Néhány gondolat a 11. hónap vége előtt

Nagyon gyorsan fejlődik Maxim, mint minden baba persze. Már sokszor elég ha az egyik kezét fogjuk séta közben, a másikban amúgy is szorongat valamit. Ez a mániája jelenleg, hogy valami számára érdekes dolgot felvesz és azt fogja, el nem engedi, akkor sem ha elesik, akkor azzal együtt dől. Ez lehet a kis műanyag gereblyéje, műanyag tégely, légycsapó - a csúcs, amikor mindkét kezében van egy-egy, és azzal csapkodja a földet, falat -, rosszabb esetben valami pálca vagy bot, amit kint talál. Most már megérti, hogy a koszos botot, kavicsot nem hozzuk be a házba, nem üvölt egyből ha elvesszük tőle az ajtó előtt. Rengeteg mindent tud már, ért már. Pl. repülő szóra az égre mutat, vagy ha hallja a hangját, már keresi is fent a magasban; a madarakat is nézi minden nap kint, sőt tegnap meséltem neki, és a könyvben volt a madár, erre ő mutat kifele az ablakán. Minden lámpát tudja, hogy lámpa, bármi legyen is a formája, a függönyöket is megmutatja, na és persze az autókat is. Kutya, macska érthetően nem okoz neki gondot, az utcán, mindig meg kell nézni az elhaladó kutyákat. A ló szóra vagy a nyihahára elkezd csattogtatni a nyelvével. Tegnap este a ház előtt tépkedte a füvet és letépedt egy lóherét, mondom neki, nézd Maxim, ez egy lóhere, erre ő elkezdett csattogni. Ilyenkor nagyon édes. Azt is tudja már, hogy ezt most fogd meg a másik kezeddel, ezt ezerszer hallhatta, mert ugye ha szorongat valamit a markában, nem tudom öltöztetni, megmosni azt a kezét.
Az albérletben a faliszekrényünk ajtajára felragasztottunk négy foszforeszkáló birkát. Napközben vagy fénynél nézegettük őket, úgy hogy fogtuk Maximot a kezünkben. Amikor már fogni tudott, akkor persze le akarta őket szedni, de mindig mondtuk neki, hogy szépen, óvatosan, csak megnézzük. Most végre oda jutottunk, hogy Maxim szobáját berendeztük nagyjából (még azért alakulgat a végső állapot), és az ágya fölé tegnap felragasztottuk a barikat. Úgy örült nekik, megismerte őket. A furcsa az volt, hogy hiába tettük őt bele az ágyába, úgy nem akarta őket megnézni, csak ha mi tartottuk. Gondolom azért, mert az albérletben is mindig így néztük meg őket. Nem tudom, meddig lesz sláger, de ma is már legalább tízszer megnézte velem meg az apjával is.

Kedvenc szavai a bumm, bamm és a brumbrum. Sokszor próbálja utánunk kimondani azt a szót, ami tetszik neki, például hogy gomb, de ebből csak gö-ig jutott, vagy a kiscicából ká lesz. Még sok minden van, amit tud, de most ezek jutottak az eszembe.
Ja, igen, ami újdonság, hogy ahogy hazajöttünk a nyaralásból, a kiságyat átraktuk Maxim szobájába, azóta külön alszik. Azt nem mondom, hogy nem köt ki néha nálunk hajnalban, de a tegnapi éjszakát végig a saját ágyában, a saját kis szobájában töltötte.
Már hipp-hopp feláll, de még mindig kell neki valami kis kapaszkodó vagy sámli. A holdkompjánál is feláll és tolja egyedül, de elég közveszélyes még, bármelyik pillanatban eldőlhet, többnyire nem a saját mozgására figyel, hanem a kiszemelt tárgyra és így borul az egyensúlya. Pedig láttam már, hogy gyakorolta, hogy ha feláll, hogyan üljön le, de valamelyik nap is ült és úgy vágódott hanyatt. Továbbra sem mászik, bár 1-2 lépést ment térdelve, de aztán hasra vágódik és inkább kúszik, vagy a kezünket fogva megy. Néha araszol a fotelnél vagy a kis asztalánál, de a kezünket érzi a legbiztosabbnak. Több helyen is olvastam, hogy ne járassuk a babát, ne adjuk neki a kezünket, még ha ő kéri is, mert ez lassítja a fejlődését. Hát én megnéznék egy ilyen szakembert, hogy bírná az örökmozgó, engem-minden-érdekel Maximmal egy napig, azt hiszem, az első után nem vállalná a második napot. Nem kúszhat szegénykém a hideg kövön, a vizes fűben, és az sem jó, ha cipeljük egész nap, azonkívül, el sem fáradna kellőképpen. Így sem alszik jól, hogy rengeteget mozog, hát még úgy!
Anyukám, akinek sikerült elaltatnia Maximot, mikor otthon voltunk (én szoktam letenni aludni mindig, szopizik és utána beteszem a kiságyba), meg ő tényleg jól boldogul vele, a gyerekek is szeretik, szóval azt mondta, hogy nem biztos, hogy elvállalná Maximot több napra. Tény, hogy nem unatkozunk mellette továbbra sem, talán annyival jobb, hogy már sok mindent lehet vele játszani, van, hogy végig lapozunk egy-egy könyvet, pár percig figyel a mesére, a zenét, dalokat szereti, most már a lovagolós kis dalokat is élvezi. Egyszerűbb programot találni neki. Ami viszont borzasztó, az a pelenkázás. Utálja, hogy feküdnie kell, este fürdés után pedig többnyire sírással végződik, mert ő állandóan felpattan. Viszont nem marad meg egy pillanatig sem ülve vagy állva, hogy úgy adnám rá.
Az evése is folyton változik, most megint csak a banánt eszi meg a gyümölcsök közül, esetleg egy kevés más gyümölcsöt keverhetek bele, illetve a bébiételes gyümölcsöket megeszi. Viszont a húsleves, gulyásleves, töltött tök pürésítve, kisebb-nagyobb darabkákkal vegyítve nagyon csúszik neki. Meg általában a zöldséges bébiételeket is megeszi, a kölesgolyó, vajas kenyér pedig mindig jöhet.
Már egy ideje csak egyszer alszik egy nap, akkor is, ha csak két órát aludt délben, sőt tegnap még annyit sem, de délután már nem akar aludni.
Kíváncsian várjuk, mi lesz a bölcsiben.