Egyik vasárnap egy kedves kollégámhoz mentünk ebédre; ő egyébként vietnámi, a feleség német, és még Maxim születése előttről ismerjük egymást.Maxim megtanult pálcikával enni, nagyon büszke volt magára. Emili bébiételt kapott, és ebéd után az egyik szobában felállítottuk a hordozható babaágyunkat, és ott aludt egy keveset. A fiúk jó szórakozást találtak maguknak: Minh-Chauéknak van egy pici dísztavuk, ők meg elkezdték kiszedni a hínárokat, algát a tóból. Sajnos a végén Robin csak megmártózott benne, szerencsére volt pótruhánk. Azért Emili elég félénk volt.
Itthon azonban tud tombolni, sikítozik, táncol, zenére, zene nélkül is. Illegeti magát a tükör előtt,
belebúj a cipőnkbe, papucsba, és úgy togyog.
Néhány alapszót mond: apa, anya, baba, mama - Maximra má-t mond, Robint időnként bá-nak hívja. Babnak is nevezte már, na ezen a fiúk jót nevettek.
Egész ügyesen eszik egyedül, kanalaz, villával most próbálkozunk.
Ha kérdezünk valamit, bólogat, amit nem akar, nem kér, rázza a fejét, néha mondja hogy nem.
Természetes mindig az az érdekes, ami a fiúknál van.
Imádja a gyümölcsöket, és hát a fagyit.
Most próbáljuk, hogy délben eszünk, és utána fekszik le aludni (még mindig szopival alszik el).
Két szuper éjszakánk volt júliusban, remélem, jönnek a végig aludt éjszakák, mert elég nehéz lesz kialvatlanul dolgozni mennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése