Már több mint egy hete a nagyobbak csoportjába jár Robin. Könnyen ment az átszoktatás, nyáron sokat volt Maxim csoportjában, elment velük sétálni, kirándulni, sőt egy-egy délután levitték a nagyokhoz az udvarra játszani. Igaz, hogy Maxim mindig ott volt, de a gyerekek többségét így ismerte már, és a gondozónéniket is. Eléggé elfárad, jól alszik ebéd után, eljátszik egyedül, de többnyire egyedül. Reggelente már nem sír.
Otthon egyre több szót mond már, nagyon sokat utánunk ismétel, amit felismerünk, de sokszor csak úgy beszél, hablatyol.
Az értékelő megbeszélésen nem tudtak semmi negatívumot mondani Robinról. Nagyon sokat fejlődött minden értelemben, még izgágább, energikusabb lett. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy fejbe vágott egy kisbabát, nem tudják, miért, de szerencsére soha többet nem ismétlődött meg. Önállóan eszik, igen, otthon is, az más kérdés, hogy hiába adunk rá kabátelőkét, az átázik ha levest eszik vagy ha leönti magát, a rendes előke viszont nem védi a ruha ujját, nadrágját, arról nem beszélve, hogy sokat tekergeti a haját, evés közben is fogdossa, így mindene koszos lesz. A székéről, padlóról nem beszélve, viszont tényleg ügyesen eszik már. Egyetlen dolog miatt aggódtak, de szerencsére ez csak egy-két hétig tartott Robinnál - nem értem, miért nem szóltak akkor -, más szülőkhöz simán oda ment, és kérte hogy vegyék fel, van aki fel is vette, és ő elégedetten ült az idegen anyuka vagy apuka karján. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Mi itthon semmit nem vettünk észre, ha velünk van, mindig tart egy nagy lépés távolságot, ha szólnak hozzá vagy közelítenek felé, de az is tény, hogy sokkal bátrabb mint Maxim, nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne legyen túl közvetlen vadidegenekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése