban mindig úgy mondta, hogy megnézem azt, meg akarom simogatni azt, mindig kijavítottuk, hogy "őt", elmagyarázva, hogy a baba nem tárgy. Aztán persze jól mondta, de hangsúlyozva, hogy ŐT. Az első találkozáskor tőlem idegenkedett, a kiságyat viszont tologatta. Vasárnap aztán oldódott, de mindig kirohangált a folyosóra, ott talált érdekes dolgokat, alig lehetett a szobában tartani.
Sajnos aztán már csak egy villámlátogatásuk volt, mert beteg lett Maxim, majd Norbi is - de erről majd később.
Itthon az első nap, szerdán nagyon hangos volt Maxim, sokat kiabált; ezt a láza elnyomta az elkövetkező napokban, de most is ha rájön, akkor direkt hangosan beszél vagy éppen a szobánkban fűrészel, miközben eszik vagy alszik Roin. Minden reggel meg akarja nézni, a pelenkacserénél is hozza a sámlit és "asszisztál" - ad tiszta pelenkát, ez az ő feladata. Sokszor ott ugrál körülöttem vagy rajtam szoptatás közben, odabújik Robinhoz, megsimogatja vagy éppen piszkálja. Néha szólni kell neki, hogy szépen simogassa, ne nyúljon a szemébe, de összességében szeretettel van felé. Robin sokat van kézben - ki hitte volna, ő sem akar a kiságyban lenni -, és mondja nekem Maxim, hogy tedd be lobint ágyába.
Sokszor anyás, este nagyon vár, velem akar fürödni, aztán megelégszik azzal, hogy fürdés végére de legkésőbb a szobájában már velem van. Néha etetni kell, vagy azt akarja, hogy én öltöztessem, cseréljem ki a pelenkáját. De azért sokat játszik Apával meg Nagyival is.

Az első fürdetésnél is nagyon érdeklődő volt Maxim, végig ott kíváncsiskodott, aztán a következőnél még bátrabb volt, már a szivacsot is dobálta.

Ugyanúgy, ahogy a terhesség alatt, ha ő akarja megnézni Robint vagy ő kérdez, akkor nagyon érdeklődő, viszont más ne nagyon faggassa róla. Ezt a bölcsiben nem minden gondozó akarja megérteni, pedig láthatnák, hogy teljesen bezárkózik, ha elkezdik faggatni róla. Szerintem kell még neki egy kis idő, aztán majd magától elkezd róla beszélni, úgy ahogy itthon is egyre több dolgot mond a bölcsiről, és most már sokszor válaszol is, ha kérdezzük, hogy kivel játszott, mit játszott, mit evett.
Próbálunk figyelni, hogy ne mindig Robin legyen a középpontban, és akkor hátha a nagy féltékenykedés is csak kicsit jön elő.

Robin

Március 3-án, reggel 8 óra 17 perckor megszületett második kisfiunk, Robin - 52 cm-rel, 3430 grammal, és 34 cm fejkörmérettel (pont mint Maxim, kisfejű), és csakúgy mint Maxim, vízben. A 33-as szobát kaptuk, ez nem lehet véletlen.

Az orvosom csütörtökön mondta, hogy bármikor jöhet a baba és gyors szülés lesz, ne várjak sokáig a kórházba menéssel, ott pedig szóljak, hogy készítsék elő a kádat és hogy őt is időben hívják fel. A szülésznő kaotikus volt, későn vizsgált meg, nem készítette elő a kádat, így csak félig lett tele és az orvosom is akkor ért be, mikor Robin megszületett. Nagy lehetett a forgalom aznap reggel, mert minket az átlagnál hosszabb ideig hagytak magunkra a szülőszobában, és még csak meg sem kérdezték a baba nevét, úgy kellett szólni, hogy írják már rá a lapjára. Valahogy nem ment az adminisztráció később sem, már első nap szóltam, hogy szerdán megyünk haza, erre minden nővér és szülésznő csodálkozott, hogy másnap illetve aznap mi már el is megyünk. És még sorolhatnám, de a lényeg, hogy minden vizsgálata rendben volt Robinnak és nekem is, szépen szopizik az első naptól kezdve és 10 naposan már túllépte születési súlyát, 3500 g-ot mért a védőnő. Egyébként meg nem panaszkodhatom a kórházi ellátásra, a nővérek, szülésznők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és az egyágyas szoba tényleg szuper. Akárcsak az orvosom, aki minden nap bejött, még vasárnap is, és még Robinra is mindig rákukkantott.

