Le premier dessin

J'ai préparé des motifs pour un carton fait par mon père dans le chambre de Maxim, j'ai marqué les mesures avec un crayon. Dans deux minutes quand je collait les motifs j'ai vu Maxim avec le crayon dessinant sur sa porte...

 

Et voilà le petit artist.

Az első rajz

Apukám készítette papírdobozra épp mintát ragasztottam, ceruzával jelöltem be a méreteket, majd a ragasztással foglalkoztam. Maxim körülöttem mászkált, egyszercsak azt látom, hogy fogja a ceruzát, áll az ajtónál és firkál...

...és íme, maga a kis művész.

11 hónaposan

Ezt a bejegyzést hétfőn kezdtem el, és ma péntek van. (Csak azért részletezem, mert a bejegyzés elkezdésének dátuma jelenik meg.) A héten minden nap mentünk valahova, nagyon gyorsan elszaladt az idő. Voltunk a városban, a minden évben megrendezett vidámparkos vásárban, a munkahelyemen, cipőt venni Maximnak szintén a városban, játszótéren. Maxim állandóan mosolyog, produkálja magát és közben vigyorog, már most egy kis bohóc. Aki tetszik neki, arra mosolyog, azért tartja a lépés távolságot, de a munkahelyemen a kolléganőimmel nagyon hamar megbarátkozott. Egy hete még ha fel is állt egyedül, látszott rajta hogy nem érzi magát biztonságban, most már a falnál is simán feláll és elbabrál bármivel álldogállva, akár kapaszkodó nélkül is. Most már mászik, néha azért kúszásra vált. Lassan rejtjelesen kell előtte beszélni, ha nem akarjuk, hogy megértse, miről van szó. Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk vagy iszunk, persze a gyümölcsök, nyers zöldségek nem aratnak sikert nála. Újabban kanalazni akar, többnyire be is talál a szájába, de fordítva van a kanál, így csak a sűrű dolgok érnek a szájába, de olyankor nagyon büszke, forgatja a nyelvével a kanalat és közben vigyorog.
Múlt hétről szerettem volna írni. Megvettük az első cipőjét, csupabőr, könnyű kis mamusz inkább, szereti is, nem szedi le a lábáról. A gyerekorvos azt mondta, hogy ha sokat van talpon, akkor azért vegyünk neki egy rendes cipőt is, hogy szokja, így tegnap ez is megtörtént. Ki is próbáltuk, megy benne, és ma reggel örvendezve nézegette az új pár cipőt.
A pihe-puha kiscipőm, na meg azt is nézzétek meg, milyen csinos vagyok

Végre homokozót is vettünk neki, szintén múlt héten. Nagyon tetszik neki, az elején ki sem lehetett szedni, csak ült-ült és püfölte a homokot. A szeles idő miatt adtam rá egy sapkát, ami a homokzápor ellen is hasznosnak bizonyult.

