Karácsonyi szünetünk

A szünet előtti héten először Maxim, majd Robin volt beteg. Maxim egy napot otthon maradt és két nap hamarabb hozta el Norbi, ő aztán jól volt, nem lázasodott be többet, Robin viszont szerda este belázasodott, őt elvittem orvoshoz. Szerencsére csak egy vírus, de aztán nem ment többet bölcsibe. Szombatra már ő is viszonylag jól volt, így a szünetet nagyjából egészségesen kezdtük. Én ugyan a következő héten voltam náthás, fájt az arcüregem két napot, de végül kilábaltam a náthából. A fül-orr-gégész a kontrollon fertőzést talált Robin jobb fülében, így cseppet írt fel, és szigorúan kerülni kell, hogy a víz a fülébe menjen. Mi vigyáztunk eddig, szóval vagy a nátha miatt lett ez a fertőzése vagy bele nyúlt a fülébe, de sajnos teljesen eltömődött neki a tubus, és a hallás vizsgálaton arra fülére nem hallott. A mai vizsgálaton már tiszta volt a tubus, mindkét oldalon jól működtek, de a fertőzésből vissza maradt valami gombás fertőzés, most újabb bőrre való cseppet kell a fülébe csepegtetni, ami elég macerás procedúra. Bár már magától kérdezi, hogy bement a cepp, nem folyik ki, sőt a bölcsibe is be akarta vinni, de azért a reggeli 10 perc kicsit megnehezíti a felkelést. Otthon töltöttük a karácsonyi szünetet. Még karácsony előtt bevonatoztunk a városba, felültünk a hidegben az óriáskerékre, kacsa helyett karácsonyi gömböket horgásztak a gyerekek, és megkóstoltuk a faszénnel sütött lazacot.

 

 24-én ebédre ettük a halat, amiből a gyerekek csak a tésztát kérték, így estére szarvasformájú husit kaptak, mi meg halat ettünk és vártuk a havat.

Maxim a karácsonyi hangulat jegyében megkérdezte, hogy ha én csomagolom az ajándékokat, akkor nekem ki ad, csomagol ajándékot? Mondtam, hogy talán apa, erre ő rajzolt nekünk valamit, titokban, és elrejtette, nehogy meglássuk és ne legyen meglepetés. Annyit nekem elárult,  hogy apának markolót rajzolt, de kért, nehogy eláruljam apának. Viszont olyan jól elrakta a lapot, hogy csak karácsony délutánján jutott eszébe, hova is tette.

 

Az ajándékozás és a sok-sok játék után meg is kaptuk a várva várt havat, pontosan a karácsonyt követő reggelen minden tiszta fehér lett. Építettünk, vagyis inkább én építettem hóembert, szánkóztunk; sajnos nem találtunk igazán jó domboldalt a közelben, de Robin már akkor le akart szállni a szánkóról, ha gyorsan húztuk, így nem is erőltettük annyira. Sebaj, annál jobban élvezték otthon a havat. A hóhegyet kinevezték hószörnynek, amire hol rámásztak, hol bombázták, kalapálták vagy lapáttal ütögették.

 

Szilveszter estéjén rakletteztünk, majd este 9-kor fellőttük a tűzijátékot, a gyerekek imádták, végül ők 11-kor kidőltek, mi meg az éjféli köszöntés után megnéztünk egy filmet.

Szombaton pedig utószilvesztert tartottunk Andiéknál, és mivel karácsony előtt csak Orsiékkal tudtunk találkozni betegség miatt, a gyerekek megint adtak és kaptak ajándékot. Hihetetlen, de Robin elment aludni ebéd után Kristóffal, úgy hogy Andris altatta a gyerekeket. Az pedig szuper, hogy nem csak a gyerekek, hanem mi is mindig jól érezzük magunkat ha találkozunk.

Az kevésbé volt jó, hogy két nap múlva vissza kellett rázódni a megszokott kerékvágásba. Olyan hamar elszaladt ez a két hét, nem volt sok kedvem munkába menni. A gyerkőcök jól vették az akadályt, és a reggelek sem voltak nyügösek.

Videók a hószörnyről, tüzijátékról, autóversenyzésről a szokásos helyen..