Emili pelus nélkül

Próbálkoztunk a nyáron elhagyni a pelust, de látszott Emilin, hogy még nem érett meg rá. Szeretett meztelenül rohangálni, és sokszor a bilibe pisilt, sőt kakilt is, de csak ha kedve volt.

Úgy mint Robinnál, volt egy idő, mikor egyáltalán nem volt hajlandó a bili közelébe menni. Nyári szünet után azt vettem észre, hogy fürdés után, ha a fürdőszobában maradt játszani, egyre többször ült rá a bilire pisilni. Időnként szólt is, időnként én kérdeztem, és utána pisilt a bilibe. Egy-egy hétvégén próbáltuk pelus nélkül, de a harmadik ruhacserénél már neki és nekünk sem volt kedvünk folytatni. Aztán októberben egy hétvégén baleset nélkül bugyiban volt. Annyira tetszett neki a dolog, hogy a bölcsibe is pelus nélkül akart menni. Én még vártam volna egy hétvégét, és jobb is lett volna, mert aznap a bölcsiben végül pelusban hoztam el. Otthon bugyiban volt, de a bölcsiben még nem volt kész a dologra. De a hosszú hétvége nagyon jól ment, és azóta bugyiban – ahogy ő mondja: bugiban – tölti a napjait. A délutáni alváshoz pelust kap, és persze éjszakára is. Ha nagyon fáradt, akkor előfordul, hogy nem ér oda a vécére, de olyan is volt, hogy meglepetést találtam a biliben, mikor bementem a fürdőbe: egyedül elintézett mindent.