Fotók - december

Mikulás

Előkarácsony Nagyival és Popival

Karate klub 40 éves

Havazott

Mézeskalács - 1 kép

Karácsony

Korcsolyáztunk

Többi decemberi képünk

Tüzijátékunk - videó

Mikulás az idén is jött

Maxim már nem hisz a Mikulásban. Egyre többet mondogatta, hogy mi vesszük az ajándékot, de Robinon láttam, hogy ő még hinne benne, Emiliről nem is beszélve.
Amikor Maxim egyszer mérgesen azt mondta, hogy mi hazudtunk neki, mivel nem a mikulás hozza az ajándékokat, meg amúgyis honnan tudná, mit szeretnének stb., csak annyit kértem tőle, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, és legyen szíves ezeket a dolgokat Robin és Emili előtt nem ismételni. Hagy élvezzék még ezt a varázst, ne rontsa el nekik a benne rejlő örömöt. Megértette, és azóta egy szót sem szolt a kételyéről, az igazáról.
Viszont Robin is gyanakszik, ugyanis kitalálta, hogy az apja vadkamerájával (vadászathoz használják, mi a patkányok kiirtásához vettük) felvesszük, ki teszi a csizmájukhoz az ajándékot. Nekem előtte mondta egy vagy két nappal, de az apjának már a mikulás előtt egy héttel elő állt az ötletével. Későn kapcsoltunk, hogy jelmezt kéne szerezni az akcióhoz. Viszont Robin nem felejtette el, tényleg beállították a kamerát, és végül Norbi kis trükkel ugyan, de megoldotta: a felvételen látszik a Mikulás keze, amint kinyitja az ajtót, és lerakja a csomagot. De csak a keze. Robint viszont rendkívül nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy idén is hozott neki ajándékot a mikulás.

Tonhalkonzerv-sztori

Emili 21 hónapos. Nagyon cuki tud lenni, figyelmes, kedves, de azért be is vadul időnként: elkezd csapkodni vagy dobálni a dolgait. 

Végre Robinnak is kimondja a nevét, igaz csak annyit bír kiejteni, hogy obi. Maxim pedig maszi vagy maci. Sok mindent mond utánunk, sok dolognak már tudja a nevét, de néha nehéz kitalálni, hogy azt mondja, hogy kész vagy éppen a székre gondol, amit szintén késznek mond. Ugyanígy a kupak is puka. A félénksége miatt szerintem nem mer mindent kimondani, ugyanakkor néhány dolgot luxemburgiul mond, pl. ápel=alma, vagy Addi=viszlát. 

Kés villa helyett, kanál-villával eszi a másodikat, és kéri is a vilát. Elég borzasztóan eszik, kenyeret továbbra is csak a boltban vagy boltból hazafele eszi meg, itthon szinte soha, a főtt ételekből is alig eszik meg valamit. A bölcsiben is ha ebédre megeszi a levesét és esetleg belekóstol a másodikba, az már szuper. Szerencsére a gyümölcsöt ott is és itthon is eszi. 

És a bölcsiben már jól érzi magát, nem kell állandóan felvenni, szépen elbabrál, imádja, ha elmennek az iskola napközijébe vagy ha valamit főznek. Nagyon büszke az alkotásaira amiket haza hoz, nem lehet őket kirakni, mert ha meglátja őket, azonnal kéri, hogy adjam a kezébe. 

Vettünk neki egy bilit, mert a fiúk folyton együtt járnak vécére, és ha ő is rá akart ülni a bilire, nem volt helye. Már többször belepisilt és kakilt, illetve a bölcsiben is belekakilt a kisvécébe. De van, hogy egyáltalán nem szól, hogy kakált, mert éppen játszik valamit. Sőt, már kétszer a fürdőkádban is kakált, szóval még messze van a szobatisztaság. 

Ha nem beteg, egész jól alszik, már volt, hogy egymás után több éjszakát is végig aludt; heti átlagban 3-4 éjszakát alszik végig, ez nagyon jónak számít. 

Már olyan összetett utasításokat is megért, hogy "Maxim ágyánál van zsepi, menj és fújd ki az orrod" - igaz utána hosszú időre elfoglalta magát a zsepikkel és a fél dobozt elpocsékolta, de addig el tudtam pakolni a megszáradt ruhákat. 

Januárban beteg volt, hörghuruttal, aztán a fiúk is betaknyosodtak. Sajnos a bölcsis vírusokat mindig bekapja, a második nagy hullámból sem maradt ki, torokgyulladás, láz, és piros volt a füle. Úgy tűnt, egy-két nap alatt túl van rajta, de aztán két borzasztó éjszaka után mégis elvittem az ügyeletre, miután a gyerekorvos csak probiotikumot javasolt, és kiderült, begyulladt a füle. Emili ugyanis visított éjszaka, de a második alkalommal a fenekét mutogatta, hogy ott fáj. Én már mindenre gondoltam, azért is vittem be a kórházba, hogy majd ott megvizsgálják, de aztán "csak" antibiotikum kellett neki. Amúgy Robin is elkapta ezt a vírust, mert fél napra ő is kidőlt. Ez pont a szünet elején volt, mamáék már megérkeztek ekkor, így ő ápolta Robint, meg Emilivel is fél napot ők voltak. 

A reggeleket leszámítva Emili is szuperul eljátszott Mamával és Tatával, a nevüket szépen mondogatta is. Sok hó is esett, és most nem olvadt el azonnal, így a fiúk többször voltak kint és havaztak, Tatával hógolyoztak. 

Következzen a tonhalkonzerv sztorija. Az egyik nap a boltból haza érve nem volt időm kipakolni mindent, dolgoztam délután otthonról, aztán meg rohantam a gyerekekért. Később Emili látva a két teli szatyrot, elkezdett kipakolni belőlük. Már csak azt láttam, hogy nyitja a gyerekzáras szekrényt, és próbálja berakni a kartonba összecsomagolt halkonzerveket. Egy ideje nem is volt otthon ilyen konzerv, és túl sokat nem kotorászhat ebben a szekrényben, ő nem is eszik ilyet, de mégis tudta, hova kell raknia. 

Olyan is volt, hogy hajtogattam a ruhákat, ő meg az összes kistörölközőt a helyére vitte a fürdőszobába, anélkül, hogy bármit is kértem volna tőle.

Téli szünet és karácsony

Már nagyon vártuk a szünetet: miután mindenki beteg volt, és végre mindenki jobban lett, megérkeztek Nagyié. Hétfőn és kedden a fiúkkal ők maradtak otthon, Emilivel szerdán kezdtük a szabadságot. Nagyiék meghozták a várva várt Ninjago sárkányszörnyeket, úgyhogy most egy időre kilegózták magukat a fiúk. Robin már kevésbé volt lelkes az összerakásban mint a mikulásos sárkánynál, szerencsére Popi sokat segített neki. 

Emili egy nap alatt megbarátkozott a nagyszülőkkel, sokat játszott velük, fürdették, igaz reggelente nehezebben indult a napja, de ez többnyire nagyszülők nélkül is így van. Ő kapott egy gülü szemű cuki zsiráfot, na erre Robin is rácuppant, úgyhogy ment a veszekedés két napig, még a sárkányát sem találta olyan érdekesnek. Nagyi hozott bejglit, sütiket, töltött káposztát, szaloncukrot, ezekkel már nem volt gondom karácsonykor. 5 napot maradtak, szerda délután vittük ki őket a buszhoz.

Csütörtöktől Norbi is itthon volt már, és egyelőre erre a munkahelyére nem is megy többet, felmondott. Eredetileg fizetés nélküli szabit kért, de nem akarták megadni januártól, ő viszont nem akart tovább várni, mert vagy most vált, vagy ugyanabban a pozícióban marad, több műszakban.  Egy programozói képzést kezd el januárban, izgultunk, hogy sikerül-e helyet kapnia, mert úgy tűnt, nem jön össze, és kereshet valamilyen online képzést. Április végéig oda fog járni, és ha minden jól megy, ezzel tud is majd munkát találni.

Itthon töltöttük a karácsonyt, a fiúk pár napig ki sem akartak menni a házból. Igaz, vagy esett az eső, vagy hideg volt, de aztán elmentünk korcsolyázni. Először mind az öten, Norbi Emilivel sétálgatott, mi meg a fiúkkal gyakoroltunk. Másnap csak én mentem Maximmal és Robinnal, kezdtek belejönni. Robin első nap meg sem tudott állni a jégen, másodjára pedig már fel is állt segítség nélkül. De aztán nem volt kedve menni, kár, mert a mameri polgármesteri hivatal udvarát öntötték ki jéggel, ingyen volt a korcsolyabérlés is. Sebaj, már tavaly is volt, szerintem lesz a következő szünetben is. 

Uszodába nem mentünk, így kisebb volt az esélye, hogy bármit elkapunk, és végre rendben van Robin füle, már a tubus helye is begyógyult, és még folyadékot sem talált egyik fülében sem a fül-orr-gégész, pedig előtte ő is beteg volt és fájlalta a fülét.

Karácsonyi képeink

Korcsolyázás

Kellemes ünnepeket!

Karácsonyi szünet

 

 

24-én a fiúk legszívesebben már reggel ajándékoztak volna, alig bírták kivárni a délutánt. Én még ebéd után Emili zsákját fejeztem be, neki is akartam varrni egyet. Megint kezdtem rosszul lenni, el is döntöttem, hogy kedden, mikor Emilivel megyek kinére, megnézetem a mellem, mert gyanús, hogy begyulladt. (Így is volt, kaptam rá antibiotikumot, amitől egy hétig tiszta kómás voltam, de legalább rendbe jöttem.)

Szóval megvarrtam a zsákot, elkészült a vacsora is, a szokásos tárkonyos halat készítettem, a fiúk pedig husit kaptak. Előtte azonban ajándékoztunk. A zsákba beletettük az apróságokat, új biciklis sisakot és egy kartonra ragasztott bicikli képét. Azt, amelyiket a fiúk kiválasztották, hogy majd egyszer megvesszük nekik. Robin először azt hitte, hogy ez a lap az ajándék, aztán leesett nekik, hogy igazi biciklit kapnak. Aluvázas, háromsebességes, de a lényeg a rendes sárvédő volt. A Maximén lámpa is van, az övé 20 colos. A régije 16-os volt, és Robin állandóan azzal akart menni. Aztán úgy gondoltuk, ha mindketten kapnak egy nagyobb biciklit, az kitart egy darabig, na meg aztán ha vizes az út, nem kell kabátot, nadrágot mosnom egy-egy rövid bicajozás után. A Robiné 18 colos egyébként. Maxim már egyáltalán nem tudta sapkára felvenni a sisakját, a régi jó lesz Emilinek.

Szerencsére karácsonykor egész enyhe idő volt, hó sem esett, így ki tudták próbálni az ajándékokat.

Érdekes, hogy Emilit nem bántotta a fát, alulra tettünk neki egy-két díszt, de elég is volt neki. Nem volt szúrós a fenyő, nem emiatt nem birizgálta.

Szilvesztert természetesen itthon töltöttük. Egész korán, 9 körül fellőttük a tüzijátékot, még Emili is nézte, aztán Robinnal és Emilivel mi elaludtunk. Norbi Maximmal megvárta az éjfélt.

Norbinak letelt a féléves szabadság, újból dolgozik. Itt január első hete is szünet volt, és a fiúk nagy örömére behavazott. Maga a hó Emilinek is tetszett, de azt nem igazán bírta, hogy a kezeslábasban mozdulatlanul üljön a szánkóban. A hó nem tartott sokáig, csak a bejárónk mellé épített hószörny bírta sokáig, így két délelőtt játszóházba mentünk, hogy kicsit kimozduljunk.

Emili karácsonyra egészen rendbe jött, és két újabb foggal büszkélkedhetett. Felül az egyik még december 17-én szombaton kibújt neki, a másik nagy metsző pedig szerdán. De aztán jött a másik kettő is mellettük, szilveszterkor már kirepedt az ínye az egyik oldalon, és az új évet az ötödik fogával köszöntötte, aztán rá két napra kibújt a másik is neki. Így 6 foggal már elég jól tud harapni. Valószínű emiatt is kezdett el enni, végre megjött az étvágya. Na meg a hangja is, de van, hogy csak sutyorog, nagyon cuki.

Ügyesen és gyorsan mászik, 23-án alacsonyabb sámlinál vagy ha rajtunk támászkodott, akkor felállt, 27-én már felkapaszkodva többször felállt. Aztán január 1-én már mindenhol felhúzta magát és felállt.

További képeket a linkekre kattintva nézhetitek meg:
- Karácsony
- Téli szünet 
- Havazás

Mikulás

Maxim és Robin nagyon várta a Mikulást. A múlt héten az egyik délután a busztól haza sétálva nagy éneklésbe kezdtek, sőt, Robin ezt kérdezte tőlem:

- Anya tudod mitől piros az ég?
- Mitől?
- Hát a télapó süti a boxemberkéket.

Ez a boxemberke itt Mikulás előtt néhány héttel kapható egészen december 6-ig, emberke formájú kalács, Maxim imádja. Az oviban Robinék még sütöttek is egyet. Kérdeztem, hogy csinálják, Robin mondta, elmutogatta, és azt mondta, hogy a végén késsel vágta ki mindenki a sajátját, persze az óvónéni segített. Én erre megkérdeztem, hogy a zokniját nem vágta-e ki. Két hete ugyanis a kis barátnőjével, Nestával, képek helyett a saját zoknijukat vagdosták ki. Robin mondta, hogy ezt biztos nem látta a Télapó, mert akkor sütötte a kalácsemberkéket.

A mikulás azt hozta nekik, amit kértek: Maximnak Pokémon-kártyát, Robinnak Dinotrucks-Kaméleont, de kaptak társast, édességet, szóval biztos nagyon jók voltak.

Olyannyira, hogy még egy kis hó is esett. Épp annyi, hogy tudjanak egy picit havazni, és hogy Emili is megfogdossa élete első havát.

Mamáék ezen a héten voltak nálunk, így az ő mikulásuk a mi cipőnkbe is csempészett egy-egy csomagot, és mivel ez a nap itt szünet, a gyerekek örültek, hogy egész nap játszhatnak tatával és mamával. Amíg ők iskolában voltak, addig Tata Norbival elkezdte a padlás gipszkartonozását, egész pontosan gipszrost-lapokat tettek fel, egy részével végeztek is. Mama jókat főzött nekünk, én meg el tudtam menni oszteopatához meg bevásárolni.

Emili egyébként az első este nagyon barátságos volt Tatával, aztán másnap már nem akart vele kettesben maradni, de túl volt rajta hamar, hiába a fiúktól gyorsan tanulja a dolgokat. Sokkal kevésbé félős mint Maxim volt.

Képek a hétről itt

Hószörny

A szomszéd utcából a lányoknak is tetszett a hókupac

Végre behavazott, elég szépen. Én annyira nem rajongtam érte, de látva a fiúk örömét, én is velük együtt lelkendeztem. Robinék erdő helyett sétálni mentek a hóban, másnap pedig átmentek a nagycsoportosokkal szánkózni Mamerbe. Mindenki vihette a saját szánkóját, ők az óriási tányérjukat vitték, olyan popsisífélét. 

Előtte hétvégén átmentünk Andiékhoz Junglinsterbe, végül egy elég meredek dombot találtunk, ahol szintén a fent említett popsisível csúsztak a gyerekek. Egyszer egy hóviharszerű jégeső kapott el minket, már épp vissza akartunk indulni, de aztán kisütött a nap, akkor tovább szánkóztak a gyerekek, viszont mikor egy újabb hófúvás ért oda hozzánk, visszaindultunk Andiékhoz. Rettentően csípte az arcunkat, ahogy a havat fújta nekünk a szél.

 

Andiéknál olyan jól eljátszottak a gyerekek, és még nagy felfordulást sem hagytak maguk után, Andris meg addig töltögette újra és újra Norbi söröspoharát, hogy végül 9 után indultunk haza. Én annyira fáradt voltam, hogy hiába a szemem láttára öntötte szét az újabb sört Andris, egyszerűen nem vettem észre. Andi jegyezte meg, aztán persze ezen is jót nevettünk. 