Utána jött a ki-be járkálás, persze segítséggel, ennek meg is lett az eredménye, kiesett belőle, mert nem bírt rám várni. Nagy sírással és kisebb horzsolással megúsztuk. Másnap Norbival bóklásztak kint, és valamivel megkarmolta magát, így a horzsolása mellé két karmolást is szerzett ugyanazon az oldalon. Kérdezte is a gyerekorvos, hogy mi történt az arcával. Most már semmi nem látszik, gyorsan gyógyul a bőre. Szóval a gyerekorvost is felkerestük múlt csütörtökön kötelező vizsgálat és oltás miatt. Súlya változatlan, 8,5 kg, de nőtt, elég sokat, 74,5 cm (június közepén 69 cm volt!).
Megint elmondta a doktornő, hogy milyen élénk, aktív Maxim, öröm látni, és persze tudja, hogy ez egy 24 órás elfoglaltság a szülőknek, úgyhogy gratulál és csak így tovább - köszönjük a biztatást :-)
Az egyik lábán az oltás küröl elég nagy piros folt lett, de aztán két nap után kezdett felszívódni, így nem mentünk vele az ügyeletre. Mindig nézegettük, hogy javul-e, aztán egyszer csak ő maga mutatott a lábára, mikor arról beszéltünk. Innentől kezdve, ha kérdeztük, Maxim fáj a lábad, már mutatott is az oltás helyére. Kicsit meg volt zakkanva az oltás után, a nappali alvása most áll helyre, az éjszakák változóak, de minden esetre javul az oltás utánikhoz képest.
Kapott két kis játszószőnyeget Maxim a szobájába, még egy képet szeretnénk feltenni és a dekorcsíkot a falra. Az egyik falára már feltettük, mindenféle háziállat van rajta, végig szoktuk nézegetni őket, a libáknál már mondja, hogy gágányányá, a méheknél vvvvvv lesz a zümzümből és brekegni is próbál már.
Maxim már lépcsőt is mászik. Már nem is tudom, melyik nap a múlt héten, az előszobában babrált valamivel, én a konyhában, és mikor megyek ki, hogy ránézzek - ha nagy a csend, akkor vagy valami tiltott dologgal játszik vagy épp valamit eszik amit nem kéne - és látom, hogy a lépcső harmadik fokán térdel és ütögeti a negyediket. Hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy megijedjek, mert ha hátradől, az hagyján hogy nagyot esik, de kőre. Innentől kezdve állandóan fel akart mászni, ami nem baj, csak a felügyeletünk nélkül ne. Így már fel is szerelte Norbi a védőajtót.
A képen még ajtó nélkül, és éppen mindkét kezében fog valamit, na ezért is életveszélyes a lépcsőzés jelenleg. Ilyenkor tényleg kéne rá bukósisak elől ráccsal és minden más védőcucc.

Múlt pénteken volt az utolsó tornánk, a bölcsi miatt nem folytatjuk egyelőre. Ha sok gyerek, sok játék van Maxim körül, ő inkább szemlélődik, nézi, ki mivel játszik, ki mit csinál. A legtöbb baba rárontott a hangszerekre, ő meg csak nézte, hogy mi mire való vajon és hogy a többiek hogyan használják. Rajta kívül még egy babát láttam így szemlélődni.
Ismét felállította Norbi a járókát, hogy abban hátha könnyebben megtesz egy-egy lépést, de csak addig van el benne, ha játszunk vele.
Imád szerelni, itt éppen Apával a 11 hónapos nagyfiú.

Újabban erőlködik, nagyokat nyög, és próbál valamit húzni, megmozdítani, vagy csak úgy tesz, mintha próbálkozna. És közben vigyorog. Ajtókat is nyitogat már, jöhet a gyerekzár egy-két szekrényre.
A labdát szereti eldobni, persze inkább csak a földhöz vágja még.
Egész együttműködő öltözéskor, már tudja a ruhái nevét is.
És még egy dolog, aztán lelövöm magam. Próbálom leszoktatni az éjszakai szopiról, ami egy hosszú folyamat lesz. Úgy gondoltam, hogy vizet kínálok helyette, de nem cumisüvegből, mivel egyből pohárból illetve szopókás üvegből kezdett inni, hanem csőrös itatóból. Vettem is nagy lelkesen egy varázsitató, hogy ne legyen semmi vizes éjszaka, de nem tud belőle inni Maxim, vagyis nagyon ritkán sikerül neki, nem szív. Gondoltam, biztos az a baj, hogy egyből kemény csőrűt vettem, és veszek majd egy puhacsőrt, de előbb próbáljuk meg a cumisüveget, persze mindezt nappal. Hát ebből sem iszik, csak harapdálja a cumit, meg vigyorog, azt hiszi, játék. Úgyhogy marad a szopókás üveg, de egyelőre eddig egyszer ivott vizet éjszaka.

Vacances à Békéscsaba

Nous avons passé les premières deux semaines d'août en Hongrie, une semaine chez mes parents et une semaine chez les parents de Norbert. Il faisait chaud, surtout la deuxième semaine, nous avons profité du jardin. Nous avons cherché notre chat tous les jours, nous avons regardé les hirondelles au-dessus de notre grande porte. Maxim a regardé les fleurs et les différentes plantes, il préférait rester dehors ou bien marcher un peu dans les chambres et après aller dans le jardin. Il marche mais il faut tenir les mains - au moins une main -, qui n'est pas un bon exercice pour notre dos. Ma cousine nous est rendu visite avec sa fille de deux ans, mon grand-père est venu aussi trois fois (il aura 84 ans! et il habite 50 km de chez nous).

Maxim s'est habitué vite à la famille, il a salué chaque matin ses grands-parents et sa tante. Quand nous avons "déménagé" chez mes beaux-parents, ma mère nous a apporté les choses que nous avons oubliées chez eux et Maxim voulait être avec Zsuzsa Nagyi.
A l'aire de jeux

Chez les parents de Norbert il fallait regarder plusieurs fois par jour les animaux: trois chiens, trois chats, beaucoup de poulets et un coq.
Nous sommes allés à la piscine. Les adults ne pouvait pas entrer dans le bassin des enfants, donc Maxim pouvait seulement y s'assoir un peu en regardent les autres enfants. Mes après quelques minutes ce n'était plus intéressant donc nous l'avons pris avec nous dans le grand bassin qui était si profond que le bassin des bébés nageurs à la Coque. Maxim amusait bien, il ne voulait pas sortir. Nous avons rencontré la marraine de Norbert et sa famille. Maxim était timide au début avec la parenté mais à la fin il a même nagé avec la tante de Norbert.

Malgré la chaleur Maxim voulait tout le temps jouer dehors. Norbert lui a acheté un petit bassin gonflable, il y jouait beaucoup.

Il marchait un peu dans le jardin, ensuite il allait se baigner et de nouveu nous étions dans le jardin. Nous avons installé son petit toboggan dans le bassin, il adorait tomber dans l'eau.

 

Je n'ai pas pu me reposer beaucoup mais pour Maxim c'était super. Il s'habituait vite aux gens autour de lui, il garde la distance avec les incounnus mais il se détend plus facilement. C'était un bon réchauffement pour la crèche.

Gyereknappali

Múlt hét kedd nagy nap volt számunkra. Azonkívül, hogy Maxim tett háromszor egy bizonytalan lépést önállóan, elmentünk beiratkozni a bölcsődéjébe.
Kannerstuff, azaz Gyereknappali a bölcsőde neve - általam fordítva. Mikor Capellenbe költöztünk, meglátogattuk a két magánbölcsit és az államit is. Azonkívül, hogy az állami bölcsi olcsóbb, ez tetszett a legjobban. Itt luxemburgiul beszélnek. Hatalmas udvara van a bölcsinek, mindenféle hintával, mászókával felszerelve. Amikor megnéztük, az igazgatónő szobája tele volt gyerekekkel, épp fényképeszkedtek, mert úgy tanulják a színeket, hogy minden héten van egy szín-nap, akkor épp piros volt, ilyenkor piros ruhában kell menni, piros ételeket esznek (pl. bolonyai, paradicsom-saláta). Élénk és közvetlen hangulat uralkodott, kellemes benyomást keltve bennünk.
Várólistásak voltunk, mert itt is be szokták íratni a még meg nem született babákat is, de szerencsére több gyerek is feljebb lépett, így kaptunk helyet.
Nekem sajnos vissza kell mennem dolgozni, szeptember 20-án kezdek, és úgy beszéltük meg az igazgatónővel, hogy két hetet hagyunk a beszoktatásra. Egy hét ilyen idős korban kelleni szokott, de ez mindig egyénfüggő, és jobb ha még egy hétig elérhető leszek. Nagyon aggódunk, hogy fogja bírni Maxim, biztos jó lesz majd neki egy idő után a többi gyerekkel, látja, hogy más milyen szépen eszik, állítólag a nem jól alvó babák is alszanak a bölcsiben, mert látják a többieket.
Maximmal ketten mentünk beiratkozni, az elején még elüldögélt a játékokkal, amiket adtunk neki, de aztán mászkálni akart. Azt mondta az igazgatónő, hogy sármos kisbaba, mert vigyorgott rá Maxim többször is, meg hogy jó kis csoport lesz vele együtt, ő már látja, hogy a Törpék - ez a kiscsoport neve - között jó helye lesz. Hát remélem, így lesz, mert bébiszittert nem szeretnénk, szerintünk jobb ha gyerekek között van, semmint egy valakivel itthon. Néha úgy érzem, hogy én kevés lennék neki előbb-utóbb, szóval most a bölcsődét látjuk az egyetlen megoldásnak.

Néhány gondolat a 11. hónap vége előtt

Nagyon gyorsan fejlődik Maxim, mint minden baba persze. Már sokszor elég ha az egyik kezét fogjuk séta közben, a másikban amúgy is szorongat valamit. Ez a mániája jelenleg, hogy valami számára érdekes dolgot felvesz és azt fogja, el nem engedi, akkor sem ha elesik, akkor azzal együtt dől. Ez lehet a kis műanyag gereblyéje, műanyag tégely, légycsapó - a csúcs, amikor mindkét kezében van egy-egy, és azzal csapkodja a földet, falat -, rosszabb esetben valami pálca vagy bot, amit kint talál. Most már megérti, hogy a koszos botot, kavicsot nem hozzuk be a házba, nem üvölt egyből ha elvesszük tőle az ajtó előtt. Rengeteg mindent tud már, ért már. Pl. repülő szóra az égre mutat, vagy ha hallja a hangját, már keresi is fent a magasban; a madarakat is nézi minden nap kint, sőt tegnap meséltem neki, és a könyvben volt a madár, erre ő mutat kifele az ablakán. Minden lámpát tudja, hogy lámpa, bármi legyen is a formája, a függönyöket is megmutatja, na és persze az autókat is. Kutya, macska érthetően nem okoz neki gondot, az utcán, mindig meg kell nézni az elhaladó kutyákat. A ló szóra vagy a nyihahára elkezd csattogtatni a nyelvével. Tegnap este a ház előtt tépkedte a füvet és letépedt egy lóherét, mondom neki, nézd Maxim, ez egy lóhere, erre ő elkezdett csattogni. Ilyenkor nagyon édes. Azt is tudja már, hogy ezt most fogd meg a másik kezeddel, ezt ezerszer hallhatta, mert ugye ha szorongat valamit a markában, nem tudom öltöztetni, megmosni azt a kezét.
Az albérletben a faliszekrényünk ajtajára felragasztottunk négy foszforeszkáló birkát. Napközben vagy fénynél nézegettük őket, úgy hogy fogtuk Maximot a kezünkben. Amikor már fogni tudott, akkor persze le akarta őket szedni, de mindig mondtuk neki, hogy szépen, óvatosan, csak megnézzük. Most végre oda jutottunk, hogy Maxim szobáját berendeztük nagyjából (még azért alakulgat a végső állapot), és az ágya fölé tegnap felragasztottuk a barikat. Úgy örült nekik, megismerte őket. A furcsa az volt, hogy hiába tettük őt bele az ágyába, úgy nem akarta őket megnézni, csak ha mi tartottuk. Gondolom azért, mert az albérletben is mindig így néztük meg őket. Nem tudom, meddig lesz sláger, de ma is már legalább tízszer megnézte velem meg az apjával is.

Kedvenc szavai a bumm, bamm és a brumbrum. Sokszor próbálja utánunk kimondani azt a szót, ami tetszik neki, például hogy gomb, de ebből csak gö-ig jutott, vagy a kiscicából ká lesz. Még sok minden van, amit tud, de most ezek jutottak az eszembe.
Ja, igen, ami újdonság, hogy ahogy hazajöttünk a nyaralásból, a kiságyat átraktuk Maxim szobájába, azóta külön alszik. Azt nem mondom, hogy nem köt ki néha nálunk hajnalban, de a tegnapi éjszakát végig a saját ágyában, a saját kis szobájában töltötte.
Már hipp-hopp feláll, de még mindig kell neki valami kis kapaszkodó vagy sámli. A holdkompjánál is feláll és tolja egyedül, de elég közveszélyes még, bármelyik pillanatban eldőlhet, többnyire nem a saját mozgására figyel, hanem a kiszemelt tárgyra és így borul az egyensúlya. Pedig láttam már, hogy gyakorolta, hogy ha feláll, hogyan üljön le, de valamelyik nap is ült és úgy vágódott hanyatt. Továbbra sem mászik, bár 1-2 lépést ment térdelve, de aztán hasra vágódik és inkább kúszik, vagy a kezünket fogva megy. Néha araszol a fotelnél vagy a kis asztalánál, de a kezünket érzi a legbiztosabbnak. Több helyen is olvastam, hogy ne járassuk a babát, ne adjuk neki a kezünket, még ha ő kéri is, mert ez lassítja a fejlődését. Hát én megnéznék egy ilyen szakembert, hogy bírná az örökmozgó, engem-minden-érdekel Maximmal egy napig, azt hiszem, az első után nem vállalná a második napot. Nem kúszhat szegénykém a hideg kövön, a vizes fűben, és az sem jó, ha cipeljük egész nap, azonkívül, el sem fáradna kellőképpen. Így sem alszik jól, hogy rengeteget mozog, hát még úgy!
Anyukám, akinek sikerült elaltatnia Maximot, mikor otthon voltunk (én szoktam letenni aludni mindig, szopizik és utána beteszem a kiságyba), meg ő tényleg jól boldogul vele, a gyerekek is szeretik, szóval azt mondta, hogy nem biztos, hogy elvállalná Maximot több napra. Tény, hogy nem unatkozunk mellette továbbra sem, talán annyival jobb, hogy már sok mindent lehet vele játszani, van, hogy végig lapozunk egy-egy könyvet, pár percig figyel a mesére, a zenét, dalokat szereti, most már a lovagolós kis dalokat is élvezi. Egyszerűbb programot találni neki. Ami viszont borzasztó, az a pelenkázás. Utálja, hogy feküdnie kell, este fürdés után pedig többnyire sírással végződik, mert ő állandóan felpattan. Viszont nem marad meg egy pillanatig sem ülve vagy állva, hogy úgy adnám rá.
Az evése is folyton változik, most megint csak a banánt eszi meg a gyümölcsök közül, esetleg egy kevés más gyümölcsöt keverhetek bele, illetve a bébiételes gyümölcsöket megeszi. Viszont a húsleves, gulyásleves, töltött tök pürésítve, kisebb-nagyobb darabkákkal vegyítve nagyon csúszik neki. Meg általában a zöldséges bébiételeket is megeszi, a kölesgolyó, vajas kenyér pedig mindig jöhet.
Már egy ideje csak egyszer alszik egy nap, akkor is, ha csak két órát aludt délben, sőt tegnap még annyit sem, de délután már nem akar aludni.
Kíváncsian várjuk, mi lesz a bölcsiben.

Nyaralás otthon - 2. rész

Már itthon vagyunk, gyorsan eltelt a két hét. Rengeteg élménnyel lett gazdagabb Maxim, volt részünk viharban, áramkimaradásban fürdés közben, igazi kánikulában és sok-sok pancsolásban. Norbi szüleinél mindennapi program volt - többször is - a háziállatok megfigyelése: 3 kutyus, tyúkok, kakas és persze a macskák. A kiscica még bírta is, ogy Maxim kergeti. Hiába, a kertes házat minden gyerek élvezi.
Annyira meleg lett, hogy délelőtt és délután is fürdött Maxim a kis felfújható medencéjében. Eleinte ücsörgött a vízben, aztán jött a ki-be járkálás, élvezte, hogy át kell lépni a szélét. Kapott egy csúszdát is, és Norbi kitalálta, hogy ha vízzel locsoljuk, akkor belecsúszik Maxim a medencéjébe. Na ez nagyon tetszett neki. Érdekes, hogy a nagy meleg ellenére állandóan kint akart lenni. Persze volt, hogy nyűgösködött, de hát mi, felnőttek sem bírjuk sokáig a 35 fokos hőséget.
Strandolni is voltunk, nekem már nagyon hiányzott az úszás, Norbival felváltva úsztunk kicsit, aztán megnéztük a gyerekmedencét. Ide felnőtt nem mehetett be, így csak a szélén ücsörgött Maxim, nézte a gyerekeket, de hamar megunta. Bevittük a nagymedencébe, ezt annyira élvezte, nem tetszett neki, mikor kimentünk, állandóan vissza akart menni. Norbi keresztanyukájával, a testvérével, Magdival, az anyukájukkal és 3 unokatesójával is találkoztunk, hiába, kicsi ez a Békéscsaba. Egy idő után, bent a medencében, Magdi átvette Maximot, és ő úsztatta. Csodálkoztunk, de nem tiltakozott ellene. Annyira koncentrált a vízre, teljesen átszellemül. A délutáni strandolás után aludt a legjobban éjszaka az egész nyaralás aladt.
Hamar megszokta Maxim, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, mikor átköltöztünk anyósomékhoz, Anya utánunk hozta az ottfelejtett dolgokat, és fel kellett vennie Maximot, mert nála akart lenni. Jó bemelegítés volt ez mindnyájunknak a bölcsire.
Persze most is tartja a lépésnyi távolságot az idegenekkel, de hamar feloldódik.
Lesznek képek is, ha odajutok...

Nyaralás otthon

Az idén nem szerettük volna kihagyni a nyaralást a házvásárlás ellenére sem. Úgy gondoltuk, hogy a családnak is biztos hiányzunk, így Békéscsaba lett az uticélunk augusztus 1-én.
Megint éjszaka utaztunk, az első visszaalvását leszámtítva Maxim nagyon jól bírta az utat. Igaz, én is kellettem hozzá, apuka, nagymama nem bizonyult elégnek. Énekeltünk, labdáztunk, ettünk, ittunk Maximmal, és végülis plusz megálló nélkül 14,5 óra alatt meg is érkeztünk. A kapuban Dédipapa már ott toporgott, ő azt hitte, hogy előző nap már itt voltunk. Az első hetet az én szüleimnél töltjük, tesóm, Kriszti is vett ki szabadságot, hogy bébiszitterkedjen egy kicsit. Maxim nagyon élvezi, hogy ki-be járkál - és többnyire mezítláb -, körbe sétáljuk a kertet, cicázunk, reggel megszámoljuk a kisfecskéket a kapu felett.
Nagyon meleg van, de szerencsére eddig nem rontott az étvágyán, nagyobb adagokat eszik már meg, és ami újdonság, hogy banán nélkül is megeszi a húsleves zöldségeit, sőt magát a húslevest is kanalazzuk neki. Pénteken a brokkolis csirkéjébe is csak 3 karika banánt kapott, a kis tálkája púpos lett, de Kriszti szépen bekanalaztatta vele :-)
Pénteken Gabi unokatesóm is eljött Jázminnal, kétéves kislányával, az anyukájával meg Dédipapával.
Kezdi megszokni, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, reggelente megy oda mindenkihez köszönni.
Játszótérre is elmentünk, kipróbáltuk a hintát, libikókát, csúszdát és persze a homokozót. Kezdi élvezni, ráadásul már nem töm mindent egyből a szájába.
A mutogatás továbbra is az egyik fő kommunikációs eszköze, apukám szerint E.T-mutogatás, ahogy a mutatóujjával rábök valamire vagy valakire. Édes vele, az biztos.