Robin másfél éves

Most éppen jól alszik. És többnyire jól megvannak Maximmal. Minden hülyeségben. Néha teljesen elfoglalja magát valamivel, elmolyolgat, de a hosszú csönd mindig gyanús. Szívesen rajzol, imádja a filctollat. Amíg elpakoltam, ők filceztek. Egy idő után érdekesebb volt magukat festeni. Hiába mosható filcek, azért kellett őket sikálni. Most inkább eltettem a rajzkosarat, egy hét után meguntam, hogy Robin már reggel oda akart ülni az asztalhoz.

Iszonyat vagány, vakmerő, nem fél semmitől, mindenhova  felmászik. Tegnap pl csak azért nem esett hátra a csúszdán, mert Maxim már ott állt mögötte a létrán, és így megtartotta. Még szerencse, hogy Maxim félős, mert Robin picit kevésbé veszélyes. Látja, hogy Maxim a járdán köröz a kedvenc körforgalmunkban, meggondolja magát, nem megy le az útra, hanem ő is teper utána a járdán a kismotorjával. Már nagyon ügyesen száguld. A bölcsiben rendhagyó múlt hét után, ezen a héten is szeretett volna Maximmal együtt maradni reggel, Maxim pedig hiányolta, hogy Robin nem megy velük sétálni. De múlt héten Robin egyedül volt nagy a csoportjában, és egy nap unatkozás után mehetett a nagyokkal sétálni és délután le az udvarra.

Nem tudom, hogy a kellemes idő miatt vagy csak nem volt olyan vészes a vírus amit összeszedett, de a hörghurut ellenére energikus maradt, sokat eszik, és az orra is csak egy napig folyt. Persze múlt hétfőn elvittem orvoshoz, mert tényleg csúnyán köhögött, és igen hörghurut (jó, hogy adtam a ventolint), és kicsit sípolt is a tüdeje. Sajnos Maxim is elkapta és naná, hogy azután kezdett köhögni, miután Robint elvittem az orvoshoz. Neki még mindig tart, nappal alig köhög, de éjszaka többször, ma éjszaka végre nem hallottam köhögni. Nekem is elmúlt pár nap alatt. Remélem, nem úgy folytatjuk mint tavaly.

Robin egyre több szót mond ki utánunk, szerintem próbálja a Maximot is, már többször hallottam, hogy manyi, de mikor kérem, hogy ismételje meg, csak néz rám a kék szemeivel. Maxim sokszor szeretgeti, oké, néha ütögeti is. Tegnap reggel Robin lefordult az ülőkéről, és hiába kaptam el a fejét, gondolom, megijedt, meg lehet picit beverte az arcát, nagyon sírt, Maxim egy kis idő után szólt, hogy ő meg szeretné vigasztalni Robint: odaállt mellé, és simogatta az arcát, Robin meg csendben tűnődött, hogy most akkor minden rendben?

Készül a teraszunk, ma rögzíti le Norbi az utolsó tetőrészt. Nem tudunk és nem is fogunk unatkozni még egy jó darabig. Pláne két ilyen aktív gyerekkel.

Maxim füvet nyír

A fűrészelés mellett a fűnyírás Maxim kedvence. Még jó, hogy van háromféle fűnyírónk, ebből kettővel - elektromossal és mechanikussal - együtt vágják Norbival a füvet. Volt, hogy kétnaponta füvet nyírtak, Maxim annyira be volt indulva. Persze a játékfűnyírójával is sokat vágja a füvet, a traktorjával is, mert látta a bölcsiben és a parkban, hogy ilyen fűnyíró is van. Na meg persze a "leghatékonyabb" módszere, amikor egyesével ollóval nyírja a füvet. Egyik délelőtt a kapunál szálanként vágtuk le, kb tíz szálat elvitt a zöldkukába, engem utasított, hogy a kerítésnél várjam, közben legalább háromszor visszaszólt, hogy "minnyá jövök aja", és ezt játszottuk legalább egy órán át.

De ez még semmi, mert ő bent is tud füvet nyírni, nemcsak kint a kertben és a bölcsiben, vagy éppen Milánéknál (- elmegyünk vendégségbe, és ő ott is rábukkan egy fűnyíróra, és mit csinál? füvet nyír). A szőnyegen is remekül lehet füvet nyírni, traktorral vagy épp amit kinevez fűnyírónak, és közben szakszerűen megállapítja, hogy szép lett a fű, vagy hogy jó sűrű, most nem kell vágni, várni kell vele.
És hogy fokozzam, Wii Mariokartjával játszanak néha Norbival, és kiválasztotta a Babymariot egy traktorral.  A bocis pályán is tud ám füvet nyírni így!
Nyiszálni is szeret, a fűszálakon kívül leveleket vagdos az ollójával. Egyik nap mondom neki, hogy jó kopasz lett az ág, másnap már mondta, hogy ő most megfodrászolja a bokrot.

A markolónk

Két hete hétfőn és kedden Norbi otthon dolgozott, egy pici markolóval. Lesz egy esőgyűjtő konténerünk, és az előmunkálatok során látta, hogy a ház külső falán újra kell rakni a szigetelést. Így nem csak egy mély árkot kellett ásnia - amit apukám még a nyár elején elkezdett -, hanem végig a házfal mentén. Kalkulált, és a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak egy profi gép bérlése tűnt. Szerintem Maxim örült ennek a legjobban. Hétfőn még nagyon koncentrált, amikor az apjával bent ült a fülkében, de kedden már magyarázott is kanalazás közben. Szerdán reggel hiába köszöntünk el a markolótól, délután kétségbe esve kereste. Később beérte a hatalmas földkupac lapátolásával. 

 

 

Szauna otthon

Végy egy jó takarítógépet, újíttasd fel a fürdőszobát és takarítsd ki gőzzel. Csukd be az ajtót, hogy a gyerkőc ne lepjen meg még véletlenül sem. Tuti szauna-hatás. Csak itt mozogsz is közben.

Biciklin

Maximnak már van biciklije, még ugyan nőnie kell hozzá, de be lehet kötni, így ahogy elköltöztünk, a garázs előtt beleültettük. Meg is volt a sikere. Azóta Margó Mama szorgalmasan tologatja, a ház előtt, a kertben. Néha csak úgy elücsörög rajta Maxim.

A másik újdonság a bicikliülés. Norbi felszerelte az ülést a biciklimre, az elején csak tologattuk a kerékpárt, de Maxim azonnal rákattant. Mikor végre előkerült a pumpa is, a két fiú tett néhány kört az utcában. Már csak esőkabátot kell beszereznem, és legyen bármilyen idő, mehetünk biciklivel a bölcsibe.

Már hintája is van, most még a garázsban.

Végezetül még egy kép a ma 10 hónapos a kisfiunkról.