Hol volt a mi Maximunk a szülés alatt? Andiék és  Orsiék is vállalták, hogy segítenek, mi úgy gondoltuk, hogy ha napközbenre esik és nincs bölcsi, Norbi elviszi Andiékhoz, ha pedig éjszaka lenne, akkor Orsit elhívnánk. Aztán annyira gyorsan indult a dolog, hogy végül Andit hívtam, a férje, András vette fel reggel fél 7 körül a telefont, és őt kértem meg, hogy jöjjön a kórházhoz Maximért. Előtte Norbit is hívtam, mert ő éjszakás volt, majd Maximot ébresztgettem, végül 7 körül a kórházban is voltunk. Norbi megvárta Andrást, Maxim örült, hogy megy Lillához, de csak akkor esett le neki, hogy apa sem megy vele, amikor ketten indultak kifele. Akkor pityergett egy kicsit, de András mondta, hogy már az autóban elkezdett beszélgetni, hogy mekkora kamion megy, és onnan kezdve nem volt semmi probléma. Evett, ivott és nagyon jól elvolt Lilláéknál, egyszer-kétszer kérdezte meg, hogy hol van az apja. Andi aznap délelőtt még Milánt is "megkapta", mert András és Norbi (Milán apukája) bútort vettek, nekünk is egy szekrényt - ezer köszönet érte. Ha nem szültem volna, akkor együtt mentünk volna az Ikeába, szóval sikerült két család szombati programját is felborítanunk. Az én Norbim haza ment, átvette a szekrényt, majd mentek Lilláékhoz. Maxim persze elaludt a kocsiban, annyira fáradt volt már, korán kelt, nem is itthon volt. Majd délután jöttek be hozzánk. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jól viselkedett, jól viselte, hogy másnál hagytuk, úgy, hogy nem is mi vittük oda.

Babázunk, fűrészelünk

Készülnek a bejegyzések, csak elfoglaltak vagyunk. Zajlik az élet Robinnal, Maxim pedig továbbra is egyfolytában fűrészel. Még az esti mesénkben is legófákat fűrészelnek ki a cicák. Ma a bölcsiből hazafele pedig azt nézte, hogy melyik fát gallyazták le, melyiket nem:
- Ezt a fát kivágták. Nézd cak aja, ezeket fákat nem vágták ki.

Fűrész-láz

Maxim reggel meglátja a konyhában Norbi mobilját:
-Apa telefonja töltődik. Mert lemerült. Annyit telefonált.

A "nem piszkálom bibit" még mindig tart, mivel van újabb sérülése, de most azt mondja, hogy nem birizgálom bibit.

Hétvége "újdonsága" a fűrészelés volt. Elővették a fűrészeket, beindították, illetve fűrészelt is Norbi, alsó ágakat, bokrokat. Maximra ez akkora hatással volt - pedig szombaton nem tetszett annyira neki, mikor ténylegesen elkezdett fűrészelni Norbi, akkor abba is hagyta -, hogy egész vasárnap este "fűrészelt". Rengetegszer elmesélte, hogyan fűrészeltek, majd a kádban az egyik flakon volt a fűrész, és sorban fűrészelte le a fákat, ami a többi flakon volt. Este is még elmondta, hogy beindítja nagy fűrészét, és levágja nagy fát. Majd reggel még az ágyban mesélte nagy lelkesedéssel, hogy elektromos fűrésznek kis hangja, az nem vág hangosan, és folytatta a fűrészelést a legókkal, és még a bölcsiben is ezt magyarázta, majd délután is ezt mondogatta öltözés közben:
- Előveszem majd benzines fűrészemet és levágom vele nagy fát. Az hangos lesz. (És így tovább...)
Minden délután ki kellett venni a fűrészeket, hozott fadarabokat és eljátszottuk, hogy vágja őket. Levettük a védőjüket, de csak addig, amíg megnézte az élrészüket, majd mondtam, hogy ha játszani akar velük, akkor vissza kell tenni a védőket. Ma csak azért maradt el a fűrészelés, mert mikor haza értünk, Norbi rotakapált.
Persze félt Maxim, de aztán mikor másodjára beindult, már kevésbé feszülten figyelte, és később ő is rotatatált. Először a kisautójával ment egy kört, majd a motorja volt a nagy rotatata.
Azért a fűrész is csak előkerült. Én már félálomban ültem Maxim ágya mellett, és azt hittem, hogy ő meg már szinte alszik, mikor felült, és elkezdte magyarázni kis történetét. Ebből idézek:
- Nagy láncfűrésznek másmilyen éle van, azt beindítom és levágom vele nagy fát.