Idén nyáron egy hónap szabadságot kaptam, július közepétől augusztus közepéig. (A gyerekekre járó szülői szabadságot az új Munkaszabályzatunk meghosszabbította, és ezt havi bontásban is ki lehet venni - természetesen minimális juttatásért, de akkor is ez az egyetlen pozitívum az új Szabályzatban.)
Az első két nap még volt ovi, bölcsi, de a többi időt együtt töltöttem a gyerkőcökkel. Milán jött el hozzánk két napra, de végül nem aludt nálunk, hanem másnap megint elhozta Orsi. Szerdán egyébként teltházunk volt, Andi Lillával és Kristóffal is eljött. Csütörtökön kreszpályáztunk a három fiúval, de akkor már kezdett nagyon meleg lenni, alig várták, hogy bemehessenek a házba a fiúk, amikor megérkeztünk a pályáról. Még előző délután felállítottuk a medencét, amit újból megtöltöttünk vízzel, spricceltünk, vízipisztolyoztunk, felállítottam nekik céltáblákat, de egy idő nem győztem őket állítgatni. Maxim szomorúan vette tudomásul, hogy Milán nem alszik nálunk, de azt hiszem megértette (velem együtt), hogy amíg ő maga nem kéri, hogy aludjon ott, addig felesleges próbálkoznunk. Pénteken átmentünk Andiékhoz, de kicsit későn értünk Junglinsterbe, mert több helyen baleset volt, így a nagy hőségben csak rövid időt maradtunk a játszótéren, és aztán inkább Andiék kertjében pancsoltak a gyerekek, illetve bent játszottak. Azt kell mondjam, Robin és Vince egész sokat játszanak együtt, még a veszekedések ellenére is.
Szombaton Milán, Lilla, Vince és Kristóf szülinapját ünnepeltük meg Orsiéknál. Bár Milán és Lilla akkor már elmúltak 5, a kicsik meg még nem voltak éppen 2, de egybe vontuk az egészet. Hamarabb kellett volna Maximra gondolnom, hogy neki ez túl sok lesz, 6 gyerekből 4 szülinapos, pedig előző nap már mondta, hogy nem akar Milánékhoz menni, amit Norbi elintézett azzal, hogy tessék, túl sok időt töltöttek együtt és megunták egymást. Aztán durcázott Milánéknál, mindig az kellett ami Milánnál volt, majd az ajándékozásnál teljesen magába roskadt, hogy ő nem kap semmit, pedig az ővé lett egy buborékfúlyó puska és egy rengeteg lufiból álló napocska. Ez utóbbin a kocsiban hazafele veszekedtek Robinnal, de legalább nem aludtak el.
Mi már ebédre ott voltunk Orsiéknál, szépen megebédeltünk, a meleg ellenére a gyerekek is sokat ettek, a fiúk felfújták a medencénket, Orsi feldíszítette a hátsó teraszukat, és még az is bele fért a délutánba, hogy Andival összerakták a napocska tortát. Nekem az tetszett a legjobban az egészből, hogy a gyerekek meztelen rohangáltak és úgy kellett rájuk könyörögnünk a bugyit a közös fényképezés kedvéért. Szóval jól érezték magukat, mi felnőttek is, és szerintem örültek az ajándékoknak is az ünnepeltek.
Vasárnap Csabáékhoz mentünk át a szomszédba, mint mindig, már esteledett, mikor a gyerkőcök igazán elkezdtek együtt játszani.
A következő hét még mozgalmasabban telt: minden délelőtt mentünk valahova, hogy Norbi az éjszakás műszak után nyugodtan tudjon annyira. Hétfőn, július 21-én elugrottunk az Ikeába. Örültem, hogy végre kevesen vannak, kint játszottak a gyerekek, aztán be kellett mennünk pisilni. És akkor esett le, hogy miért nincs tömeg, mert ez egy ünnepnap Belgiumban. Sebaj, elmentünk a Mekibe ebédelni, ahol először a benti majd a kinti játszótérről nem lehetett őket kizavarni. Kedden megint az Ikeába mentünk, immár vásárolni is tudtunk, és ott ebédeltünk meg. Szerdán egy városi parkot fedeztünk fel Lilláékkal (Mersch park, még több kép a parkról itt): volt játszótér kisgyerekeknek, nagyobbaknak, fajátszótér, mindez hatalmas területen. Délben nagyon meleg lett, a gyerekek persze nem akartak még haza indulni, de miután megettünk, megittunk mindent amit vittünk, vissza indultunk a kocsikhoz.
Csütörtökön egy un. hajós játszótérre (még egy kép a kalózhajóról) mentünk, egész jó idő volt, a fiúk állandóan "vizeztek"; nagyon szuper ez a játszótér, középen egy óriási hajó, körülötte pedig mindenféle vizes szerkentyű, kispatak. Készültem is fürdőnadrággal, váltóruhával, de a fürdőnadrág és az állandó felügyelet elégnek bizonyult. Csabáékkal mentünk, de keveset játszottak együtt Rékával és Hajnival.
Pénteken ismét Andiékkal találkoztunk, méghozzá strandra mentünk a nyárias idő miatt. Igaz délig egész hűvös volt, de így legalább kevesen voltunk, és sokszor csak mi pancsoltunk a gyerekmedencében. Andi meggyőzött, hogy milyen jó program lesz a strand, mert a múltkor a gyerekek csak a kismedencében játszottak, most is biztos jól ellesznek. Ha-ha-ha... A gyerekek iszonyat jól érezték magukat, csak mi nem győztünk utánuk szaladgálni. Lilla és Maxim türelmesen elfogadták, hogy nem mehetnek most a csúszdás mély vízbe, erre Robin kis idő múlva már a nagyobb medence partjánál ácsorgott. Pár perc után nagy örömömre kérte, hogy menjünk a másik vizbe, de ki gondolta, hogy ő a kétméter mély úszómedencére gondolt és nem a pancsolóra. Én már nem is tudom, hogy oldottuk meg, de végül Andi Kristóffal, én Robinnal (karúszóval) csápoltam a közepes medencében, míg Lilla és Maxim karúszóval a fal mellett kapaszkodva körözött. Aztán jött a csúszda.
A gond csak az volt, hogy a nagyoknak túl mély volt a víz, amibe érkeztek, és persze a kicsik is teljesen megvesztek a nagy csúszdáért. Először lecsúsztam Robinnal, akit aztán kitettem a partra, és ott kellett ülnie, aztán lecsúszott Maxim, leült Robin mellé a medence szélénél, elkaptam Lillát, és mi már szaladtunk is a következő körre. Andi Kristóffal a csúszda tetején ért utol minket. Ezt jó néhányszor megcsináltuk, aztán eszegettünk, ittunk, és valamikor ebéd után haza indultunk. Mozgalmasabbra és izgalmasabbra sikeredett a strandolás mint gondoltuk, de a gyerekek nagyon élvezték, mi meg kezdünk bele jönni a piknikezésbe.
Egy kép a nem is olyan kicsi csúszdáról itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése