Bár rengeteg ajándékot kaptak decemberben a gyerekek, nagyon izgatottan várták a karácsonyi ajándékozást. Maxim rajzolt nekünk, amit Robinnal együtt becsomagoltak. Annyira izgatottak voltak, hogy 24-én nem bírtak magukkal, úgy is mondhatnám, meg voltak veszve. Maxim már délben ki akarta rakni az ajándékokat a fa alá, de akkor biztos, hogy nem bírták volna ki délutánig. Korán megfürödtünk, mindenki szép ruhát vett fel, Maxim és Robin önként inget, sőt még nyakkendőt is kötöttek hozzá, amit vacsoránál levettek. Ez nagy szó, mert soha nem hajlandóak inget venni. A vacsora őket nem érdekelte különösöbben, éppen ezért a már bevált és gyorsan elkészíthető fogást ettük (tőkehal tárkonyos-erdei gombás mártással és fokhagymás tésztával), a gyerekek csak tésztát kértek. Aztán végre ajándékoztunk.
Karácsony másnapján Orsiéknál töltöttük a délutánt, majd két nap múlva uszodába mentünk, imádták a hullámfürdőt a fiúk, első körben még karúszót sem vettek. Mivel egész decemberben azt hallgattuk, hogy mikor esik már a hó, és milyen karácsony ez hó nélkül, elhatároztuk, ha nem lesz hó a szünetben, elmegyünk egy fedett sípályára, ami csupán 60 km tőlünk, és van szánkópálya része gyerekeknek. Szilveszter előtt mentünk, szerencsére nem volt tömeg, egy óra pont elég volt, hogy bobozzanak, fetrengjenek a hóban. Tény, hogy a szánkós része nem nagy, de pont akkora gyerekeknek van kitalálva mint Maximék, a kísérő felnőttnek nincs is belépő. Viszont hideg volt bent, ha nem mozogtam, bizony fáztam kicsit.
A hatalmas csarnokban van egy kisebb sípálya tanulóknak, és egy 600
méter hosszú, 80 méter meredek rendes pálya, itt azért lehet síelgetni, ha a
környéken nincs hó. Készült videó is a bobozásról.
Szilveszter estéjén Orsiék jöttek el hozzánk, egész jól bírták a gyerekek, egyedül Vince aludt délután, nálunk sem Maxim, sem Robin nem volt hajlandó sziesztázni ebéd után. 10 óra körül fellőttük a tüzijátékot, csillagszóróztunk még egy kicsit, végül fél 12 körül mentek el a vendégek. Robin már nagyon fáradt volt, mert amíg megmosakodtunk, fogat mostunk, végig sírt, hogy Vinceee, vincee.
Még egy-két év és végig "bulizzák" velünk az estét, mert végül Maxim nem aludt el éjfélkor, hanem felöltöztünk és kimentünk tüzijátékot nézni és koccintani. Mint kiderült, Milán sem aludt el hazafele, Orsiék is hármasban koccintottak - vagyis négyesben, Orsiék pocaklakóját is beleszámítva. Kb. 10 perc álldogálás, beszélgetés után, Maxim is megunta az eget bámulni, így aztán ő is elment aludni, de már január 1-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése