Maxim oviba jár

Minden kezdet nehéz. Ezt a bejegyzést sem bírtam elkezdeni, vártam hogy alakulnak a dolgok.

Értelmetlenül vettük tudomásul, hogy mi Capellenben lakók, máshová visszük a gyereket napközibe (maison relais-be), nem maradnak a kicsik az ovi épületében, ahogy eddig a tanévig, tehát hétfő, szerda, péntek napokon a capelleni gyerekekért jön egy gondozó délben, lista alapján összeszedi őket és átviszi a capelleni maison relais-be, ami a rendes iskola épületében van, és ahol minden capelleni gyerek együtt ebédel, ha sokan vannak, akkor a kisebbek egy külön teremben. Majd ezeken a napokon 2-kor visszakísérik a gyerekeket az ovi épületébe, és akikért 4-kor nem mennek, visszaviszik megint a napközibe. 2-től 4-ig ugyanis ovis foglalkozás van, de kedden és csütörtökön délután nincs ovi, tehát ezen a két napon a capelleni gyerekek maradnak a napköziben az iskola épületében, míg a Mamerben lakó ovisok a saját ovódájukban maradnak, legfeljebb nem a saját termükben. Ezt a fantasztikus szervezést, hogy a capelleni kicsik miért nem maradhatnak az ovi épületében a napköziben, senki nem érti, a körzeti tanács így döntött, és kész. Első héten Maxim azt kérdezte, miért nem maradhat a csoportjával az oviban, úgy ahogy a többi gyerek, második héten pedig nem akart oviba menni, csak napközibe. Szerencsére még van egy-két capelleni a csoportjában (két lányról tudok), így legalább könnyebben megérti, hogy nekik máshol van a napközi. De így nem csupán a gyerekek, gondozók újak, hanem a hely is. Az egyik ovis néni azzal próbált nyugtatni, hogy ez hosszútávon sokkal jobb, mert így nem unja meg az ovit. Persze, egy 4 éves gyereknek (sokan még csak 3 évesek), biztosan erre a rengeteg változásra és újdonságra van szükségük. Na mindegy, ezen nem tudunk változtatni, de ez nem könnyíti meg a kezdést. Ráadásul, ha Maximot 8 előtt viszem, akkor még nincs ott minden csoportnak az óvó nénije, és egy darabig a tornateremben gyülekeznek, na ez második héten teljesen kiborította Maximot, olyannyira, hogy két reggel úgy kellett leszedni rólam, nem akart elengedni, miközben Robin is a kezemben volt. Ami az egészben a poén, hogy az ovi épületében 4 terem van, de 5 csoport indult összesen, így az 5. csoport a capelleni napköziben van, és míg a capelleniek maradnak ott, a mameri gyerekeket viszik napközibe az ovi épületébe. Tudtátok követni? Szerintetek a gyerekek ebből mit fognak fel? 

Szóval reggel gyülekező, kis hátizsákban vinni kell vizet és tízórait, a hátizsákot betesszük a fakkba, majd szabad program 9-ig, ekkor van valami foglalkozás, majd 10 körül fürdőszoba, tízórai. Ezután ha jó idő van kimennek, ha rossz idő van, akkor két csoport mehet a tornaterembe, és majd legközelebb a másik két csoport megy a tornaterembe. Ebéd, és vagy délutáni foglalkozás vagy napközi. Az uzsonna megoldott, az iskola/ovi részt vesz egy EU-s programban, így minden délután van gyümölcs, a napköziben pedig 4-kor uzsonnáznak (pehely, müzliszelet, péksüti és gyümölcs). Most megpróbálom majd 4-kor elhozni Maximot csütörtökönként, ekkor ugyanis távmunkázok, mert ha már ott uzsonnázik, akkor későn megyünk érte - Maxim logikája szerint. 

Az első hét viszonylag jól ment. Azt mondták nyáron a nyílt napon, hogy a gyerekek érkezési sorrendben választhatnak majd jelet, ehelyett ki voltak előre osztva. Norbi vitte Maximot első nap, nézték a jeleket, Maxim a tigrist választotta, mikor Norbi meglátta, hogy a jeleket már kiosztották. Hála az égnek, Maxim pont a tigrist kapta. A többi napon én vittem, korán keltünk, hogy Maximot a nagy forgalom előtt el tudjam vinni Mamerbe, ez pontosan 4 km a házunktól Luxembourg város fele, aztán Robint a bölcsibe vissza Capellenbe, majd irány az állomás. A két hét alatt minden nap elértem a vonatom :-). Első héten nagyon fáradt volt Maxim, taknyos is lett, Robinnal együtt a hétvégére.  Minden este 8-kor már aludt. A fáradtság mellé nyávogás is társult, illetve rengeteg kiabálás. Játékból ugyan, de egy idő után már fájt tőle a fülünk, de legalább kiadta magából a feszültséget. Az oviban sem volt vele semmi gond, a napköziben sem, sőt mondták, hogy igen, csendes, de nem mondanák, hogy visszahúzódó, mert a nagyobbakkal barátkozik, nem kell aggódnom, hogy nem illeszkedik be. Az első napokban azonban megkérdőjelezték, hogy beszél-e luxemburgiul, mert kérdeztek tőle valamit és ő vagy nem értette, vagy leblokkolt, mert nem ismerte az illetőt, mindenesetre múlt héten megkérdezte tőlem Äennie óvónéni, hogy miért tud Maxim ilyen jól luxemburgiul. :-) Ő a csoport vezető óvónénije, és még két másik óvónénijük van, de ők félidőben dolgoznak; a gyakorlatban tehát mindig két óvónéni van a 20 gyerekkel.

Az első hét gyorsan eltelt, a kimerültséget, fáradtságot és türelmetlenséget leszámítva egész jól ment, de a második hét katasztrófa volt. Ahogy említettem, két reggel nagyon rosszul ment az elbúcsúzás, iszonyat fáradt is volt délutánonként, estére pedig kezelhetetlen lett, mindenért sírt vagy nyávogott. Beszéltem a napközivel és az óvónénivel is, hogy ne kérdezzék, hanem mondják Maximnak hogy aludjon egy kicsit, ha van rá lehetőség. Az oviban eddig egyszer pihent le, a napköziben viszont többször aludt már azóta, és ez sokat számít. Sajnos a második héten megint elkezdett köhögni, csütörtökön elvittem orvoshoz, de szerencsére a tüdeje tiszta, kapott kétféle kanalast, most jött rendbe, sokáig taknyos is volt. Persze Robin is, múlt héten tiszta takony volt, teljesen kidörzsölte a sok orrtörlés, orrszívás az orrát. Elérkezett a harmadik hét, kicsit tartottam tőle, mert Norbi délutános volt, de reggelente felkelt, ő vitte Maximot, és délután nem volt olyan nyűgös Maxim sem. Minden este már Robin előtt elaludt, továbbra is fáradt, de kezdi megszokni az új helyeket. Van egy kis barátja, Charel, mindig együtt játszanak, csak őt emlegeti Maxim, pedig a napköziben is tudja már sok gyerek nevét, de ott mindig mással játszik. Ha a szomszéd utcában lakó magyar kislánnyal, Hajnival ebédel, akkor mindig elmeséli. Nem tűnik rossznak a napközi sem, már mondta, hogy melyik nénit kedveli, nem csak az oviban, hanem a napköziben is készítettek apák napjára ajándékot, állítólag ott is szoktak énekelni, megtanítják őket, hogy egyedül szedjenek ebédet, van lehetőség, hogy kint is játszanak. Remélem, hogy ugyanazok maradnak majd a gondozók a napköziben, ha egyszer kész lesz az iskola Capellenben, hogy legalább ne kelljen mindent előröl megismerni.

Nagy változás ez Maxim életében, és ennek egyik jele, hogy rendszeresen, minden 2. vagy 3. éjszaka felébred, és ott kell maradni vele. Így legalább tudjuk, hogy lassan ugye, de feldolgozgatja a sok újdonságot.