Emili mondja

Telik az idő, és egyre ügyesebb Emili. Mondja is sokszor, hogy én ügyes vagyok.

És figyelmes is. Több dolgot akart lehozni a padlásról, persze rájött, hogy ő egyet sem tud, és nekem adta mindet, majd a lépcsőn lefele menet megkérdezte tőlem: bírod anya?

A múltkor figyelmeztetett, hogy be ne üssem a fejem az ágyrácsba: vigyázz anya, ez veszélyes, nagyon megütöd magad.

Mostanában nem azt mondja, hogy enyém, hanem hogy tiem. Néha utánunk ismétli, hogy igen, ez az enyém, de aztán folytatja tovább hogy ez a tiem, ez nem a tied.

Az egyforma helyett azt mondta a két egyforma szivacsra hogy ez kétforma.

Rettentő irigy tud lenni, és féltékeny is, még a macskára is, ha olyanja van. Ne a cicát simogassam, hanem őt, és ezt hangsúlyozza is: én anyám, édes én anyám.

Azért egyre többször hozzá teszi, hogy én még Maxim és Robin anyukája is vagyok.

Szépen beszél magyarul, próbál mesélni, összefűzni a gondolatait. A bölcsiben keveset beszél, inkább szavakat mond csak. Játék közben itthon sokszor beszél luxemburgiul, de sokszor a saját nyelvén a luxi hangsúlyt használva.