Sajnos mostanra elolvadt a hó, egy kis hókupac maradt a hatalmas hószörnyből, amin illetve amivel sokat játszottak Maximék: megmászták, alagutat és lyukakat vájtak bele különböző kerti szerszámokkal. Végre jégcsapokat is találtunk, Robin megállás nélkül ette a havat illetve a jégcsapokat. Nem zavarta a mínusz fok, rengetegszer rá kellett szólni, hogy most már hagyja abba, illetve, nehogy egyszerre olyan óriási darabokat egyen.

Hóembert is építettünk az első hétvégén, főleg Maxim akarta, de mire oda jutottunk, pont fagyott, alig tapadt, így ők megelégedtek egy hókupaccal, amit szintén hószörnynek kereszteltek el.

Téli szünet

Bár rengeteg ajándékot kaptak decemberben a gyerekek, nagyon izgatottan várták a karácsonyi ajándékozást. Maxim rajzolt nekünk, amit Robinnal együtt becsomagoltak. Annyira izgatottak voltak, hogy 24-én nem bírtak magukkal, úgy is mondhatnám, meg voltak veszve. Maxim már délben ki akarta rakni az ajándékokat a fa alá, de akkor biztos, hogy nem bírták volna ki délutánig. Korán megfürödtünk, mindenki szép ruhát vett fel, Maxim és Robin önként inget, sőt még nyakkendőt is kötöttek hozzá, amit vacsoránál levettek. Ez nagy szó, mert soha nem hajlandóak inget venni. A vacsora őket nem érdekelte különösöbben, éppen ezért a már bevált és gyorsan elkészíthető fogást ettük (tőkehal tárkonyos-erdei gombás mártással és fokhagymás tésztával), a gyerekek csak tésztát kértek. Aztán végre ajándékoztunk.

Karácsony másnapján Orsiéknál töltöttük a délutánt, majd két nap múlva uszodába mentünk, imádták a hullámfürdőt a fiúk, első körben még karúszót sem vettek. Mivel egész decemberben azt hallgattuk, hogy mikor esik már a hó, és milyen karácsony ez hó nélkül, elhatároztuk, ha nem lesz hó a szünetben, elmegyünk egy fedett sípályára, ami csupán 60 km tőlünk, és van szánkópálya része gyerekeknek. Szilveszter előtt mentünk, szerencsére nem volt tömeg, egy óra pont elég volt, hogy bobozzanak, fetrengjenek a hóban. Tény, hogy a szánkós része nem nagy, de pont akkora gyerekeknek van kitalálva mint Maximék, a kísérő felnőttnek nincs is belépő. Viszont hideg volt bent, ha nem mozogtam, bizony fáztam kicsit.

A hatalmas csarnokban van egy kisebb sípálya tanulóknak, és egy 600 méter hosszú, 80 méter meredek rendes pálya, itt azért lehet síelgetni, ha a környéken nincs hó. Készült videó is a bobozásról.

Szilveszter estéjén Orsiék jöttek el hozzánk, egész jól bírták a gyerekek, egyedül Vince aludt délután, nálunk sem Maxim, sem Robin nem volt hajlandó sziesztázni ebéd után. 10 óra körül fellőttük a tüzijátékot, csillagszóróztunk még egy kicsit, végül fél 12 körül mentek el a vendégek. Robin már nagyon fáradt volt, mert amíg megmosakodtunk, fogat mostunk, végig sírt, hogy Vinceee, vincee.

Még egy-két év és végig "bulizzák" velünk az estét, mert végül Maxim nem aludt el éjfélkor, hanem felöltöztünk és kimentünk tüzijátékot nézni és koccintani. Mint kiderült, Milán sem aludt el hazafele, Orsiék is hármasban koccintottak - vagyis négyesben, Orsiék pocaklakóját is beleszámítva. Kb. 10 perc álldogálás, beszélgetés után, Maxim is megunta az eget bámulni, így aztán ő is elment aludni, de már január 1-én.

Decemberi látogatók

Sűrű volt a december hónapunk. Először Mamáék jöttek el egy hétre. Hála az enyhe időjárásnak december elején, Mamáék a rövid napokon gyalog mentek értük, és bezzeg nekik nem nyavalyogtak, hogy ajj, milyen messze álltál meg, miért nem a mélygarázsban parkoltál. Ekkor még volt kedvük biciklizni is.

Amíg a gyerkőcök oviban voltak, addig Mama főzött, Tata pedig besegített a padlás bontásában. 
Maxim pont a december 7-i hétre kapta meg az osztály kabaláját, egy Flo nevű sünit, aki mindenkinél egy hetet tölt el, az ovisnak be kell vonnia őt a dolgaiba, de külön programot nem kell emiatt szervezni, csak az egy hét után néhány fényképpel bemutatni, hogyan is telt a hét, mit csináltak a kis gazdival. Láttam olyan képet, főleg lányoknál, hogy vacsorát főztek a süninek, házikót készítettek neki. Maxim nem volt ennyire lelkes, de segített kiválogatni a képeket és megfogalmazni, hogy mit írjunk az albumba, ami alapján a többieknek elmesélte a hét eseményeit.

Én szokás szerint mézeskalácsot sütöttem, és bár a fiúk akarták, nyilván rossz napot választottam, mert végül Mama segített kisütni őket. Viszont mikor díszítésre került sor, nem hívtam őket, és természetesen önként jöttek; annyira belendültek, hogy végül szinte az összeset ők írókázták meg, még a mama-féle mézest is. (Fürödniük kellett volna, és ezek szerint nagyon motiválta őket, hogy segítsenek, és ne menjenek időben fürödni.)

Úgy volt, hogy hétfőn és pénteken nem mennek oviba, de végül pénteken ebéd után bevittem őket, mert Maxim mindenképpen részt akart venni a délutáni karácsonyi ünnepségen, és akkor tartották a főpróbát. Tényleg kár lett volna kihagyni, Robinék énekeltek, a csoport egyik fele csillag volt, ő is, a másik fele bagoly. Középen állt Nestával, a barátnőjével, nagyon cukik voltak.

Maximék pedig egy télapós történetet adtak elő hangszerekkel. Ő volt a dob, nagyon lelkes volt, nagyon örült, hogy megkapta ezt a hangszert, már csak ezért sem akarta kihagyni. Nem volt lámpalázas, hogy tömeg előtt kellett szerepelnie, figyelte az óvónénit, és hogy mikor kell neki dobolnia.

Én elég sokat betegeskedtem decemberben, mikor Mamáék ott voltak is, sőt a szünet előtti héten végig otthon maradtam, ebből néhány napot konkrétan ágyban töltöttem. Majd írok egy bejegyzést, hogy miért is :-)

Karácsony előtti hétvégén Kriszti látogatott meg minket, a fiúk odáig voltak érte, állandóan nyüstölték. Maxim kártyázott vele, amíg Kiki meg nem unta, Robin mindent Krisztivel akart csinálni. Végül nem mentünk sehova, hanem otthon maradtunk. Robin nagyon megsiratta Krisztit, úgy látszik, ilyen korszaka van most.

Hétvégi hóesés

Orsiékkal egy fedett sípályára akartunk elmenni a hétvégén, ahol a gyerekek tudnak szánkózni, és hozzánk kb 60 km-re van. Mire lefixáltuk a napot, addigra havazást jósoltak, és be is jött, így műhó helyett igazi friss hóban szánkózhattak a gyerekek. Orsiéknál dombos, lejtős legelők vannak, így szombaton ebéd után elindultunk hozzájuk. Jó 100 méteres lehetett a "pálya", Robinnak is tetszett, nem félt, de velem nem akart lesiklani, csak Norbival. Miután kifáradtak az apukák, a gyerekek is inkább havaztak, lerombolták a hóembert illetve a hófalakat, hógolyoztunk, angyalkáztak. Vincének ez volt az első havas élménye, ő nagyon óvatos volt, az pedig egyáltalán nem tetszett neki, hogy ha Maximék az ő apukájával bírkóztak. Maxim nagyon nem bírt magával, állandóan rámászott Norbira, Milán apukájára, kergette, a nagy hancórozásnak sajnos az lett a vége, hogy megbotlott, ráesett a szánkóra, a szeme alatt pedig belilult. De aztán megnyugodott (meg én is), és bent a házban tovább randalíroztak. Nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás ezzel a hétvégi havazással. Vasárnap még tudták kicsit élvezni, de az eső lassan eltünteti a fehérséget.

 

 

Robin csúszásra készen

A "pálya"

Karácsonyi szünetünk

A szünet előtti héten először Maxim, majd Robin volt beteg. Maxim egy napot otthon maradt és két nap hamarabb hozta el Norbi, ő aztán jól volt, nem lázasodott be többet, Robin viszont szerda este belázasodott, őt elvittem orvoshoz. Szerencsére csak egy vírus, de aztán nem ment többet bölcsibe. Szombatra már ő is viszonylag jól volt, így a szünetet nagyjából egészségesen kezdtük. Én ugyan a következő héten voltam náthás, fájt az arcüregem két napot, de végül kilábaltam a náthából. A fül-orr-gégész a kontrollon fertőzést talált Robin jobb fülében, így cseppet írt fel, és szigorúan kerülni kell, hogy a víz a fülébe menjen. Mi vigyáztunk eddig, szóval vagy a nátha miatt lett ez a fertőzése vagy bele nyúlt a fülébe, de sajnos teljesen eltömődött neki a tubus, és a hallás vizsgálaton arra fülére nem hallott. A mai vizsgálaton már tiszta volt a tubus, mindkét oldalon jól működtek, de a fertőzésből vissza maradt valami gombás fertőzés, most újabb bőrre való cseppet kell a fülébe csepegtetni, ami elég macerás procedúra. Bár már magától kérdezi, hogy bement a cepp, nem folyik ki, sőt a bölcsibe is be akarta vinni, de azért a reggeli 10 perc kicsit megnehezíti a felkelést. Otthon töltöttük a karácsonyi szünetet. Még karácsony előtt bevonatoztunk a városba, felültünk a hidegben az óriáskerékre, kacsa helyett karácsonyi gömböket horgásztak a gyerekek, és megkóstoltuk a faszénnel sütött lazacot.

 

 24-én ebédre ettük a halat, amiből a gyerekek csak a tésztát kérték, így estére szarvasformájú husit kaptak, mi meg halat ettünk és vártuk a havat.

Maxim a karácsonyi hangulat jegyében megkérdezte, hogy ha én csomagolom az ajándékokat, akkor nekem ki ad, csomagol ajándékot? Mondtam, hogy talán apa, erre ő rajzolt nekünk valamit, titokban, és elrejtette, nehogy meglássuk és ne legyen meglepetés. Annyit nekem elárult,  hogy apának markolót rajzolt, de kért, nehogy eláruljam apának. Viszont olyan jól elrakta a lapot, hogy csak karácsony délutánján jutott eszébe, hova is tette.

 

Az ajándékozás és a sok-sok játék után meg is kaptuk a várva várt havat, pontosan a karácsonyt követő reggelen minden tiszta fehér lett. Építettünk, vagyis inkább én építettem hóembert, szánkóztunk; sajnos nem találtunk igazán jó domboldalt a közelben, de Robin már akkor le akart szállni a szánkóról, ha gyorsan húztuk, így nem is erőltettük annyira. Sebaj, annál jobban élvezték otthon a havat. A hóhegyet kinevezték hószörnynek, amire hol rámásztak, hol bombázták, kalapálták vagy lapáttal ütögették.

 

Szilveszter estéjén rakletteztünk, majd este 9-kor fellőttük a tűzijátékot, a gyerekek imádták, végül ők 11-kor kidőltek, mi meg az éjféli köszöntés után megnéztünk egy filmet.

Szombaton pedig utószilvesztert tartottunk Andiéknál, és mivel karácsony előtt csak Orsiékkal tudtunk találkozni betegség miatt, a gyerekek megint adtak és kaptak ajándékot. Hihetetlen, de Robin elment aludni ebéd után Kristóffal, úgy hogy Andris altatta a gyerekeket. Az pedig szuper, hogy nem csak a gyerekek, hanem mi is mindig jól érezzük magunkat ha találkozunk.

Az kevésbé volt jó, hogy két nap múlva vissza kellett rázódni a megszokott kerékvágásba. Olyan hamar elszaladt ez a két hét, nem volt sok kedvem munkába menni. A gyerkőcök jól vették az akadályt, és a reggelek sem voltak nyügösek.

Videók a hószörnyről, tüzijátékról, autóversenyzésről a szokásos helyen.. 

Mikulások és télapók

Luxemburgban december 6-a hivatalos iskolaszüneti nap alsóban. Ekkor hozza ugyanis a télapó az ajándékokat a gyerekeknek. Már egy héttel előtte ellátogatott az oviba a mikulás, egy zacskó édességet kaptak a gyerekek, majd a bölcsiben is járt, de itt most egybe kötötték a szokásos adventi ünnepséggel, ahova testvérek, szülők is mehettek; Maximnak is kértünk ajándékot, így újabb két zacskó édességet hozhattunk haza. A hozzánk érkező télapóval ugyan nem találkoztak, de rengeteg ajándékot hozott: könyveket, dínómamuszt, kesztyűt, dínós játékot Maximnak, és egy-egy orvosi táskát. Reggel izgatottan bontották ki a csomagokat. Norbi munkahelyi télapója pedig egy helikoptert küldött Maximnak, de ő ezt oda adta Robinnak, mert nem dinoszaurusz, így nem érdekelte. Ajándékbontás után elmentünk a doktornénihez, majd alvás után Lilláékhoz autóztunk, ahol Milánékon kívül még valaki ellátogatott a gyerekekhez.

Andris és Milán apukája, Norbi kora délutánig dolgoztak, utána Norbi (a másik) csatlakozott hozzánk, és így vártuk a meglepetést: Andris beöltözött télapónak, nagy sikere lett a gyerekeknél, senki nem ismerte fel, Maxim nagyon lelkesen mesélte a már igaziból haza érkező Andrisnak, hogy ki járt itt. Az este nagyon jól sikerült, a gyerekek nagyon jól eljátszanak már egymással, a kicsiket is bele értve.

 

 

Skarlát, vírus és vírus

Március 8-26-i beteges időszakunk összefoglalója következik. Röviden annyit, hogy egyfolytában betegek a gyerekek, adják-veszik a vírusokat, mi még Norbival tartjuk a frontot. Nem tudom, követhető-e a beszámolóm, jöjjenek a részletek. Március elején vissza mentem dolgozni. Nagyon nehéz az újra kezdés, de a folytatás még inkább az lett. Már az rossz jel volt, hogy a március 1-i oltást a gyerekorvos lemondta, mert lebetegedett. Sebaj, áttettük hétfőre, Norbi úgyis otthon volt napközben, anyósom is, aki eljött egy hétre, hogy könnyebben menjen a munkahelyemen a beilleszkedés, és esténként ne egyedül legyek a gyerekekkel, na meg ha lebetegdnének, ne az első héten hiányozzak. Robin megkapta az oltást, keddtől mentek bölcsibe a gyerekek. Pénteken, a szülinapomon Maxim belázasodott, este elvittem orvoshoz – szerencsére erre a napra eleve kikértük a bölcsiből, és szerencsére volt egy rossz érzésem, hogy minden előzmény nélkül belázasodott. Skarlátja lett, 10 nap antibiotikum, és ha lehet, szerdáig maradjon otthon, hogy kipihenje, bár egy-két napon belül jobban lesz. Este 7-kor értem haza Maximmal, Robin ekkorra belázasodott. Tudni akartam, hogy neki is skarlátja van-e vagy más, így elvittem az ügyeletre, mert a dokink akkor már nem rendelt. Ezer beteg kis gyerek a kórházban, 2 órát vártunk, este 10-re értünk haza, és a “legjobb” az egészben, hogy nem csinálta meg az orvos a tesztet, mert nem volt kiütése Robinnak – Maximnak sem, de az egész teste tiszta vörös volt -, és 2 éves kor alatt nagyon ritka a skarlát. Meghallgatta, azt rendben találta az orvos, de ennyi. Mindezek után Margó Mama maradt, hét közepére úgy tűnt, Maxim meggyógyult, Robin lábazodott, vasárnapra megvettük a repjegyét. Robin szépen javult, de azért 5-6 napig rosszul aludt, alig evett és csak pépeset, napközben szinte csak kézben volt hajlandó aludni. Hiába örültem, hogy mindjárt 9 kiló, most sokkal rosszabbul eszik, biztos, hogy fogyott. Maxim szintúgy, ő a 13 kilót közelítette végre, hát most inkább nem veszem elő a mérleget. Szerda estére - egy nap bölcsi után - Maxim megint belázasodott. Csütörtökön vissza az orvoshoz, bár köhögött Maxim, a tüdeje tiszta volt, kapott kétféle kanalast, és folytatni kellett az antibiotikumot, mert a sztreptococcusz igen makacs, hosszabb ideig tartó kúra szükséges. Persze kapott bélflóra baktériumot, amit nagyon utált, de most már “finom port” kap megint, szintén probiotikum. Vasárnap délelőtt volt még láza, de aztán nem, így hétfőn vittem bölcsibe őket. Igaz  Maximnak volt egy kis hőemelkedése reggel, úgy gondoltuk, hogy Robinnak is elmúlt ennyi nap alatt. Délutánra azonban felment a láza, hívtak a bölcsiből, hogy Maxim fekszik, nem kel fel a délutáni alvásból. Este irány az orvos, kedden vérvétel, tüdőröntgen, szerencsére nincs tüdőgyulladása, vírus viszont kimutatható. Nagyon lassan javult, csütörtökre szedte össze magát egy kicsit. Margó Mamának viszont tüdőgyulladása lett mire haza ért. Kicsit köhögve jött hozzánk, de jól megfertőzték a gyerekek. Múlt kedden én maradtam otthon Maximmal (vagyis délelőttöt vérvételen és a kórházban töltöttük), de szerdától jönnöm kellett dolgozni, így Norbi volt otthon. Szerda délutánra Robin is belázasodott, most ez egy új virus, amit megint átad Maximnak? Ő is lassan javul, enyhe hörghurut és garatgyulladás a diagnózis. Tiszta takony, teljesen el van dugulva az orra, és egyfolytában folyik is neki, már nem a lepedőt cserélem, hanem egy plusz réteget teszek rá. Szombatig gyakorlatilag kézben volt, nehezen ment le a láza. Vasárnaptól nincs láza, de annyira náthás, hogy szerdáig otthon marad. Norbi később megy dolgozni, én meg délután hamarabb eljövök. Maxim már megy bölcsibe, a reggeli kelés okoz gondot, mert egy héten át késő délelőtt kelt. Remélem egészségesen telik majd a húsvét.

Lali, Edina nálunk

Egy hete utaztak haza Laliék, egy hétre jöttek. Robin hamar megbarátkozott velük, de sokszor volt anyás vagy apás hangulatban. Maxim nagyon élvezte a társaságot, természetesen kikértük a bölcsiből. A hét elején sokat havazott, többször voltak szánkózni, de néhány nap után megunta Maxim. Robint sem érdekelte már a szánkózás annyira. Építetttek hóembert, ami e hét közepéig bírta a sok esőt, meg kisdombot is, és ez lett a szánkópálya Maximnak. Robin is tesztelte. Egyik nap korcsolyázni is elmentek - én Robinnal itthon maradtam. Maxim addig csak a tévében illetve könyvben látott korcsolyát, nagyon várta, hogy kipróbálja. Amíg nem a jégen kellett mennie benne, addig jó is volt, aztán elbukdácsolt egy félpályányit Norbival és Edinával, majd csatlakozott Lalihoz a lelátón, de a korcsolya végig a lábán maradt. Apránként biztos belejön. Hamar eltelt a hét, én eléggé elfáradtam a végére, főleg, hogy Robin egész héten nagyon rosszul aludt.
Rengeteg képet, videót készített Edina, fel is töltöttem a képeket a szokásos helyre. Sajnos nem tudok most ide beilleszteni egyet sem, mert csütörtök este "behalt" a laptopunk, a táblagépről pedig eddig egyik böngészővel sem sikerült a beillesztés. Történt ugyanis, hogy Norbi Robinnal haza skype-olt, és Robin addig matatott a webkamerával, hogy rábillent a laptopra, és azóta se kép, se hang.

Karácsony, újév

Érdekes ez a "mikulás-télapó-jézuska" dolog. Nálunk mindig jött december 6-án a mikulás, karácsonykor pedig a Télapó hozta az ajándékot, Norbiéknál viszont a Jézuska. Az idén Orsival beszélgettünk erről, hogy itt Luxemburgban a Télapó december 6-án hozza a rengeteg ajándékot, de mi lesz a karácsonnyal, ami Magyarországon a nagy ajándékozás ünnepe? Karácsonykor egymást ajándékozzuk meg, volt Orsi válasza, én csak később jöttem rá, hogy nálunk is ez volt tavaly, és idén is így lesz. Aztán Maxim kapta a kérdéseket, hogy várja-e már a Jézuskát, mit hoz neki, így bár tudta, hogy tőlünk kapja a fa alatti ajándékokat, de mégis azt mondta karácsony után, hogy ő még akar ajándékot a Jézuskától. Meglátjuk, jövőre mit fog várni.
Nyugodtan teltek a napjaink karácsonykor és utána is. Mind a négyen itthon voltunk, senki nem volt beteg, igaz, csak boltba mentünk, meg egyszer Maximmal beautóztam a városba egy üzletbe, de amúgy itthon maradtunk. Néha kimentünk, volt, hogy csak pár percre a ködös, esős időben senkinek nem volt kedve kint maradni. Maximnak tetszik a társas, már több játékot kipróbáltunk belőle. Van színes dobókockás társas, van állatos Ki nevet a végén? amihez a dobókocka kétszer három pöttyös. Igaz, az első játéknál csak másnap kezdte jobban betartani a szabályokat, és sokáig nem is igazán dobott a kockával, de egyre jobban megy neki.
Nem tudom, mennyit értett meg az újévből, azt már megjegyezte, hogy szilveszterkor tüzijátékoznak a szomszédok, és hogy kap "sört", de csak akkor. Ez egy malátás, karácsonyi ital gyerekeknek, az apja vette neki, de Maxim nagyon büszkén itta a szörét. Éjfélkor sok helyen durrogtattak, de sem Robin, sem Maxim nem ébredt fel. Én is csak annyira, hogy akkor már biztos elmúlt éjfél, ha ennyire puffogtatnak.

December 24.

Ez a nap egy nagy rohanás volt számomra. Úgy kezdődött, hogy Robinnak végre kitapintottam mindkét alsó fogát, amivel 5 napon át szenvedett. Nem véletlen, szegénykémnek egyszerre jött mindkettő. Minden nap hőemelkedése volt, a lázzal pedig a fájdalma is fokozódott, így emiatt minden nap kapott fájdalomcsillapítót, mert vagy üvöltött, vagy egyszerűen annyira nyűgös volt, hogy nem tudott aludni. Képzelhetitek, hogy az éjszakák is milyenek voltak. A fájdalomcsillapító pedig csupán 2-3 órán át hatott. No de a lényeg, hogy emiatt volt a láz, sok sírás, megnyugodhattam. Napközben már jól aludt, így tudtunk kicsit készülődni. Még be kellett szereznem friss halat, kacsahúst, gyógyszert, majd miután befejeztem az ebédet, kimentünk ismét, mert nagyon szép, őszies időt hozott ez a nap.
Miután becsomagoltam a gyerekek ajándékát, elkészítettem a vacsorát is, semmi nagy dolog, évek óta ezt esszük, mert rém egyszerű, finom, és nálunk a szenteste menüje a hal: tőkehalfilé tárkonyos-erdei gombás szósszal, hozzá fokhagymás spagetti. Maxim nem eszi a halat, de még a tésztából sem evett, és ebédre sem evett szinte semmit, így kicsit féltem, hogy beteg lesz, de másnap bepótolta.
A vacsora után kibontottuk a gyerekekkel az ajándékaikat. Ahogy látszik a képen, a dobozok nagy örömöt okoztak, ha már délután oda tettük volna őket, estig ezzel játszottak volna. Nem hagytuk őket sokáig "dobozolni", mert még a nagyszülőkkel is skype-oltunk este.

 

Maximnak néhány könyvet vettünk, és egy társasjátékszettet (Haba - ez egy nagyon jó minőségű német márka), ami egy kezdőszett, többféle társasjátékkal, memóriával és kártyákkal. Kíváncsian várjuk, mit szól majd hozzá. Robin pedig Noé bárkáját kapta, ami dudál, zenél, hangot adnak ki az állatok, és persze lehet gurítani. Maxim is jókat játszik vele.

Kellemes ünnepeket

Még készül néhány bejegyzés a karácsony előtti időszakról, ezt majd lejjebb keressétek.

Várjuk a Mikulást

Maxim hol várta a télapót, hol pedig tiltakozott, hogy ide ugyan ne jöjjön, ne hozzon ajándékot. Aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban várta, hogy sok-sok ajándékkal lepje meg őt. Segített persze a bölcsis télapó, meg az ottani télapó-láz is ráragadt. Előző este mondom neki, hogy meg kell tisztítani a csizmáját, mert csak a tiszta csizmába tesz ajándékot a télapó. Erre ő:
- Akkor én kimegyek a télapóhoz, gyorsan elveszem az ajándékom és bele teszem a szárosz cizmámba.
Aztán fürdés után együtt megtörölgettük a csizmáját, és végül reggel együtt bontottuk ki az ajándékokat bölcsibe indulás előtt. A mi télapónk pénztárgépet hozott neki, mert a "Város-könyvben" is van, és Lillának is van, és egyszer csak azt mondta, hogy én is szeletnék olyan gépet ami kiadja a pénzt. Megjegyzem, Lillánál augusztus óta nem voltunk, kicsit jó a memóriája, a város-könyv pedig a Tesz-Vesz Város, amiről külön bejegyzést kéne írnom. Norbi munkahelyi télapója pedig egy egyszerű távirányítós tűzpiros autót adott mikuláscsomag kíséretében.
Este aztán újra kezdte, hogy ő még akar ajándékot a télapótól. Robinnak megmutatta őket, akkor egyszer, aztán állandóan dugdosta előle.

Adventi ünnepség a bölcsiben

Ma délután a szülőket is meghívták egy kis forralt bor, forró csoki iszogatásra a bölcsibe. Csak én mentem el végül, Robint nem akarjuk bevinni a vírusfészekbe, ő itthon maradt apával. Maxim ott játszott a többiekkel, de ahogy megérkeztem, bújt hozzám, semmit nem akart csinálni. Úgy egy óra után oldódott fel, akkor már nem zavarta, hogy egyre több szülő érkezik. Ettünk sütit, ittunk forró csokit, kicsit beszélgettem a gondozókkal, pár szót váltottam az egyik szülővel, Maxim kicsit magyarázott, hogy mivel játszik, aztán haza jöttünk.
Sikerült az igazgatónővel is egyeztetnünk Robin bölcsijét; január 15-tel van helye, ha nem visszük, akkor elveszítjük a helyet - ezt eddig is tudtuk. Úgy döntöttünk, hogy fizetünk neki három hetet, és csak február elején kezdjük a beszoktatást, remélve, hogy addig rendbe jön a náthája. Én pedig majd március elején megyek vissza dolgozni.