Robin

Március 3-án, reggel 8 óra 17 perckor megszületett második kisfiunk, Robin - 52 cm-rel, 3430 grammal, és 34 cm fejkörmérettel (pont mint Maxim, kisfejű), és csakúgy mint Maxim, vízben. A 33-as szobát kaptuk, ez nem lehet véletlen.

Az orvosom csütörtökön mondta, hogy bármikor jöhet a baba és gyors szülés lesz, ne várjak sokáig a kórházba menéssel, ott pedig szóljak, hogy készítsék elő a kádat és hogy őt is időben hívják fel. A szülésznő kaotikus volt, későn vizsgált meg, nem készítette elő a kádat, így csak félig lett tele és az orvosom is akkor ért be, mikor Robin megszületett. Nagy lehetett a forgalom aznap reggel, mert minket az átlagnál hosszabb ideig hagytak magunkra a szülőszobában, és még csak meg sem kérdezték a baba nevét, úgy kellett szólni, hogy írják már rá a lapjára. Valahogy nem ment az adminisztráció később sem, már első nap szóltam, hogy szerdán megyünk haza, erre minden nővér és szülésznő csodálkozott, hogy másnap illetve aznap mi már el is megyünk. És még sorolhatnám, de a lényeg, hogy minden vizsgálata rendben volt Robinnak és nekem is, szépen szopizik az első naptól kezdve és 10 naposan már túllépte születési súlyát, 3500 g-ot mért a védőnő. Egyébként meg nem panaszkodhatom a kórházi ellátásra, a nővérek, szülésznők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és az egyágyas szoba tényleg szuper. Akárcsak az orvosom, aki minden nap bejött, még vasárnap is, és még Robinra is mindig rákukkantott.

Hol volt a mi Maximunk a szülés alatt? Andiék és  Orsiék is vállalták, hogy segítenek, mi úgy gondoltuk, hogy ha napközbenre esik és nincs bölcsi, Norbi elviszi Andiékhoz, ha pedig éjszaka lenne, akkor Orsit elhívnánk. Aztán annyira gyorsan indult a dolog, hogy végül Andit hívtam, a férje, András vette fel reggel fél 7 körül a telefont, és őt kértem meg, hogy jöjjön a kórházhoz Maximért. Előtte Norbit is hívtam, mert ő éjszakás volt, majd Maximot ébresztgettem, végül 7 körül a kórházban is voltunk. Norbi megvárta Andrást, Maxim örült, hogy megy Lillához, de csak akkor esett le neki, hogy apa sem megy vele, amikor ketten indultak kifele. Akkor pityergett egy kicsit, de András mondta, hogy már az autóban elkezdett beszélgetni, hogy mekkora kamion megy, és onnan kezdve nem volt semmi probléma. Evett, ivott és nagyon jól elvolt Lilláéknál, egyszer-kétszer kérdezte meg, hogy hol van az apja. Andi aznap délelőtt még Milánt is "megkapta", mert András és Norbi (Milán apukája) bútort vettek, nekünk is egy szekrényt - ezer köszönet érte. Ha nem szültem volna, akkor együtt mentünk volna az Ikeába, szóval sikerült két család szombati programját is felborítanunk. Az én Norbim haza ment, átvette a szekrényt, majd mentek Lilláékhoz. Maxim persze elaludt a kocsiban, annyira fáradt volt már, korán kelt, nem is itthon volt. Majd délután jöttek be hozzánk. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jól viselkedett, jól viselte, hogy másnál hagytuk, úgy, hogy nem is mi vittük oda.