Maxim 4 éves

 

Szombaton ünnepeltük a szülinapját Milánékkal és Lilláékkal. Mi vasárnap adtuk oda az ajándékot, egy kalózmintájú sátort, néhány meleg zoknit, két melegítőt és egy könyvecskét. A sátornak Robin is örült. Mivel a szülinapja hétfőre esett, így hétfőn vitt az oviba muffint. (Sajnos a dínómuffinok most nem sikerültek, így végül szimpla muffinokat vitt Maxim. Elég mérges lettem, hogy egyrészt elcsesztem az egész délutánom, másrészt meg a dínóforma lett volna a lényeg.)

Maxim nem is értette, hogy ha szombaton volt tortája, és ajándékok Lillától, Milántól, akkor mi miért mondjuk neki vasárnap, hogy Boldog születésnapot, és miért mondjuk hétfőn, hogy igazából ma van a szülinapja, mikor neki már tegnap volt. Viszont a szombat jól sikerült, még pénteken elkészültek a torták, és feltettük főni a borjúpaprikást, bográcsban, szabad tűzön. Mivel Norbi szülinapja keddre esett, így két tortát készítettem, hogy mindenkinek legyen külön, és hogy mindenkinek jusson is.

Az egyik egy csokitorta volt Limarától, a másik pedig anyukám citromtortája dínóformában elkészítve és a citromkrém zöldre festve. Mivel nem szerettem volna ételfestéket használni, így matcha teaporral színeztem a krémet. Végülis ezért lett citromtorta, hogy a teapor harmonizáljon valamelyest a krémmel. Sajnos Robin pont felsírt, amikor a tortát vágtuk, így a többiek már végeztek vele, mire én visszamentem. Robin is csak később evett a tortából, cseppet sem zavarta, hogy egyedül ül az asztalnál.

 

Maxim nagyon örült az ajándékoknak is, meg hogy játszhatott Milánnal és Lillával, igaz Milán egy idő után bement és egyedül legózott, amíg a többiek szaladgáltak. Este hiába volt Maxim nagyon elfáradva, miután bepakoltunk, és megunta a fűrészelést a Lillától kapott szerszámkészlettel, jöhetett Milán ajándéka: matricás-festős dínókönyv és papírból összeragható dínók, mindet össze kellett raknunk, és állandóan a dínókkal kellett játszanunk.

Visszatért a kérdések korszaka, és ha egyszer elkezdi, nincs vége. Ha az a válaszunk, hogy nem tudjuk, akkor megismétli még néhányszor a kérdést, vagy az újabb kérdés megint olyan, amire nem tudjuk a választ. Kedvencem az, amikor úgy kezdi, hogy "tudom, hogy nem élnek dinoszauruszuk, de..."

Néhány mondása, régebbről, nem régről.

Reggelizünk:

- Maxim mindjárt megeszed a reggelid, várj meg - mondom neki.

- Én még sokat eszek Aja, ne izgulj.

Öltözünk, és megy az alkudozás, mit vegyen fel, ne vegyen trikót, meleg lesz, de zoknit vegyen, mert még hideg van, de zoknit sem akar venni:

- Látod, már melegül is be.

A fürdőnadrágot nyáron vízibugyingónak hívta - saját szóalkotás.

A bölcsiben az egyik kisfiú, Olíva nővére oviba ment, de néha jött még a lány, Johanna is, aki ezelőtt Maxim csoportjában volt. Egy időben sokat kérdezte Maxim, hogy ki kinek a hasában nőtt. Ennek együttes hatása:

- Képzeld Aja, Olivának egy hatalmas Johannája nőtt.

Túrórudit eszünk, Maxim madártejeset választ, tanulmányozza a csomagolást:

- Ez nem is madártejes túrórudi, ezen boci van!

Nagyon óvatosan, hosszú folyamat részeként vezettük be az ovit Maximnak, többek között azt kellett elfogadnia, hogy nem mehet többet bölcsődébe, mert már túl idős. Egyik reggel bölcsibe menet kérdezi, hogy miért nem mehet bölcsibe. Majd ahogy az udvarra érünk, elkezdi mondandóját:

- Csak akkor köszönök a bölcsiben, ha kint vannak. Mert nem férek be, akkora vagyok.

Továbbra is azt szereti a legjobban, ha valaki játszik vele. Robin sokszor már jó partnere a szaladgálásban, és egyéb hülyeségekben, de a beszédes, szerepjátékokhoz mi kellünk. Ilyenkor pedig nem csak a szerepet osztja ki, hanem a mondatok többségét is a szánkba adja, legalábbis az elején. Ráadásul még mindig nem tudja a különbséget a kérdezni és mondani között.

- Anya, mondjad, hogy látod (mármint kérdezzem tőle).

- Látod? - kérdezem.

- Mit? - vágja rá, teljesen elfelejtve, hogy rám osztott egy szerepet. (Norbival akkora nevetésben törtünk ki, szegény Maxim nem figyelt vagy elvesztette a fonalat :-))

- Majd készítünk csigacsapdát - mondom Maximnak, látván, hogy teljesen megrágták a paprikáinkat, paradicsomokat.

- Minek?

- Hogy abba belemásszanak a csigák, és ne egyék meg a paradicsomot.

- Majd készítünk csigacsapdát, abba belemásznak a csigák, és megdöglenek - összegzi Maxim.

Nevetek, majd így folytatja:

- Igen, elpusztulnak.

- Már felengedtük a redőnyt - mondja nekem reggel. (Vagyis felhúztuk a redőnyt. Még midnig előfordul, hogy egyszerű igekötőcserével új szót alkot.)