Betegek voltak a fiúk, majd én is

Most már mindenki egészséges, és Robin szerencsére nem volt beteg, neki most a hasfájással küszködünk.
Szóval Norbi és Maxim két nap kórházi látogatás után nem jött többet, vagyis egyszer papírokat hoztak, és akkor is az előtérben találkoztunk egy rövid időre. Vasárnap, Robin születése utáni estén már látszott valami Maximon, aztán hétfőn délben telefonáltak a bölcsiből, hogy belázasodott, délután elvitte Norbi orvoshoz: vírusos torokgyulladás, ami fertőző, se bölcsi, se látogatás. Norbival volt itthon, ő is elkapta, így nem csak a kórházban éreztem magam egyedül, hanem itthon is, mert próbáltunk külön lenni Robinnal. Sajnos Maxim csütörtök estére (szerdán délután jöttünk haza a kórházból) teljesen lebetegedett, nem evett, sírdogált, felment a láza, irány az orvos, de csak annyit mondott, hogy kezd piros lenni a füle, adott még homeós bogyókat, és várjunk még az antibiotikummal. Végül szombatra jobban lett, hétfőn ment is bölcsibe, én viszont szombaton kezdtem köhögni, lázas is lettem, de csak hétfőn mértem meg, aztán annyira belázasodtam, hogy szerdán elmentem orvoshoz: teljesen influenza tüneteim voltak, és hiába aludtunk külön Norbival, ő is kicsit vissza esett. Nekem egy hét volt a betegség és újabb egy hét, hogy rendbe jöjjek.
Hát ezért voltunk úgy elveszve, mert mindig nehéz egy újszülöttel, de betegen pláne.
A védőnő tanácsára újból két oldalról adtam enni Robinnak, nehogy  kevés legyen a tejem a betegség miatt, de nem biztos, hogy jó ötlet volt, legalábbis nem kellett volna egy hétig így csinálni, mert egyrészt most megint túl sok van, másrészt akkor kezdődött a pocakfájás. Tény, hogy 10 naposan 3500 g volt Robin, rá egy hétre 3860 g-ot mért a védőnő, és hüledezett, hogy ez szinte túl sok gyarapodás, elég lesz egy mellből szoptatni. Én hétfőn megmértem az itthoni mérlegünkön, 4,3 kg-ot mutatott. Egy hét múlva megyünk a gyerekorvoshoz, meglátjuk, ő mit mond.