Szombaton késő délután nyílik a kórházi szobánk ajtaja, Maxim beszél, belépnek, és megrémül, amint meglát az ágyban, hálóingben. Norbi oldja a helyzetet, megnézik Robint a kiságyban: Ez enyém! - mondja Maxim. Az első pár napban mindig úgy mondta, hogy megnézem azt, meg akarom simogatni azt, mindig kijavítottuk, hogy "őt", elmagyarázva, hogy a baba nem tárgy. Aztán persze jól mondta, de hangsúlyozva, hogy ŐT. Az első találkozáskor tőlem idegenkedett, a kiságyat viszont tologatta. Vasárnap aztán oldódott, de mindig kirohangált a folyosóra, ott talált érdekes dolgokat, alig lehetett a szobában tartani.
Sajnos aztán már csak egy villámlátogatásuk volt, mert beteg lett Maxim, majd Norbi is - de erről majd később.
Itthon az első nap, szerdán nagyon hangos volt Maxim, sokat kiabált; ezt a láza elnyomta az elkövetkező napokban, de most is ha rájön, akkor direkt hangosan beszél vagy éppen a szobánkban fűrészel, miközben eszik vagy alszik Roin. Minden reggel meg akarja nézni, a pelenkacserénél is hozza a sámlit és "asszisztál" - ad tiszta pelenkát, ez az ő feladata. Sokszor ott ugrál körülöttem vagy rajtam szoptatás közben, odabújik Robinhoz, megsimogatja vagy éppen piszkálja. Néha szólni kell neki, hogy szépen simogassa, ne nyúljon a szemébe, de összességében szeretettel van felé. Robin sokat van kézben - ki hitte volna, ő sem akar a kiságyban lenni -, és mondja nekem Maxim, hogy tedd be lobint ágyába.
Sokszor anyás, este nagyon vár, velem akar fürödni, aztán megelégszik azzal, hogy fürdés végére de legkésőbb a szobájában már velem van. Néha etetni kell, vagy azt akarja, hogy én öltöztessem, cseréljem ki a pelenkáját. De azért sokat játszik Apával meg Nagyival is.
Az első fürdetésnél is nagyon érdeklődő volt Maxim, végig ott kíváncsiskodott, aztán a következőnél még bátrabb volt, már a szivacsot is dobálta.
Ugyanúgy, ahogy a terhesség alatt, ha ő akarja megnézni Robint vagy ő kérdez, akkor nagyon érdeklődő, viszont más ne nagyon faggassa róla. Ezt a bölcsiben nem minden gondozó akarja megérteni, pedig láthatnák, hogy teljesen bezárkózik, ha elkezdik faggatni róla. Szerintem kell még neki egy kis idő, aztán majd magától elkezd róla beszélni, úgy ahogy itthon is egyre több dolgot mond a bölcsiről, és most már sokszor válaszol is, ha kérdezzük, hogy kivel játszott, mit játszott, mit evett.
Próbálunk figyelni, hogy ne mindig Robin legyen a középpontban, és akkor hátha a nagy féltékenykedés is csak kicsit jön elő.
Sajnos aztán már csak egy villámlátogatásuk volt, mert beteg lett Maxim, majd Norbi is - de erről majd később.
Itthon az első nap, szerdán nagyon hangos volt Maxim, sokat kiabált; ezt a láza elnyomta az elkövetkező napokban, de most is ha rájön, akkor direkt hangosan beszél vagy éppen a szobánkban fűrészel, miközben eszik vagy alszik Roin. Minden reggel meg akarja nézni, a pelenkacserénél is hozza a sámlit és "asszisztál" - ad tiszta pelenkát, ez az ő feladata. Sokszor ott ugrál körülöttem vagy rajtam szoptatás közben, odabújik Robinhoz, megsimogatja vagy éppen piszkálja. Néha szólni kell neki, hogy szépen simogassa, ne nyúljon a szemébe, de összességében szeretettel van felé. Robin sokat van kézben - ki hitte volna, ő sem akar a kiságyban lenni -, és mondja nekem Maxim, hogy tedd be lobint ágyába.
Sokszor anyás, este nagyon vár, velem akar fürödni, aztán megelégszik azzal, hogy fürdés végére de legkésőbb a szobájában már velem van. Néha etetni kell, vagy azt akarja, hogy én öltöztessem, cseréljem ki a pelenkáját. De azért sokat játszik Apával meg Nagyival is.
Az első fürdetésnél is nagyon érdeklődő volt Maxim, végig ott kíváncsiskodott, aztán a következőnél még bátrabb volt, már a szivacsot is dobálta.
Próbálunk figyelni, hogy ne mindig Robin legyen a középpontban, és akkor hátha a nagy féltékenykedés is csak kicsit jön elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése