Burpy és Tora

Jó dolguk van a cicáknak és a szomszédtól kapott alma is finom, a macskák miatt pedig egérmentesen tudjuk tárolni

A fiúk szerettek volna régóta kutyát, macskát, gyíkot. Norbival arra gondoltunk, hogy a macska nemcsak cuki de hasznos is, hátha kevesebb egerünk lesz, és ráadásul ha megszokja a helyét, utána nincs vele sok gond. Más is megetetheti majd, ha nem vagyunk otthon, lényegesen kevesebb gond van vele mint egy kutyával. Nyár végén még otthon is voltunk, szóval arra gondoltunk, ha találunk egy cicát aki gazdát keres, nálunk jó helye lesz. Aztán kiderült, nem is olyan egyszerű macskát találni, itt szinte mindegyiket megműtik, legalábbis akiket kérdeztünk, ezt mondták. Egy ismerősöm a közeli belga menhelyet ajánlotta, végül egy luxemburgi menhelyre mentünk el és a fiúk választottak 1-1 cicát. Igen, az egyből végül kettő lett, mert a menhely csak két cicát ad örökbe, mert szerintük az egy cica unatkozna, nagy kárt csinálhat, könnyebben elcsavarog. Tényleg nem volt rossz ötlet a kettő, mert rengeteg játszanak együtt, még most is. Szóval a Holland nyaralás előtt megnéztük a kiscicákat, és megegyeztünk, hogy szeptember első szombatján jövünk értük. Addigra meg is műtötték őket, oltást és féreghajtót is kaptak, igaz már nem voltak icipici cicák, de nekünk kevesebb gondunk volt, alig nyávogtak, szobatiszták voltak.
Az egyik szürke vörös foltokkal, ő lány, közel 4 hónapos, Robin választotta őt, Burpy nevet adta neki - az egyik játékból (Slugterra) egy figura.
Maxim végül egy cirmos cicát választott, (akit először szeretett volna, azt már lefoglalták), ő fiú, 3 hónapos múlt. Hosszas gondolkodás, keresgélés után a Tora nevet kapta, ez japánul tigrist jelent.

Burpy a nyávogósabb, barátkozósabb macska, Torát alig lehetett megsimogatni az elején, ő olyan óvatos, megfigyelő cicus, mint Maxim volt kisebb korában. A pincében a 3 fiú kitakarított nekik egy sarkot, egy héten keresztül dolgoztak, Norbi lekerítette neki azt a részt, mert a pincénk területe hatalmas, elbújhattak volna, rájuk esik valami stb. Ezek a cicák egy szobában laktak hetekig, szóval jobb volt kis területtel kezdeni, majd néhány nap múlva a pincelejáróba jöhettek még ki, hogy lássanak egy kis napfényt is. Egy hét után megpróbáltuk őket kiengedni a kertbe. Tora alig akart kijönni, illetve ő pár napig a teraszon maradt, Burpy viszont átrohant az udvaron, be a tuják mögé, őrülten rohangált. Átment a szomszédhoz, nem tudott vissza jönni, szóval rettenet volt. Még egyszer megpróbáltuk kiengedni, de ugyanazt csinálta. Másnap a fiúk vettek neki egy cicapórázt, és másfél nap alatt, többszöri pórázon sétálással megszokta a kertet.

A fűre tettünk nekik akadályokat, mert a sík terepen nem érezték jól magukat, és így már Burpy is szabadon közelekedett. Ezután jöttek a tyúkok. Mondanom sem kell, Burpy rögtön felfedezte őket, be is jutott hozzájuk, szemtelen volt velük, de a tyúkok is végül megszokták őket. Tora amilyen óvatos volt, olyan nagy csőröst kapott a fehértől, és nem tudott kimenekülni, beakadt a hálójukba, Norbinak úgy kellett kiszabadítania. Tora egyszer el is veszett az elején, szerencsére Robin meghallotta az utcán, és beakadt a szomszéd gazos kertjébe, vagy eltévedt, mindegy, ott feküdt és nyávogott.

Apránként felfedezték a kertek, a ház körüli részt, egy darabig a kapu miatt nem mentek ki, de most már körje járják a szomszédokat is. Szerencsére nincs nagy forgalom, de van néhány őrült autós, reméljük, figyelnek a cicák majd valamennyire. Volt még egy nagyon veszélyes húzása Torának, elkezdtek játszani a fiúk focikapujánál, a hálón keresztül játszottak, verekedtek, átrohantak rajta. Norbival néztük, hogy talán le kéne szedni a hálót, mert ha belecsavarodnak, nem tudnak majd kijönni. Hát így is lett, csak szerencsére kint feküdtem a teraszon – épp kúráltam magam -, és láttam amint feltekeri magát a hálóba Tora. Norbinak el kelett vágni a hálót, a cica már kezdett fuldokolni. Ő aztán nem ment a közelébe néhány napig, de Burpy kezdett volna megint játszani vele, szóval leszedtem a hálót a kapuról. Rettentő kíváncsiák, főleg Burpy, ő kiborítja a ruháskosarat, amikor teregetek, rögtön beszökik, ha nyitva marad az ajtó, és átjár két szomszédhoz is szembe. Jeff, aki a tyúkokat eteti, csak nevetett, mikor mondtuk neki, hogy van két macskánk, ő ugyanis a kutyájával jár etetni a tyúkokat, és tényleg utálja Betsy a macskákat, már párszor meg is kergette Burpyt. Emili néha nagyon kedves velük, néha meg elkezdi őket kergetni, vagy éppen rugdosni. Azt tudja, hogy a homokozójába nem mehetnek, és ő is kiabál rájuk, ha a közelébe mennek. A fiúkat időnként emlékeztetni kell, hogy a macskák éhesek, vagy hogy játszanak velük egy kicsit, de tény, hogy az első három hétben nagyon sokat foglalkoztak velük. Most már Tora is kéri, hogy simogassuk, néha fel is lehet venni, és egyébként ő egész bundás cica lett. Lassan akkorák mint egy felnőtt macska. Burpy már kétszer fogott egeret, legalábbis egyet én láttam, egy cickány, a másikat a szomszédoknál fogta, azok mesélték nekünk.

Már egészen összebarátkoztak az állataink 

Néhány kép az érkezésükkor