Az idén nem szerettük volna kihagyni a nyaralást a házvásárlás ellenére sem. Úgy gondoltuk, hogy a családnak is biztos hiányzunk, így Békéscsaba lett az uticélunk augusztus 1-én.
Megint éjszaka utaztunk, az első visszaalvását leszámtítva Maxim nagyon jól bírta az utat. Igaz, én is kellettem hozzá, apuka, nagymama nem bizonyult elégnek. Énekeltünk, labdáztunk, ettünk, ittunk Maximmal, és végülis plusz megálló nélkül 14,5 óra alatt meg is érkeztünk. A kapuban Dédipapa már ott toporgott, ő azt hitte, hogy előző nap már itt voltunk. Az első hetet az én szüleimnél töltjük, tesóm, Kriszti is vett ki szabadságot, hogy bébiszitterkedjen egy kicsit. Maxim nagyon élvezi, hogy ki-be járkál - és többnyire mezítláb -, körbe sétáljuk a kertet, cicázunk, reggel megszámoljuk a kisfecskéket a kapu felett.
Nagyon meleg van, de szerencsére eddig nem rontott az étvágyán, nagyobb adagokat eszik már meg, és ami újdonság, hogy banán nélkül is megeszi a húsleves zöldségeit, sőt magát a húslevest is kanalazzuk neki. Pénteken a brokkolis csirkéjébe is csak 3 karika banánt kapott, a kis tálkája púpos lett, de Kriszti szépen bekanalaztatta vele :-)
Pénteken Gabi unokatesóm is eljött Jázminnal, kétéves kislányával, az anyukájával meg Dédipapával.
Kezdi megszokni, hogy többen vagyunk körülötte, sőt, reggelente megy oda mindenkihez köszönni.
Játszótérre is elmentünk, kipróbáltuk a hintát, libikókát, csúszdát és persze a homokozót. Kezdi élvezni, ráadásul már nem töm mindent egyből a szájába.
A mutogatás továbbra is az egyik fő kommunikációs eszköze, apukám szerint E.T-mutogatás, ahogy a mutatóujjával rábök valamire vagy valakire. Édes vele, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése