Gyereknappali

Múlt hét kedd nagy nap volt számunkra. Azonkívül, hogy Maxim tett háromszor egy bizonytalan lépést önállóan, elmentünk beiratkozni a bölcsődéjébe.
Kannerstuff, azaz Gyereknappali a bölcsőde neve - általam fordítva. Mikor Capellenbe költöztünk, meglátogattuk a két magánbölcsit és az államit is. Azonkívül, hogy az állami bölcsi olcsóbb, ez tetszett a legjobban. Itt luxemburgiul beszélnek. Hatalmas udvara van a bölcsinek, mindenféle hintával, mászókával felszerelve. Amikor megnéztük, az igazgatónő szobája tele volt gyerekekkel, épp fényképeszkedtek, mert úgy tanulják a színeket, hogy minden héten van egy szín-nap, akkor épp piros volt, ilyenkor piros ruhában kell menni, piros ételeket esznek (pl. bolonyai, paradicsom-saláta). Élénk és közvetlen hangulat uralkodott, kellemes benyomást keltve bennünk.
Várólistásak voltunk, mert itt is be szokták íratni a még meg nem született babákat is, de szerencsére több gyerek is feljebb lépett, így kaptunk helyet.
Nekem sajnos vissza kell mennem dolgozni, szeptember 20-án kezdek, és úgy beszéltük meg az igazgatónővel, hogy két hetet hagyunk a beszoktatásra. Egy hét ilyen idős korban kelleni szokott, de ez mindig egyénfüggő, és jobb ha még egy hétig elérhető leszek. Nagyon aggódunk, hogy fogja bírni Maxim, biztos jó lesz majd neki egy idő után a többi gyerekkel, látja, hogy más milyen szépen eszik, állítólag a nem jól alvó babák is alszanak a bölcsiben, mert látják a többieket.
Maximmal ketten mentünk beiratkozni, az elején még elüldögélt a játékokkal, amiket adtunk neki, de aztán mászkálni akart. Azt mondta az igazgatónő, hogy sármos kisbaba, mert vigyorgott rá Maxim többször is, meg hogy jó kis csoport lesz vele együtt, ő már látja, hogy a Törpék - ez a kiscsoport neve - között jó helye lesz. Hát remélem, így lesz, mert bébiszittert nem szeretnénk, szerintünk jobb ha gyerekek között van, semmint egy valakivel itthon. Néha úgy érzem, hogy én kevés lennék neki előbb-utóbb, szóval most a bölcsődét látjuk az egyetlen megoldásnak.