Haladunk

A pakolással, rendezkedéssel nagyon lassan haladunk, de Maxim most egy hét alatt nagyot fejlődött. Még mindig kúszik, de már felül, feláll és már nem csak egy-két lépést tesz, hanem lépeget és menni kell vele. Képes körbe járni a lakást, kint az udvart. Néha elfárad, ilyenkor leülünk, aztán újból megyünk. Eleinte nagyon kapaszkodott a kezünkbe, nem akarta elengedni, de most már sokszor tolja el a kezünket. Csak hát annyira nem a mozgására figyel, hanem arra amit meglát, fogdos, hogy ha nem fognánk, elesne. Ez egyébként ha ül is igaz, akkor is ha ő maga ül fel, annyira elbabrál, hogy nem magára figyel, és hátra dől. Annak ellenére, hogy már volt néhány nagyobb koppanás.
A legújabb szórakozása Norbival, hogy beleteszi Maximot a holdkompba és kergeti. Maxim csak úgy száguldozik, sikongat. Látszik rajta, hogy nagyon tetszik neki a dolog. Már tologatja is a holdkompot, persze itt is vigyáznunk kell, mert akkorát esne.
Ez nem új dolog, de még mindig csinálja, hogy meglát valamit álldogállva vagy lépegetés közben és lehajol érte, nyújtott lábakkal. Úgy fejre tudna esni ilyenkor, de ő valamiért ezt is nagyon szereti.
Ha nézegetjük a könyveit, látszik rajta, hogy megismeri a képeket, mert már előre örül neki. Szoktam neki énekelni, azt a néhány dalt is felismeri már és elégedetten vigyorog rám.
Fejlesztett magának egy újfajta mosolyt, olyan, mintha szerepelne, összehúzza a szemét, szélesen mosolyog, és általában dünnyög is hozzá. Ezt bármire előadja.
A konyhában van a mosógépünk, Maximnak ez újdonság, és bekukukcsál az ajtaján, ha megy a gép.
Már érti azt, hogy szépen, óvatosan, vagy ha rászólok, hogy ezt nem mert fáj. Most már elég azt mondanom, hogy Maxim ez fáj, és abba hagyja, ha figyel. Persze a nem szót már ő is tudja régóta, de azért nagyon kíváncsi, tegnap földet evett, nem volt elég gyors az apja. Ma a múlcsot szedegette, szerintem legalább ötször mondtam neki, hogy nem, nem esszük meg, nem vesszük a szánkba, de csak meg akarta kóstolni.
Sokszor gagyarászik, most kevesebbszer csinálja már, de egy időben egyfolytában tátogott mint a hal, meg cuppogott mint az öregek.
Van egy bolt a közelünkben, gyalog szoktunk menni Maximmal. A boltig általában jól bírja a babakocsiban, a boltban ha gyorsan végzünk még elnézelődik. A múltkor megjegyzete a pénztáros, hogy milyen jó baba. Igen, mondtam, még néhány percig. Mert azt már nem látják, hogy hazafele, alig bír a babakocsiban ülni. Tépi a zokniját, sapkáját.
Ha elmegyünk valahova, tényleg nyugodtabbnak tűnik, mint itthon, de azért, mert sok a látnivaló, új dolog, és az egy darabig leköti a kisördögöt. Itthon viszont kibújik, és jöhetnek a különböző programok.

Maxim játszik avagy szerel

Már sokszor felmerül a kérdés, mi lesz ebből a gyerekből? Fogalmunk sincs, de imád "szerelni". Egy darabig biztos nem veszek neki játékot, mert sokkal jobban elvan azzal, amit ő maga nevez ki játéknak. Norbi felvitte magával a padlásra mert fent szerelt, vitték Maxim játékos kosarát is, szétszórta neki a játékokat. Na és mit választott Maxim? Az apukája csavarhúzóját. Fél órát biztosan elbabrált vele. Igen, tudom, szúr, hegyes a vége, de felügyelet alatt állt. Tegnap én is szereltem egy kicsit, rutinosan két csavarhúzóval, amiből az egyiket Maximnak kellett adnom.
A villával is megismerkedett már, naná, hogy az is tetszett neki.

A bőröndök kerekeit is állandóan pörgeti, mindent megvizsgál, ő nem bír egy dologra koncentrálni, több mindennel foglalkozik egyszerre.
A webrádión is ő találta meg, melyik gombbal lehet lenémítani, mi nem is kerestük még ezt a funkciót.
Az udvaron is neki a koszos vödör kellett, teli tobozokkal és gallyakkal, nem a játékai. Néha azért szegény pórul jár. Tegnap este addig nyúlkált, hogy Norbi oda adta neki a távirányítót, ő meg lóbálta, és jól fejbe verte magát. Lett is nagy sírás, de pár perc múlva megint kellett volna neki a sok-gombos távirányító.
Most már nagyon gyorsan kúszik, egyre kevesebbet gurul. A nappali kővel van leburkolva, így csak a játszószőnyegén lehet, persze ő mindig le akar mászni a kőre, ott minden sokkal érdekesebb. Így azért bele-beletesszük a holdkompjába, különben semmit sem tudnánk csinálni mellette.
Állandóan állni akar, fogni kell a kezét, néhány napja egyet-kettőt lépeget is.
Fel is húzza már magát, de tegnapig csakis a mi kezünkbe kapaszkodva. Tegnap viszont le kellett engednünk a kiságyat, mert legnagyobb meglepetésemre felállt benne. Néhány percre tettem bele - nem szoktuk berakni játszani, csak aludni -, és ahogy megyek be a szobába, azt látom, hogy nyúlkál az ágya végéből az éjjeli szekrényemen.
Egyébként még mindig a kezével és a lábával együttesen fogja a dolgokat, ha egyedül játszik. A picasara töltöttem is fel egy ilyen albumot:Lábfogás.
Nagyon meleg volt a múlt héten, így beiktattunk délutáni pancsolást a kertben.

Tetszett Maximnak, jól elszórakozott a locsolóval és kishajójával.

Költözés

Már lassan egy hete lakunk itt, még szinte minden dobozban. Sikerült minden befejezni, amit feltétlen meg akartunk csinálni költözés előtt. Norbi szombaton elkezdte a festést, vasárnap apával és Mosonyi Csabával folytatták. Hétfőn megérkezett a parketta a két szobába, kedd estére pedig az egész ház ki lett festve, parketta a helyén. Szerdán jött a költözés, egy nap alatt sikerült azt is letudni, igaz nehézkesen indult. Béreltünk egy kis teherautót, de gond volt a hitelkártyám limitjével, persze ez akkor reggel derült ki a kölcsönzőben. Irány a bank, szerencsére fél óra alatt elintézték (nem is mertem remélni, hogy ilyen gyorsan megoldódik), és már pakoltunk is.
Nem sikerült mindent bedobozolni előre, így a végén anyával még pakolnunk kellett, aminek az lett az eredménye, hogy fogalmunk sem volt, mi hol van, melyik dobozba, kupacba lett téve. Mert ugye mi szépen szelektáltunk, rendszereztünk, ráírtuk a dobozokra a tartalmukat, de annyi cuccunk volt, hogy így nem végeztünk volna szerdáig.
Még most is majdnem minden dobozokban áll, vennünk kell gardrób szekrényt, Maxim szobájába is bútort. Egyenlőre még velünk alszik, kezdi megszokni az új helyet. Amint meglátja az udvart, rögtön ki akar menni. Nagyon szereti ha sétálunk vele, ő meg tapogatja a fákat, szedi a tobozokat. Jó lenne, ha már menne, mert így elég nehéz, azonkívül én nem igazán haladok a kicsomagolással, takarítással.
Maximot eléggé megviselte a felfordulás, minden nap jöttünk ide a házhoz, aztán haza, nem találta a helyét, ráadásul a nagyszülőkre sem emlékezett. Bár anyával nem volt semmi problémája, 3 nap kellett, hogy megszokja a nagyapját és hogy meggyomrozhassa apa az unokáját.
Alig tudtam letenni Maximot, nagyon nyűgös volt, még a szokásosnál is kevesebbet játszott egyedül, állandóan sírt, ha meglátott, még jobban. A nagy felfordulásban szinte nem is evett pár napig, aztán beindult az étvágya. Lehet, hogy a fog is ludas ebben, mert kibújt neki még kettő. Így viszont minden takarítás, pakolás, amit én akartam csinálni, szegény anyukámra maradt. Hogy most mikorra fogom befejezni a maradékot, azt nem tudom.
A nagy festés, pakolás és költözés alatt végig nagyon meleg volt, még mindig jó idő van, eső talán egyszer esett. Így szerencsére máris élvezzük a kertes ház előnyeit.
Még sok mindenről szeretnék írni, majd folytatom. Képeket is teszünk fel, amit megtalálom a kártyaolvasót :)

Új gyerekorvos

Véletlen, de az új házunk miatt ahhoz a gyerekorvoshoz fogunk járni, akihez az elejétől fogva szerettem volna, mert jó híre van, a homeopata dokim is ajánlotta, és ráadásul ő is foglalkozik homeopátiával. Nem Capellenben van, ott nincs is gyerekorvos, hanem a szomszédos városban Mamerben. Luxemburgtól sincs messze, csak egyszerűbb volt eddig gyalog elmenni az orvoshoz, pláne ha volt valami sürgős.
Már voltunk is nála, mert most megint nyűglődik Maxim, és biztos, hogy a foga, mert össze-vissza eszik, rosszul alszik, főleg éjszaka és egyfolytában túrja a száját. Ráadásul rájött, hogy tudja fújni a nyálát, prüszköl is rendesen miközben forgajta a nyelvét. A meleg idővel elkezdett izzadni, és lett pár kiütése, ami nem akart múlni. A doktornő - aki kedves, végtelenül türelmes - is az izzadást állapította meg mint a kiütések okozóját, remélem, elmúlnak, mert idegesít, hiában nem ekcéma vagy valami rosszabb. A fogára ő is csak egy gyenge cseppet adott, mert hogy egészséges, érdeklődő, élénk baba. Többször elmondta, milyen jó látni, hogy ennyire figyel, aktív. Mondtam neki, hogy mi is nagyon örülünk, csak ez elég fárasztó időnként.
8,65 kg-t mért és 69-70 cm-t. Nem engedte Maxim megmérni magát, nem tetszett neki, hogy a doktornő egyszer csak fogta és rátette a mérlegre. Persze mikor felöltöztünk, az asztaláról állandóan leszedte az alátétet, meg a kiskönyvét is mindenáron meg akarta szerezni. De papírt továbbra sem kap, olyan gyorsan megfogja és persze veszi a szájába. Egy kis darabot meg is evett mikor Norbival játszottak, de tegnap úgy láttam, hogy távozott is a darabka.

A házunk

Annyi mindent akarok írni, de most valahogy semmire sincs időnk. Norbi két hete borotválkozott, na jó, ez lustaság is :-)
Miért is vagyunk így elveszve? Találtunk egy házat itt a hatalmas Luxemburg országban, 12 km-re Luxemburg várostól. Elég körülményesek a régi tulajok, ha jól emlékszem, februárban néztük meg először, húsvét után kötöttünk egy megállapodást (előszerződés-féle), és két hete június 3-án írtuk alá a szerződést. Az itteni jogszabályok szerint a szerződés aláírásától mi vagyunk a ház tulajdonosai, de július 1-e a kulcsátadás dátuma. Szerencsére hamarabb megkapjuk a kulcsot, így jövő hétvégén már tudunk festeni, két szobát leparkettázunk. Jönnek a szüleim is, majd Norbi szülei is július közepén. Június utolsó napján fogunk költözni. Elkezdtünk dobozolni, de nagyon lassan haladunk, Maxim ugyebár még nem nagy segítség, bár pakolni nagyon szeret. Főleg, amit nem lehetne. No de ez majd egy másik bejegyzés.
Szóval nagyon-sok-pénzért nagyon-sok-hitelből egy 670 négyzetméteres telken egy egyszintes házat vettünk, garázzsal. Nagyon kevés egyszintes eladó ház van, ráadásul a telek szabályon négyszög alakú, önálló a ház, csak kertszomszédok vannak, ezért megkérték az árát. A padlás szigetelt és parkettás, egy vagy két szobát ki lehet alakítani, fűtésszezonig szeretnénk egy radiátort oda, de addig is lehet használni vendégszobaként. Hatalmas nappalija van, amiből szeretnénk majd egy szobát leválasztani még. A 120 négyzetméteres ház könnyűszerkezetes (ezért tudtuk megvenni, mert sokan tartanak tőle), a külső falai tégla és a tető ezeken áll, vagyis belül azt csinálunk amit akarunk, és ha sehogy sem tetszik, majd egyszer felépítjük az öko-faházunkat :-)
Capellen félúton van a főváros és Norbi munkahelye között, itt van a NATO-nak egy logisztikai ügynöksége. Van vonat, így nagyon hamar beérek majd a munkahelyemre, ami az állomásnál van Luxemburgban.
A hitelkérelem elég egyszerű és gyors az otthonihoz képest. Már az is hihetetlen, hogy szinte 0% önerőre megkaptuk, és kevesebb mint egy hét alatt a bank el is küldte az ajánlatot. Elég vicces volt, amikor mentünk aláírni a majdnem nyugdíjas korunkig tartó hitelszerződést. Egyrészt mert nem kért semmilyen igazolványt a központban a hitelintéző, másrészt pedig, mert kérdezte, hogy mikortól akarjuk kezdeni a törleszést, merthogy nekik nem sürgős, akár 6 hónapot is várhatunk vele, illetve hogy mi dönthettük el a hónap melyik napján vonják majd le a havi törlesztést. És ez az itteni Takarékpénztár, állami bank. Nem hinném, hogy otthon bármelyik bank ilyen lazán kezelné a hitel fizetését.